Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-05 / 207. szám

Kedd, 191(5. szeptenilber MÉMiAGYAÍtOÉS^ÁÖ is magával hozta az a menekülő szebeni vasutas-család, amely ezt a kocsit öt nap óta lakja. A második kocsiban brassói lőszergyári munkások vannak, a főispán nyomban intézkedik, hogy ezeket külön marsrutával Budapestre szállítsák Weiss Manfréd csepeli töltény gyárába. Vízaknaiak is vannak a menekülők között, a személyszállító-kocsik közül háromban a vízaknai igazgató-tanító a családjával, az állomáselőljárÖ, Balázsfalváról ajárásbiró ős számos hivatalnok. Dr. Cicatricis LiJÖö főispán, dr. Szalay József főkapitány, dr. Temesváry Géza főkapitány-helyettes, dr. Andrássy Ferenc tb. tiszti főorvos, Vermes állomásfőnök, dr. 1 >reyer József rendőrkapitány és Gyarmathy János inspekciós rendőrtiszt sorra járják a kocsikat. A főispánnak mindenkihez van egy vigasztaló, vagy biztató szava. Vannak, akik arra kérik a főispánt, hogy engedje őket a saját költségükön tovább utazni, vannak akik tanácsot kérnek, akiknek panaszuk van és van, akinek sem kérése, sem panasza nincs. A főispán mindent elintéz, intézkedik, hogy minden rendben menjen, hogy enni inni kapjanak a menokülők, hogy a gyerekeknek tej jusson, hogy mindenki megkapja, amit óhajt. Szalonnát, kolbászt, sajtot és kenyeret osztanak ki a rendőrök a menekülőknek, akik mohón kapnak az étel után. Két selyemruhás, lebontott hajú fiatal leány áll az egyik kocsi előtt: Ballaváráról, Kisküküllő-mcgyéből menekültek. Az egyik a főispán elé lép és megszólítja: - - Kérem szépen, tessék bennünket olyan helyre küldetni, ahol zenekonzervatórium van. En tanítónő vagyok és kitűnően festek, a nővérem zongoraművésznő. Öngyilkos leszek, ha nem teljesitik a kérésemet. A nővére is megszólal: — Oh, Chopin . . , A főispán hamarosan tisztában van a helyzettel, Játja, hogy a két lányból hisztérikus szimptómákat váltott ki a románok elöli menekülés borzalmassága. Megnyugtatja őket, hogy lesz zongora ós lesz konzervatórium. A tanítónő kecsesen bókol, a zongoraművésznő arca ragyog a bolbogságtól... lesz zongora ... a nagyúr mondta . . . Egy asszony aziránt érdeklődik, hogy fogja-e a hadisegélyt ezentúl is kapni. Felvilágosítják, hogy ott ahol letelepszik minden hónapban pontosan [felveheti a segélyt. Az egyik tehervaggon ajtaját félretolják a rendőrök. Bölcső van a kocsi közepén, tüllel letakarva, a bölcsőben egy csöpp gyerek alszik nyugodtan. A bölcső mellett kis fekete dakszli, gyanúsan pislog a rendőrökre. A gyerek anyja tejért ment, hogy legyen a gyereknek. A menekülők vonata a hatos sinen áll, a hetes sinen katonavonat vesztegel. Egy tüzér — rózsa van a sapkája mellett — beszélget át. Csinos parasztlány áll lent — brassói menekült — a tüzér teszi neki a szépet. Nagyon jól mulatnak, a lány fel-felpislog a tüzérre, aki zavartan pödri a bajuszát. Most megindul a katona vonat. A tüzér feszes haptákot vág és szalutál. — A viszontlátásra 1 — mondja. A lány bánatosan néz a vonat — a tüfor 7. aztán hosszasan lengeti a zsebkendőjét. Olyan nehéz volt a válás, de nem is csoda, hiszen öt percig ismerték egymást... Tamás