Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-15 / 297. szám

Szeged, 1915. december 15. DÉLMAGYARÚRS2ÁG S Görögország harca a békéért Ellenségeink a hazug ígéreteknek és megfélemlítésnek minden eszközét felhasználták, hogy a 'balkáni semleges államokat a központi hatalmak ellen hadbakényszeritsék. Bulgária idejében ismerte fel azt a veszedelmet, amely az antant győzelme esetén állami önállóságát fenyegetné és szilárd elhatározással mellénk állott. Romániát Bulgária beavatkozása után az antant állandóan és mind .nagyobb erővel késztette a maga mellett való állásfoglalásra, mert veszendőnek érezte ügyét. Sikerült félrevezetnie Romániát, hogy elérkezett az a legkedvezőbb pillanat, amidőn a legkisebb kockázat nélkül nagy eredményt leihet elérni néhány hét alatt, mert a központi hatalmaknak csak ez a végső csapás kell még, hogy kegyelemre megadják magukat ellenségeiknek. Romániát csábította ez a bűnös alkalom és hitszegően, a drága zsákmány könnyű megszerzésének reményétől elcsábítva, hadat üzent régi szövetségeseinek. Hitszegéseért, becstelen orvtámadásáért már megbűnhődött. Részvétünk számára nincs: sorsát teljesen megérdemelte. A lángtengerben még csak Görögország állott sziklaszilárdan, élén a bölcs Konstantin királlyal, aki krisztusi türelemmel tűrte az antant vakmerő terrorját, megalázó fellépését, amellyel a görög nép igazi érdekeinek elárulására akarta kényszeríteni a görög királyt. Konstantin király azonban, cserbenhagyva saját népének félrevezetett vagy fölbérelt tömegétől is; ellentállott az Ígéreteknek és fenyegetéseknek egyaránt. Rendületlenül hitt a központi hatalmak végső győzelmében. Országának földjére idegen csapatok tolakodtak be, királyi jogait megsértették, a pártütőket oltalmukba fogadták, de a görög király hajthatatlan maradt. Románia pillanatnyi sikerei az antantot még vakmerőbbé tették Görögországgal szemben és ekkor még nehezebb helyzete volt Konstantin királynak és azoknak a görög hazafiaknak, akik nem akartak ellenségeink bűnös ügyéhez szegődni. Győzelmeink azonban végre Görögország számára is megérlelték a döntő szó kimondását és a cselekvés ünnepélyes idejét. Görögország is fegyvert fogott, de nem mint az antant remélte, hanem valódi érdekeinek védelmére, hogy megtorolja a megaláztatásokat és győzelmes hadainkkal szövetségben tiszteletet követeljen állami méltóságának és függetlenségének. Becsületes békeajánlatunkat, amelyet erőnk tudata és emberszerető érzésünk sugallt, Görögország hadbaszállása követte. Semmi kétség, hogy a vitéz görög csapatok beavatkozása a háborúba már a béke ügyét szolgálja. Konstantin királv férfias cselekedete .már csak azért is bölcs, nemes és a nagy idők hivó szavát megértő volt. Görögország beavatkozásával az antant ügye a Balkánon is végképen elveszett. A görög hadak már elindultak Monasztir felé és az olaszok .ellen. A francia csapatokkal már az első összeütközés is megtörtént és a görögök győzelmével végződött. A balkáni antanthadak fővezére, Sarrail tábornok is reménytelennek látja a helyzetet, mert a fővezérségről lemondott. Görögország a legszebb reményekre jogosító pillanatban indult hadba és becsületes elhatározásával nemcsak országa jövőjének, hanem az emberiség békéjének nagy szolgálatot tett. A magyar nemzet a legnagyobb becsüléssel köszönti az uj harcedzett szövetség, társát és lelkes örömmel látja a vitéz görög hadsereget az igazságos ügyért küzdő központi hatalmak oldalán. Briand! beszéde a békejavaslatról. Genf, december 14. A kamara ülésén a német kancellár beszédére célozva Briand a következőket mondta: — Kötelességem megóvni az országot a mérgezés lehetőségétől, amikor egy ország a fogáig felfegyverzi magát, amikor a .nemzetközi jog megsértésével mindenütt összeszedi az embereket, hogy őket munkára kényszerítse. Ha én e pillanatban országomnak oda nem kiáltanám: vigyázzatok, legyetek óvatosak, ugy büntetést érdemelnék. (Tetszés.) —• Azt a javaslatot teszik nekünk, hogy tárgyaljunk a békéről, amikor az ellenség Belgiumot, Szerbiát és tiz francia departementeit megszállva tart. Határozatlanul és homályosan, de ünnepélyes szav'akkal igyekeznek a nyugtalan lelkiismeretet és sziveket megmozgatni azokban az országokban, amelyeikben oly sok halottat hagytak. — Mit látunk mi e beszédben? Elsősorban egy kiáltást, amely a semlegeseket és a német népet meg alkarja téveszteni. Nem mi vagyunk, akik e borzasztó háborút akartuk, azt ránk kényszeritették. E -kiáltásra századszor is az.t felelem: Nem! Ti vagytok a támadók! Bármit mondjatok is, tények bizonyítják ezt veletek szemben. A vér a ti fejetekre hull!, nem, a mienkre. Jogom v.an arra, hogy rámutassak erre az otromba csapdára. — Bethmann-Hollweg azt .mondta: „Mi népeinknek megadhatjuk a jólét minden eszközét, amit csak kivámntak." De a többi népeknek alamizsnát -kínál és szívesen kijelenti, hogy nem akarja őket megsemmisiteni. A mtaruci csata és Verdun után ez az, amit a dicsőséges, erősen álló Franciaországnak kínálnak. Egy ilyen okiratot meg kell fontolnunk és látnunk' kell, mi a célja. E szószékről jogom van kimondani, hogy manőverről és olyan kísérletről van szó, hogy a szövetségesek közt egyenetlenséget szítsanak, lelkiismeretüket megzavarják és a népeket demoralizálják. Á francia köztársaság ilyen körülmények között nem tehet kevesebbet, mint a konvent. Békekészség - sikereink közepette. Basel, december 14. A Baseler Nachrichten egy berni magántávirata ezt jelenti Bernből: El kell ismernünk, hogy a bék'ére való készség ez a kijelentése egy katonai erejének teljében levő hatalmi csoporttól származik, abban a pillanatban, amikor ez a csoport tekintélyes, az ellenségnek imponáló fegyversikerekre tekinthet vissza. Ma kötelességünk beszélni. Emberi kötelesség, liogy a leggyengébb eszköze se dobassék félre a vételen nyomorúság megnövelésének, sőt mondhatjuk, a kétségbeesés küzdelmének, amely mindkét részről következménye volt a békejaVaslat elutasításának. Hivatalos angol hang a békejavaslatról. Rotterdam, december 14. A Reuterügynökség jelenti: A Reuter-ügynökség értesülése szerint a kormánykörök a központi Hatalmak békejavaslata ügyében nem nyilatkoznak, mig szövetségeseikkel nem tanácskoztak. Addig csak annyit lehet mondani, liogy az angol sajtó teljesen egyöntetű állásfoglalása annak a jele, hogy a szövetséges államok kormányai és népei .közt egyetértés van. A központi hatalmak békejaVasiatát még nem kaptuk meg, de tekintettel arra, hogy az ontant-hátalmákkal szemben a jegyzékben győztesnek mondják magukat, gyanút keltenek javaslatuk' természete iránt. E tényt, a német önteltség megnyilvánulását, vártuk és helyes értétke szeriint mérlegeljűik'. Ha a központi hatalmak' javaslata olyannak! tetszenék", hogy éket akarnak verni közénk, akkor máris mellőzésre van ítélve. Lloyd George és Briand a béke ellen. Kopemhága, decembr 14. Lloyd George, angol miniszterelnök táviratot intézett Briand francia miniszterelnökhöz, amelyben kifejezte megmásíthatatlan elhatározását a háborúnak a végső győzelemig való folytatásáról. Briand válaszában közölte az angol miniszterelnökkel, hogy ugyanezen az elhatározáson van. Angol lao a béketárgyalások megkezdését sürgeti. Rotterdam, december 14. Á Manchester G var dián irja: A központi hatalmaik őszinte békeajáinlatáról van szó. Azonnal meg kell kezdeni az eszmecserét, mert elleneseiben a semlegesek előtt az antantnak nem lenne igaza. Félhivatalos francia közlés békefelfételelnkröl. Páris, december 14. A Havas-ügynökség jelenti: Félhivatalos közlés szerint Németország nincs aibban a helyzetben," hogy az antant számára a békét elfogadható alapon ajánlja. (M. T. I.) Az antant felelős tényezői és a békejavaslat Berlin, december 14. Megállapítható, liogy az antant felelős tényezői mostanáig nem nyilatkoztak egy szóval sem a központi hatalmak sé szövetségeseik békeajánlásáról. Csakis az elelnséges sajtó egyes orgánumai — a többi közt a Daily Clhronicle, a Daily •News, a Daily Mail, a Times, a Correre deli? Ser a — igyekeznek visszautasítással ellensúlyozni azt a hatást,a melyet a béke jegyzék a néptömegekre gyakorol Az, liogy egy angol gyarmatország — Ujzéland — Londonban levő miniszterelnöke szintén a bókejegyzékben foglalt törekvések ellen nyilatkozott, nem fedheti a brit kormány állásfoglalását ami épen ugy ismeretlen még, mint Franciaországé, Oroszországé ós Olaszországé. A'í olasz szocialista sajtó a békejegyzék alkalmából követeli, hogy a kamarában újra fölvegyék a békevitát,