Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-22 / 249. szám

§ détmagyaírow/iág Vasárnap, 1916. október 22. tagokat és az érdeklődőket szivesen látja az egyesület, — Megnyílik a járványkórház. A Dcl­magyaranszágból tudta meg a közönség, bogy a rókusi kerületben több tifuszeset for­dult elő. Megírtuk, hogy pénteken délben rendkiviili tanácsülésen -elhatározták, hogy a szükséges óvóintézkedéseket megteszik a megbetegedések továbbterjedésének meg­akadályozására. A Délmagydi'ájszág 'mun­katársa kérdést intézett dr. Somogyi Szil­veszter polgármesterhez az iránt, milyen intézkedések történtek eddig. A polgármes­ter közölte, hogy a kórház már ifel van sze­relve, a gépek üzembe helyezése órák kér­dése és hétfőn már megkezdik azoknak a tiíuszlbetegeknek az átszállítását, akiket oda­haza nem lehet kellően elkülöníteni. — Jubileum. Megható módon ünnepelték meg szombat délelőtt a ihonvédlakt.anyában Rosensohn József ezred dohos 30 éves katonai szolgálatának évfordulóját, Az ünnepélyen Nagel .Manó alezredes, pótzászlóaljparancs­nok, Fiohtner Sándor karmester, Potye János őrmester és Frank Antal szakaszvezető mél­tatták a már több kitüntetésben részesült ez­reddobos zenei és katonai érdemeit. Szeged közönsége 19 év óta gyönyörködik Rosensohn meleg, páratlanul finom tonusu vadászkürt­jében, valamint dirigálásában. — Rendőrök harca cigányokkal. Pénteken éjjel ismét működtek a betörők Szegeden. Somló Mór fakareskedőnek a Hétvezér-utca 2. számú házában levő telepén jártaik a rab­lók, akik a pénzszekrényt az irodából az ud­varra cipelték, aztán -visszamentek -az irodá­ba és ott dolgoztak. Somló kocsisa vette ész­re először, hogy betörők vannak a telepen. A rókusi rendőrlaktanyába szaladt, honnan egy rendőrrel tért vissza. A laktanyából az ins­pekciós rendőrtisztet értesítették. Dr. Dreyer József rendőrkapitány és két detektív ment ki a helyszínére. Épen akkor érkeztek, ami­kor négy alak a .hátsó kapun -el akart mene­külni. A rendőrök üldözőbe vették őket, mire a rablók egyike a rendőrökre lőtt. Dr. Dreyer értesítette -az esetről idr. Borbola Jenő bűn­ügyi kapitányt, aki az összes detektivekef nyomban berendelte és katonai őrjáratot kért. Husz tagu honvédőrjárat és öt lovasörjárat ©irkált a városban. Dr. Borbola Kosztra és Szécsévyi detektivekkel egyetemben a Szegen iRó'kns-állomáson nyomozott. Egy órakor el­jöttek .az állomásról. Amikor a Kossuth La­jos-sugáruton levő Weisz-iféle korcsmáihoz értek, dr. Borbola benyitott. Az egyik szobá­ból beszélgetés hallatszott ki. Pár percnyi fi­gyelés után az egyik detektív benyitott és gyufát gyújtott. Két asszony és 1 várom férfi volt a szobában. A sötét szobában a rendőrök és a cigányok közt dulakodás támadt, az egyik cigány nyitott késsel a rendőrkapi­tányra támadt, de Kosztra elkapta a karját és kicsavarta a kést a kezéből. Dr. Borbola Kosztra segítségére sietett, percekig dulakod­tak a hatalmas termetű cigánnyal, aki kisza­kította magát a kezeik közül és elfutott. Egy másik cigány az udvaron Szécsényi -detektiv­re lőtt, de nem találta el. Az utcán állottak Busa. és Deák polgári rendőrök, akik a mene­külő cigányokat vették üldözőbe. A cigányok többször visszafordultak és az üldözőkre lőt­tek, a detektívek viszonozták a tüzelést, A Weisz-féle szálloda szobájában sok lopott hol­mit talált a rendőrség. A lef-oglalt bűnjelek­ből arra következtet a rendőrség, hogy a szentmiliálytelki rablásokat ezek a cigányok követték el. Szombaton hajnalban .a szaty­mazi állomáson egy öreg cigányt és egy ci­gányasszony t fogtak el a lovasrendőrök. Va­lószinü, hogy a bandához tartoznak. A do­rozsmai határban egy cigányt láttak szomba­ton reggel. A rendőrség kérelmére ötven hu­szár ment ki a dorozsmai határba, liogy a ci­gányt kézrekeritse. — Hatósági zsirárusitás. A hatósági köz­élelmezési üzem megbízásából Kovács Sán­dor szombaton délelőtt 15 mázsa zsirt, sza­lonnát és hájat inért ki a halárusító bódéban. Egy-egy személy 2—8 kilót vásárolhatott, — Leégett budapesti gépgyár. Budapest­ről jelenti tudósítónk: Szombaton délelőtt a Bacher és J/ehöMr-gépgyár Váici-ut és Ár­Éj a cirkusz! pád-utca sarkán levő telepén tüz ütött ki. A tüz oltására kivonult tűzoltók és a tűzhöz ki­vezényelt nagyszámú katonaság a tüz tova­terjedését csak a legnagyobb erőfeszítésekkel tudta megakadályozni. A kár meghaladja az. egymillió koronát. Ötszáznál több vetőgép tel­jesen elpusztult. Egy ember meghalt, nyolc ember súlyosan megsebesült. A tüz a mun­kába beosztott orosz foglyok egyikének vi­gyázatlansága következtében keletkezett. Zabuga iGy'-örgy orosz hadiszakács tüzet akart gyújtani a konyhában és benzinnel öntözte a parazsat. A benzin föl-robbant, a konyhában tüz ütött ki, amely elterjedt a raktárépület földszintjén a többi helyiségbe is. — Adótörvények szentesítése. A hivatalos laip szombati száma a vagyonadóról, az 1916. évre kivetett III. osztályú kereseti adó érvé­nyének fenntartásáról és a nyilvános -szám­adásra -kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló törvénycikkek királyi szentesítését közli. — A cukor- és zsirjegyek kiosztása. A cukor- és zsirjegyek kiosztása hétfőn délután négy órakor kezdődik. A kiosztás ABC sor­rendben történik. A személyazonosság igazo­lására a bejelentőlap elegendő. — Lehet fürödni. A városi tanács szombati ülésén Bokor Pál -polgármester-helyettes ja­vasolta, hogy -a városi gőzfürdőt, tekintettel arra, hogy sikerült három hónapra elegendő zenet biztosítani, helyezzék ismét üzembe. A tanács elfogadta az előterjesztést és igy hét­tőtől kezdve a városi gőzfürdő mindennap nyitva lesz. (Nagyon üdvös lenne, ha a fürdő ügyeit nagyobb előrelátással intéznék. Nem beszélve más városokról eddig Szegeden sem akadt meg egyetlen vállalat üzeme sem szén­hiány miatt, — Adomány az erdélyi menekülteknek. Az erdélyi menekültek részére a Vörös-Ke­reszt-Egyesület felsőtanyai fiókja szombaton délelőtt ötszáz koronát küldött a polgármes­terihez. , — Dolgoznak a hadifoglyok. A törvény­hatósági munka- és hadifogolybizottság szom­baton délben a polgármester elnöklése alatt, iilést tartott. Az ülésen -a mezőgazdasági mun­kára kiadott hadifoglyokról tették meg a ha­difogoly tartó gazdák a heti jelentéseiket. ezer mérföld távolságra van tőlem, ha meg nem láthatom, akkor ugy hiszem, liogy ott surran el -ő mellettem és csak kezemet kell ki­nyújtanom érte, hogy megérintve őt, magam­hoz vonjam s vágyteli csókomat ajkára tapasz­szaim! — Sejtem, — felelte Néra — megint a ra­kétánál vagy. — Nem, — szólt az .ifjai — -ezek csak a kis bengáli fények, amelyeik a várakozást -igye­keznek felkelteni, hogy azután az igazi rakéta l'elszállha&son és meglássa az, akinek az szánva van. — Rendben van, — mondta Néra — gyújtsd meg a kanócot és hadd látom, bogy száll, liogy ragyog az, van-e igazi fénye és fényéhen tüz és erő, vagy csak fűrészpor csillogás az egész, mely elmosód ük -és féketje perényben hull a,lá. Mos, mondd el, mint tudsz. A felhívásra az ifjú igy felelt: — Tudok egy nőről, aki több, mint a többi, mert benne száz ós száz nőnek a lelkle ól, hogy szeszélyes változatban felvonulva, zavarba ejt­-ü azt, ki rátekint. Lelkének lángja perzselő erejű s magával sodorja azt, ki közielébe ér, ha kedve pajkos -és hangulata vig, de jaj, a si.kos jégnél keményebb és dermesztőbbé válik, ha ő közönyös valaki iránt. A végletek nagy egymásutánja ez a lélek, amelyben a keslerü­- égnek egy különös árnyalata él, mintha Ö egy elnyomott faj maradványa lenne, amely soká csiga szerűen viszahuzódva, lent a föld­höz lapulva élt és -most egyszlerre csak fölve­i ődve, a ragyogó magasba ért. S ide föl a szép, a nagy, a pompás élet szóles világába, magá­| -val hozta az -elnyomott -évek sötét és szomorú j színeit, amelyek a legszebb, a legfényesebb ragyogásba is belekevernek ismeretlen fénye­idet; a fekete topáz szelymes fénye ez, mely az •ezer villanásai gyémánt tündöklő fényében ra­gyog, hogy uj csodaként mámorba ejtse a mát és beragyogtatja a holnapot, Tyrteus ér­ces lantján tudnék szerelmi dalt zengeni... — Megállj, — szólt Néra — ne magadról, a nőről beszólj csupán. S az ifjú folytatta: — Ha fekete vitorlával járnának a hajók és fekete sirályok rajonganak körül a ha­jószárnyaikat a végtelen, tenger titokzatos hab­jain, zöldes holdfénnyel behintve e különös ké­pet, ily hasonlattal tehetne csa.k méltó módon kifejezni ezt a különálló magányos női lelket, — E szerint te búvár vagy és nem vadász. — Ez igaz, szólt az iifju — gyakran tűnök el és felszínre bukkanok, hogy amint a. vizek mé­lyét füitkiészve kutatva a búvár, ugy kutassam én ezt a rejtélyes női lelket. — No és mi lesz a rakétával? — incselke­dett Néra. — Félek, hogy fagyos lepedővel borítod le s annak még tüz vére is megfagy, nemhogy égető ragyogással szállna fel. — E szerint és varázsló vagyok. — Ezt .nem én mondtam, — felelt az ifjú. — De mórt volnék az? — íMev.t ameddig szemed fénye elér, átok­szenien megveri az embereket, hogy azok el­feledve mindent, családot, otthont, még köte­lességüket is, utánad menjenek, léged keresse­nek, i Néra szeme felragyogott. — Igazán? — Miért kérded ezt, hisz úgyis tudod. — Mert ezt szeretem hallani. — Tudod, hogy sokan vergődnek miattad? — Mondd ezt el, ez érdekel. — Most boldognak látszó], Néra. — No ezzel törődj, csak azt mondd, hogy s blv a u vergődn-ek -e ? — Sokan. — És fájdalmas a vergődésük? — Némelyiknél halálosan az. Néra örömmel tépett le egy erdei virágot és átadta az ifjainak. — Fogadd e nárciszt emlékül tőlem, hálám jeléül adom, mert .a színes rakéta, melyről te beszéltél nekem, most e'pár szó nyomán előt­tem tényleg megjelent. — De Néra! Mi volt az, amely belőled ezt a hatást kiváltotta? — A te híred, ifjú barátom, mely tudtul adja azt nekem, hogy vannak, akiik rám gondol­va szenvednek és vergődnek, mert bosszu-hosz­sziu éveken át szenvedtem én borzasztó kínokat s most ha hallom, hogy más szenvedi -el értein ugyanazokat, akkor mindig azt hiszem, hogy az én szenvedésem egy részlete az, mely abban a másikban visszhangra, kelt és hiszem, tudo-m, érzem, hogy e szenvedés által nekem ő lelké­ben emléket emelt. -Ha pedig te vagy az, akkor örömöm kétszeresen nagy, mert beigazolva lá­tom és gyönyörködve ólvezjem, hogy hatalmam az emberek fölött mennyire emelkedett!

Next

/
Oldalképek
Tartalom