Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-08 / 262. szám

2 DÉLM A G Y ARÜBS2ÁG Szerda, 1918, november S. Á külváros. A külváros Szegeden a legkomolyabb, de egyúttal a legszomorúbb földrajzi fogalommá emelkedett. Nem akarunk érte egyeseket végigfuttatni a felelősségrevonás vesszőparipáján. A magyar városok helyzetéből adódik, hogy a külváros például ezt is jelenti: nekem, aki 1600 korona házbért tudok fizetni, van vízvezetékem, neked, aki 800—200 koronás lakásban vagy kénytelen a háború százfé'© nyomorúsága közepette életedet tenget. . nincs vízvezetéked. Legyünk igazságosak önmagunkkal szemben: nincs egyetlen vidéki város, amelynek fejlődését egészséges irányban jelölték volna ki. A különbség csak abban van, hogy az egyik városban több-kevesebb fejlődésképesség mutatkozik, a másiknak a vezetősége inkább áll hivatása magaslatán, a harmadiknak nagy a vagyona. Az ember azt hinné, hogy ez utóbbik érik el a fejlődés leggyorsabb iramát, tapogatják ki ép érzékkel a haladás legegészségesebb irányát. Nem igy van. ,Ha igy lenne, Szeged az egész területére kiterjedő vízvezetékkel dicsekedhetnék és külvárosának nem lennének teljesen más fogalmai, tapasztalatai a közigazgatási életről, mint belvárosának. A háborus élet — ugy látszik — az életkörülmények iránt simulékonyabbá és megértőbbé tette az embert, mint aminő valaha volt. Természetes, hogy a Róna-utca végén más mennyiségben és bizony legtöbbször más minőségben is keresik az egyes élelmi cikkeket, mint a Kárász-utca akármelyik dus-kirakatos, előkelő üzletében. A kinálat mindig alkalmazkodni kényszerült a kereslethez, a háborúban ezt az egyedül egészséges viszonyt egyéb okok mellett a „konjunktúrák" is megbolygatták, leglfőként innen van, hogy nem azt vesszük meg, ami kell, hanem ami van, hogy a szigorúan szabott árak helyett a szigorúan magas árak kerültek a trónra, hogy a néhai békés időkben előzékenyen invitált vevő sok helyen ma türt perszóna, aki keserves garasaiért legtöbbet a méltatlan elbánásból, sőt a durvaságból kap. Megfelelően annak, hogy a külváros Szegeden is kiilön földrajzi fogalom, az ott élő nép körülményei szerint alakult ki a „háborus konjunktúrák" kihasználásának gyakorlata. Ennek a gyakorlatnak egyes apróbb kedvességeire — egyelőre csak általánosságban — már rámutattunk, jelen Írásunknak az a célja, hogy a külvárosokban lakó szegényebb, sőt legszegényebb emberek szűkös anyagi viszonyai iránt való megértéssel irányítsuk a hatóság figyelmét erre a gyakorlatra. A krumpli kilóját a külvárosokban 36—40 fillérjéval, a fa mázsáját rendes áránál két koronával drágábban fizettetik meg. Ezek csak példák és ne méltóztassék azt gondolni, hogy ezekkel betelt a mérték. Közélelmezési ügyekben az igazságosság és méltányosság kétségtelenül tiszteleireméltó erényei mellett a kitartó és törhetetlen erélyt is sürgettük. Sajnos, az erély ügyeink legfőbb helyi intézésekor vajmi ritkán lobbant fel. Innen van, hogy sokszor védelem nélkül maradtunk olyankor is, amikor kis adag szigorúság meg tudott volna bennünket szabadítani zaklatásoktól. Anélkül, hogy beletörődtünk volna a nem-változhatatlanba, vártuk sorsunk jobb irányba fordulását. Ma minden eddiginél erőteljesebben kell ballatnunk szavunkat. A külvárosok szegény népének az egyre jobban nehezedő helyzetben való megoltalmazásáról van szó. Azok számára sürgetjük a legintenzívebb védelmet, akik hivatalnok-szobák, műhelyek és gyárak csekély jövedelmű robotosak sőt azok számára, akik a hadisegélyek és a szegények közül is a társadalmi és városi segélyre szoruló legszegényebbek. Kétszeres, sokszoros bűn ezek gondját fokozni, megélhetését még jobban megnehezíteni, kétszeres, sokszoros kötelesség ezek védelmére kelni. A külvárosban a legerélyesebb közbelépéssel — aminek sok törvényes módja van — kell rendet teremteni. Küszöbön a tél, a hatóság feje nagyon jól tudja, hogy télapó mikkel kedveskedhetik az idén. Azok mellett, akik pénzbeli segélyre szorulnak, nagyon sokan, sokkal többen vannak olyanok, akiknek megélhetését az erélyes rendterem; tés és gyors jogi segély megkönnyíti. Gondoljunk rájuk szeretettel és siessünk védelmükre gyors és erős elhatározással, bizakodó és tetterős eréllyel. E nélkül vétkes mulasztást követünk el, aminek következményei — a mi megítélésünk szerint — keserves