Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-28 / 308. szám

2 DÉLMAGYAjBORSZAG Szeged, 1916. december 28. J7 királyi pár Budapesten. — A koronázás előkészítése. — Károly király és Zita királyné szerdán magyar szék- és fővárosukba érkeztek, hogy fogadják a magyar nemzetnek hódolatát. A királyi párt a pályaudvaron fényes ünnepélyességgel üdvözölték és a nép lelkes éljenzése kísérte őket a budai várba, ahol a király előtt megjelent az országgyűlés •küldöttsége, hogy átnyújtsa a koronázási hitlevelet. Csernboh János hercegprímás hódoló beszédére őfelsége kijelentette, hogy nemcsak a törvény rendelkezéséhez képest, liartem leghőbb vágya szerint is hajlandó magát Szent István koronájával megkoronáztatni és ennek törvényes előfeltételéül a hitlevelet kiadni. A küldöttség ezután megjelent Zita királynőnél is, tolmácsolva az országgyűlés kérelmét, járuljon hozzá ahoz, hogy magyar királynővé megikoronáztas6ék'. A királyné válaszában azt mondotta, hogy hálát ad istennek, hogy ezt a magasztos pillanatot megérni engedte és örömmel fogadta a küldöttség kérelmét. Az ünnepélyes fogadtatás alkalmával a király rövid cerclet tartott és a küldöttség száimos tagját megszólításával tüntette ki. Á délután folyamán a király kihallgatásokat tartott és ezzel a történelmi nevezetességű nap programja befejeződött. A királyi pár utja. — Marcheggben és Pozsonyban. A királyi pár különvonata szerdán délelőtt 9 óra 40 perckor érkezett meg Marchegg határállomásra. A szürke kis állomás most nevezetes hely: itt liép az iifju* királyi pár először a magyar állam területére. A felséges párt az állomások Tolnay Kornél Máv. elnök, Décsey balparti üzletvezető, Gerstenberger Frigyes lovag, altábornagy, Pozsony katonai parancsnoka és Sulzheid Emil altábornagy, honvédkerületi parancsnok, továbbá a marclheggi osztrák és magyar állomásifőnök fogadták. A király teljesen egyedül szállt ki a vonatból. Szürke tiszti köpeny, és tábori sapka volt rajta. Feszesen tisztelgett a reá várakozó uraknak és rövid beszélgetésbe elegyedett velük. A király igen vidám hangulatban volt. Zita királyné a szalonkocsi ablakából mosolyogva üdvözölte a magyar urakat. A fogadtatás után a vonat továbbrobogott Pozsony felé. A pozsonyi pályaudvar gyönyörű díszben várta a királyi párt. Hatalmas pálmaágak, Ízléses nemzeti szinü szalaggal átfont babérkoszorúk, apró selyemzászlók diszitették az állomás falát. A pompás udvari vonat délelőtt 10 óra 16 perckor érkezett a pozsonyi állomásra. Az állomáson ünnepélyes fogadtatás volt. A perronon megjelentek Pozsony város és megye törvényhatósági bizottságának küldöttsége Vermes Samu alispán vezetésével, a hitközségek, állami hivatalok, igazságügyi hatóságok, a főiskolák és egyéb állami intézmények. Ezen-, kivül minden járásból öt gazda népviseletben vett részt a fogadtatáson. Pontban 9 órakor érkezett meg a 72-es közös gyalogezred díszszázada zenekarral az élén és elhelyezkedtek a pályaudvaron. A királyi pár fogadására megjelentek a magyar kormány képviseletében Brolly Tivadar királyi tanácsos, polgármester, Kumlik Tivadar másodpolgármester, akik a két törvényhatóság hódolatát fejezték ki. A perronon foglaltak helyet Kopperitzky Ferenc pápai prelátus, pozsonyi prépost és Mészáros János udvari plébános, Albrecht főherceg nevelője. A közönség lelkes éljenzése közben szállott ki az udvari vonatból Károly király és Zita királyné. A királynén hosszú, fekete, szőrmével díszített kabát volt. A királyi pár mögött állt 'herceg Lobkowitz Zdenko főhadsegéd és udvarhölgy. Bártul Aurél főispán üdvözlő beszédére őfelsége, egy fehér lapról olvasva, a következőket válaszolta: Fogadják legszívesebb köszönetemet megjelenésükért és hódolatuk nyilvánításáért. Belső örömmel tölt el, bogy ezen utunkban épen az ősi koronázó város üdvözletét fogadhatjuk. Adják át küldőiknek is üdvözletünket azon biztosítással, hogy e szép ősi város érdekeit mindenkor szivemen fogom viselni. Mialatt a kiráy beszélt, megjelent az ablakban a kis trónörökös, aki onnan nézte végig az ünneplést. Brolly polgármester ezután egy gyönyörű csokrot nyújtott át Zita királynőnek, mire a királyi pár felszállott az udvari vonatba, amely 10 óra 16 perckor tovább indult. Kettenberger Frigyes altábornagy a királyi pár után