Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-07 / 261. szám

PÁLMÁD YARQRSZAfl i Kedd, 1916. november 1. Az olasz offenziva végvonaglása. 2 Előkészületek a döntésre. A két háborús esztendő harctéri eseményeire visszatekintve megállapifhatjuk, hogy a hadviselő feleknek az volt a fő törekvésük, hogy a dön tést a harmadik tél beáll la előtt kierőszakolják. Főként az oroszok voltak azok, akik cr Á tömegtámadásaikkal döntő csapás4, akart ,tc mérni a központi hatalmakra, hogy a háborúnak egy utolsó hatalmas nekilendüléssel véget vessenek. Az antant egységes offenzivájának terve is ezt a céit kívánta szolgálni. A legutóbb megindított támadásoknak volt is annyi eredményük, hogy ellenségeink a keleti, nyugati és a délnyugati hadszintéren némi tért nyertek, de ezek a részletsikerek nem hozták meg számukra a várva-várt döntést. Az antant egységes offenzivájának eredménytelensége arra kényszeritette ellenségeinket, hogy uj erőforráso kat szerezzenek és ezek segítségével ragadják magukhoz a végső győzelmet. .Romániára és Görögországra vetették magukat és az előbbit és részben az utóbbit is. sikerült hadicéljaik számára megnyerniük. A hadihelyze tet azonban még igy sem voltak kéjpesek lényegesen javukra fordítani és ma ott tartunk, hogy a központi hatalmak nemcsak védekezni tudtak az egy időben 'megindított általános offenzívával szemben, hanem volt erejük arra is, hogy Romániára végzetes csapást mérjenek és saját területének védelmére kényszerítsék. A hadijelentések alapján ugy látjuk, hogy az antant még nem adta Ifel reményét arra nézve, hogy a döntést a maga javára sikerül kierőszakolnia. Rettenetes csaták dúlnak a nyugati hadszintéren. az olasz fronton és a keleti harcvonalon, Románia is — orosz támogatással — kétségbeesett erőfeszítéseket tesz, hogy veszélyes helyzetéből kiszabaduljon. Minden jel arra Vall. hogy az antant a harmadik téli háború előtt döntő sikereket szeretne elérni. Ez a szándéka természetesen épugy meddő fog maradni, mint eddigi próbálkozásai. A központi hatalmak minden fronton felkészülten várják a támadásokat és amellett a kezdeményezést is kezükben tudják tartani. Sajnos, alig lehet számítani arra, hogy a súlyos kudarcok ellenségeinket a hiábavaló vérontás megszüntetésére bírják a tél beállta előtt és igy a hadviselő népeknek egy harmadik téli háború borzalmait is el kell majd viselniök. Az antant oldalán máris hangoztatják, hogy a döntést 1917-ben akarják kikényszeríteni és hogy a most duló csaták csupán előkészítői a világháború minden eddigi ütközetét felülmúló utolsó nagy támadásnak, amely hivatva lesz végleg eldönteni a háború sorsát. Az a végső döntés azonban semmi esetre sem lesz olyan, mint aminőre az antant számit. Tömegtámadásaikkal, túlerejükkel eddig sem értek célt. Nem hiszünk tehát annak az utolsó nagy támadásnak sikerében sem, amelyre, mint hirdetik, olv bizakodással készülődnek. A központi hatalmak a háború folyamán már többször bebizonyították, hogy az antant -terveit megtudják hiúsítani. Azt hiszszük, hogy ellenségeinknek ez az utóbbi fenyegetődzése is inkább önámitás. Az a világtörténelmi cselekedet, amellyel Lengyelországot feltámasztottuk halottaiból, az antant számításait ismért megzavarta, mert a vitéz lengyel népben uj értékes szövetségest nyertünk, amely a végső döntésnél jelentékeny erőforrást jelent majd számunkra. -A harmadik téli háború borzalmaiért a felelősség épugy nem bennünket illet, mint a háború eddigi lelkiismeretlen és konokul elbizakodott folytatásáért. De szilárd elhatározottsággal viseljük el a további megpróbáltatásokat ezután is abban a biztos tudatban, hogy a háború eredménvei kárpótolni fognak bennünket szenvedéseinkért. w. 'wfuiclW mmmm ' . 5 BUDAPEST, november 6. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A tengermelléken az olaszok támadási tevékenysége jelentékenyen alábbhagyott. A gyalogság tömeges harcbavetésének -megfelelően, az utóbbi napok harcaiban szenvedett olasz veszteségek rendkívül súlyosak voltak. Tegnap a tüzérségi tüz csak Biglianal, HudiLognál és JamiznotóJ nyugatra volt élénkebb. Bigllanál tüzelésünkkel visszavertünk előrenyomuló ellenséges gyalogságot. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnők helyettese. Kisebb harcok a Balkánon BERLIN, november 6. A nagy főhadiszállás jeleníti: Balkán harctér: Nincs újság. LUDENDORFF, első főszállásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.! BUDAPEST, november 6. