Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-24 / 306. szám

4 ijéLMAGY AfltoRSiZ á 4 Szeged, 1916. december 27. csodálatosan, nagy erkölcsi, szellemi és anya­gi tőkével rendelkezik a nagy német biroda­lom. Nekünk pedig ifontos, hogy a nagy szláv tenger tőszomszédy ában erős és biztos tám­falunk legyen. Nekünk mindenesetre nagy érdekünk vol­na, ha minél több német látogatna el hazánk­ba, hisz kevés ország bővelkedik annyi és oly sokféle természeti szépségben mint ba­sánk. Félő vagyok azonban, bogy a Német­E zivataros időkiben, mikor a csiEagok üstökösökké s az árnyékok végtelen éjszakákká nőnek, gyakran volt alkalmam közelről megfi­gyelni egy rokonszenves arcai ifjú embert Első találkozásom a bndai vár udvarában törtónt, kevéssel odább Mátyás kútjánál, egy fáklya­fényes, izzó augusztusi éj föllángoló szenve­dély-áradata közepette. Az ifjú ember fönn állt az erkély szélén, szemében titokzatos tüz, sza­vában roppant energia, szivében a fiatal há­zas büszke boldogsága, — olyan volt mint va­lami látomás, vagy igéret, melynek hosszú foly tatása e fölidi élet határáig fog bennünket fog­lalkoztatni. Azóta történt egy s más a világgal, meg Európa térképével. Bíboros trónok zuhantak alá a mélységbe s nemzetek hullottak a porba utánuk. A fiatal ember, e tehetséges ifjú ka­tonatiszt hadba vonult s nem túlságosan sokat lehetett róla hallani. De sokra vitte mégis: ma ő ül az egykori római császárok trónján s mi­hamarabb ismét Budára készül, hogy Szent István koronájával a fején- bevonuljon e nem­zet tárva-nyitva álló szivébe. Közelről érdekel tehát a kérdés: milyen lelki berendezése lehet a huszonkilenc eszten­dős fiatal embrnk, hogyan ét gondolkozik, mit tud és mit Iáit maga körül abból a zűrzavarból amit életnek neveznek? Mondhatnám, amatőr lelkesedéssel vetettem e kérdés megfejtésére ma­gamat. Oly távo-l áll a király mindattól, amit mi, egyszerű polgári lények, egyébként tágas fantáziánk mohóságával magunkba szivni ké­pesek vagyunk! De hiszen, amit róla mondani akarok, az épen nean elgondolás szüleménye. Az uj király — s ennek a megállapításnak vakmerőségétől szinte megrettenek — ép oly ipolgári arcú, megjelenésű ós gondolkozású fér­fiú, mint akármelyik legalázatosabb alattva­lója, vagy akár a megátalkodott szellemű író­deák, ki a király fölséges személyét emberi mérték alá vonni neon átallja Illő tisztelettel legyen mondva Károly ki­rálynak egyáltalán nincs tehetsége a spanyol etiketthez. Az etikettet szerfölött okos főudvar­mesterek találták fel arra a célra, hogy kin'ai falat állítsanak az uralkodó és népe közé. Má­sodik Fülöpöt a királyi hatalom bálványává emelte az udvari politika s abban az időben ugyancsak sok gondot okozott az etikett nagy­mestereinek, hogy mit kellessék művelni az érintéssel nem illethető királynéval, ha véletle­nül eszébe jutna Don Carlost megszülnie? SzV bad-e elalélt feje alá párnát helyezni, szabad-o verdeső szive fájdalmát bűsitő kézzel csillapí­tani f A spanyol udvar hagyományai békés vi­rágzásban ragyogták be a scönbrnnni termeket és a néhai jó öreg király semmitől sem félt jobban, mint ama komor inkvizítor szemre­hányásaitól, kinek neve az egész udvarban csak igy hangzott: der Fürst. Ez a hatalmas országból remélhető idegenforgalmunknak leküzdhetetlen akadálya a — drágaság. Nem a háborúval kapcsolatos drágaságra gondo­lok, hanem arra a drágaságra, amely kirán­duló- és fürdőhelyeinken eddig is megélője volt számottevő idegenforgalmunknak. Elég baj, mert erre az idegenforgalomra nekünk a jövőben nagyon is nagy szükségünk lesz. Nemcsak gazdasági, hanem — politikai bkok­ból is. férfiú, Montennovo heroeg, a reidhstadti her­ceg anyjának egyenes leszármazottja, éberen őrködött a szent titkok fölött akkor is, amikor az öreg gavallér ós nagyszerű formaember, a királyi méltóság terheit annyi hősiességgel vi­selő nagyúr már kiterítve feküdt a Burg ká­polnájában. És itt kezdődik ismét ama fiatal embernek roppant fontosságú szerepe, aki Magyarország trónjára lesz elhívandó. Sokan voltunk ott s megfigyeltük, mi ma­gyarok, a história uj korszakának születését A Szent István-bazilikában történt, mialatt a heroegérsak áldóan terjesztette ki kezeit két or­szág zokogó népe felé s a levegőben még búgott a liihera fölséges zenéjének Visszhangja. A ki­rály ott állott a koporsó mellett, oldalán a ki­rályné eszményien szép alakja 'szinte a föld fe­lett libegni látszott, amint lassan megindult a fákilyavivők után. E percben előlépett Uhun grófné, a királyiné főudvarmestere, aki eddig az uraikadó ház zárt erkélyén tartózkodott s kézen