Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-29 / 309. szám

2 BÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1016. december 29. geinkkel, most azért fohászkodik majd azon hangjai melleit, vajba mielőbb vig esztendő a nagy napon nemzet és ikirály a Himnusz I köszöntene a magyar nemzetre. Az országgyűlés a király előtt. A Himnusz. IV. Károly király megnyilatkozásaiból és tetteiből máris színesen rajzolódik elénk az ifjú király nemes uralkodói egyénisége. Legutóbbi elhatározása,, amellyel a magyar Himnuszt udvarképessé tette, a nemzeti öröm és lelkesedés sugaraival aranyozzák be 'királyi alakját. Más népek, akiknek meg­adatott a nemzeti jogok teljessége, talán nem értik meg a magyar nemzetnek nagy örö­mét, amit a koronáztatásra váró ifjú király rendelkezése fakasztott a magyar szivekben. De a magyar nemzet, amely sokszor türő­szenvedő tanúja volt a nemzeti Himnusz hontalanságának, szomorú bujdosásának, há­lás szívvel és igaz örömmel ünnepli nemzeti imádságának trónfoglalását a koronázás napján. Mintha a felhők mögül a glóriás nemzeti jövendőnek ragyogó égboltozatja nyílott volna meg előttünk, középen a ko­ronás magyar királlyal, amint áhítattal hall­gatja a nemzeti imádságnak fölcsendülő ün­nepi akkordjait, amikből felzokog e nemzet­nek minden gyásza és szenvedése, bűneiért gyónása és vezeklése, de egy boldogabb nemzeti jövendőnek összes reménységé is. Ez a magyar Himnusz fog felihangozni jo­gaiba térve és igtatva a koronázás legünne­pélyesebb aktusa után, amidőn a király szent esküvést tesz a magyar alkotmányra. A katonazenekar —• így rendelte ezt a király — az eskütétel után a Himnuszt fogja játszani. A király megérezte a nemzet szive vágyó­dását és nyomban teljesítette is. A koronáz­tatásra vonatkozólag azt mondotta az ifin uralkodó, hogy nemcsak a törvény parancsa szerint, hanem szive sugallatát követve is kész arra, hogy a koronáztatással mielőbb részesévé legyen a fejedelmi jogok teljessé­gének. Most amidőn a Himnuszt a magyar trónon ülő Habsburg-király imájává is emel­te, pusztán szive sugallatát követte. Ez a királyi sziv reményeinknek és nemzeti vá­gyainknak biztos záloga lesz. A törvények megtartásáért, az alkotmány legfőbb őrének, a magyar királynak nem-jár elismerés. De a királyi szeretetnek és kiengesztelő nemes­lel'kiiségnök ezt az ujabb megnyilatkozását, nem a törvény parancsa szerint, de szive sugallatát követve ünnepli a magyar nemzet. A koronázás a nemzetnek legmagaszto­sabb alkotmányos cselekedete. Ezzel lép az uj magyar király jogainak teljességébe. A király az uralkodásra való jogot örökli, de hatalmával az alkotmány rendelkezései sze­rint kell élnie. A király a koronázáskor esküt tesz a magyar alkotmányra. IV. Károlynak az a rendelkezése, amellyel a Himnusznak méltó helyet biztosit a koronázáson, előre­veti a sugarát annak a szebb nemzeti jöven­dőnek, amidőn a magyar nemzet nemcsak az uralkodói jogok összességét ruházza át királyára, hanem maga is boldog részese •lesz a nemzeti élet teljességének. Ennek a beváltását várjuk és reméljük az ifjú királytól, aki néhány nap imulva nemcsak jog szerint való örököse lesz ?. magyar trónnak, hanem Szent István koro­nájának fölkent birtokosa. A királyi üzenet, amely a Himnusznak trónfoglalását adja tud­tul miniszterelnöke utján a nemzetnek, meg­erősít bennünket az ifjú királyról eddig táo­lált sok hitben és reménységben. Számos vágya és kívánsága van a magyar szívnek, amely teljesülésre vár. Csak egy királyi sziv keli! hozzá, amely megérezze a nemzet szive­dobbanását, egy királyi lélek, amely meg­értse a nemzet lelkének kívánságát. A királyi szavakból, amelyek a Himnuszról rendel­fkeznek, kiragyog felénk egy megértésre ké­pes szívnek sok ékessége. A koronázáskor, amidőn király és nem­zet egymással törvény szerint is örök frigy­re lépnek, a Himnusz lesz az oltári imád­ság. Ennek a nemzeti imádságnak kívánsá­gai részben már beteljesülitek. Védőkart nyújtott felénk az Isten, kiizdvén elleiisé­caiakmtaaisbsasase^attbsabarsttsskcaesasssisbiibsascescsasbea! Budapest, december 28. Egyfelől gróf Ambrózy Józsefnek, az újonnan megválasz­tott koronaőrnek eskütétele, másfelől a ki­rályi aláírással ellátott koronázási hitlevél átvétele céljából az országgyűlés két háza ma délelőtt féltiz órakor a parlament 'kupola­csarnokában együttes ülésre jött össze és onnan azután testületileg felvonult a királyi várba a király elé. Képviselők és főrendek valamennyien ragyogó diszmagyarban jelen­tek meg. Különösen feltűnt gróf Zichy János meggypiros atillája. A gróf az ülés meg­nyitásáig Szmrecsányi egri érsekkel és a horvát bánnal beszélgetett. Nagy diszma­gyaros csoport