Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-29 / 309. szám

2 BÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1016. december 29. geinkkel, most azért fohászkodik majd azon hangjai melleit, vajba mielőbb vig esztendő a nagy napon nemzet és ikirály a Himnusz I köszöntene a magyar nemzetre. Az országgyűlés a király előtt. A Himnusz. IV. Károly király megnyilatkozásaiból és tetteiből máris színesen rajzolódik elénk az ifjú király nemes uralkodói egyénisége. Legutóbbi elhatározása,, amellyel a magyar Himnuszt udvarképessé tette, a nemzeti öröm és lelkesedés sugaraival aranyozzák be 'királyi alakját. Más népek, akiknek megadatott a nemzeti jogok teljessége, talán nem értik meg a magyar nemzetnek nagy örömét, amit a koronáztatásra váró ifjú király rendelkezése fakasztott a magyar szivekben. De a magyar nemzet, amely sokszor türőszenvedő tanúja volt a nemzeti Himnusz hontalanságának, szomorú bujdosásának, hálás szívvel és igaz örömmel ünnepli nemzeti imádságának trónfoglalását a koronázás napján. Mintha a felhők mögül a glóriás nemzeti jövendőnek ragyogó égboltozatja nyílott volna meg előttünk, középen a koronás magyar királlyal, amint áhítattal hallgatja a nemzeti imádságnak fölcsendülő ünnepi akkordjait, amikből felzokog e nemzetnek minden gyásza és szenvedése, bűneiért gyónása és vezeklése, de egy boldogabb nemzeti jövendőnek összes reménységé is. Ez a magyar Himnusz fog felihangozni jogaiba térve és igtatva a koronázás legünnepélyesebb aktusa után, amidőn a király szent esküvést tesz a magyar alkotmányra. A katonazenekar —• így rendelte ezt a király — az eskütétel után a Himnuszt fogja játszani. A király megérezte a nemzet szive vágyódását és nyomban teljesítette is. A koronáztatásra vonatkozólag azt mondotta az ifin uralkodó, hogy nemcsak a törvény parancsa szerint, hanem szive sugallatát követve is kész arra, hogy a koronáztatással mielőbb részesévé legyen a fejedelmi jogok teljességének. Most amidőn a Himnuszt a magyar trónon ülő Habsburg-király imájává is emelte, pusztán szive sugallatát követte. Ez a királyi sziv reményeinknek és nemzeti vágyainknak biztos záloga lesz. A törvények megtartásáért, az alkotmány legfőbb őrének, a magyar királynak nem-jár elismerés. De a királyi szeretetnek és kiengesztelő nemeslel'kiiségnök ezt az ujabb megnyilatkozását, nem a törvény parancsa szerint, de szive sugallatát követve ünnepli a magyar nemzet. A koronázás a nemzetnek legmagasztosabb alkotmányos cselekedete. Ezzel lép az uj magyar király jogainak teljességébe. A király az uralkodásra való jogot örökli, de hatalmával az alkotmány rendelkezései szerint kell élnie. A király a koronázáskor esküt tesz a magyar alkotmányra. IV. Károlynak az a rendelkezése, amellyel a Himnusznak méltó helyet biztosit a koronázáson, előreveti a sugarát annak a szebb nemzeti jövendőnek, amidőn a magyar nemzet nemcsak az uralkodói jogok összességét ruházza át királyára, hanem maga is boldog részese •lesz a nemzeti élet teljességének. Ennek a beváltását várjuk és reméljük az ifjú királytól, aki néhány nap imulva nemcsak jog szerint való örököse lesz ?. magyar trónnak, hanem Szent István koronájának fölkent birtokosa. A királyi üzenet, amely a Himnusznak trónfoglalását adja tudtul miniszterelnöke utján a nemzetnek, megerősít bennünket az ifjú királyról eddig táolált sok hitben és reménységben. Számos vágya és kívánsága van a magyar szívnek, amely teljesülésre vár. Csak egy királyi sziv keli! hozzá, amely megérezze a nemzet szivedobbanását, egy királyi lélek, amely megértse a nemzet lelkének kívánságát. A királyi szavakból, amelyek a Himnuszról rendelfkeznek, kiragyog felénk egy megértésre képes szívnek sok ékessége. A koronázáskor, amidőn király és nemzet egymással törvény szerint is örök frigyre lépnek, a Himnusz lesz az oltári imádság. Ennek a nemzeti imádságnak kívánságai részben már beteljesülitek. Védőkart nyújtott felénk az Isten, kiizdvén elleiisécaiakmtaaisbsasase^attbsabarsttsskcaesasssisbiibsascescsasbea! Budapest, december 28. Egyfelől gróf Ambrózy Józsefnek, az újonnan megválasztott koronaőrnek eskütétele, másfelől a királyi aláírással ellátott koronázási hitlevél átvétele céljából az országgyűlés két háza ma délelőtt féltiz órakor a parlament 'kupolacsarnokában együttes ülésre jött össze és onnan azután testületileg felvonult a királyi várba a király elé. Képviselők és főrendek valamennyien ragyogó diszmagyarban jelentek meg. Különösen feltűnt gróf Zichy János meggypiros atillája. A gróf az ülés megnyitásáig Szmrecsányi egri érsekkel és a horvát bánnal beszélgetett. Nagy diszmagyaros csoport vette körül1 az ősz gróf Cziráky Antalt, akinek világos rózsaszínű brokát atilláján az aranygyapjas-rend diszlett. Lukács László fekete mentéjén legalább hat nagy- és középkereszt csillagja ragyog. Azok a képviselők, akik katonai szolgálatot teljesítenek, zöldesszürke tábori egyenruhában jelentek meg. Nagy feltűnést keltett, hogy gróf Apponyi Albert redingotban jelent meg. A karzatokról nagy és előkelő közönség gyönyörködött a látványosságban. A kupolacsarnok folyosójával szemben tribünt' emeltek, melyen az országgyűlés két házának elnökei, báró Jósika Samu és Szász Károly ültek. Mellettük az asztal két végén báró Radvánszky Albert főrendiházi jegyző és Vermes Zoltán képviselőházi jegyző foglaltak helyet. Az emelvénnyel szemközt gróf Tisza István állt cóbolyprémmel diszitett meggyszínű diszmagyarban. Jósika báró nyitotta meg az ülést, mire Szász Károly felbontotta a miniszterelnök által átnyújtott királyi leiratot, átnyújtotta azt a főrendiházi jegyzőnek, felolvasás végett. Azután Szász Károly elnök jelentette, Ihogy az országgyűlés a leiratot, melyet még Ferenc József •irt alá, hódolattal tudomásul veszi. Tisza most indítványt tett, hogy az országgyűlés ezután ősi szokás szerint vonuljon föl a Várba. 1 Végül Szász Károly jelentette, hogy a király gróf Khuen-Héderváry Károlyt és gróf Dessewffy Aurélt a korona átvitelére királyi biztosoknak nevezte ki. Ezután az országgyűlés háromnegyed tízkor megindult a Várba. ' > ; J^-ff A trónteremben. Délelőtt 11 órakor gyűltek össze a főrendek és a képviselők a szertartási teremben. Gróf Andrássy Gyula az aranygyapjas rendet először viselte, amely alkalomból számosan üdvözölték. Mielőtt a király bevonult volna a trónterembe, Nepallek udvari szertartási igazgató vezetésével megjelent a királyné a kezénél vezetve Ottó trónörököst. Percekig tartó éljenzés fogadta őket. A királyné és a trónörökös a trónnal szembenálló vörös posztóval bevont emelvényen foglaltak helyet. A helyettes főudvarmester pálcájával hármat koppantott, ami a király érkezését jelentette. A király bevonult a terembe, előtte gróf Eszterházy Miklós haladt Szent István kivont kardjával és Walter püspök az apostoli kereszttel. A király után a zászlós urak jöttek, a miniszterek és a főudvarmester helyettese. A király helyet foglalt a trónon, jobbjánál az ősz gróf Széchenyi Gyula az ország pallosával, baljánál a testőrkapitány. A trónnal szemben Csernoch János esztergomi hercegprímás állott, mellette gróf Szé~ chenyi Béla és gróf Ambrózy Gyula koronaőrök. Gróf Tisza István miniszterelnök előlépve rövid beszédben bejelentette, hogy az országgyűlés őfelsége elé járul, hogy a koronaőr letegye az esküt. Báró Rosner Ervin, a király személye körüli miniszter felolvasta az eskümintát, amelyet gróf Ambrózy Gyula koronaőr utána mondott. A király ezután a következő beszédet tartotta: — Az országgyűlés által elémterjeszc tett koronázási hitlevelet kegyesen elfogadjuk és aláirásunkkal ellátva becikkelyezés végett ezennel átadjuk. Percekig tartó éljenzés hangzott fel a király beszéde után, majd Csernoch János hercegprímás megköszönte a megerősítés tényét és egyúttal a legalázatosabban fölkérte az uralkodót a koronázás napjának kitűzésére és a megválasztott nádorihelyettes megerősítésére. — Jobbágyi érzéssel és hódoló tisztelettel — mondta Csernoch — vesszük át Felséged kezéből az alkotmánybiztositó oklevelet, melynek sérthetetlensége fölött majd a törvény hatalma és Felséged vallásos lelkének szent érzülete fognak őrködni. A szent koronából Felségedre szálló hatalom segítse diadalra Felséged nemes szándékait. A király a koronázásról. A király a beszédre a következőket válaszolta: — Belső megelégedésünkre szolgál, hogy a király és a nemzet alkotmányos jogait' egyaránt biztosító hitlevél elkészültével hitlevelünket kiadhatjuk és azt a törvényes, ősj szokás szerinti ünnepélyes koronáztatásunk által biztosithatjuk. Feledhetetlen nagy és bölcs Elődünk, mélyen tisztelt és szeretett Dédnagybátyánk megkoronáztatása alkalmával e szavakkal fordult a nemzethez: „Nem lehet, hogy amit őszinte egyetértéssel király és nemzet alkotott, állandó és alapos ne tegyen." F királyi szavak igazságát immár közel félszázad \alapos tanulságai igazolják. Erős bennünk a hit, hogy az ö nyomdokain haladva sikerrel folytathatjuk király cJ * nemzet egyetértő munkásságát tovább. Az Isten áldását kérjük erre a vállvetett munkára és midőn megelégedéssel tudomásul vesszük és megerősítjük a nádorhelyettesre vonatkozó intézkedéseké:!, koronáztatásunk napját e hó 30-ikáru tűzzük ki.