jelenségekben fognak mutatkozni. (scseEansBaaasaBBaaBffiS8aBHS!suEcaiisaaBBBBe(BBesaaaEiB9aa9siisaBS«aaaBBsaaB«HBSBaaBBKaci*nB3t3 Német repíiloraj felgyújtott egy nagy francia lőszcrtelepet. BERLIN, november 7. A nagy főhadiszállás jeleníti: Nyugati harctér. Rupprecht írónörökös hadcsoportja: Ámbár az angoloknak tegnap nyilvánvalóan szándékában volt támadásukat folytatni, mégis gyalogságuk csak Haucourt—L'Abbaytöl keletre tudta az árkokat elhagyni; rögtön visszatérésre kényszeritettük. November 5-ikéti az angolok vesztesége halottakban, különösen az ausztráliai hadosztályoknál igen jelentékeny volt. A franciák is csak mérsékelt terjedelemben tudták tegnap támadásaikat az elesettektől borított területen megismételni. Les Boeufs és Rancourí vidékén este és éjszaka intézték ezeket a támadásokat, amelyek legnagyobb részt már tiizünkben összeomlottak, Egy német repülöraj éjjeli támadással felgyújtotta az oerisy-1 nagy lőszertelepet (Brodytól délnyugatra a Somine mellett). A hosszantartó hatalmas robbanások még St. Quentinben is érezhetők voltak. A trónörökös hadcsoportja: Reiuts déli részén álló francia ütegek bombázták az arcvonalunk mögötti helységeket. A tüzet viszonoztuk és megtorlásul lőttük Reims városát. A Maas területén nem volt jelentős esemény. LUDENDORFF, első főszállásmester, (Közli a minisz terekiöld sajtóosztály.) A Wolff-ügynökség jelentése a nagy repülőtámadás síkeréről. BERLIN, november 7. A Wolff-ügy- | nökség jelenti: Bombázó légiflottánk a Som- j me meníén nagy sikert ért el; ismét el- j pusztítottunk egy nagy municiós telepet. Hetedikére virradó éjszaka egy német repülőflotta bombákkal megtámadott egy francia csapattálbort a Bois Qresaire medencében a Somine mellett. Jó hatást észleltünk. Egy másik német bombázó flottila ugyanezen éjszaka bombázta a cerisy-i nagy municiós pályaudvart, ahol hosszú municiósvonatok állottak. Számos telitalálat érte a pályaudvart, amely központja a francia munició-utánpótlásnak a Somtne mentén és a szomszédos lőszerraktár-telepeket felgyújtotta. A raktárakból hamarosan lángok csaptak ki. A tüz elterjedt az egész nagy municiós táborra, amely szakadatlan robbanásokkal a légbe röpült, óriási füstfelhő keletkezett és a tüz színhelye körül a lángok még 2800 méter magasságban is láthatók voltak. A lövegek robbanása folytán a heves megrázkódtatást még St. Quentinben is megérezték. A hatalmas, egyre fellobbanó tiizfényt virradatig meg lehetett figyelni. Amians-Pont de Metz vonalon egy 50 kilogramos bombta telitalálata egy haladó vonatot elpusztított. i í . I • f ; A görög válság. Rotterdam, november 7. A Daily Tele* graph jelenti Athénből: Szombaton este koronatanács volt a király elnöklésével. Közben az angol követ kihallgatásra jelentkezett, de Konstantin király nem fogadta. A miniszterelnök tudatta az angol követtel, hogy holnap megadják az antant követeléseire a választ. Hir szerint a válasz visszautasító lesz; a görög flottát nem. engedik át az antant céljaira. Athén: A kormány attól tart, hogy Thessália és Epirusz csatlakozni fog a forradalmi párthoz. London, novepiber 7. A Reuter-ügynökség, jelenti Athénből: A szövetségesek rendőrsége egy Gunarisz-párti képviselő lakásán házkutatást tartott, mert fölmerült a gyanú, hogy lakásából az ellenséges buvárhajöknak jelzéseket adtak. Amikor a rendőrség belépett a házba, lőttek rája. Több embert letartóztattak. (M. T. 1.) Elkészültek az antant békefeltételei. Bem, november 7. A Démocraté irja: Teljesen beavatott forrásból értesülünk, hogy a szövetséges hatalmaknak a 'háború befejeztével nincs szándékukban békekongreszszust összehívni. Már régen, még a márciusi szövetséges konferencián teljesen megegyeztek az antant képviselői abban, hogy milyen feltételeket fognak szabni ellenfeleiknek. Eleinte csak általánosságban határozták meg a feltételeket, amelyek azonban most már minden részletükben ki vannak dolgozva, ugy hogy ez az óriás munka csaknem teljesen készen van. Mindenki elbámulna, ha tudná, hogy minden legapróbb részlet is ki van dolgozva. Ilyen módon meg lehet takarítani egy békekongresszust, amely a legegyszerűbb kérdések körül is zavart tudna előidézni a győztesek között. Ha eljön a békekötés ideje, a négyesszövetség át fogja nyújtani föltételeit a központi hatalmaknak, kijelentve, hogy rajtuk áll, elfogad-