vezetve egy .gyönyörű gyermeket, átnyúj­totta őt fölséges mamájának s mély hajlással ismét vissza vonult. Mi történt? Montemuovó hercege 'egy pilla­natra megdermedten állott helyén. Nepalek, a főszertartásmester, elfelejtette szerepét Az eti­kett nagymesterei halálos 'zavarba jutottak: négyéves gyermek számára nincs előirás az aranykapcsos könyvekben, négyéves gyermek egyáltalán nem is szerepelhet máshol, mint ud­vari bébébálon. De mind ez ijedelem és aggo­dalom hasztalan volt: a király és királyné ké­zen fogták a kis trónörököst ós vezették a ko­porsó után, ah, a király akarta, hogy a 'sziv zenélje erősebb legyen az írott törvénynél 1 Montennovo zugó lelke lassan csöndesedett el, de szemöldökei még sokáig tükrözték belső vívódásának hullámait. — Nem szolgálok többé ilyen háznál, — ezf fejezték ki a haragos szőrpamacsok s ind, csön­des .szemlélők, már tudjuk, hogy tűz és viz so­haisem fognak egyesülni ama hivatalos közlések ellenére sem, melyek ily .természeti képtelen­ségről akarják meggyőzni a világot. Ez a kis esemény egy uj világ születését jelentette ne­künk. Károly király tehát először ember és esak azután király. De mindjárt ki fog tűnni, hogy fokozni lehet még az ember fogalmához fűződő képzötkapcsolatok kifejező erejét is. A további adatokat boni talajon gyűjtöttem, ismét fenn a budai várban, amikor a magyar közélet repre­zentánsai egymás kezébe adták a király ajtajá­nak kilincsét. A diszmagyaros urak sugárzó arccal kerültek elő a belső teremből s alig ju­tottak szóhoz a csodálkozástól. A király karos­székbe ültette őket s kifogástalan magyarság­gal, magyaros haugsulylyal és kiejtéssel dis­kurálgatott el velük saját személyük 'felől. Hon­nan jöttek, miféle pályát futottak meg, mivel foglalkoznak, van-e valami nagy gondjuk! A oinkotai kántor jut eszünkbe, aki ugyanazon a helyen kiönthette alattvalói szivének fájdal­mát az igazságos Mátyás előtt, — talán csak akkor volt az érintkezés ennyire közvetlen és egyszerű király és alattvaló között. Ferenc Jó­zsef Íróasztalánál állva hallgatta végig legbel­ső'b kamarásának jelentését s minisztereinek feszesen kellett előtte állaniok, néha órákon ót, amig referátumaikat elő nem terjesztették. Az öreg katona, állta a távjelentést s végül köny­nyed főhajtással jelezte, hogy a kihallga­tásnak vége. Károly király érkezésnél és távo­zásnál baráti kézszorítást váltott a házát meg­tisztelő magyar urakkal Szóljunk-e arról, hogyan indult el, minden programúi ellenére, meglátogatni az Uri-utoá­ban az öreg Széchenyi Gyulát? A Szenthárom­ság-téren vásárló szakácsnők újságolták a bírt: — Ép most ment erre a király... — Hova? — Abba az alacsony házba ment 'be, ni! Csakugyan, egy fertály óra isimét megjelen a nyolovanesztendős főlovászmester portájának kapujában. Menne tovább a primás háza felé, de értesitik, hogy a primás nincs otthon. Ug.v hát gyerünk haza. Hunyady József gróf, az első szárnysegéd, kisóri a fiatal tábornokot a turululadaras palota felé. Szóljunk-e néhány hetes uralkodásának proklamájcáóiról, amelyeket egytől-©gyik maga fogalmazott? Hunyady gróf nem csinál belőle titkot, hogy a király gyorsan és kevés törJési&el fogalmaz. Amint elkészül írásával, azonnal át­nyújtja a szárnysegédnek lefordítás végett. Az uj szöveget átnézi ujra. Ez egy gondos, munkás, lelkiismeretes és amit talán legelőször kellett* volna mondani: önálló egyéniisógruék a mefci­erje... Sokra kell vinnie, ha igy kezdi. Szóljunk-e a legutolsó nagy eseményről, mely Körber karrierjét szegte derékon? Erről talón még se: titok és csönd fedi a történteket. De a mód, ahogyan Ausztria legokosabb em­bereinek egyikét vdsszautasitotta, isimét gondol­kozásra készt Ez a király, ez a fiatal ember, néhány hét alatt mérhetetlen nagyot nőtt a mi szemünkben. Korszakot teremtett, melynek sza­bályait maga irja. Mintha egy kicsit Vilmos császár iskoláját járná, de a német császár mos­tani lehiggadt böicse&égón kezdve a dolgot. Ká­roly király elolvassa az újságokat és nem várja meg, mig hivatalos jelentést tesznek arról, hogy mit is olvasott? Benne él a mában. Üzen a par­lamentnek ós üzen az újságíróknak. Modem ember, cselekvő ember, valósággal élő ember. Az isten áldja meg, amiért olyan szives és ba­rátságos mihozzánk, magyarokhoz. Dr. Domokos László. Jön! Cirkusz Wolfson. A világ legnagyobb attrakciója. Kárpitos és diszitő Kertész Sándor Szeged, Feketesas- és Kigyó-u. sarok. Az alföld legnagyobb kárpitos áruháza. Dus választék, szolid árak. IflittUal JgfáiiBiiB li Ultiul ktsitluL Telefon: 1576. ÍDilyen ember a király.

Next

/
Oldalképek
Tartalom