Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-19 / 245. szám

4 Csütörtök, 1916. október 19. pedig a város és magánosok 'birtok szerinti hozzájárulásának megállapítása vágott készítse el az értékemelkedési szabályrendeletet. Kéri a tanács határozati javaslatának az elfogadását. A tárgyhoz elsőnek dr. Kelemen Béla szólalt fel A taraács javaslatával szemben, — mondta — a következő javaslatot vagyok bátor előterjeszteni: — Szeged város közönsége a tanácsi javaslat félretételével kimondja, iliogy a tanyai vasút ügyében ragaszkodik ed digelé hozott határozataihoz ós az alsótanyai keskenyvágányu gazdasági kör vasút kiépítését nagy közgazdasági fontosságánál fogva a város egyik elsőrendű szükségletének tartja, utasitja a város tanácsát, hogy ezen intézménynek az elfogadott tervek szerinti létesítése érdekében, amint a háborus korszakban, vagy annak elmultával a közviszonyok megengedik, minden célravezető intéz kedést haladék nélkül megtegyen. Ennek a javaslatnak a megtételére az kész tet, bogy indokolatlannak és feleslegesnek tartom, hogy most egy rendes nyomtávú vasút előmunkálataira az engedélyt megkérjük. Felesleges és inproduktiv munkával halmoznánk el ezzel mindenkát, aki ezzel az üggyel kénytelen lenne foglalkozni. Felesleges azért, mert előre tudjuk, hogy nekünk, a mii gazdasági viszonyainknak csakis a gazdasági körvasút felel meg. A közgyűlés már régebben döntött ebben1 a kérdésiben, elhatározta, hogy egész Alsótanyát körülvevő keskeny nyomtávú körvasutat akar, amely Szegedről—(Szegedre közvetíti a forgalmat. Az alatpesznrében nem lehet közöttünk nézeteltérés. Abban, hogy azért aka runfc vasutat létesiteni, hogy az érintkezést intenzivebbé tegyük, mindnyájan megy egyezünk. Tisztán és világosára áll előttünk, hogy ea a vaaut ugy a kiil-, mint a belterületi polgárság előnyére szolgál. Ha eddig nem tudott magának valaki ebben a gazdasági kérdésiben tiszta képet alkotni, ugy most, ebben a borzalmas háborubara mindenki láthatja, hogy a külterület Szeged éléskamrája. Ha a fővonalba kapcsolt vasutat létesitünk, az egész áruforgalmat eltereljük. Egy város csak akkor csinál egészséges politikát, ha azt, amit termel, maga is fogyasztja el. A financiális kérdések tárgya lásába nem bocsátkozom, mert az a meggyőződésem, hogy a nagy vasutat nem is lehet megcsinálni. A tanácsi javaslatnak az az egyedüli érve, hogy meglesz az állami kezelésbe vétel. Bátran elmondhatom, hogy engem ez sem lelkesit, mert tudom, ma az az állami kezelés. Ajánlóim, kérjük meg a kisvaautra az építési •engedélyt, igy a földmunkát luá.r az őszszel meg lehet kezdeni, van elég orosz fogoly. Kérem határozati javaslatom elfogadását. Dr. Végman Ferenc: Nem ma kell ezzel a kérdéssel foglalkozni, de ha már tárgyalni akarunk, akkor tárgyaljunk róla. Meg vagyok róla győződve, hogy még öt év múlva sem le3z a dologból semmi. Számtalanszor kimondta már a közgyűlés, hogy keskenyvágányu vasutat akar, de a tanácsnak ez sohasem tetszett. A mi területünkön megoldandó vasút kell nekünk, hogy a tanyát magunkhoz ölelhessük, nem pedig transitó vasút. Szeretnénk, ha a kérdést a (napirendről levennék, mert van már közgyűlési határozat, tartsa magát ehhez a tanács, ha nem is kvadrál neki. Elvégre ez a közgyűlés parancsol ebben a váróéban. Csatlakozom Kelemen Béla indítványához. Dr. Tonelli Sándor: Azóta a közgyűlési határozat óta, amely kisvasú tat kívánt létesíteni, a keskeny vágányu vasút megbukott, mert mindenütt deficittel dolgozott. Magángazdaság ham nagyszerűen bevált, de nagyobb forgalom lebonyolítására alkalmatlan. Itt pedig nagy forgalmat kell lebonyolítani. Elvégre is nem szabad olyan önzőén eljárni, hogy a tanya ne tudja az áruját a fővárosiba szállítani. A tanács javaslatát ajánlom elfogadásra. Dr. Gerle Imre: Ez a kérdés husz óv óta van felszínen, azóta mindig akartak Alsótanyának vasutat adni, de Alsótavnyát soha meg neon kérdezték. 1907-ben a közgyűlés elhatároz ta, hogy egy keskeny vágányai vasúttal ajándékozza meg Alsótanyát, a viszouyok azóta változtak, ma rendes nyomtávú vasútra van szükség. A tanyai lakosság olyan vasutat kér, amely gazdasági érdekeit előmozdítja: vicinális vasutat. Azt mondják, hogy a vicinális •vasút nem szolgálja a tanyai közönség érdekeit. Dehogy is nem. Ennék a vasútnak a környék felvirágoztatása lesz a főcélja, nem ugy. mint a felsőtanyai vasútnak, amely nem is ezzel a célzattal é/pült. Nincs szükségünk cirkusz-vasútra, Dr. Gerle ezután részletesen ismerteti azo lkat az okokat, amelyek a nagyvasul létesítése mellett szódnak. Obláth Lipót szerint előbb jó műútra van szükség és csak azután vasútra. Végül a zárszó jogán dr. Kelemen Béla szólal fel. A rendes nyomtávú va.sut mellett felhozott éivek — mondta a felszólaló — megfelelnek, de nem a mi esetünkben. Nekünk már vart jogerős határozatunk, tessék azt végrehajtani és kérjék meg már holnap az építési engedélyt. Az, aki komolyan akarja, a vasutat, < csak az én határozati javaslatomat fogadhatja el. Dr. Cicalrieis Lajos főispán bezárta a vitát és szavazást rendelt el. Felszólította azokat, akik a tanács javaslatát teszik magukévá, hogy felállással jelezzék hozzájárulásukat. Ez megtörtént. Az elnök megállapította, hogy a közgyűlés nagy többsége a nagyvasul létesítése mellett foglalt állást. (Kisebb ügyek.) Balogh Károly pénzügyi tanácsos, a hatósági közélelmezési üzem vezetője a .közélelmezési üzem augusztus havi nyersmérlegét mutatja he, amelyet annak idején ismertettünk. Ezután megállapította a közgyűlés özvegy Gerentsér Lászlóné nyugdiját, özvegy Kónya 'Miihélyné, özvegy Vanynr iMihályné és özvegy Kónya János né özvegyi ellátásának összegét. Végül a. polgármesteri előterjesztések során Jenei István polgári biztosnak és Kaminár József végrehajtónak 3—3 havi szabadságot engedélyezett a. törvényhatósági bizottság. A közgyűlés hét órakor véget ért. ! pápai Dezső chronometer és miiórás SZEGED, Iskola-utca 19. szám. Elsőrendű laiiHífcBöSobb minősből! órái állandDan psktánon (irtánál Órajavitások 2 évi jótállással. • • • i • • • • • Ludendorff a románok kiveréséről. A' B. fj. haditudósítója meginterjúvolta Ludendorff tábornokot, a német haderő első főszállásmesterét, Hindenburg dolgozótársát. Az érdekes (beszélgetésről a haditudósító az alábbiakban számol be: — Volt szerencsém megismerkedni Ludendorff vezérgenerálissal, Hindenburg legelső munkatársával is. íMegtisztelta zzal, hogy fogadott engemet s a harctéri helyzet mai legérdekeséb'b fázisáról (beszélgetett. Ugyanabban a téglavörös háziban, ahol a tábornagy dolgozik, s ép szemben a fővezér dolgozószobájával, a széles, földszintes folyosónak ellenkező oldalán van az a helyiség, ahol a német hadsereg első főszállásmestere munkálkodik. Kopogtatva és benyitva az ajtón, már ott állok egy atlétatermetü katona előtt. Ez Ludendorff. Óriás Íróasztala ott áll közel az ajtóhoz s belépve az ember szinte a nagynevű tábornok ölébe esik. Azzal a korrekt udvariassággal fogad, amely a némiet katonatiszteik és — az előkelő német társadalomnak is —sajátja s nyomban megindul a beszélgetés ugyanazokról a tárgyakról, amelyeket Hindenburg is érintett. — Bizony, rövidesen kint lesznek Erdélyből az oláhok ... Tudom .hogy önök ezen mennyire örülnek de mi is örülünk, hogy részt veszünk a munkában... De most már, ugy tudom, mind több magyar csapat harcol Erdélyben, a saját otthonában, hazája fölszabadításáért. Ép ma hallottam az önök főhadiszállásától, hogy egy magyar ezred bevonult az Olt völgyébe ... lAh, a magyarok kitűnően, bátran és vitézül harcolnak,... Harcok Szueztől keletre. A Magyar Távirati Iroda jelenti (Konstantinápolyiból: A főhadiszállás közli október hó 17-ikén: Kaukázus-front: A jobbszárnyon csatározások, amelyek a mi javunkra dőltek el. A centrumban lövészárkainlkat tovább keletre toltuk előre. Az ellenség ellen intézett rajtaütésszerű támadásainkat siker koronázta. a*. Egósz sor fogoly jutott kezünkre, A balszárnyon földerítő osztagokat harcra kényszeritettünk, amely ránk kedvezően folyt le. Egyiptomi front: Két ellenséges lovasezredet, amely Szueztől keletre Birmigamet megtámadta, az ellenség veszteségeivel visszavertünk. A többi arcvonalon nem volt jelentős esemény. Tizennégy olasz ezred pusztulása Karlsruhe, október 18. Svájci lapok milanói jelentéseket körölnek, amelyek szerint az olaszok legutóbb offenzívája szokatlanul nagy véráldozatokat követelt. Az olasz hadi tudósítók távirataikban egyértelműen elismerik a magyarok és osztrákok ihalálmegvető bátorságát, mellyel állásaikban kitartottak. A védők pontos tüzelése újra meg újra megbénította a bátran támadó olasz csapatokat. v Az olasz sajtó célzásaiból kitűnik, hogy mintegy tizennégy gyalogezred létszámának felét elvesztette. Ezeket ki is kellett vonni a frontról. Az előbbi Isonzó-csatákkal való összehasonlításban rendkivül súlyos veszte-