Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-12 / 239. szám

Csütörtök, 1916. október 12. Elherdált készletek. * Budapest, október 10. Ha szorgalmas német statisztikus volnék, már (régóta vállalkoztam volna arra a föladatra, liogy összegyűjtöm azokat a válaszokat, amelyek több mint két esztendeje hangzanak el a kérdésre: miért van háboru? A paraszti ember ösztönét ugyan sokra becsülöm, a gyermek találékonysága sem esik nagyon messze a költői intuíciótól, i— de engedjék meg, liogy egész primitív világszemléletek megnyilatkozását ne kapcsoljam bele a problémába. Az afféle válaszok, hogy „isten bünteti az embereket", — „hja, nagyon sok már az ember", — „uralkodók konkurrenciája az egész", — „becsvágyó diplomaták és generálisok meg akarják örökiteni a nevüket", — épp ugy elvetendő, imint némelyik koldusléíeknek az a szigorú megállapítása, hogy a „szocialisták csinálták" vagy éppen hogy a „zsidók csinálták." A müveit ember sohasem vigyázhat eléggé a tömegszuggesztió ellen való védekezés szükségességére. Mert a műveltség, mint rossz fazékról a máz válik le, ha a tömeggyiilölet 'tüzére állítjuk. A félműveltség már akkor kezd lepattogzani, mikor az első lángnyelvek csapkodnak felé, iaz álmiiveltségnek nem is kell máglya, az tudvalevőleg az első barátságos vakarásra lemállik. A széles néprétegekből felharsogó vádak között nagyon tetszetős .némelyek előtt felelős személyekre hárítani a világ legszörnyűbb szörnyűségének ódiumát. A közhangulat mindig neveket keres, nevekhez tapad, fis fölkap ragyogó .szárnyaira és lesújt, mint görög tragédiában a könyörtelen végzet. A közhangulat elemzése épp oiv nehéz, csaknem lehetetlen feladat, mintha arra keresnél választ, miért van sóhaj, miért van szellő, miért van álom, miért van illat. És ,a közhangulat sem egységes. Más Páriában, más Berlinben, más Pétervárott, más Budapesten. A felelős személyek pedig egyebet sem tesznek huszonhét hónapja, mint egymáisra zúdítják a felelősség legsulyosabbjáí, amelyet egyáltalán felmutathat az emberiség följegyzett története. Diplomatáik és hadvezéreknek kiszemelt katonák ambíciója mindenesetre KözrejátszhatUc a népek .sorsának eldőltében, a kocka fordultában, de egyes emberek sokM gyengébbek, semhogy olyan életkérdéseket állithassanak élükre, amelyek a legutolsó bucsus kintornás nyomorult kis életét is odadobják az indulatok ciklonjának. A diplomata nem dolgozhat kórus nélkiil s figyeljetek csak — visszafelé: micsoda hatalma; l'áborgása ivolt a tömegszen vedéi veknek egyegy nemzetközi kérdés körül boldog békeidőben! A diplomata, akárcsak .az igazi művész, ura a maga hangszerének — -s az ő hangszere a nemzeti lélek — és addig tűrik a .iátékát, amig a billentyű mellé nem üt és a zöngeszekrény — a tömeglélek — csak a valódi művész keze nyomán búgja és rikoltja a keresett hangokat. Ez a hasonlat Persze nyomban megdől, mihelyt ügyetlen diplomatára gondol az ember. A katona, az Bedig a mesterségét gyakorolja, mikor el''angzik a parancs. Arról talán nem kell meggyőzni senkit, liogy Hindenburg, világháború "élkiil, nem fullasztott volna a mazuri moCsarakba orosz hadtesteket, vagy liogy Joíf[8 a Marne-nál nem mutatta volna be egyetlen hadiötletét. .... ... A háborús világnyomoruság vetette az u.i fogalmat: a készletek felhalmozást. Olykor elgondolom, milyen boldogok is 'C|inénk. ha az évezredek óta felhalmozod' S'ldii a-készleteknek becsületesebb sáfárai és "•vőbb gondozói lettünk volna, — ha a minden második percében isten utam kiáltó n]odem pogányság nem felejti el az ernberilegnagyobb jótevőinek: bölcseknek, irókorvosoknak tanítását, — ha a poétát Uem mondanók futóbolondnak, ha a bölcsek. ís nem csinálnánk ostoba vicceket az elfelejBftLM A GY ARORSZ Aé tett esernyői öl, ha az orvost nem állítaná majdnem az utolsó sorba a vassal és acéllal való pöífeszkedés!... Istenem, ha az irodaiom, a művészet és a tudomány fölhalmozott készleteit — Buddhától Spinozán és Goethén át Tolsztojig és Behringig — nem herdáltuk volna el, akkor... káprázikU szemem, nem is merek rá gondolni. Molnár Jenő. HÍREK OOOO Az árak logikája. Hadi parasztasszony állit, be a fakeresk.edőhöz. iSzéldeszkára van szüksége. Valami javítani való akadt m ól körül, egy szál deszka elegendő hozzá. Miután .kiszemelte a megfelelőt, az árát tudakolta: Két koronáért adom, — mond a kereskedő. — Jézus Mária, — sóhajt fel az aszszony, — két hatos volt valamikor az ára, most meg ugyanannyi koronát adjak érte? A fakercskedő orré ahelyett, hogy az ártlakutásokvól szakszerű előadást tartott volna a menyecskének, amelyet az ugy som értett volna meg. rámutat a menyecske tojásos kosarára s 'kérdi: — Hogy a tojás? - Magának hetet adok egy pengőér' ha olcsóbban száiníjja a széldeszkát, — Hát a háboru előtt mennyit kapott bét tojáséul, faggatja a fakereskedő a hadi aszszonyt. — Mennyit? iHát két hatost, de most két korona az ára. — Nahát látja, én is csak ugy számítom a deszkát, alvogy kend a tojást. Nem igaz? — Jó van no, — szól most a menyecske. Elviszem a szél deszkát, itt a hét tojás. Azután kvittek vagyunk. * Körvér libával járt a tanyai asszony a piacon. Hét darab el is kelt a nyolcból, ötven .koronáért darabja. :A nyolcadikra nem akadt vevő. .lEzen ne tessék csodálkozni, nagyon erősen a végére járt a hónap, amikor a piacról élő közönségnek még az aprópénze ls ugyancsak fogytán van, nem hogy az ötven koronásai. Kisgucziné asszony a libájával beállít a cipősboltba, merthogy közel van a tél, reggel is .dér lepte a mezőt, amikor bekocogott a tanyáról, hát cipő kéne. Kisgucziné ki is szemel magának egy pár magas cipőt és fel i» próbálta. Épen passzentos volt. — Hogy méri a naocsága ezt a cipőt? — érdeklődik az ára után. — Ötven korona. — Ne jjesszön mán mög, adja a naocsága azt még olcsóbban is — véli a dibás asszony. — Nem adom én olcsóbban. Nálunk szigorúan szabott ár járja. Különben is bele van nyomva az ára a talpába, — De hogy kérhet mán annyit, öt-hat pöngő volt ennekelőtte az ára, most mög ötven koronát akar érte. Isten ellen való vétők. — Hát a kend libájának mi az ára, meg*; veszem, — szól a eipősné, ahelyett, hogy cipővásárlásra kapacitálná az asszonyt. 5 — Hogy hogy ennek a libának az ára? Hát ötven korona kereken. — És ennekelőtte mit kapott egy libáért? — vallatja .a boltosné a lilbás asszonyt. — A boldog időkben nem kaptam többet öt-hat pöngőnél, de most ötven korona az ára. — Jól van lelkem, megadom én kendnek az ötven koronát, de ha megnőtt a liba ára öt pengőről ötven .koronára, a cipőé is azonképen. — No nem bánom, — nyugszik bele a tanyai asszony a vásárba, itt hagyom a libát, kapom érte a cipőt. Pakolja be! * iSzóp, szép dolog ez igy. A fakereskedő nem ifizet rá a drága tojásra, merthogy megnövekedett az óra a széldészkának is ós nem fizet rá a parasztasszony a cipőre, a eipősné a libára, mivelhogy az áraknak is megvan a maguk logikája. Azon .azonban hiába töröm a fejemet, miérthogy nincs a tisztviselői fizetéseiklben is ilyen logika? Miért nem szabják a tisztviselői fizetéseket is a szél deszka, a tojás, a li'ba, a cipő árához?! (~.0l) — Időjárás. Változékony idő várható, lényegtelen hőváltozás, helyenként esővel. SÜRGÖNYPROGNÓZIS: Változékony, enyhe, elvétve csapadék. — A miniszterelnök a királynál. Bécsből jelentik: Gróf Tisza István miniszterelnök szerdán délelőtt ki hallgatáson jelent meg a királynál. A kihallgatás után a miniszterelnök hosszas tanácskozást folytatott báró Burián István külügyminiszterrel. — Személyi hir. Dr. Cicatricis Lajos főispán kedden este Szegedre érkezett. A főispán pénteken résztvesz a közoktatásügyi minisztérium kiküldötteinek az iparostanone-ottihon és gazdasági népiskolák létesítése ügyében meg t a r tan dó értekez léten, — A delegációk összehívása. Budapestről telefonálja tudósitónk: A „8 Órai Újság" arról értesül Bécsből, hogy ott nem tartják kizártnak a delegációk összehívását. A delegációk a jövő év februárjában, vagy márciusában üléseznének Budapesten. — A birodalmi gyűlés tanácskozása. Berlinből jelentik: A birodalmi gyűlés főbizottsága tegnap este ismét tartott ülést és ügyviteli kérdésekkel foglalkozott. A tanácskozáson jelen volitak a birodalmi kancellár és Hclfferich, Jagoiv, Capelle, Liskow és Bődéin államtitkárok. A pártok képviselői közül elsőnek a konzervatívok és a szociáldemokrata munkásközösség szónokai jutottak szóhoz. Utánuk a főbizottsághoz tartozó többi frakció küldöttei beszéltek. A birodalmi kancellár szintén beszélt. — Beöthy Pal betegsége. Budapestről jelenti tudósitónk: Beöthy Pál képviselőházi elnök állapotában, mint lembergi lapok jelentik, jelentékeny javulás állott be. — Hamis hir Vilmos császár békeajánlatáról. Newyorkból jelentik.* Az Associated Press közli berlini munkatársának egy táviratát, amelyben ez kijelenti, liogy a külföldön szárnyra kelt a hir, bogy Gerard nagykövet Vilmos császárnak békeköz vetítésre vonatkozó, Amerikához intézett apellálását viszi magával, teljes képtelenség. — Dr. Schack Béla — udvari tanácsos. A hivatalos lap szerdai száma közli, hogy a király dr. Schack Béla felsőkereskedelmi iskolai főigazgatónak, a felső kereskedelmi ok-