Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-12 / 266. szám

ö DÉDMA GYAHOIiSZÁG Vasárnap, 1916. november 12. Beszélgessünk. Én (magasra emelve kalapomat): Adj' Isten, jó estét vitéz hon védünk! A fahonvéd: Fogadj Isten, jó uram! Ha­nem mi ütött hozzá, hogy a kalapját -olyan magasra emeli? Én: Jelezni akarom, hogy a kalap árát is felemelték. A fahonvéd: De uram, akkor levetheti a ruháját, a fehérneműjét, a cipőjét és jelzés okáért -azokat is felemelheti, mert azoknak az árát is felemelték már régen. Én: A parókámat is le- és felemelem, mert annak az -árát -is felemelték. A fahonvéd: Mindennek, ami van és léte­zik, -felemelték az árát. Sőt annak is, ami nincs. Hallom, liogy most meg már a laká­sok árát akarják emelni. Én: íA-n-nyi szent, li-ogy ebben a véres időben nem a béke a jelszó, hanem az emelni. Emelni, emielni, leemelni, elemelni és- fel­emelni, ezek foglalkoztatják m-osit az elméket. A fahonvéd: Ezt -az őrületes emelési tö­rekvést, vájjon hogy birják ki -a szegény hi­vatalnokok, akiknek a fizetését alig emelik? Ma-holnap már a párnát a fejük alól Ml -ki­emelni, hogy -a nagy drágaságban a betevő falatot beszerezhessék. És ezeknek a szegény páriáknak akarják a lakbérüket emelni? Én: Az éhesek, a pónzhabzsolók most nincsenek tekintettel senkire és semmire. A fahonvéd: Már pedig a szegény osz­tályra, a tengő-dő-kne tekintettel kellene lenni. Én: Amennyiben tekintettel is vannak, hogy) megengedik a nyájas háztulajdono­sok, hogy aki akarja a lakását kifestetheti, kályhákat tetethet bele, sőt h-a -niem áka-rja, hát nem is lakja. A fahonvéd: Majd mit mtondok a -kegyes­ségükre! Azt azonban nem tudom megérteni, hogy ebben"'az elviselheltetlien drágaságban honnan telik mindenre, különösen ami luxus, pénz? Én: Az emberek úgy gondolkoznak, hogy ha már mindennek emelik az árát, akikor emelni kell az igényeket is. És szórják a -pénzt mindarra, ami luxus. A fahonvéd: Nincs -igazság hiján az álli­tása. Bizonyos, ihogy nagyon sok embernek üres a bendője, de azért a ruházata fényes és a teljes jólétet bizonyitja. Én: Szőrmének, 'kelmének, selyemnek-, ékszernek sose volt olyan keletje, .mint mos­tanában. Már a tanyai asszony,népség is karkötős arany órát visel. A fahonvéd: És otthon a tanyák világá­ban rongyot illeszt a zsirba ós ugy világit. Ugyan mondja meg már, hogy néhanapján, az a töméntelen sok -ember mit vár a holtok előtt? Én: A boldogságok-boldogságát, a kin­csek-kincsét, egy fertály liter petroleumot. A fahonvéd: És miért vannak a tűzoltók kirendelve a -petróleumra várakozók mellé? Én: Semmi mlásért, minthogy ha a pet­róleum véletlenségből megtalálna gyulladni, legyen aki hirtelen eloltsa. A fahonvéd: Hát trafik van-e? Én: -Trafik v-a-n, de se dohány, se szivar, se sigaretta ini-ncsen. A tr-afikoko-n most uj feirást alkalmaztak. Ezt: Itt se dohány, sie szivar, se cigaretta nem kapható. A fahonvéd: De hát akkor minek a tra­fik? Én: Hogy száz m-eg -száz embernek lehes­sen hol várakoznia a legnagyobb csodára: egy kóccal -bélelt szivarra, vagy fürészpor­ral töltött cigarettára. A fahonvéd: Bolond világ ez, uram. Va­lamikor a babánkra -vártunk -szivrepesve, most m-eg két kócka cukorra, egy- gramm zsírra, egy fertály petróleumra vagy egy nem szelelős szivarra. Én: Ami -azt illeti, most is sokan vannak, akik a babájukra v-árna-k. Vagy nem is vár­nak, mert a babák most nem váratnak ma­gukra ... Aki szemtanuja volt a lengyel királyság proklamálásának. Ezrével jelentkeztek a lengyel önkéntesek. (Saját tudósítónktól.) Szombaton Szegedre érkezett Varsóból -egy honvéd'had-nagy, aki szemtanuja volt vasárnap az önálló lengyel királyság proklamációjának, ennek a világ­történelmi nevezetességű ünnepnek. Az egész világ sajtója bosszú tudósításokban számolt be ennek a ragyogó napnak lefolyásáról, azonban egy igen fontos -és -különösen az antant-hazug­ságokkal szembe nagy jelentőségű momen­tumról - méjg ne/m, értesült '-a yiiyilváúosság. Ennek a momentumnak talán nagyobb jelen­tősége van, az egész történelmi konstallláció kialakulásának m-egvilágitására talán több fényt vet, mint száz és száz politikai újság­cikk. — Az ünnepség — mondotta a lionvéd­hadnagy — a főkormányzóság palotája előtti nagy téren játszódott le. Gyönyörű szép őszi nap volt és a színpompás nemzeti viselet fe­ledhetetlen hatással volt mindenkire. Belátha­tatlan tömeg állta körül azt az emelvényt, a melyről Beseler tábornok, főkormányzó előbb beszédet tartott, majd pedig felolvasta a már ismeretes prokilamáoiót. Német és osztrák­magyar tisztek, legfőbb tisztviselők óriási tö­megben, a papok, minden felekezetnek a lel­késze és Varsónak úgyszólván kicsinyje és nagyja ujongo.tt és örült, mikor a világtörté­nelem márvány táblájára -kerülő szavak el­hangzottak. Körülbelül háromnegyed óra hosz­szái-g tartott az ünnepélynek ezen része, de Varsó aznap egy pillanatra sem szakította meg az ünneplést. — Miután a főkormányzó ugyanis vissza­tért a kíséretével palotájába és a tömeg szét­oszlott, azt hittük mindnyájan, hogy estig a Bristol szállodában rendezett szoáró kezdetéig csak épen a,z utcák lesznek színesebbek, zajo­sabbak, bangosabbak, de valami nevezetesiebb -esemény nem történik. Nem igy volt. Minden­nél meglepőbb és örvendetesebb dolgok szem­tanúi lehettünk. Mintegy varázsszóra, déliéi®­miegindult egy áradat, amely feltartóztatlanul hömpölygött a kormányzó palotájához az egész nap folyamán. Ezer és ezer lengyel férfi, fiatal és középkorú, de öregebb is, jött szaka­datlan sorban és jelentkezett és kérte, hogy vegyék fel őt a megalakítandó lengyel had­seregbe és engedjék meg. hogy önként belép­hessen. — Ha magam nem láttam volna, sohasem hinném el, liogy vannak érzések, amelyek sí­rásra fakasztják a legf egyel meze ttebb, a leg­intelligensebb embert is. Láttam, liogy zokog­tak az öröm terhe alatt magasállásu, nagyhírű lengyel urak, akik Varsóban -élő bajtársaim állítása saerint a legelőkelőbb szerepet játszák a lengyel főváros életében. Láttam, hogy .min­den felszólítás nélkül valósággal tolakodtak az emberek, hogy hazájuk szabadságáért most már a maguk kardját -ránthassák ki, nem kellett szónoklás, nem kellett biztatás, sőt a hivatalos fórumok minden számításán kivül esett ez a fellelkesülés, mert -vasárnap még szó sem volt arról, liogy a lengyel hadseregbe toborozzák az embereket, de azért jöttek vége­láthatatlan sorban, mint ahogy az igazi sza­badságharcok idején ez történni szokott a tör­ténetírók leirása szerint. — A Bristol szállodában lezajlott estélyen -ez a nagy szenzáció alkotta a beszélgetés ki­zárólagos tárgyát és bizonyára ennek az egész országban tapasztalható önkéntes jelentkezés­nek része van benne, hogy a lengyel hadsereg megalkotására készült proklamáció az önálló királyságot életre hivó kiáltvány után közvet­len néhány napra megjelent. VÜSS mozgó-színház :-: TELEFON 807. Vasárnap, november 12-én UJ amerikai szenzáció! Asszciíifjirfó* Bűnügyi dráma 3 felvonásban. A legizgalmasabb fiimszenzáciék egyike. Előadások délután 2 órától kezdve. — Gyer­mekjegyek csak az első előadásra érvé­nyesek. Dr, Palócz a. BOrM sgeiialls mm BUDAPEST, IV., Károly-körut 2. szám. Sok évi óriási speciális praxisa folytán teljes biztosság­gal, felismeri és kigyógyítja ugy férfiaknál, mint nőknél a titkos- és nemi-betegségeket, valamint az azokból származó összes bajokat. Rendel hétköznapokon d. e. 10—12-ig, d. u. 3—5-ig. Ha személyesen lehetetlen volna megjelenni, válaszbélyeges levélre szívesen ad díjtalan felvilágosítást afelől, hogy otthoni kúrával hogyan sza­badulhat meg gyökeresen a bajától. Á ,,TUNG5RAM"-íámpa-gazdaságos, mert tökéletes és hosszú élettartamú. A minőségért a ggár szavatol. Kérje mindenütt a „Tungsram" védjeggyel ellátott lámpát. Gyártja az Egyesült Izzólámpa és Villamossági R.-T Újpest 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom