Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-22 / 274. szám

9HH1 Szerda, 1916. novemfer 22. dblmagyatiország tüuik fel örökre való távozásának gondo­lata. Ilyképen a rettenetes valóságot ugy érezzük, mint egy kábitó csapást. A hazai géniusz gyászba borult. A habsburg-Iothav ringiai uralkodóház elvesztette mindenek felett szeretett uralkodóját és tisztelt fejét. Nem adatott meg neki, hogy a béke visszatérését üdvözölhesse, ám megadatott érnie, hogy a monarchia csodálatos erőki­fejtését láthassa. A német hivatalos lap a királyrój Berlin, november 21. A Norddeutsdlie Allgenfeine Zeitung a következőket irja: A világháború tomboló zaja közepette hajtotta nyugalomra fáradt fejét I. Ferenc József császár és király. Töretlen szellemmel, biven teljesítette uralkodói kötelességét, amig az utolsó lélegzetvétele kitolódott. Életét a bal­sors minden szenvedése és minden nagysá­ga övezte, őszintén osztozunk abiban a fáip­dalomban, amely ma az osztrák-magyar mo­narchia népét az utolsó kunyhóig érte. A lap ezután kifejti, hogy I. Ferenc.Jó­zsef szilárd őrzője volt a német birodalom­mal való szövetségnek és az elhunyt ural­kodó volt megalapozója annak a békés po­litikának, amely szoros egyetértésben Né­metországgal, évtizedeken keresztül meg­óvta Európa békéjét. A gyászhír hatása a fővárosban BUDAPEST, november 21. (Telefon­jelentés.) Este féltizenegy órakor a rendőr­főkapitány kerékjpáros rendőreiket küldött szét a városba, liogy a nyilvános helyisé­gekiben, kávéházakban, vendéglőkben és mulatókban a gyászhírt jelentsék. A zene mindenütt elhallgatott. A Royal-orfeumban Nagy Endre jelentette a gyászos eseményt, mély liatásit keltve. A Fővárosi Orfeumban a gyászhír vételekor valaki közbekiáltott: — Éljen az uj uralkodó! Erre a jelenlevők általánosan éljenez­ték Károly Ferenc József trónörököst. Két budapesti napilap éjjel félegy óra­kor őfelsége halálát rendkívüli kiadásban közölte. A gyászhír hatása Szegeden Szegeden este tizenegy órakor terjedt el a király halálának hire. A Délmagyar ország a gyászhír vétele után nyomban szétküldöttc a kávéházakba irógépes tudósításait. A kö­zönség megilletődötten vett tudomást a gyá­Szos eseményről. A zenekarok azonnal el­hallgattak, félbehagyták a játékot. A tisztek Szótlanul eltávoztak a kávéházakból és ven­déglőkből. Csakhamar üres lett minden nyil­vános helyiség. Az egész városra ránehe­zült a gyász boruja. Az emberek a pótolha­tatlan, nagy veszteség 'meghatottságával tértek nyugovóra. A rendőrség kéri a lakos­ságot, hogy a nemzeti gyász jeléül tűzzék ki a gyászlobogókat. |-izzótestek és üveghengerek In vert és Auerégőkre legjobb minő­ségben FONYÓ SOMA, világí­tási-vállalatnál, Kölcsei-utca 4. Telefon 165. A király az árvíz után Szegeden. Március 16-án este 8 óra 20 perckor in­dult el a király Budapestről Szegedre. Kísé­retében voltak: Tisza Kálmán miniszterelnök és a személye körüli miniszter: Wenoklbeim JBéla báró, Mondel báró (főhadsegéd, Pápay István, a kabinetiroda főnöke, Görgey tábor­nok, két szárnysegéd, Tarkovics miniszteri tanácsos, Peöcz osztálytanácsos, Ö Felsége katonai irodájának két hivatalnoka és l)o­leschalek uti marsall. Nagy lelkesedést keltett nemcsak Szege­den, de országszerte is már a hire, hogy a legelső magyar ember személyesen fölkeresi a legelső magyar várost súlyos szerencsétlen­ségében. Tömegesen sorakozott a közönség minden állomásnál, melyet az udvari vonai érintett a Szeged es Szatymaz közötti vasúti töltés megrongálása folytán kénytelen kerü­lővel, Szolnok és Temesvár felé megtett utón. •Ozeglóden az állomáson összegyűlt nép zajo­san éljenezte a királyt, Szolnokon is el volt lepve a perron közönséggel, Temesvárt Or­mos főispán, 'Török János polgármester, Vlaöliovits főkapitány és a Szegedről oda­érkezett Pulz altábornagy üdvözölték a fel­séget, Kikindán Herteleudy József főiapán tett jelentést az oda menekült szegediek se­gélyezéséről. Szegedre március 17-én reggel 7 órakor érkezett az udvari vonat és az állomáson az akkori viszonyok között nagyszámú közön­ség, előkelő polgárok és a nép élén fogadták Ö Felségét: Lukács György kormánybiztos, Dani Ferenc főispán, Pálfy Ferenc polgár­mester, Kállay üdön, Kende Kanut ország­gyűlési képviselők, Németh József püspök, iDöbó .Miklós kanonok, Kremminger Antal prépost, Szabados János tanácsnok, Floick Ferenc, Obláth .Lipót, Reizner János, Szluha Ágoston, dr. Lázár György, dr. Nyilassy Pál, Raiiier József. Pálfy 'Ferenc .polgármester üdvözölte a királyt a romvárosban. Szomoru üdvözlet volt ez és csak a pusztulást, a nyomort fest­hette, bálát mondv'a a királynak a jövőre reményt nyújtó részvéteért. ,jMély fájdalommal 'és hazafias bánat­tal jelenünk meg — igy szólott a polgár­mester — .Felséged előtt azon keserű je­lentéssel, hogy Szeged, a legmagyarabb s legnépesebb aliföldi város a Tisza viz­árja következtében csaknem teljesen rombadőlt. Mindent elvesztettünk, Fel séges Ur! Mezőink, bázaink, jószágaink elveztek, elpusztult minden vagyonunk, évtizedek véres verejtékének szerzeménye Csak egy maradt meg: azon. hűség és szeretet, mellyel Felséged iránt e város népe törhetétlenül ós változatlanul vi­seltetik. Szerencsétlenségünkben is első gondo­latunk és első forró fohászunk Felséged­ért és Felséged családjáért nyilvánult. Áldja meg az ég Felségedet azon legne mesebb sziveért, azon atyai leggondosabb érzelmeiért, melyeket irántunk most it tanúsít s áldja meg az ég minden áldá­sával Felségedet azon magas részvétéért, melyet irántunk örök hálára kötelezőlep nyilvánit. Isten hozta Felségedet közénk, hajlék­talanok közé! Felséged megjelenése a legnagyobb vigasz és remény arra nézve, hogy végkép elpusztulni ós megsemmi­sülni talán még sem fogunk. Köszönjük Felségednek eddig is tanúsított Atyai gondviselését és azon nagybecsű adomá­nyát, mely a szerencsétlenség első percei­ben nekünk áldásként jutott s kérjük Felségedet, hogy gondoskodását és ke­gyelmét továbbra is tartsa meg irántunk. Isten hozta Felségedet s tartsa meg ha­zánk boldogságára!" Meghatottan hallagatta a király Pálfy polgármester szavait és megindult hangon válaszolt, miközben szemei könybe borultak: „Szivem fájdalma vezetett ide. Magam is látni óhajtottam a szerencsétlen város bajait, melynek üdvét mindig szivemen hordtam. Azonban remélem, hogy Sze­ged njra.ffel fog épülni. Fájt a szivem, amikor láttam a nagy szerencsétlenséget. Nem kell busulni, uraim! Van és lesz se­gítség. Lelkem legjobb reménye, hogy jobb idők is fognak jönni és hogy ezen derék város még föl fog virágozni.'' Vigasztaló felelete után a király kérdé­sét intézett a környezethez. Dáni Ferenc fő­ispán könyezve mondta, hogy Felséged atyai szivétől függ, Iha elmondhatjuk még, hogy Szeged nem csak volt hanem lesz is. .És a király hangsúlyozva, nyomatékosan válaszolt az ősz főispánnak, a jelenvoltak ifelé fordulva: Biztosítom, hogy Szeged lesz, még pedig szebb lesz, mint volt. Mintegy e nagy ígéret teljes bitének in­doka volt az, amit az egyenes szókimondásá­ról ösmert Kremminger Antal belvárosi pré­post-plébános jegyzett meg: Üstben vagyunk, felséges uram, üstben vagyunk a Tisza-sza­bályozás ós a vaspályák miatt. Magánérdekek­nek estünk áldozatul. Pálfy Ferenc polgármester vette át az­tán a szót: — Mikor már azon a ponton voltunk, liogy megmenekszünk, jött a vihar és meg­hiúsított mindent. A vihar ölt meg bennün­ket. A nyomor mérhetetlen. — Csak bizalom! — szólt a király vigasz­talva. Mindenünnen jön segély az országból, sőt külföldről is. Lukács György kormány­biztos jelentést tett a királynak, hogy az élet­veszélyes helyekről az embereket mind ki­szállították s hogy már a vagyon mentés folyik. Ö Felsége a halottak számáról tudako­zódott, mire Lukács György azt jelentette, hogy 24 ember fúlt a vizbe. — Magam többet temettem, szólott közbe Kremminger plébános. Lukács György ismételte, hogy neki annyi vizbefultat jelentettek, de az incidens •természetesen kinos hatást tett és sokfélekép tárgyalták azt akkor mindjárt a sajtóban. Az igazság pedig az, hogy azon napokon ért­ihetőleg nem gépies pontossággal működő adminisztráció mellett teljesen jóhiszemű lehetett a kormánybiztos jelentése, mely sze­rint március 16-ig neki 24 vizbefult és 27 más halottról volt hivatalos tudomása. A közbiztonság felől kérdezető aztán a Felség Kállay ödönt, ki örömmel adta a vá­laszt, hogy semmi rablás, lopás nem történt eddig, a nép csendes ós nyugodt méltósággal viseli balsorsát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom