Délmagyarország, 1916. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1916-11-19 / 272. szám

Vasárnap, 1916. november 19. í>í)lmágyarors2áö noktól ennek a 'határvidéknek a .védelmét egészen a békási szorosig, az orosz hadse­reg elitjei. A gyalogsági csapatok mellett az a lovassági hadtest is szerepel itt, amelyet gróf Kdler, egyike az orosz hadsereg leg­népszerűbb tábornokainak, vezérelt. Tizen­két lovasezrednek ezen a nehéz hegyitere­pen való felhasználása arra enged következ­tetni, hogy itt olyan katonaságról van szó, amely az Ural és a Kaukázus hegyvidékéről való és igy szokva van a terephez. Ezek a lovasok nem adják meg magukat, hanem életre-halálra harcolnak. Az oroszoknak a gyergyói hegyekben nagy nehézséget okoz az utánpótlás, inert a Bistric-völgy hegyi utai szinte járhatatlanok és a csapatok szá­mára csak kevés teherautomobü áll rendel­kezésre. A románok az utánpótlást kizáróan szekerekkel látják el. Az, orosz gyalogság­uak még nincs télikabátja, ehelyett vastag alsóruhát hord, ami azonban nem igen védi meg az embereket a hideg ellen. Foglyok vallomása szerint az orosz hadseregben igen elkeseredett a hangulat Románia ellen. Az oroszok azt állítják, hogy a román ka­tona nem ismert fegyelmet és ihogy nincs háborus tapasztalata. A német vezérkar esti jelentése. Berlin, november 18. A Wolffügynökség jelenti 18-ikán este: ; Hatalmai tüzérségi előkészítés után az angolok áttörési kísér­lete az Ancre mindkét partján meghiúsult. Grandecourtnál még folyik a harc. Oláhország nyugati részéhen csapataink jó előrehaladást tettek. Macedóniában uj nehéz harcok folynak. Csapataink sikerei Görz mellett Lugano, november 18. Az, e hó 14-iki görzi harcokról szóló olasz jelentés röviden közli, hogy az olaszok délután az osztrák­magyar tüzérség heves tüze elől kiürítettek néhány ,árkot, miután előbb öt heves gya­logsági támadást visszavertek. A jelentés ebben a formájában is mély hatást tett Olaszországban. A folytonos nagyszerű győ­zelmi jelentések után azt hitték, hogy az olasz csapatok már a Triesztbe való bevo­nulásra várnak. Lassan-lassan ráeszméltek arra, hogy Trieszt elfoglalása legalább is nagy áldozatokat igényel ínég. Abban azon­ban senki sem kételkedett, hogy a Qörznél és a Karston kivívott sikereket ellentámadás nem teheti vitássá. A jelentés, amely mögött az általános bizalmatlanság még rosszabbai lát, ezt a meggyőződést megrendítette. A hadvezetőség ezért szükségesnek tartotta, hogy hosszabb ismertetéssel gyengítsék a jelentés rossz hatását. A többi közt ezeket mondja az írás: Annak dacára, hogy az •ellenséges tüzérségi előkészítés elpusztította az olasz védelmi állásokat és hogy a heves zárótűz lehetetlenné tette a tartalékok tűzbe vetését, az ellenséges gyalogság nem tudott benyomulni az olasz állásokba és csak, mi-­után az ellenséges tüzérség egész tüzét a Monté San Marco nyugati lejtőjén húzódó 200 méter széles állásra zúdította, rendelte el az olakz parancsnokság . csapatainak a mintegy 100 méterrel hátrább fekvő védett állásba való visszavonását. Gróf jTnc/rássy Gyula a központi Qatalmak jövő gazdaságpolitikájáról. Budapest, november 18. Németország Magyarország és Ausztria •politikusai és közgazdasági tényezői máris mórlegelik: a győzelmes háború mennyiben befolyásolja majd a központi hatalmak gaz­dasági politiká ját. Fölkerestem gróf Andrássy Gyulát s megkérdeztem a nagynevű államfér­fiul, hogy miképen vélekedik erről a kérdés­ről. , — A háború győzelmes befejezésének legközvetlenebb hatása — mondta And­rássy gróf — azt hiszem, az lesz, hogy Magyarország, Ausztria és Németor­szág közelebb kerülnek egymáshoz és kifelé együtt, vagy legalább közös ala­pokon, bizonyos közösen megállapított elvek szerint, egymást támogatva lép­nek fel a gazdasági szerződések körül is. Enek a Keleten különös jelentősége volna és összes gazdasági érdekeinknek nagy perspektívát nyitna. Lhetetlen, hogy az a nagy élet-halál harc, ame­lyet eddig folytattunk ,a bolgárokkal és a törökökkel ne legyen kihatással Ke­leten a gazdasági élet terén is. Egymást becsülve, szeretve és látogatva kell ha­ladnunk egymás oldalán. A megbecsülés legyan alapja a szerződéisnek. Nekünk emelni és támogatni kell balkáni barátainkat és azt hiszem, igy majd si­kerül konkurrenseinket, az angolokat, franciákat és oroszokat túlszárnyal­nunk. Törökország óriási gazdasági munka előtt fog álni, ha azt akarja, hagy mai föllendülését fokozza és ál­landóan megerősítse. Ebben a munká­ban részt kell vennie a német, magyar, osztrák szellemi erőnek és tőkének is. — Ha becsüléssel, kellő tapintattal, gyöngédséggel és jóakarattal fogunk viseltetni balkáni barátainkkal szem­közt, akkor ez a politikai kapocs állán, dó gazdasági kapcsolattá fog válni és Hamburgtól Bagdadig óriási teret nyit meg tudásunk és tőkéink számára. A közösen kivívott győzelem csak az első lépés lehet, amelyet azután szakadat­lan munkával kell kihasználni; nem egyik, vagy másik fél előnyére, hanem mindegyik hasznára. Minél gazdagab­bak, műveltebbek lesznek keleti szövet­ségeseink, annál jobb lesz a mi helyze­tünk is. A Balkán és a távoli kelet lesz még sokáig a legbiztosabb külső pia­cunk. A tengerentúl való összekötteté­seink mellett ezt azért is melegen kell ápolnunk, merts zárazföldi összekötteté­tésekhez juttat bennünket, amelyet min­den valószínűség szerint sokáig bizto­sak lesznek. Ez az összeköttetés nem­zetközi bonydalom esetén jobban meg­védhető és megtartható, mint a tenge­rentúli piac. — A győzelem után is nagy önmér­sékletet kell tanusitanunk. Nem hóditá­tásokra, hanem saját magunk fejlesz­tésére, biztos és állandó barátokra és a gazdasági életben munkatársak szer­zésére kell a fősúlyt helyeznünk. Ha harmonikus munkával össze tudjuk tar­tani azokat, akik ma egy táborban van­nak, óriási perspektíva előtt állunk. Mi magyarok Mlünös örömmel fognánk össze benső barátságban a németség­gel, mert tiszteljük, és nagyrabecsiiljük kiváló tulajdonságait és érdekünk is ezt kívánja. Németország ereje és fej­lődése a mi fejlődésünknek is minden­kor egyik főbástyája lesz. Vécsei Miklós. „A győzelem órája egyre bizonytalanabb/' Bem, november 18. Humbert szenátor .a Journal-ba vezércikket irt ezzel a címmel: „Mikor lesz vége a háborúnak?" Ez a kér­dés foglalkoztat mindenkit — irja Humbert, — de ma lehetetlenebb reá felelni, mint va­laha. Bizalmunk a győzelemben nem vál­tozott, de a győzelem órája egyre bizony­talanabb. Ahogy hosszabbodnak megpró­báltatsáunk napjai, annál távolabb látszik nekünk a megváltás és a jövő perspektívája ködösebb, mint bármikor volt. Miért van ez? Mivel mint fatalisták csak a dolgok erejé­től, nem pedig, a magunk erejétől várjuk az eredményt és akarás, cselekvés helyett, álmodozunk. Hadifelszerelést és ismét csak hadifelszerelést: ez az egyetlen nagy köve­telésünk. Ennek hiánya kudarcaink magya­rázata. Németország rendkívüli ellenállóké­pessége, ami lassú haladásunk, hosszú vá­rakozásunk mind csak hadifelszerelési kér­dés. Teljes biztossággal tudjuk, mi kell ah­hoz, hogy végezhessünk ellenifeleinkkel. A hadifelszerelés felsőbbsége kellene nekünk s épen ezzel nem rendelkezünk. Hogy mikor lesz a háborúnak vége? Egyszerű a felelet: ha a szövetségesek ösz­szes frontján a hadfelszerelés fölényben lesz, az. ellenségé fölött, ha több és jobb ágyúink lesznek, mint az ellenségnek van­nak, ha több lövedékünk, több repülőgépünk, több vasutunk, több szállító motorkocsink és több muniiciósgyárunik lesz. Vagyis, ha ipari hatalmunk leveri 'Németország ipari hatalmát. A feladat nagy és komoly, az el­lenség tudja ezt s azért mindent el fog kö­vetni, hogy megtarthassa előnyét fölöttünk., Az ellenség még nem mondott le a győze­lem reményéről. Ebben a percben Krupp munkásseregét akarja megerősíteni, mert ettől függ nagy offenzívája. Az orosz erősítések Romániába érkeztek. Bern, november 18. A Daily Telegraph péervári tudósítója jelenti, hogy az orosz megerősítések már Romániába érkeztek és hogy északon 70 mértföldnyi hosszúságban fölváltották a román védősereget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom