Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-23 / 275. szám

8 BÉlmaÍgyaIrorsZág Ociitörtök, 1916. november 28. zóiag nem ifeclik a valóságot. Én végig ott voltain és egy szót sem hallottam erről; csak arról tartott előadást, hogy a nők legyenek erkölcsösek és vallásosak. Határozattan kijelentem, hogy nem a Felébaráti Szeretet •Szövetség meglliivására jött a páter Szegedve, elvégre, ha én is vagyok az egyesület elnöke, nem mindig ebben a minőségemben szerepelek. A páter meghívása nem irányult Zadraveez ellen, akit mindenki tud értékelni, de elvégre szabad egy másik papot is meghallgatni. Hanga a kongregáció felülvizsgálására jött le Szegedre, ebből az alkalomból arra kértük, liogy tartson előadást. A kongregációról akartunk valamit hallani, hát a péter volt; olyan szíves és arról beszélt. HIREK oooo Szeged népéhez. Kedves Polgártársaim! A háború további költségeinek fedezésére — ugy, mint Németországban — ná. Ilink is ötödik hadikölcsön kibocsátására volt szükség és a kölcsön aláirási nyilatkozatait a magyar királyi kormány mai napon kibocsátotta. Az ötödik 'hadikölcsön természetét és aláirási feltételeit feleslegesnek tartom e helyen ismertetni, mert azt már majdnem mindenki az, előbbi liadikölcsönökböl ismeri, de erre vonatkozólag készséges felvilágosítást nyújt bármely pénzintézet, vagy hivatalom, ha eziránt valaki felkeresi. Az eddig jegyzett négy hadikölcsön szép eredménye azt igazolják, liogy Szeged népe példaadó módon kivette részét a háborús kötelességekből és semmi kétségem sincs áz iránt, hogy az ötödik hadikölcsön jegyzésének eredménye semmivel sem lesz az előbbiek mögött. Mindannyian tudjuk, liogy ellenségeink túlsúlyával szemben csak összetartással védekezhetünk és épen ezért szüksége van az álamnak minden egyes polgára önzetlen, 'hazafjas munkájára. Hős katonáink életüket áldozzák a közös célért és itt hagyják gondjainkra apátlan árváikat, vigasztal hatlan özvegyeiket, támasz nélkül maradt öreg szülőiket. Nekünk, iíliicmnaradtaknak szent kötelességünk, hogy ne csak a rendes napi munkánkkal legyünk hasznára hazánknak, de javainknak kölcsönadásival is iparkodjunk segíteni a minden oldalról megtámadt országunknak. A mi felajánlott kölcsöniünk mennyire eltörpül a harctéren hősi halált halt katona véráldozata előtt, mégis hazafias kötelességet és nemes cselekedetet teljesít az, ki megtakarított pénzecskéjét kölcsön adja a kormánynak, hogy a háború sikeres mielőbbi befejezését ezzel is elősegítse. A kölcsön nyújtásánál nemcsak a dúsgazdagok százezreire, de a szegény ember 50 koronájára is szükség van. És épen ezért mindenkit kérek, hogy ne tartsa vissza a hadiköicsön-jegyzléstől az a gondolat, hogy az ő 50 vagy 100 koronájával már ugy sincs -cgiive az ország bajain, inert épen ezektől kistőkéktől várjuk a szép eredményt, mivel i nagytőkének — egy pár kivételével — már 'elegyezték vagyonuknak azt a részét, amelyet e célra fordithatnak. Most, amikor Erdélyt hős katonáink uegszabaditoíták a román ellenségtől, most, imikor a kiváló liaditeljcsitmények, amelyeket vitéz csapataink hii szövetségeseinkkel együtt végrehajtottak, jogos reményekkel tölthetnek el az iránt, liogy a háború reánk nézve kedvező eredménnyel fog végződni, a háború gyors befejezésére döntő eredményű 'éhet az ötödik hadikölcsön eredménye, kell ellát, hogy abból mindenki kivegye részét olyan mértékben, amely anyagi ereiének megfelel. Kölcsön minden helybeli banknál és hivatalomnál is jegyezhető, ahol mindenféle felvilágosítás is kapható a jegyzésekre vonatkozólag. Szeged, 1916. november hó 22-én. Dr. Cicatricis Lajos főispán. — József főherceg köszönete. József főhertceg a, következő levelet intézte dr. Somogyi Szilveszter polgármesterhez: „Szeged szab. kir*. város üdvözlő iratát a mai napon vettem kézihez. Kérem, tolmácsolja legbensőbb, hálás köszönetemet eme figyelméért, a mely mélyen meghatott. Néhány nap múlva lesz két esztendeje annak, hogy Szeged fiai az én parancsnokságom alá kerültek. Két hosszú esztendő, melyet ha valaki átélt, többen nem ment keresztül, mintha- ezerszer élte volna békés évek életét végig. Szeged fiait saját fiaimnak vallom, hiszen e két esztendő viharjai, diesőségteli szenvedései s győzelem-koronázta kínjai, melyekben együtt osztoztunk, ugy fűzték össze lelkeinket, hogy elszakítani e köteléket lehetetlen. A san-martlnói fa gránát-tépte roncsait elküldtük, Szeged fiai, meg én. Szegedre. Viruló fa volt, midőn a 46-osok először verték ki a gonosz hitszegőt. E fa körül láttam a legdicsőbb vértanúit a hazaszeretetnek, ez volt egy álló sztendeig szeretett 46-osaim emberfölötti küzdelmeinek csendes tannja, velük szenvedtem át az olasz tüzérségnek őrült tüzorkánjaih Sok bős 46-os drága vére csordult ki alatta, sok hűséges sziv dobbant utoljára alatta, számtalan viharzó, győzelemteli „Éljen" hangzott el körülötte; miglen a Ifa is elpusztult sebeiben és mint a halál képe meredt a porrá zúzott templom mellől az égnek. Utoljára akkor láttam ott,midőn már csak törzse jelzé, hogy volt itt valaha élet is, nemcsak halál. 46-osaim lehozták a hűséges, hallgatag tanút és elküldték haza. Oda vonzott szivem! Velük búcsúztam a fától, moly szent jelvénye lett az Alföld fiainak. Isten-áldotta hősiességüknek. Ha éltet az Isten, eljövök Szegedre a luíboru után, hogy szeretett hős fiaim fáját újból lássam ós számtalan hősnek képe. ébredjen lelkemből föl, liogy tán láthassam egyikét, vagy másikát azon bősöknek, kiket már e fa alatt láttam dicső, de véres időkben s ott szoríthassam meg kezét ugy. mint azt a Doberdón tettem. Hálás köszönetemet ismételve, üdvözlöm Szeged polgárait, a város tanácsát és 46-osaim hozzátartozóit, kiket a Mindenható legbővebb áldása kisérjen mindenkoron! Kelt a harctéren, 1916. november 19-én. — József főherceg, s. k„ vezérezredes. — Zsefénszky Róbert kitüntetése. Minta hivatalos lap közli, a király gróif Zselénszhn Róbert belső titkos tanácsosnak, a magyar Ferenc József megkoronázása. 18o7 junius 8-ána képviselőház reggel félhatkor ölést tartott s onnan ment át a várba a koronázásra. Magyarország, Erdély, Horvátország, Tótország, Dalmácia, Bosznia, Szerbia, Bulgária, Rumánia, Lodoinéria és Galicia zászlai jelentették azt a hatalmat, amely a magyar királyt történelmi l°gon illeti. Huszonhat külföldi állam képviselete magát azon a nagy napon, amikor a nemZet nevében Mátyás király templomában Simor János esztergomi hercegprímás és gróf Andrássy Dyula tette I. Ferencz Józsefnek — a 61-ik 'Örvényes magyar királynak — majd Erzsébet k'rálynének fejére Szent István koronáját. A k°ronázás ősi módon ment végbe; de mégis tekintetben különbözött a régiektől. Ferenc József volt az első, akit nem kiváltságos osza'yoknak, hanem az egész népnek országgyűlése koronázott királlyá; s ő is az egész •|eP számára adott hitlevelet s tett esküt a jleiT>okratikus alkotmányra. Szent esküjét minden Wbsburg közül ő mondotta el először magya> az állam nyelvén. Először ő kötött frigyet a magyar nép minen osztályával, pedig nemcsak fényes szerc fokban ragaszkodott Magyarország legdiobb korának, a középkornak emlékeihez, sane.m esküjében is, mellyel — az ellenállásról naW 2áradékot kivéve — még az aranybullániP * nemesi alkotmány legféltettebb kincsének fom is llittel foSadta- mindennél josabb volt, hogy százezrek jelenlétében bizailf ?tta Magyarország és társországai jogait, K°tniányát, függetlenségét és területi épségét, §y szakított azzal a tizennyolc esztendős törekvéssel, mely hazánkat Ausztria tartományává akarta alázni. Méltán mondhatta báró Kemény Zsigmond, hogy: „A mult hibáinak elösmerésével, mely emelkedett szivek tulajdona, jobbját nyujtá nemzetünknek, melyet nemzetünk állambölcsesége, fátyolt vetve a multakra, bizalommal viszonzott." Ezt jelenti az 1867 junius 8-i koronázás, nemzetünk történetének egyik legnevezetesebb napja. A koronázás a Mátyás király Nagyboldogasszony-templomában, az aranysarkantyús vitézek fölavatása a helyőrségi Szent János-templomban történt. Szemkápráztató menetben, zászlósuraktól, főpapoktól, a vármegyék bandériumaitól, a nemrég (ápr. 21.) helyreállított magyar testőrségtől stb. kísértetve vonult át a koronázási dombján és tette meg a szokásos kardvágást a világnak mind a négy tájéka felé annak a jeléül, hogy megvédelmezi az országot, akárhonnan éri támadás. Az ebédnél az országgyűlés küldöttei és az asztalnokok szolgálták ki a királyt, aki áldomást mondott a hazára. A magyar király ezen a napon a középkor teljes fényében jelent meg. Csupán nyolc képviselőnek távolmaradása tünt fel. A hét magyar (amennyien a szélsőbaloldaliak voltak) ezen a napon Cinkotán búslakodott, Deák Ferenc pedig „gyöngélkedése miatt" nem jelent meg, Beérte azzal a két fényképpel, amit a királytól s a királynétól kapott. A nemzet valóban hármajuknak tulajdonította a mai nap örömét: Deák Ferenc bölcsességének, a királyné békitő szellemének s a király férfias elhatározásának. Másnap piros pünkösd napján a külföldi hatalmasságok tisztelegtek a hamvaiból újraéledt Magyarország királyánál. Délután a királyi pár megjelent a vigadóbeli diszebéden, ahol leírhatatlan lelkesedéssel fogadták. Az utcákon százezrek éltették a királyt, aki ezen a napon minden politikai s 354 közönséges vétkesnek megkegyelmezett és valamennyi kivándoroltnak megengedte a hazatérést. Junius 10-én fogadta a király az ország, a vármegyék s a városok küldöttségeit, valamint a szokásos koronázási ajándékokat. „Midőn — aznap irta gróf Andrássyhoz — szerencsés megkoronáztatásunk által helyreállítva látjuk azon egyetértést, mely minden birodalom hatalmának és jólétének alapja, atyai szivünknek nincs foróbb óhajtása, mint az, hogy a mult szomorú eseményeinek nemcsak következményei megszüntessenek, de szenvedései is, a mennyire tőlünk függ, enyhitessenek." Azt a százezer aranyat tehát, melyet feleségével együtt az országtól kapott, a volt honvédek árváinak, özvegyeinek, munkára és keresetre képtelen rokkantjainak fölsegélyezésére ajándékozta vissza. Pár napja, mikor ezt az elhatározásátelőször tudatta'Andrássyval, miniszterelnöke meghatottságának láttára szelíden mosolyogva tette hozzá; „Jó lesz nyomatékul arra a fátyolra, a melyet a múltra vettünk, hogy sohasem bolygassa az idők szele." Abban a pillanatban méltán kérdezhette a király Andrássytól: „Tudnak-e mások is ugy felejteni, mint én ? A koronát a hozzátartozó jelvényekkel együtt a Mátyás-templomból, hol köztiszteletre voltak kitéve .visszavitték a várpalotába és ezzel a koronázási ünnepek véget értek.