Rezső. HÍREK oooo VJágner Manó FfiQlmndziuma és neuelűliitÉzele Rákospalotán (Budapest mellett) A nyolc osziályu főgimnázium osztály és érettségi bizonyítványai államérvényesek. Lelkiismeretes felügyelet. Alapos oktatás. Jó ellátás. Kitűnő tanerők. Alapvető isniétlötanitás. Nagy árnyas kert és játszótér. A tanulók lehetnek bennlakók és félkosztosok. Kívánságra „Ismertetőt" küld az Igazgatóság Rákospalota. Vasúti állomás. - Posta. - Távírda. - Telefon. Hogyan, kedves olvasó, önkegyed még nem tud.ia a ; legújabb újságot'? Hihetetlen. l'cdig megtörtént, hogy én, Szeged nagy körúton ki vlil lakó adófizető polgára, csak ugy, uiáról-lmlmtpra Jvrőzus lettem. Igen, Krőzus, — már a mi utcánk (fogalma értelmében. A dolog ugy történt. (néllia, magam sem hiszem,hogy valóság), hogy kedves nőm hosszas rábeszélésének engedve, hogy igy meg ugy, drága a. zsír, a hus, •vegyünk egy kis pocát. — Pocát? — kérdeztem ijedten, — ugy látszik, viccelő kedvéiben van ma! De mert. ez a. felszólítása napról-napra határozottabb formában jelentkezett, kezdtem arra eszmélni, hogy itt egy véres valósággal állok szemben. Eleinte kózzel-lábbal tiltakoztam a merénylet ellen, végül mégis beadtam a. derekam, hallván kedves nőm megnyugtató szavait, hogy: hiszen alig kerül valamibe az élelmezése. (Mosogat ó-ló, (krumpliba j, áztatott kenyérhaj és szépen főlhizik — semmiből. Karácsonyra aztán levágjuk (bár már ott tartanánk, — gondoltam magamban) — és jövőre el leszünk látva minden jóval. — .Jó), hát veszünk egy pucát, — mondtam. És vettünk! egy pocát, egy pocácskát, •kerek kót.szötven kronosiórt. A summa elég súlyos és kerek, de a mangalica, az nem volt sem kerek, sem súlyos. Mikor megjöttem a vételből, feleségem őnagysága örömtől repeső szívvel várt rám az ajtóban. — Megvette? — kérdi izgatottan. — Meg, — feleltem lemondóan. — Hol van hát? — Itt 'van nálam, — az óraláncomon. Csinos kis zsuzsu lenne belőle. — Jé, milyen heréig — ós nagy volt az öröm. Diadallal vittük bc saját külön lakosztályába, melyet egy házbeli ácsmester csekély nyolcvan; koronából tákolt össze és én az utca és lakók előtt egy lejjel magasabbra nőttem. De (mert minden fénynek van árnya) ettől a perctől kezdve csupa keserűség lett az életem. ,Ha délben vagy este fáradtain jöttem meg a napi robotból, első kötelességem volt a pucát, meglátogatni'!,: nem gyengélkedik-e? Tiszta-e a fekvőhelye? — és óraszámra. kellett vakargatnom a füle tövét és a hasát. dia napközben véletlenül visított, kedves feleségem könnybelábadt szemmel várt rám és bőven fűszerezve adta le a nagy eseményt. De hát. ezek csak szépséghibák voltaik és a mi pocácskánk kezdett fejlődni. Pár hónap múlva már akkora voft, hogy nem kellett ijedten összekeresnem az ól sarkait, vájjon hol lehet, — már szabad szemmel ,is megtaláltam. Viszont követelőbb is lett a drága. iMár nem elégedett meg liolinli esipp-csupp •moslékkal, alig hogy bevette a félnapi porcióját azonnal rákezdte a poca-indulót és ifujta az összes skálákon rendületlenül, inig ujabb porcióhoz nem jutott, [Kétségbeesve néztünk egymásra (már tudniillik én és kedves nőm), — mi lesz ebből, ha ez igy megy tovább. Dercét, kukoricát már a patikában is kerestem, — hiába! A poca pedig (hogy verte volna meg a Jehova), folyton ^ktclc.nf'hhül visított. A lakók — az irigyek — már kezdtek nagyon görbe szemmel méregetni s gyöngéd célzásokat tettek egymás közt (persze hogy én is halljam), melynek refrénje mindig az volt: hogyne visítana a büdös dög, ha éhes. Minek az „ilyeneknek" jószág, ha nem adnak neki ennlL!... A helyzet már a legkritikusabb pontra 'hágott, mikor a legutolsó pillanatban megérkezett a miniszter 1,745.893. számú rendelete, melyben tudtára adja a jószágtart óknak, hogy mindenki vásárolhat tengerit korlátlan számban, — do csak tavalyi termésűt. Boldogan vettem a nyakamba a várost meg a tanyát, tavalyi tennésii tengeni, után kutatva. iMi-t mondjam tovább? Kutatásom vége az lett, hogy az ötezredik gazda fölhívta rám a tanyai orvos (figyelmét, azzal a. megjegyzéssel, hogy: ennek az urnák a fejében — ugy látszók — egy kerékkel több van és az nagyon forog... Tavalyi kukoricát keres... Nagy nehezen megmagyaráztam bajomat az orvosnak, ki részvéttel hallgatott meg és a. következő j ót a n áccsal bocsátott útnak: — Kedves barátom, mást nem tanácsolhatok, minthogy várja. me,g a miniszter leg* közelebb kibocsátandó rendeletét, melyben megengedi, hogy a. jószágtartók vásárolhatnak korlátlan mennyiségben tengerit, de csak a jörő éri termésből... ...És én, mit tehetek egyebet? Várok, várok türelemmel erre a rendeletre, ,a. malacom pedig a környék nagy örömére, teli tüdővel fújja a „Lemondás" bűbájos melódiáit ... (ci. '/•) — Megkezdődött a budapesti Duna-konferencia. Budapestről telefonálja tudósítónk: Hétfőn délelőtt 10 órakor nyitották meg a I Hina-konferencia ülését az Akadémia dísztermében. A megnyitón jelen volt báró Harkányi János kereskedelmi- és báró Ghillány Imre földnrövelésiigyi miniszter, továbbá Lercli és Némedy államtitkárok. Az elnöki emelvényen dr. Bárczy Jstván a főváros, Bleyer, Regensburg és Weisskirehner, Bécs polgármestere foglaltak helyet. Az előzetes értekezleten Bárczy István indítványozta, hogy Budapesten egy szervezeti központot létesítsenek. Weisskirehner kijelentette, hogy ehez nemi járul hozzá és ellenjavaslatot nyújt be, hogy ne Budapesten, hanem Bécsben létesítsenek ilyen központot. A kérdésben döntésre nem került a sor. A magyar-osztrák kormány között erre vonatkozólag megegyezés még nem történt. A németek szerint Budapest sokkal alkalmasabb hely Bécsnél. A főváros délben megvendégelte a német kiküldötteket. Az ebédnél Held regensburgi delegátus az erdélyi menekültek résziére tetemes összeget gyűjtött. — A budapesti Dunakonferencián Taschler Endre főjegyző és Wimmer Fülöp törvényhatósági bizottsági tag képviselték Szeged városát. A molnárok egyesülete képviseletében Aczél Géza vezénigazgató, a kereskedelmi és iparkamara képviseletében pedig Tonelli Sándor vesz részt a konferencián. A Duna-konferencián a hazai hajózás fejlesztésének kérdése kerül tárgyalásra. Eminens érdekei fűződnek ebez Szegednek annál is inkább, mert a Tisza—Dunacsatorna létesítésének kérdését is megvitatják. A konferencia több napot vesz igénybe,