Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-15 / 297. szám

Szeged, 1915. december 15. DÉLMAGYARORSZÁG 5 Az osztrák kormány­válság. Bécs, december 14. őfelsége dr. Spitz­tnüller Sándor desszignált miniszterelnököt k i h al'lgia t áson fog ad t.a. Bécs, december 14. Egy a miniszterel­nökhöz közelálló helyről a következőket jelentik: Amikor október végén a Stürgkh­•kormány távozott helyéről, gróf Tisza Ist­ván miniszterelnök dr. Spiizimüllertől igy búcsúzott: — ön voit a tárgyalások alkalmával az én legkeményebb, egyszersmind leglojáli­sabb, legszakavatottabb éis legtárgyiiago­sabb ellenfelem. Bécs, december 14. A tegnapi lemondás meglepett mindenkit és abban, hogy Spitz­műller Sándor titkos tanácsos, a kereske­delmi politika és a kiegyezési kérdések leg­alaposabb ismerője alakítja meg az uj kor­mányt, lehet talán megtalálni az utalásokat arra, hogy mi volt az oka armak, ihogy Kör­ber annak a feladatnak, amelyet Stürgkh halála után magára vállait, nem tudott eleget tenni. Körber mielőtt a kormányalakításra való megbizást elvállalta, igyekezett tisztá­ba kerülni a reája váró nehézségekkel és főleg azoknak a megállapodásoknak a ter­mészetével, amelyek a kiegyezés kérdésében már Stürgkih és Tisza között létrejöttek. Arról, hogy mi volt az osztrák kormányala­kítást megelőzőleg a magyar miniszterelnök­kel lefolytatott konferenciák eredménye, csak nagyon kevés szivárgott ki a nyilvá­nosság elé, de abból is kitűnt, ihogy a ma­gyar kormány nem akarta a már létrejött megállapodásokat feladni. Alighanem éppen itt kell keresni a sarkát azoknak a nehézsé­geknek, amelyek miatt Körber megvált a kormányzás nehéz gondjaitól és .helyét Spitzmüllernek engedte át. aki a kiegyezési kérdésekben igen avatott ember. Kétségte­len, hogy Körber az osztrák parlamentariz­mus égetővé vált kérdésével sem tudott ugy megbirkózni, mint ahogy a kormányra lépé­sekor képzelte. ­Bécs, december 14. A Zeit az uj 'kor­mányelnök tevékenységéről és programmjá­ról hozzá közelálló oldalról a következő in­formációkat kapta: Az uj miniszterelnök első feladata a Magyarországgal való kiegyezés elintézése lesz. Természetes, hogy dr. Spitz­miiller, Körber rel ellentétben, a Stürgkh-/kel létrejött megállapodást, amelyeknek legna­gyobb részé az ő személyes közreműködé­sével jött létre, magáévá tette. A többi függő­ben levő parlamentáris ügyben; az uj mi­niszterelnök még nem foglalkozhatott, mint­hogy a kormány élére való meghívása óta csak órák teltek el. Spitzmüller reméli, hogy három-négy nap múlva összeállíthatja mun­katársainak névjegyzékét. jT berlini aranykupola alatt. — Beszélgetés Dr. Paaschéval, a német birodalmi gyűlés alelnökével. — 1R| Bank és Jel ziálog Hitelbank együttes aján­lja szerint a pesti intézetek 91%-adós. ár­nyam és 5.425 százalékos kamat mellett ''állandók a pénzt folyósítani. A Szeged­csongrádi Takarékpénztár ajánlatot tett a varosnak tizenkét millió koronás kölcsönre, ^-•40 árfolyam és 5.43 annuitás mellett fo­yósitaná a pénzt és a további nyolc millióra töröm évig opciót biztosit a városnak, ugy, tágy évenkin.t két millió korona kölcsönt ío­yósit. Ezt a nyolc milliót már 91.75-ös ár­nyam és 5.43 annuitással adná az intézet. A várost azonban ez a kölcsön nem köti, a pénzintézetet igen, A tanács javasolja " Szeged-Csongrádi ajánlatának elfogadá­sát. ,. Dr. Becsey Károly nem járul hozzá a bölcsön felvételéhez. Napirendretérést indít­ványoz. A háború után olyan terhek jelent­keznek, amelyeket csak pótadóemeléssel tud foaid fedezni a város. Bízik, hogv ilyen fel­ételek mellett a háború után is fog tudni kölcsönt találni a városi. Wimmer Fülöp azzal kezdi felszólalá­st, hogy senkisem láthat a jövőbe. Seniki­Se«n tudja biztosan, olcsóbb lesz-e a kölcsön a háború után, vagy drágább. Azt azonban h'djuk, hogy jelenleg nincs anyag, mert min­. Bent pénzzé tettek. Nincs áru. csak pénz. kz a pénzbőség most sokakat tévedésbe ejt, '!°gy a jövőben is ez lesz a 'helyzet. De ha ;i munka megindult a háború után. ez a hely­tét rögtön megváltozik. Mindenki anyagot fog keresni és vásárolni akar. Dicséret illeti a tanácsot előrelátásáért, hogy már most biztosítani igyekszik a jövőbeli alkotásokihoz szükséges tökét. Mindenki tudja, milyen •'agy feladatok várnak megvalósításra, ame­lyekhez óriási összegű pénz kell. Rendkívül kedvezőnek tartja a 'Szeged-Csongrádi aján­latát; ezt nem szabad elszalasztani. A tanács javaslata -mellett huszonheten, foig Becsey indítványa mellett nyolcan sza­ráztak. A közgyűlés igy szótöbbséggel el­fogadta a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár (lUínlaiát. A közélelmezési üzem 800.000 koronás folyószámlahitelt kért a közgyűléstől, amely meg is adta. Balogh Károly bemutatta a közélelmezési üzem nyersmérlegét november hóról, Egyhangúlag tudomásul vették. El­határozta még a közgyűlés, hogy megveszi a Kossuth Lajos-sugáruton felkínált 500 négyszögöles telket 150.000 koronáért. Ezután a közgyűlés folytatását az idő előrehaladottságára való tekintettel pénte­ken délután 4 órára halasztották. *KlaaaBaBaBBigBBaflaBBBBBBE5l3KBII!ll!9fiaBa<BBi;saBa«»SSSa7 Esti német hivatalos jelentés. BERLIN. , A WoMf-iigynökiség jelenti 14-ikén este: A Somme mentén egyes sza­kaszokon élénk tüz. A Maas keleti ós nyu­gati partján a franciák részéről előretörése­ket kezdtek. Romáit arcvonal: A dunai hadsereg is étkeit a Jaíomttán. Az olasz fronton nlnes esemény. BUDAPEST, december 14. (Közli a mi­"iszterelnüki sajtosztály.) Az olasz harc­tárén a helyzet változatlan. HÖFER altábornagy, B«BBBS»««BaaBBBB»»B«BB£E»»»:«33«S«B®'' Jön!!! Jön!!! Oíheíló és Az uj királyi pár legutóbbi látogatása Budapesten, iÖn!ü Jön üli Azon parlamenti férfiak között, akik Ber­linben a magyarságról tartott előadásomat vé­gighallgatták, ott volt a német nemzeti liberá­lisok egyik vezére: dr. Paasche, a német bi.ro­da'l'm'i gyűlés egyik alelnöke is. Előadásom után. hosszasabban beszélgetett velem, anélkül azonban, bogy sejtettem volna, hogy a nagy német birodalom parlamenti életének egyik vezénférfiához v.an szerencsém. Csak aimikor eltávozott és azzal búcsúzott, hogy ha van kedvem másnap meghallgatni a reichstag egy ülését, majd a külön karzaton fentart számomra egy helyet, tudtam meg, hogy az a rendkívül szerény külsejű, igény* te,len megjelenésű férfi a a legkiválóbb néme­tek egyike. Másnap aztán meg is jelentem a reichstag épületében, vagy ahogy a németek mondják: Uliter der goldenem Kuppel. (Az arany kupola alatt). Csak kevés ideig kellett a félhomályo­sán megvilágitott, szinte kriptaszerü, bolthaj­tásos várócsarnokban várakoznom. Csakhamar értem jött egy szolga Paasche dr. azon üze­netével, hogy szívesen vár. Milyen más szem­mel néztem őt most, mikor már tudtam, hogy kicsoda, mint tegnap, mikor még nem sejtet­tem kilétét. A bevezetés, amivel fogadott, rendkívül kedves volt: — Nagy érdeklődéssel hallgattam az ön tegnapi igazán szép és ügyes előadását, egy hibájára azonban rá kell mutatnom, — úgy­mond — a magyar vendégszeretet ecsetelésébea ön nagyon is szerény volt. Több izben volt szerencsém a magyar vendégszeretet igénybe venni, először mint Wekerle, akkori magyar miniszterelnök vendége « mondhatom, hogy az mindannyiszor elragadó volt. — A magyar vendégszeret etet kegyelmes uraim, — válaszoltam — mint nemzeti jellc­[ műnk egyik kiválóan szép vonását épen osak I érintettem s annak a méltatásába jobban bele­bocsátkozni, szerénytelenség lett volna. Külön­ben mi magyarok a vendégszeretetről nem szeretünk beszélni, hanem akkor vagyunk 'bol­dogok, ha vendégei nikkel szemben gyakorol­hatjuk azt. S ha most szabad kegyelmes uram, folytattam — engedjen az iránt kérdést intéz­nem, mi a vezető német körök véleménye a magyarsgról? — A lehető legjobb, — felelte Paasdhe dr. minden gondolkodás nélkül. A ma­gyar nemzet egészéről megvan a kész véleménye, iink s csak ismételhetem, bogy az, a lehető legjobb. Ami pedig a magyar katonát illeti, arról hadi­jelentéseinkben sokszorosan nyilatkoz­tak az arra leghlvatottaíbba.k: a mi had­vezéreink. S amint a szövetségünk oly nagyszerűen vált be e rettenetes há­ború alatt, azon kell lennünk mindkét részről, hogy az a bekövetkezendő béke idején is kölcsönös erőforrásunkká váljék. — Megengedjen, kegyelmes uraim — vetet­tem itt közbe, — de Magyarországban nem egy körben él az az aggodalom, hogy az annyira fejlett német ipar és kereskedelem majd el­nyom bennünket. Szeretnék erre nézve valami megnyugtató nyilatkozatot. — Azzal készségesen szolgálok. Isme­rem véleményét a német vezető körök­nek, amelyeikhez tartozhatni csekélysé­gemnek is szerencséje van s nekünk mindannyiunknak az a véleményünk, hogy szövetségescink gazdasági ereje ránk nézve ugyanazzal a fontossággal bir, mint a saját magunk gazdasági ereje. Gazdaságilag kiszipolyozott nem­zeteknek nincs politikai értékük s igy

Next

/
Oldalképek
Tartalom