szintén felszállt az udvari vonatra és a tábornokok kocsiján utazott tovább. A közönség lelkes éljenzése közben hagyta el a vonat az állomást és a lelkes ováció megismétlődött valamennyi helységben, mig csak Budapestre nem értek. Pozsonytól Budapestig csak a közbeeső Érsekújváron állt meg az udivari vonat. Érsekújvárra 11 óra 54 perckor érkezett a királyi pár különvonata. Itt Krausz Gyula főispán, Justh Szilárd főkapitány és Miklóska Aladár polgármester fogadták a felségeket. A pályaudvarra kivonult az aradi ezred Érsekújvár katonai parancsnokságának vezetésével. A vonat mindössze hat percig állt meg Érsekújváron. A felség kiszállt a vonatból és a perronon meghallgatta az üdvözlő szavakat. Az állomásokon a közönség lelkesen ünnepelte a királyi párt. Párkánynánán és Váczott lépésben haladt át az udvari vonat. Mindkét pályaudvaron óriási közönség várakozott a királyi pár vonatára és hatalmas éljenzéssel fogadták az uralkodó-párt. A királyi pár megérkezése és fogadtatása. Budapestről jelentik: Az udvari vonat megérkezése előtt egy perccel az állomásfőnök jelentette báró Rosner Ervinnek, a király személye körüli miniszternek, hogy az udvari vonat azonnal befut. Erre megnyílt a váróterem és a benttartózkodók kiijöttek a perronra. Az ajtótól balra felállottak gróf Tisza Istvánné, gróf Khuen-Héderváry Károlyné, gróf Csekonics Endréné és gróf Karácsonyi Jenőné, a'kik a tábornokok csoportja mellett foglaltak helyet. Mikor a mozdony az üvegtető alá futott be, fölhangzott a pályaudvaron levők lelkes éljenzése. A vonat előtt csöndben várták a királyi párt a kormány tagjai és a székesfőváros törvényhatóságának kiküldöttei. Elsőnek Tolnay Kornél, a Máv. elnökigazgatója szállott le a vonatról diszmagyarban és a miniszterelnöktől jobbfelől két lépésre állott meg. Hatalmas éljenzés szakította meg a pillanatnyi csendet, amikor i a király alakja láthatóvá lett. Kilé'pett az udvari kocsijából, megállott a lépcsőkön és rendkívül gyengéd módon segitettg le a kocsiból hitvesét. A király fehér huszár-dolmányt1 viselt, mellén a Szent István-rend nagy'keresztjének szalagjával. Zita királyfié fekete bársony kalapot viselt, fehér kócsagdisszel és hosszú fekete kabátot, prémdiszi•téssei. A királyi pár legelőször ellépett a felállított díszszázad előtt, amely az 1. honvéd gyalogezred legénységéből került ki. Az uralkodó fogadta a parancsnok jelentését és eközben leszállott a kis trónörökös, Ferenc József Ottó főherceg, hófehér ruhában, kalap nélkül, A kis trónörököst szintén lelkesen megéljenezték, majd azonnal a váróterembe vezették, kocsiba ültették és a közönség lelkes" éljenzése közben egyenest a várba vitték. A katonaság tisztelgése után a király és a királyné a miniszterelnökhöz léptek; Gróf Tisza István megcsókolta a királyné fe'hérkeztyüs kezét, maid a király szívélyesen megrázta a miniszterelnök jobbját. Rend'kivül barátságosan és tartósan beszélgettek néhány percig, azután a miniszterelnök bemutatta őfelségének Bódy Tivadar alpolgármestert. Ezután a miniszterek csoportjához lépett a király és sorba kezet nyújtott Rosnernek, Hazainak, Sándornak, Baloghnak, Jankóvichnak, Qhillánynak és Teleszkynek. Majd a királyi pár a miniszterelnöktől kisérve Bárczy polgármester elé lépett, aki mögött a törvényhatósági bizottsági tagok tömött sorban állottak diszmagyarba öltözködve. A király és a királyné 'kezet fogtak a polgármesterrel, aki néhány szóval üdvözölte az uralkodó-ipart. Üdvözletét azzal fejezte be: Isten hozta Felségeiteket és áldja meg minden lépésüket. — Károly király élénk figyelemmel hallgatta a polgármester üdvözlő beszédét, majd tiszta magyarsággal a következőket válaszolta: — Nemcsak a törvény szavát, de szivem sugallatát is követve jöttem a királynéval együtt szeretett hü magyar nemzetem körébe, hogy néhány nap múlva mór, mint a magyar szent korona viselője, koronás királyuk, átvegyem a szent koronában rejlő teljes fejedelmi hatalmat. Ebben a mindnyájunkra nézve jelentős pillanatban a legigazibb örömmel és büszke bizalommal tölt el az a hűséges ragaszkodás és odaadó szeretet, amellyel bennünket fogadtak és amely hódolatukban oly nagy mértékben nyilvánult. Fogadják érte legszívélyesebb üdvözletünket és legbensőbb köszönetemet. Hatalmas zugó éljenzés (hangzott fel