Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-31 / 311. szám

t Szerkesztőség Kárász-utca 8. Telefonszám: 305. Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre K 24-— félévre . . K 12-— negyedévre K 6-—egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre K 28-— félévre . . K 14 — negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Kiadóhivatal Kárász-utca 9 Telefonszám: 81. Egyes szám ára 10 fillér. Siened, 9 6. V. évfolyam 31. szám. Vasárnap, december 31. Megkoronázták a királyi párt Amit a törvény parancsol, király és nemzet szive sugallt, beteljesedett. A magyar nemzetnek immár koronás királya és királynéja van ismét. A történelmi idők prizmáján keresztül elvonulnak előttünk a dicső elődök, akiknek nagy örökségét IV. Károly, az uj király átvette. A koronázáskor, amely a nemzetnek legmagasztosabb alkotmányos ünnepe, régi históriai jelenetek elevenedtek föl kápráztató csillogással. Tündöklően, pompázóan folyt le a fölemelő szertartás, a résztvevők szemében a lelkesedés fénye ragyogott. Amikor az ifjú királynak a szent koronát a hercegprímás és a nádorhelyettes alkotmány és ősi szokás szerint fejére tették és a Himnusz zsolozsmái mellett a király esküje elhangzott a koronázó Mátyás-templom áhítatos csöndjében: a koronázás törvényes tanúi ugy érezték, hogy IV. Károly, Magyarország' fölkent királya Szent István apostoli buzgalmával, Szent László nemes lovagiasságával, Nagy Lajos hatalmával és Mátyás király igazságosságával fog uralkodni a magyar nemzeten. Az évszázadokon át féltve őrzött szent korona a legnagyobb kincse a nemzetnek, amelynek becsületét, méltóságát mindenkor megvédelmezte. A magyar nemzet minden időkben 'hűségével és szeretetével ölelte körül a szent koronát és annak fölkent viselőjét. A szient korona mindenkor a király és a nemzet szent frigyének szimbóluma és őrzője volt. De most, abban a minden ünnepnél magasztosabb pillanatban, amikor a megkoronázott király ott állott a főoltár előtt Szent István koronájának glóriájával fölkent homlokán, mintha ezt a szent frigyet még áldottabbá, mélyebbé tette volna a szeretet ragyogása, amely a királynak alakjáról sugárzott át a hü alattvalók szivébe. Évszázadok múlása, zajlása kell ahoz, hogy IV. Károly koronáztatásához hasonló idő jelentősége keresse föl a késő nemzedéket. A világ négy tája felé irányzott kardvágás a koronázási dombon, ez a mély értelmű históriai szimbólum, most az élő valóság közelségében rendkivüli erőt és lendületet nyert. Az a kar, amely Szent István kardjával a világ négy tája felé mutatott, erős és hatalmas. A szent korona testének épsége és sérthetetlensége biztos oltalomban . tesz a koronás magyar királynál, akinek dicsőséges trónja köré lelkes szeretettel, hűséggel és ragaszkodással sereglik királynak és nemzetnek e magasztos frigykötésén az egész magyar nemzet. Budapestről telefonálja tudósítónk: A koronázás napjára virradt a magyar fő- és székváros. 'Minden érdeklődés, a főváros életének összes megnyilvánulása a királyi vár felé fordult. Az ünnepi diszt öltött paloták, a hatalmas árbocokkal, zászlókkal és drapériákkal felékesített Szentgyörgy-tér, az iparművészet csodás pompájában ragyogó Disz-tér és Szentháromság-tér mind tündöklő keretéül szolgált annak a nagyszerű képnek, amelyen a koronázás rejzolodott le festői és örökpiaradandóságu színekkel. A fellobogózott utvonalakon a lelkesedés mámora zúgott, viharzott mindenütt, ahol a király végigvonult. A történelmi események szintere volt ma a koronázó Budapest, ahol a magyar népnek e legnagyobb iinnepjén a nemzeti dicsőség glóriája ragyogott fel. A koronázó országgyűlés. Főrendek és képviselők a kupolacsarnokban gyülekeztek. A koronázó országgyűlésnek összesen sem volt több tagja száznál. A kormány tagjai, köziül senki sem jött el s föltűnt a vezető politikusoknak, Andrássy Gyula, Apponyi Albert, Károlyi Mihály, Zichy Aladár, Khuen,-Iiédervárv Károly, Zichy János és Serényi Béla grófoknak a távolmaradása. A szereplő személyiségek közül csak Návay Lajos, gróf Kiebersberg Kunó államtitkár, Simontsits Elemér képviselőházi alelnök, a meggypiros talárba öltözött Mangra Vazul és a lila selyemreverendás Giesswein Sándor vegyült el a csillogó csoportban. Báró Jósika Samu ma első izben viselte az aranygyapjút. Az ünnepi ülés meghívóját és napirendjét a hétköznapok egyszerű, simított papirosa helyett kartonlapra nyomták. Szövege ez: A magyar országgyűlés két Háza 1916 évi december hó 30-án szombaton reggel fél 7 órakor az országház kupolatermében koronázó ülést tart. Elnökök: a képviselőház részéről Szász Károly, a főrendiház részéről báró Jósika Samu. Jegyzők: Radvánszky Albert báró, Rudnyánszky György. Az együttes ülés megnyitása után az országgyűlés :két Házának tagjai testületileg vonulnak föl a koronázásra s foglalják el a koronázó főtemplomban kijelölt helyeiket. A koronázási ebéd után ismét a kupolateremben gyűlnek össze az együttes ülés folytatására, illetőleg a koronázásról fölvett jegyzőkönyv hitelesítésére. Két perccel a kitűzött idő után báró Jósika Samu és Szász Károly elnökök a jegyzőkkel, báró Radvánszky Albert főrenddel és Rudnyánszky György képviselővel együtt elfoglalták az emelvényen helyeiket, báró Jósika Samu megrázta a csengőt és megnyitotta az ülést. — A hazafias öröm lelkesedésével szivünkben — mondotta — gyűltünk össze az ő császári és apostoli királyi felsége által legkegyelmesebben kitűzött koronázási nap reggelén, hogy ősi hagyományainknak irott törvényeinkben is kifejezett azon rendelkezését kövessük, miszerint a koronázást országgyűlésiig teljesítsük. A legmagasztosabb alkotmányos jogok gyakorlására országgyűlésiig egybegyűlt főrendeket és képviselőket tisztelettel üdvözlöm. Ezután Szász Károly elnök vette át a szót: — Tisztelettel van szerencsém indítványozni, hogy az országgyűlés két Házának itt összegyűlt tagjai testületileg vonuljanak föl a koronázásra és foglalják el koronázó főtemplomban kijelölt helyeiket. (Helyeslés.) Az indítványt elfogadottnak jelentem ki és az ülést a koronázási ünnepségek tartamára felfüggesztem. Ezzel bevégződött az ülés. Felvonulás a Várba. Reggel 7 óra előtt ért véget a képviselőház és főrendiház közös ülése a parlament kupolacsarnokában. A képviselők nagyrésze a parlament épületének íőhomlokzatánál tódult ki és mindenki kocsi dián kiabált. Mintegy százötven számozott kétfogatú kocsi és kevés autó vonult végig az Akadémiautcán és szemnek is gyönyörködtető látványt nyújtott. A képviselők és főrendek