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A délkeleti harctéren nincs különös esemény. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. SZÓFIA. A bolgár vezérkar jelenti november 6-i'káról: Macedón front: A Maliktótól délnyugatra csapataink elűzték az ellenséges lovasságot. A Prespa-tótől az Égeitenger partjáig terjedő fronton gyenge ágyú harc. Az Égei-tenger partján nyugalom. A román fronton és a Fekete-tenger partján nyugalom. A Dobrudzsában felderítő osztagaink és az ellenség között összeütközés. A Duna mellett tüzérségi és puskatüzelés minden jelentőség nélkül. Hóvihar dühöng a Kaukázus-fronton. Konstantinápoly, november 6. A főhadiszállás közli november 5-én: A KoiikázuS-fronton még mindig heves hóvihar dühöng. Az esős időjárás is tart. Leszavazták Briand balkáni politikáját. STOCKHOLM, november 6. A Novoja Vremja jelenti: Az antant-hatalmak képviselői a boulognei konferencián megtagadták a bizalmat Briand balkáni politikájának .folytatásától és a szalonikli vállalkozástól. Zátonyra futott német tengeralattjáró. Berlin, november 6. November 4-ének estéjén az U 20 tengeralattjáró a ködben Borbjergtől északra a nyugat-jiitlandi tengerparton zátonyra jutott. A nyomban segítségül hivott torpedónaszádoknak: arra irányuló kísérletei, hogy a búvárhajót elvontassák, sikertelenek maradtak. Az U 20 tengeralattjárót ennek következtében november 5-én délben a levegőbe röpitettiik, miután személyzetét torpedónaszádjaink biztonságba helyezték. A tengerészeti vezérüctr főnöke. Kopenhága, november 6. ( Ritzau-ügynökség.) Az éjjel Harboöre mellett Jiitland nyugati partjánál egy német tengeralattjáró zátonyra futott. A közelben lévő torpedónaszádok megkísérelték a segélynynjtást. Fél 1 órakor a tengeralattjárót a személyzet a levegőbe röpítette. A többi hadihajó a megmentett személyzettel elhagyta a zátonyra jutás helyét. A Lilöre mentöOmzád felajánlotta segítségét, (te vissWiksitojtták. A buvárhajó legénysége minden felvilágosítást megtagadott az esetről. ..................... ........... Proklamálták a lengyet királyságot. Vasárnap délben történt meg ünnepies formák között a lengyel királyságról szóló proklamáció Lublinban és Varsóban. Százhúsz évig aludta Lengyelország a holtak álmát a végtelen orosz hómezők alatt. Ezerhétszázkilencvenötben osztották föl harmadszor a lengyel királyságot és az ősi lengyei földnek több mint kétharmad része orosz uralom alá került. 1915 május 2-ikán Gorlicénél virradt fel a lengyel szabadság hajnala. 1916 november 5-ikén már minden lengyelnek manifesztálták az ősi szabadságot. A proklamáció jelentőségével és hatásával élénken foglalkozik a köziponti hatalmak sajtója és nyilvánvaló, hogy a történelmi aktus az antant körében is mély hatást kelt. A proklamációról az alábbi tudósításokban számolunk be: Lnblinban. Lublin, november 5. Vasárnap délelőtt 11 óra 30 perckor folyt le az itteni katonai kormányzósági palota dísztermében a lengyel királyság felállításának ünnepies proklamálása. A katonai kormányzóság palotája előtti téren óriási sokaság gyűlt egybe, hogy a történelmi aktus tanuja legyen. Az egész város zászlódiszt öltött. Délelőtt tizenegy órakor kivonultak a helyőrség csapatai, hogy diszőrséget és sorfalat álljanak. A diszőrség a lengyel hadtest csapataiból került ki. A katonai kormányzóság palotájának nagytermébe délelőtt 11 óra 30 perckor vonult be ünnepélyesen Kuk táborszernagy főkormányzó, elől kivont karddal a lengyel hadtest 3 ulánus katonája, valamint a lengyel légió két tisztje lépett. A főkormányzó az emelvényre lépett és általános figyelem közepette felolvasta a proklamációt, amelyet a következő szavakkal vezetett be: — ö felsége Ausztria császára és Magyarország apostoli királya legfelsőbb parancsára kihirdetem a lublini főkormányzóság lakosságának a következő proklamációt. Miután a polgári biztosi hivatal főnöke felolvasta a proklamáció lengyel szövegét, a főkormányzó a következőket mondota: — Ezennel a szövetséges uralkodók ünnepélyesen megigérték a lengyel királyság újra felállítását. Ezen a tényen immár nem lehet változtatni. Varsóban. Varsó, november 5. fWolfL-iigynökség.) Ma déli 12 órakor olvasta föl a hatalmas