vette körül1 az ősz gróf Czi­ráky Antalt, akinek világos rózsaszínű bro­kát atilláján az aranygyapjas-rend diszlett. Lukács László fekete mentéjén legalább hat nagy- és középkereszt csillagja ragyog. Azok a képviselők, akik katonai szolgálatot teljesítenek, zöldesszürke tábori egyenruhá­ban jelentek meg. Nagy feltűnést keltett, hogy gróf Apponyi Albert redingotban je­lent meg. A karzatokról nagy és előkelő kö­zönség gyönyörködött a látványosságban. A kupolacsarnok folyosójával szemben tribünt' emeltek, melyen az országgyűlés két házá­nak elnökei, báró Jósika Samu és Szász Ká­roly ültek. Mellettük az asztal két végén báró Radvánszky Albert főrendiházi jegyző és Vermes Zoltán képviselőházi jegyző fog­laltak helyet. Az emelvénnyel szemközt gróf Tisza István állt cóbolyprémmel diszitett meggyszínű diszmagyarban. Jósika báró nyitotta meg az ülést, mire Szász Károly felbontotta a miniszterelnök által átnyújtott királyi leiratot, átnyújtotta azt a főrendiházi jegyzőnek, felolvasás végett. Azután Szász Károly elnök jelentette, Ihogy az ország­gyűlés a leiratot, melyet még Ferenc József •irt alá, hódolattal tudomásul veszi. Tisza most indítványt tett, hogy az országgyűlés ezután ősi szokás szerint vonuljon föl a Várba. 1 Végül Szász Károly jelentette, hogy a király gróf Khuen-Héderváry Károlyt és gróf Dessewffy Aurélt a korona átvitelére királyi biztosoknak nevezte ki. Ezután az ország­gyűlés háromnegyed tízkor megindult a Várba. ' > ; J^-ff A trónteremben. Délelőtt 11 órakor gyűltek össze a fő­rendek és a képviselők a szertartási terem­ben. Gróf Andrássy Gyula az aranygyapjas rendet először viselte, amely alkalomból számosan üdvözölték. Mielőtt a király be­vonult volna a trónterembe, Nepallek udvari szertartási igazgató vezetésével megjelent a királyné a kezénél vezetve Ottó trónörököst. Percekig tartó éljenzés fogadta őket. A ki­rályné és a trónörökös a trónnal szemben­álló vörös posztóval bevont emelvényen fog­laltak helyet. A helyettes főudvarmester pálcájával hármat koppantott, ami a király érkezését jelentette. A király bevonult a terembe, előtte gróf Eszterházy Miklós haladt Szent István ki­vont kardjával és Walter püspök az apostoli kereszttel. A király után a zászlós urak jöt­tek, a miniszterek és a főudvarmester he­lyettese. A király helyet foglalt a trónon, jobbjánál az ősz gróf Széchenyi Gyula az ország pallosával, baljánál a testőrkapitány. A trónnal szemben Csernoch János eszter­gomi hercegprímás állott, mellette gróf Szé~ chenyi Béla és gróf Ambrózy Gyula korona­őrök. Gróf Tisza István miniszterelnök elő­lépve rövid beszédben bejelentette, hogy az országgyűlés őfelsége elé járul, hogy a ko­ronaőr letegye az esküt. Báró Rosner Ervin, a király személye körüli miniszter felolvasta az eskümintát, amelyet gróf Ambrózy Gyula koronaőr utána mondott. A király ezután a következő beszédet tartotta: — Az országgyűlés által elémterjeszc tett koronázási hitlevelet kegyesen el­fogadjuk és aláirásunkkal ellátva be­cikkelyezés végett ezennel átadjuk. Percekig tartó éljenzés hangzott fel a király beszéde után, majd Csernoch János hercegprímás megköszönte a megerősítés tényét és egyúttal a legalázatosabban föl­kérte az uralkodót a koronázás napjának ki­tűzésére és a megválasztott nádorihelyettes megerősítésére. — Jobbágyi érzéssel és hódoló tisztelet­tel — mondta Csernoch — vesszük át Fel­séged kezéből az alkotmánybiztositó okleve­let, melynek sérthetetlensége fölött majd a törvény hatalma és Felséged vallásos lelké­nek szent érzülete fognak őrködni. A szent koronából Felségedre szálló hatalom segítse diadalra Felséged nemes szándékait. A király a koronázásról. A király a beszédre a következőket vá­laszolta: — Belső megelégedésünkre szolgál, hogy a király és a nemzet alkotmányos jogait' egyaránt biztosító hitlevél elké­szültével hitlevelünket kiadhatjuk és azt a törvényes, ősj szokás szerinti ünne­pélyes koronáztatásunk által biztosithat­juk. Feledhetetlen nagy és bölcs Elő­dünk, mélyen tisztelt és szeretett Déd­nagybátyánk megkoronáztatása alkal­mával e szavakkal fordult a nemzethez: „Nem lehet, hogy amit őszinte egyet­értéssel király és nemzet alkotott, állan­dó és alapos ne tegyen." F királyi sza­vak igazságát immár közel félszázad \alapos tanulságai igazolják. Erős ben­nünk a hit, hogy az ö nyomdokain ha­ladva sikerrel folytathatjuk király cJ * nemzet egyetértő munkásságát tovább. Az Isten áldását kérjük erre a vállvetett munkára és midőn megelégedéssel tu­domásul vesszük és megerősítjük a ná­dorhelyettesre vonatkozó intézkedéseké:!, koronáztatásunk napját e hó 30-ikáru tűzzük ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom