Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-23 / 275. szám

Vasárnap, 1916. november 19. délmag yaroeszág 1 A félhivatalos Budapesti Tudósító jelenti: Illetékes helyről értesülünk, hogy a képviselőház elnöksége azon a nézeten van, hogy a képviselőház egybehivása az országot ért gyászra való tekintettel felette kívánatos. A képviselőháznak, amely tudvalevően a maga 'hatásköréiben december 7-ig elnapolta magát, újból való egybéhivására módot is nyújt a házszabályok 248. §-ának 2. pontja. Hogy a képviselőház egybéhivását kérelmező iv az összes pártokból nyerjen névaláirásokat, a képviselőház elnöke érintkezésbe szándékozik lépni ,a pártok vezetőivel, akiknek részéről esetleg felmerülő óhajtásokat készséggel teszi majd mérlegelés tárgyává. Ami a Ház ülésének napját illeti, erre nézve most pozitív dolog annál kevésbbé közölhető, mert az egybe'hivás napja a temetés idejéből, ennek előkészületeiből és még más egyébtől is függ. Szeged •Szerdán reggel óta gyászlobogó hirdeti a városi széképület ormán a nemzet gyászát. Reggel hét órától egy óra hosszat harangzugás jelezte Szegeden, hogy a város közönsége fájdalmas szivvel osztozik a nemzet közös gyászában. Szerdán délelőtt 11 órakor rendkívüli tanácsülés volt a városházán. Az ülés megnyitása után felállt dr. Somogyi Szilveszter polgármester és a következő beszédet mondotta: Tekintetes tanács! Az az országot gyászba döntő hir, hogy a mi jó királyunk meghalt, még az éj folyamán elterjedt városunkban, s a nagy idők nehéz napjainak legsulyosabbjává tette azt az órát minden magyar ember számára. Elmúlt tehát egy hoszszu, tartalmas élet, amelynek történetét ha megírják, általános és örök értékű lesz az, mert nemcsak nemzetek sorsa függött össze vele, hanem a legkülönbözőbb emberi érzelmek végleteinek hatalmas tömege. iMint uralkodó, igazán királyi volt, bölcsessége fölismerte a magyar nemzet súlyát és trónusának legerősebb oszlopává tette a népet, a mely lelkében szerette és szivében mindig hü volt hozzá. Egy uralkodó emléke után minden fáklyafény lőlmgásánál jobban világit népeinek boldogsága és szeretete; ha ezzel a csalhatatlan mértékkel mér a történelem, ugy elköltözött királyunk nagy uralkodó volt. De ami a nép szivéhez a magasan álló uralkodót még közelebb hozta, az a minden emberrel közös sors, annak minden emlberi fájdalma és minden életöröme. Meg fogják róla irni, hogy az élet legnagyobb csapásait Isten akaratában megnyugvó erős lélekkel viselte el és magának tartotta azt, de minden örömét megosztotta népeivel. És ma, amikor, a. városháza harangja — amely annyi örömet és bánatot hirdetett már — megszólalt, hangja sohasem volt annyira bus, mint most. (Benne zokogott Szeged város egész közönségének minden fájdalma. Mi csak azt tudjuk, liogy 1879-ben itt volt köztünk egy jó ember, ki a mi nagy katasztrófánkban velünk érzett, aki segítségünkre a világot megmozdította, aki élelmiejt adott a .szűkölködőknek, vigasztalást a lesujtottaknak, s aki, mert király is volt, teremtő szavával uj életre keltette a meghalt várost. Mi sokkal tartozunk örökre elköltözött jó királyunknak, a mi szivünket mélyebben, sebezte a sors, mint másokét. A nagy, a fényes, a szertartásos királyi temetésen ott lesz valahol egy kis bus csoport a mi népünkből, a mi városunkból, — talán senki által észre nem véve s a kis csoport fog legbuzgóbban imádkozni az egek hatalmas urához, hogy hűséges szolgájának, szeretteihez költözött öreg, jóságos királyunknak adja nneg az örök nyugodalmat és boldogságot. A na>gy temetésen az uralkodók részvétele lesz a leglfönségesebb, a sírkertbe kisérő katonai gyászpompa lesz a legkápráztatóbb, a népnek résztvevő milliói a legimponálóbb, — de annak a kis bus csoportnak a könnycseppjei tesznek a legbensőségescbbek, annak a fájdalma lesz a legmélyebb, mert szívből jön és égbe száll. A városi tanács tagjai állva hallgatták végig a polgármester beszédét, amelynek végyasza. geztóvel az országos gyász ügyében megteendő intézkedésekről tanácskoztak. A tanács felkérte a polgármestert, liogy a rendkívüli közgyűlés összehívása ügyében lépjen érintkezésbe dr. Cicatricis Lajos főispánnal. A rendkívüli közgyűlés elé azt az indítványt terjeszti a tanács, hogy őfelsége halála alkalmából tízezer koronát osszanak szét a város szegényei között. Indítványozni fogják a közgyűlésnek, hogy őfelsége nevére alapítványt tegyen a város és készíttesse el a király szobrát. A rendkívüli közgyűlés fogja — a kormány intézkedése szerint — a temetésen való részvétel módozatait megállapítani. A rendkívüli közgyűlést az eddigiek szerint szombatra hívják össze. Elhatározta a tanács, hogy a temetés utáni napig a nyilvános zehét a város egész területén betiltj a. Tilos tehát a zene a színházban, moziban, vendéglőkben és kávéházakban. A színházban és mozikban szerdán nem volt előadás, úgyszintén, a temetés napján is zárva kell tartani ezeket a szórakozó helyeket. Szerdától a temetés napjáig csak komoly szinpadi müvek kerülhetnek bemutatásra, komoly zene kíséretében. A szünetek alatt a 2ene nem játszhat. A temetés napján, abban az órában, amikor őfelségét utolsó útjára kisérik, Szegeden vallástfelekezeti különbség nélkül, minden templomban istentiszteletet tartanak. Erről •a tanács átiratilag kéri fel az egyházközségeket. A temetés .napján az iskolákban szünetelni fog a tanítás. A polgármester arra kéri a kereskedőket, liogy kirakataikat lássák el gyászjelvényekkel és azokat csak a temetés után távolítsák el. Dr. Mennyey László, a szegedi ítélőtábla elnökének rendeletére az Ítélőtáblán, és a tábla körzetéhez tartozó törvényszékeken és járásbíróságokon szerdán nem tartották tárgyal ásóikat. QBBBDBBBBSSBBBBBlBBBBBBaHBlBBBBBBHBBSBBSBBBBSBBBBBB A leigázott Nyugatrománia. Bem, november 22. A Times a román hadszíntér eseményeiről a következőket irja: — A Falkenhayn-féle offenzíva az első pillanattól kezdve a harcbavetett erők érvényesülésétől függött. Mell-mell ellen harcoltak az ellenfelek és ami sejthető volt, a központi hatalmak ereje érvényesült. A. német, magyar és osztrák csapatok a Zsil völgyében előredoigozták magukat és a dombvidék pereméhez érve, most már a síkságra csaptak le. Az elienséges hadvezetőség három irányból, a Zsil, a Matru és a Gilod völgyein át közeledik Krajovához és a románok mindenütt visszavonulóban vannak. Miután az ellenség két helyen is elvágta a krajova— turnszeverini vasúti vonalat, az Orsova alatt lévő román erők kelepcébe jutottak és sorsuk megpecsételtnek tekinthető. A hadjárat tehát román földre helyeződött. A sík vidéken aligha fog az a román hadsereg megállani tudni, amely a hegyi átjárást sem tudta megtartani. A németmagyar erőknek megjelenése az alföldön Nyugat-Románia elvesztését jelenti. Az első támadások sikere után a román ellenállás, amely még több helyen tartja a határhegyeket, kénytelen lesz engedni és visszavonulni, mert a Romániába betört ellenség kelet felé is nagy nyomást fejt ki és a hátbatámadás veszedelme fenyegeti Szinaját is. Falkenhayn támadásai a vasúti összeköttetések gyors elvágását is célozzák és természetesen egyre jobban kiszélesítik a harcokat. Ellenséges tömegek fognak a szabad uton előrehömpölyögni és Bukarest ostroma kézenfekvő dolog. Kétségtelen," hogy nem történik simán Nyugat-Románia feladása és a románok minden szabad erejükkel sietni fognak menteni, amit lehet. A román védelem Bukarest vármiiveire támaszkodik és innen fedezi a gyorsan segítségre siető erők felvonulását, melyek már útban vannak. Félő. hogy uj német erők a Dunán átkelve, dél felől is beleavatkoznak a küzdelembe. Vilmos császár Woyrsch vezérezredeshez Berlin, november 22. A Wolff-ügynökség jelenti a nagyfőhadiszállásról november 21-ről: A császár Woyrsch vezérezredest a következő kabinetrendelettel kinevezte az 51. számú sziléziai gyalogezred tulajdonosává: Kedves Woyrsch vezérezredes! Amikor én önt a háború elején a sziléziai landwehrhadtest élére állítottam, tudtam, hogy ennek a parancsnokságát nem hízhatnám .iobb kezekre, mint sziléziai 6. hadtestem eddigi érdemes és hazájában általános becsülésnek örvendő parancsnokának kezére. A rábízott katonák bizalmától lelkesedve, súlyos és megőrlő harcoknak hosszú során át. túlerőben lévő ellenséggel szemben a legragyogóbb módon szerzett ön becsületet a porosz fegyvereknek. Az Ön bevált és félelmet nem ismerő vezetésének és kitartó vitézségének, amelyet átvitt az osztrák-magyar hadtesttel együtt harcoló német hadtestekre, a győzelmek egész sorozatát köszönhetjük. A Visztulán és Ivangorodnál való átkelése 1915. juliusában az orosz hadseregnek Lengyelországban való végleges leveretésébez jelentékeny mértékben hozzájárult. Az ön hadseregcsoportja most is rendületlenül áll szemben, a megszokott győzelemtől sugárzó arccal, ellenségeinkkel. Büszkén és hálásan tiszteli önben a szép sziléziai haza határainak megvédőjét. Én ma a magam boldog és hálás elismerését azzal akarom különös nyomatékkal kifejezni, hogy kinevezem Önt az 51. számú gyalogezred tulajdonosává. Ebben a vitéz ezredben, amelyet ön még a béke ideién ismert kiváló erényeiről, Szilézia fiai állandóan megőrizték harcias erényeik jó hirét. A Champagneban vivott téli csatában, Soucheznél és Frissénél és a Sommenak vértől átitatott földjén örökké tartó dicsőséget szerzett az ezred. Különös örömömre van tehát, hogv önt ennek az ezrednek az élére állítsam, amely büszke lesz rá, hogy dicsőséges történetébe az Ön nevét is beiktathatja. Nagyfőhadiszállás, november 21. Vilmos r. -izzótestek és üveghengerek In vert és Auerégőkre legjobb minőségben FON YÓ SOMA, világítási-vállalatnál, Kölcsei-utca 4. Teleion 165.