Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-22 / 274. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefonszám: 305. Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre K 24— félévre . . K 12­negyedévre K 6-— egy hónapra K 2­ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre K 28 — félévre . . K 14-— negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 1916. V, évfolyam 274 szám. Kiadóhivatal Kárász-utca Telefonszám: 81. Egyes szám ára 10 fillér. Szerda, november 22. I. Ferenc József. i i A legtökéletesebb és a legteljesebb életpálya után, amely embernek eddig megadatott, 1916. november 21-én este 9 órakor meghalt I. Ferenc József, Ma­gyarország apostoli királya és Ausztria császára. Patriarkális kort ért meg, au­gusztus 18-án töltötte be életének 86 évét. Eseményekben fejedelmien gazdag, nemzetek sorsával együtt fejlődő életé­nek határkövei: 1848. december 2, a mikor V. Ferdinánd unokaöccse javára a trónról lemondott, 1867. junius 8, a mikor magyar királynak megkoronázták és 1914. julius 28, amikor Szerbiának a hadat megüzente. E körül a három dá­tum körül a világtörténelmi események hosszú sorát lehet egységes rendszerbe foglalni, amelyből plasztikusan dombo­rodik ki a király hűséges, találó reliefje. Mint jellemző adatot emiitették meg életének irói, hogy az 1830. augusztus 18-án született királyt az anyja felügye­lete alatt nevelték. Demokratikusan gon­dolkodó úrasszonyok, kik anyaságtok magasztos hivatását mindenek fölébe helyezitek, jólétben élő úrfiak, akik a mama szerető és féltő becézgetését nem tudjátok eléggé értékelni, mert sosem éreztétek a hiányát, igyekezzetek az életirókat megérteni, amikor a király életrajzát azzal kezdik, hogy az anyja felügyelete alatt nevelték. A születési diszpozíció mellett nagy része volt ennek abban, hogy a szerény és nagy felada­taira buzgón készülő trónörökös-főher­ceg európaszerte rokonszenves és nép­szerű volt, hogy Európa ifjú fejedelmei között hozzá fűzték a legszebb remé­nyeket. Az események vihara tanulmányai köréből emelte a serdülő ifjút a trónra, amelyen akkor viharzó események hullá­maival kellett megküzdenie. 1848. de­cember elsején nagybátyja, V. Ferdinánd nagykorúvá nyilvánította és más­nap lemondott javára a trónról. Az ifjú uralkodó házát és országait fe­nyegető hatalmas veszedelmekkel volt kénytelen megküzdeni. A Magyarország­gal való megértés első reményei 1857­ben csillantak fei, amikor másodszor és immár fiatal hitvesével jött hü magyar­jai közé. A legnagyobb magyar már ebben az évben biztosnak tartotta a ki­egyezést, amelyet az események, a király jóakarata, lelkiismerete és nem csügge­dő erélye tiz év alatt a legnagyobb ne­hézségek leküzdésével a legszebb és legtökéletesebb valósággá varázsolt. A király már 1865-ben összehívta az első országgyűlést, 1867. februárjában kine­vezte a magyar felelős kormányt. 1867. junius 8-án a nemzet ujjongó lelkesedé­se közben koronázták meg I. Ferenc Józsefet. A koronázási aktus kifogyhatatlan szeretetben és bizalomban forrasztotta össze a nemzetet és királyát. Ennek az áldásos viszonynak állandósulásában Erzsébet királyné legendás jósága mellett oroszlánrésze volt a királynak. A magyar szent koronával való felkenetése után a király és Erzsébet az 1848—49-iki hon­védek segélyezésére ajánlották fel a koronázási ajándékot. Képzelhető a lel­kesedés, amelyet ez a nemes fejedelmi gesztus a nemzetben akkor keltett! A monarchia tekintélye 1867 óta egyre emelkedett. 1879. október 17-én jött létre a király bölcsessége folytán is a fenyegető orosz veszedelemmel szem­ben a magyar-osztrák-német szövetség, amelyhez 1883-ban Olaszország is csat­lakozott. A Németországgal való szövet­ség megkötésének és megszilárdításának politikáját a világháború fényesen iga­zolta. A hármasszövetság pedig a béke fenntartásának legfőbb biztositéka volt, amit a háború kitöréséig senki sem mert tagadni és uralkodónkat mint a béke bölcs és szelid királyát tisztelte egész Európa. Munkásságában önfeláldozó, lovagias és alkotmányos érzületében felülmúl­hatatlan volt. Népeivel érzett örömükben és bánatukban, nem is volt rettenetes csapásoktól sújtott magánéletének egyet­len jelentős mozzata, amely nem rezgett volna élénken végig milliók szivén. Az árviz-sujtotta Szeged csüggedő népébe azok a szavak öntöttek bizalmat, ame­lyeket a romok felett ő mondott el és mikor az újjáépítés munkája befejező­dött, újra eljött ide, hogy örömkünye­inket vele együtt sirhassuk el. Hogy fe­jedelmi és emberi erényeiért milyen ra­gaszkodással adózott a nemzet, élénken bizonyltja az a szeretet és lelkesedés, •amellyel körülvették ezüstlakodalma al­kalmával, amelyet 1879-ben ünnepelt és koronázása 25. évfordulóján. Családi életét is a nagy boldogsá­gok és rettenetes csapások végletei kö­zött élte le. Atyai szivét gyógyíthatatla­nul sebezte meg egyetlen fiának, a nagyreményű Rudolf trónörökösnek 1889. január 30-án tragikus körülmények között bekövetkezett halála. Majd a gyászruhát soha le nem vető hitvesét, Erzsébet királynét kellett elsiratnia. A nagy életkor mellett korszakot jelentő történelmi feladatok megoldását, a leg­szebb örömök mellett súlyos csapáso­kat is tartogatott számára a sors. Hosszú életét bölcsen, az utolsó napig munkában tudta végigélni. Legendás munkabírása az utolsó napon is tettre sarkalta. Amikre hivatott, megoldotta. Népeit olyan egységben, egymás iránt való olyan bizalomban és megértésben hagyja itt, aminőben sosem éltek eddig. A monarchia, amelynek feldarabolására készültek ellenségeink, a 67-ben meg­teremtett dualisztikus alapon megingat­hatatlannak bizonyult. Magyarország, amelynek uralkodá­sát zilált viszonyok között vette át, meg­ifjodva, erejére büszkén, jövőjében tör­hetetlen hittel gyászolja alkotmányos életének megteremtőjét és bölcs őrét, koronájának dicsőséges viselőjét, jó­ságos és örökké emlékezetes királyát. te . ­\

Next

/
Oldalképek
Tartalom