Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-08 / 290. szám

Szegőd, 1916. december 8. DÉLMAGYAKOKSÍÜÁii A megvert románok kelet leié vonulnak vissza. 9100 ujabb foglyot ejtettünk, — Sikeres harcaink az orosz fronton. BUDAPEST, december 7. (Közli a mi- I Bukaresttől délre indított orosz támadások niszterelnöki sajtóosztály.) Az oláh síkságon előnyomuló szövetséges haderők tegnap el­foglalták Bukarestet és Ploestit. Osztrák­magyar csapatok hatalmukba kerítették Campináí és Szinajától délre üldözik az el­lenséget. Falkenhayn tábornok szövetséges haderői tegnap 106 román tisztet és 9100 fónyi legénységet szállítottak be. A Kárpá­tokban az orosz nyomás jelentékenyen csökkent. Csak a Trotus-völgytől északra és Dornavatránál került gyengébb orosz előretörésekre a sor, amelyeket simán visz­szavertünik. Terstyánszky vezérezredes hadseregénél bécsi landwehír és német osz­tagok áttörve az orosz tábori örsvonalat, egészen az ellenséges főhadállásíg nyomul­tak előre és öt orosz ellentámadás kivédése •dán 40 fogollyal, továbbá 3 géppuskából és egy aknavetőből álló zsákmánnyal tér­tek vissza. A Romániában elért sikerek révén de­cember 6-ika szembetűnően a leggyaláza­tosabb árulás megtorlásának napjává lett. Fényes diadalok során jutottak el a szövet­ségesek Románia szivébe, a világháború ki­törése óta immár 4-ik ellenséges fővárost hódítottuk meg. Ausztria-Magyarország ha­dereje büszkén tekinthet azokra a csapa­tokra, melyeknek a német-bolgár és török haderőkkel vetélkedve részük van: a leg fitalabb ellenségünkkel szemben kivívott dicső tettekben, a gyorsan összeszedett osztagokra, amelyek a román háború kez­dete alkalmával Erdélyben az első lökésl felfogták, hegyi danidárainkra, amelyek az erdélyi atpesekben a legnehezebb feladato­kat megoldották, azokra a csapatokra, ame­lyek az Oláhországban Indított offenzívá­ban részt vettek; de büszke lehet egyúttal Erdély kelet részének és az Erdős-Kárpá­foknák vitéz védőire, akiknek ellenállásán minden orosz roham szétzúzódott; kiválók­nak bizonyult albumai utászainkra, alkik a történelem egyik legnagyobb hadi technikai teljesítményét vitték véghez; tüzérségünk­re és a dunai flottilára, amely legutóbb a elhárítása alkalmából újból kitűnt. Mind­annyian méltók hálánikra. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, december 7. A nagy főhadi­szállás jelenti: Lipót bajor herceg vezér­tábornagy arcvonala: Lucktől nyugatra a Luga mentén német és osztrák-magyar osz­tagok benyomultak egy orosz tábori örs­áílásba; a negyven főből álló legénységet elfogták. Éjszaka öt támadás ellenében megtartottuk az állást. Járőreink Zalos.ee­töl és Tarnopoltól nyugatra is 19, illetőleg 20 foglyot szállították be visszatérésük al­kalmával az orosz vonalak elfoglalt részéből. József főherceg vezérezredes arcvo­nala: Az Erdős-Kárpátokban és Moldová­nak határhegyein, időnként fokozódott tii térségi tüz és előtéri csatározások. Ezekből Dornavatrától északra és a Trotosul-völgy­ben orosz támadások fejlődtek ki, amelye­ket visszavertünk. Mackensen vezértábornagy kódcsoport­ja: Hatalmas siker koronázta tegnap azt az erőfeszítést és azokat a harcokat, melyek­ben Mackensen vezértábornagyunk és a céltudatosan vezetett 9-ik és dunai hadse­reg csapatai a román ellenséget és a segít­ségül hozott orosz erősítéseket gyors csa­pásokkal leverték. A vezér ós csapatai el nyerték a „győző" jutalmát. Bukarest az antant-politika ezidöszerinti utolsó áldoza­tának fővárosa, Ploesti, Campina és Szinaja birtokunkban, a megvert ellenség pedig az egész arcvonalon kelet felé visszavonul. Az előre rohanó csoport harci vitézsége és ren­díthetetlen győzelmi akarata leküzdötte az tsjból és újból ráhárult erőfeszítéseket. Né­met főerők mellett a vitéz osztrák-magyar, bolgár és török csapatok fényes teljesít­menyre tekinthetnek vissza. A 9-ik hadse­reg tegnapról jelenti, hogy 106 tisztet és 9100 főnyi legénységet fogott el. A hadmü­veletek és harcok tovább folynak. LUDENDORFF, első föszállásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A 304-es magaslatot ismét elfoglalták a németek. BERLIN, december 7. A nagy főhadi­szállás jelenti: Rupprecht trónörökös had­csoportja: A Miaas nyugati partján a west­fáliai 16. számú gyalogezrednek osztagai, a "Vári harcokból ismert 304-es magaslaton, Malacourttól keletre, tüzérségi előkészítés után betörtek a francia árkokba és a ma­gaslat kúpját birtokukba vették. 5 tisztet és Í90 főnyi legénységet szállították be. Ro ihamcsapatainik a Mort Homme-on levő el fenséges vonalak ellen intézett előretörés bői 11 foglyot hoztak magukkal. LUDENDORFF, első föszállásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Repülőink sikeres támadása olasz repülő-állomás ellen. BUDAPEST, december 7. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Egyik tengeré­szeti repülörajunk december 6-án a belignai rópüiöállomásra és a Sdobba-ütegre a 'kö­dös időjárás dacára igen sikeresen dobott bambákat. Három hangárt telibe találtak. Valamennyi repülőgépünk, heves elhárító tüzelés dacára, sértetlenül tért vissza. HAJÓH/ADPARANCSNOKSÁO. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály) Bratianu mái* nem táplál hamis illúziókat. A berlini Germánia stockholmi levele­zője részletesebb jelentést küldött lapjának arról a beszélgetésről, amelyet nemrégen Braticmu folytatott az Odeszki Vjedomoszti úiiön tudósítójával. Bratianu, aki Románia sorsáért a felelősséget másokra iparkodik áthárítani, a többi közt ezt mondta: A román kormánynak szemére vetik, hogy készületlenül kezdte meg a háborút. Ez a szemrehányás jogosulatlan. Mi eléggé föl voltunk készülve a háborúra, de termé­szetesen abban a hitben, hogy a mi beavat­kozásunk a háború végső fejezetét fogja jelenteni. Hosszú háborúra, egyáltalán tél: hadjáratra nem számítottunk és ebben a vé­leményünkben szövetségestársaink is meg­erősítettek bennünket. Oroszország a legha­tározottabban biztosított bennünket arról, hogy sem Németország, sem Ausztria és Magyarország nem képes már semmiféle támadásra. Azt mondták nekünk, hogy a háborút azonnal szinte teljesen védtelen or­szágba vihetjük át. Az angol és francia kor­mány sürgősen azt ajánlotta nekünk, hogy augusztus végén kezdjük meg a háborút. Határozottan állították, hogy a Somme mel­lett folyó csata energikus folytatásával min­den meglévő német erőt le fognak kötni, ugy bogy Németország az osztrákoknak egyáltalán nem tud emhtésremléltó segitséget küldeni. Ezek a biztosítások és Ígérgetések megtévesztettek bennünket. Azt hittük, bogy kimerült ellenséggel lesz dolgunk és e he­lyett rettenetes és erős ellenségre akadtunk. A középponti hatalmak irtózatos erőkifejtlése i eglepte az egész világot. Soha senki sem hitte volna, hogy ezek az államok még ek­kora csapásokat tudnak osztogatni. Romá­na most áldozata azoknak a hamis ilhiziók­• íak, amelyekben a mi szövetségeseink éltek. A tudósitó ama megjegyzésére, bogy Románia szerencsétlensége bizonyára csak itmeneti dolog, Bratianu igy felelt: A mostani 'helyzetet illetőleg nem élek hamis optimizmusban. Legjobb, ha az ember olyannak látja a helyzetet, aminő valóban cs nagy könnyelműség lenne, ha elzárkóz­unk ama lehetőség elől, hogy -a helyzet Romániára nézve meg is rosszabbodlhatik. A mikor a rnult év őszén a németek és az osz­i rákok ágyúi közös támadással 'Belgrádot bombázták, sem Párisban, sem Londonban, sem Pétervárott, sem Rómában nem hitték, hogy kilenc héttel később egész Szerbia és Montenegró és Albánia nagyobb része is mostani ellenségeink kezében lesz. Akkor is lekicsinyelték a központi hatalmak erejét. A német hadigépezetet nem tóhet utolérni ama képességében^ hogy mindegyre ujabb hadseregeket tud előteremteni. Eddig még sohasem késett el, mindig idejében érkezett arra, hogy a bizakodó ellenséget szétzúzza. Sajnálni való, hogy a nagyhatalmak Angol­ország, Franciaország, Oroszország, Olasz­ország egyetlen egy esetben sem tudták ki­sebb barátaikat és híveiket a szerencsétlen­ségtől megvédeni. Szövetségeseink legjobb akaratát a tervek megvalósítására a néme­tek mindig idejében meg tudták akadályozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom