Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-17 / 218. szám

Vasárnap, 1916. szeptember 17. DÉLMAGYARORSZÁG HÍREK ikre oooo Ketten vannak, de egy beszél. Mégis ¡csak nagy humorista vagy te, fiam. Csak ugy ömlik belőled a bumor és bárhogy is ömlik, nem ¡tud belőled kiszáradni, kiapadni. ¡Mostanában, hogy egy kis takaré­kossági prelekeiót tartottam neked, fukar­kodni kezdesz. (Mindig mondtam, hogy a -vég­letek emibere vagy, ki-s aranyhalaeskám. Mi­ért vonod meg a számtól .a falatot? Én, aki -nap-nap után loholok, fáradozom, jövök-me­gyek, izzadok, hogy pénzt keressek, sok pénzt, annyit amennyit még -te sem tudsz elkölteni' kénytel-en vagyok az utóbbi időben koplalni. Hát mi vagyok én? Sufecit ¡Nem, fiam, bár­hogy is szeretnéd Angliát utánozni -(mert neked nem elég, hogy a barátnőidet utáno­'' íllKcm nem fogsz kiéheztetni. Jó jó hulom, tc elsőr-ndü honleány vagy, te nem szenvedsz angolkórban- ¡(és miért nem szen­vedsz?) és távol áll tőled a kiéheztetés! törek­vés. De hát akkor miért nem főzetsz rendéi sen? [Most azt akartad mondani, hogy rende­sen főzetsz, de töhbre nem telik. -Hát hová te­szed azt -a sok pénzt, amit ki, kéli izzadnom;? J,azt«ntásra kell, a gyerekekre, gondolod LTÍ7- tlIbílCá,n- MÍt aWz a gyerekek­Ml k°ZÜk a gyerekeknek a te c-savargő­^ráS°dh0Z? flogy az iskolaév közeledik. (Hát közeledik. Csak te ne közeledi, ragyogó csillagom! Nos és hová akarod te­ltei őket? Az iskoláim, (Berlitzbe, a tánefe­feJBba? Nyelvéket -akarsz velük tanul­atti.d ugy-e gyöngyvirágom? Az Isten adott nekik egy nyelvet és te meg akarod toldatni Nvelvélf1 életem üdve a. -költő mondását: N> eh ebén él a nemzet. De te köböket nem Kmersz, nr.ert te vi .. , , m váljon \l"- a Nagyobb költő a G.OU Mar Ugy értem, hogy pénzköltő És merned cá tornája. Hogy -ez a csator­•na egyszer nem dugul be! -No ne sdrj tuba­rózsáiig mindenit teljesítek, amit a tyulc eszed­del kifundálsz. Színházba akarsz menni? (Ho­zok páholy-jegyet. Mit akarsz mfögnézni a- ten­gerkék szemeddel? flMinő kár, hogy a szemed­nek, mint a tengernek, nincsen apálya, meg dagályai) Tudom kis mókusom, hogy ¡csak premiiért. Otthon, Csamta vérem, te rnlindig -csak premierekre jártál. Ezért tanítottak meg járni, Hát jó lesz a Szerelem) Csak lassan a testtel kis pintyőkém, ha a szerelem szót meg­hallod. Tudhatnád, högy a -szerelein sötét ve­rem. ¡Bele akarsz e-sni? Én tőlem beleeshetsz, de engem hagyj ki a játékból, mert én előt­tem sötét lesz a világ,ha a te szerelmedre gon­dolok. De nem is gondolok. ¡Hiszien is mér­hetsz, hogy én kimos dolgokra nem szoktam gondolni!,. Csak azt nem értem, hogy miért gondoltam rád, amikor házasodni készültem? Tudd meg fiam, hogy a legokosabb embernek­is,van legalább egyszer bolond gondolata ... - Az erdélyi menekültekért. Bokor Pál, vezérkari százados, Bokor Pál polgármes­ter-helyettes fia, aki a 38. számú erdélyi hadosztálynál teljesít szolgálatot, ai napok­ban levelet irt édesapjának és közölte, hogy a hadosztály gyűjtést indított az erdélyi menekültek javára. Két nap alatt 43 ezer koronát eredményezett a gyűjtés. A ,székely fiuk adományát a miniszterelnök kezeihez juttatták. A Szegeden állandó tartózkodás­ra letelepített erdélyi menekültek támogatá­sara a Délmagyarországnál ujabban a kö­vetkezők adakoztak: Coszár Istvánné 2 — Etappentrainwerkstadte No J3. . . 64.50 Farkas Vera 10 — Havas Ferencz 25 — Dr. László Adolfné 4-— May Klári Elly és Józsi . . . .15-­Salgó Péter 30 ­Sebők Ferencz 2•— Vadász Sándor 10.— Vas Sándorné - • . . . . 5-— Mai eredmény 167-50 Eddigi gyüjtésflnk 27810 33 összesen 27977-83 A hatóságnak eddig 27.200 koronát adtunk át a ¡hozzánk befolyt összegből. — Őfelsége köszönete. Gróf Tisza István miniszterelnök a következő levelet intézte dr. Somogyi Szilveszter polgármesterhez: ö csá­szári és Apostoli királyi Felsége a város kö­zönsége részéről legmagasabb születésnapjá­nak -évfordulója alkalmából nyilvánított sze­rencsekivánatokat köszönettel legkegyelme­sebben fogadni méltóztatott. Erről a város kö zönségét ezennel értesítem. Budapest, 191(5. szeptember 13. Tisza s. ¡k. — A hősi halált halt hesszeni herceg. Frankfurtiból jelentik: A Dobrudzsában hős-i halált halt Frigyes Vilmos hesszeni herceg, a kin'ok elestét a tegnapi német hivatalos jelen­tés közli, 1898. november 23-án született Frankfurtban. Legidősebb fia volt Frigyes Károly Hesszeni hercegnek és Margit porosz hercegnőnek, a német császár „ bugának. Á sors által mélyen sújtott szülők immár má­sodik fiukat vesztették el a háború kitörése óta; Frigyés Vilmos öccse, Miksa hesszeni herceg ugyanis a Flandriában kapott sebébe 1914. október 12-én Franciaországban meg­halt. A most elhunyt herceg egyszer mái­szintén megsebesült, de felgyógyulása után, mint a han-aui nlánus ezred hadnagya ismét hadba, vonult. — Hatóság! kifözö Nagyváradon. Nagy­váradról jelentik: A közélelmezési ügyosztály a főzőiskola helyiségél>en, hatósági Mfőzőt ál­lított fel. A kifőző szombaton megkezdte mű­ködését, ,Egy ebéd ára szeméiyenküiit kenyér, nélkül nyolcvan fillér. A kiszolgáltatott éte/ lek elfogyaszthatok a hatóságii kifőzőnél e célra berendezett étteremben, de onnan el is szállifthatók. Az étteremben étkezés két. ¡cso­portban történik és pedig aiz első 12-től 1 órá­ig, a második csoport 1—2 óráig étkezik. Az étterembe belépni -csakis az ebédjegy megvál­tása után lehet. Az ebédjegyek már délelőtt tiz órától kezdve válthatók a hatósági kifőző helyiségeiben. A megvásárolt jegyeket az ét­lenőrzásre rendelt hatósági közegnek az ét­kezés megkezdése előtt át (keli adni. Kik a ki­szolgálatott ételeket nem a közös étkező he­lyiségben fogyasztják el, hanem onnan elszál­lítják az ebédjegyeket szintén a kifőző helyi­séigében váltják meg, de az ételekért való je­lentkezés alkalmával a konyhában adják le. A* uj mente. Irta: Nagy Endre. -előtt a bél«. f!fy T e' varatl«»'ö egy dél­W„a * röppent- az égre: Bogán! aZ el&Ó íé,i 1-V-Pten ~Ók ** And­gosabb eraber sáeté^« •'««^u boreiTm" a ü.Tugár' *n*ly a titoknak Lm USy Je!e,lt me®h mint min­*ága, minden tí" ba-1nak Itt ¿S 0 J-eSnftk végső célja. Haniaj-jáljan 2 \Tl M^™ * a nap eheáett votaa eldönteni, ««Kárczva J »* őt a fényével, vagy ő Az UW.oZ; LTT a maga felett emlWa vS Valaha ^agaelé­« elégedettség^! ' a achlagy az volt. Ez volt, hanem ¿il; Valami Passzív boldogság szoti minden léS<Tenvedély' arnely megiát­Magas, hus-^'imÍnden IÍM)zdulatá»­Pen. egész alakite 1-éf » volt « voltaké­be tétlen ül karesn reL?1^01 áMott- amit hi­felső gömlb a mell Vftn ka»esoltak össze. A «„vadonatúj, aranyj^f ^»ruvá tett MI>edi»•^^MTbT'T az alsó feléből tellett ki \ derek! T 8zal>ott m fakAtSíéVuv6^karcsu (Emelt fővel, -előretolt mellel sétált, látszó­lag elnézve az emberek fején, de bajusztalan ajka, szögletén a vonagló mosoly mintha mindenkit meginterjuholt volna: — Hát, mondjátok, láttatok már egy ilyen szép huszárt, mint én vagjrok? Valóban, a megjelenése nem ás maradt hatástalan a járókelők köz-ött. Szelíd nyárs­polgárok szinte (félénk tisztelettel tértek ki előle.; elegáns aisszoinyok, akiik kis gyerme­kük mellett kacér rteaignációval tipegtek, egy pillanatra féloldalt ránéztek m-csolyogva és valami bolondos nevelia-térrla suhant át az agyukon; sőt voltak fáradtarcu félvilági hölgyek, akik a láttára ösztönszerű ijedtség­gel szorongatták a retáküljüket. A hadnagy ur mindén kirakatba, bele sandított és olykor-olykor meg-,megállott, mintha tűnődnék, hogy merre menjen. Most •arra ¡gondolt, hogy a Dunaparton bizonyára sokan vannak, d© aztán eszébe (jutott, hogy a Stefán-ia>-uto'n is sokan lehetnek esetleg. És ma nem sz-eretett volna egyetlen csodálkozó pillantást sem elszalaszt a,ni. Az egész világ bátaulatát ki szerette volna szürcsölni. ¡Egy pillanatig arra is gondolt, hogy ta­lán fiakkerbe ül. De a standon csupa zárt ko­csi állott és különben is kocsiba,n ülve nem érvényesült volna solc részlet, amelynek -mind egyforma nagy jelentőséget tulajdopitctt. A legjobban szerette, volna, ha valami földön­túli erő a magasba ameltc volna és ott libeg­hetett volna -a magasban, minden ember feje fölött, ¡sarkantyús topánjával bokázna, hogy mündenki gyönyörködhessék benne. Közben a fantáziája szünetlenül dolgo­zott, Ha, ¡csínos asszonyt látott, elgondolta: — Biztos, hogy nagyon tetszem neki. Ha most csak egyet intene, csatlakoznám hozzá és akkor.., és akkor... De befejezni nem tudta a képzeletlwli ka­landot. Elmenni egy nővel? Itthagyni a töb­bit? Elbújni egyetlen kaland homályába, a melyet óv a (férfini diskróció és a veszedelem? .Nem, nem! -Ehez nem tett volna ereje. Ha a világ legszebb nőjével is kellett volna elrej­tőznie, akkor is fájt volna neki a többi, aki­nek pillantásáról te kellett volna mondania. Aztán elgondolta: — Volna egy nagy-nagy palota. Abban volna egy nagy trónterem. Két oldalt állaná­nak a nők és meghajolnának, amikor tele­pek. Elvonulnék előttük, szemlét tartanék, az­után teleülnék á trónba. Ez már tetszett neki .Elhatározta, hogy megmarad énnél az ábrándnál. Ezt majd ki fogja; dolgozni részletesen, alaposan, de nem mfost. Most süt a nap, tele van az utea kipi­rult asszonyokkal, — most szép az étet anél­kül is. Észrevette, hogy valami furcsa alak szó­rásán elébe került, A nagyvárosba plántált falusi- legény volt, amilyen sok van Buda­pesten. Kiesi, majdnem törpe emberke volt,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom