Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)
1916-09-14 / 214. szám
6 DÉLMAGYAKQBSZÁG Vasárnap, 1916. szeptember 17. kely és csángó iparosok Románia nagyobb városaiba, első sorban pedig Bukarestbe, hogy a kilátásba /helyezett kedvező konjunktúrák mellett boldogulásukat keressék és találják. Mintegy huszonöt esztendeig azután valóban minden elképzelhető anyagi kedvezményben volt részük ezeknek a bevándoroltaknak. Sokan, akik néhány fillérrel a zsebükben vették a vándorbotot a kezükbe, rövid időn belül a legkedvezőbb anyagi körülmények közé jutottak. Egyesek, igy az asztalos-, bognár-, kovács-, esztergályos-, kádár-, cipész-, kalapos- és kőműves-iparosok nagyszabású ipari műhelyeket és telepeket rendezitek be, ahol eleinte csak magyar és német, később azonban a román kormány közbelépésére első sorban román munkásokat foglalkoztattak. Ennek természetes következménye, hogy ezek azután tanitó mestereiket kiszorították. Az idegenekre nézve megcsökkentek a munkaalkalmak és a munkabérek és a román hatóságoknak az idegen iparosok iránt tanúsított előzékenységét lassankint ellenségén, induht váltotta föl. Ez Románia! s ez volt a hál!a a magyarok iránt, amiért megvetették a román ipar alapjait. Már korábban is, de különösen a mindinkább nyomasztóvá vált anyagi helyzet javitása céljából ugy a magyar, mint a német munkások különféle egyletekbe /tömörülitek és szervezkedtek. Az utóbbi években gyakran emlegetett romániai szocialista munkásmozgalmak jórészt ezekből az egyletekből indultak ki. A román m'unkásságot, amely csak a minap is, s már a rövid idő óta tartó háború alatt fejezte ki tiltakozását a háború ellen, magyar és német munkások szervezték. Ezek az egyesületek azonban a hatóságok zaklató ellenőrzése folytán csak nehezen tudtak megfelelni kitűzött coljaiknak. Még tisztán kulturális törekvései,KJ elé is gátat vetett az államhatalom mindent megbénító és erőszakos ellenőrzése. A magyar és német egyletek által feutartott iskolákban a magyar, illetőleg néniét tanitókon kiviil egy-egy, ezen egyletek által külön díjazandó román tanitó látta el a román nyelv és irodalom tanitását. Pedig nent is román alattvalók gyermekeinek a tanításáról volt szó. S most ők az erdélvi románság „fölszabaditói 1" Ezekben az iskoláikban csakis a román kormány áltail engedélyezett tankönyveket volt szabad használni s bármily jelentéktelen és ártatlan iskolai ünnepélyen vagy ülésen mindig jelen volt a hatóság képviselője is. Épületeiken vagy bárhol tilos volt nemzeti jelvényeiket kitűzni vagy hordani. Hangsúlyozzuk, hogy nem román alattvalókról van -szó. Ily céltudatos és következetes elnyomása mindannak, ami nem román, idővel azt eredményezte 'hogy a bevándorolt magyarok és németek vagy kivándoroltak, vagy, ami végtelenül szomorú, beleolvadtak a románságba. Az évtizedek multán és nagynehezen megszerzett román állampolgárság azonban igy csak kötelességeket (adózás, katonáskodás stb.) rótt ezekre a beolvadt idegenekre s kizárta őket a legminimálisabb Polgári jogoktól. A Romániában élő idegenekkel szemben tanusitoft magatartásban a .következő érzelmi fokozat állapitiható meg — s ez nemcsak a legközelebbi múltra vonatkozik — a franciát szeretik, az oroszt és szerbet kedvelik, a törököt és bolgárit tűrik, a németet és magyart, de főkép a magyart gyűlölik. Az idegen állampolgárokat még béke idején is .állandó megfigyelés alatt tartották, de még ezeknek Romániában született és román állampolgárokká lett utódjait is. Mindezek után nyilvánvaló, hogy az egykori tanitvány, mihelyt ugy érezte, hogy megtanult annyit, hogy a saját lábán is meg ta az időt, hogy „az idegen hatalom alatt nyögő fajtestvéreit is ifel akarja immáron szabadítani." ,Mit szólnak ellihez a „felszabaditandók", arról ékesen beszélnek azok a hűségnyilatkozatok, amelyeket tömegesen adnak le hazánkban boldogul élő románjaink. Megnyilatkozásuk mindenesetre megható, de kérdés, nem lett-e volna hatásosabb, ha — mondjuk — két-három hónappal azelőtt fordultak volna a világ közvéleményéhez valamilyen manifesztummal, amelyben kifejezésre juttatták volna, hogy nem kívánják fölszaliadiMátdsuhat azon egyszerű okból, mert nincsenek elnyomva. /Aminthogy nincsenek. Vájjon támogathatta volna akkor Románia a hadüzenetét a bitorul hangoztatott „felszabadítással?" ——o — »«».«ii««.aaiiB|«BBB««BB«B»SBBB«Bal<K«a»» HÍREK ooűo Azt tetszenek tudni, hogy milyen nehéz a trafikokban szivarhoz jutni. Térdig lejárhatja az ember a lábát, mig egy pár szivart vagy cigarettát tud szerezni. Az összes trükköket megpróbálták már a szenvedélye* dohányosuk, de nagyobb mennyiségű szívni valót senkinek sem sikerült felhalmozni. ,Két szegedi színész tegnap egész nap azon törte a fejét, hogyan juthatnának némely szivarokhoz. A fejtörés nem sokat használt, azaz mégis, mert cirka luisz korona értékű szivart eredményezett. ITgy történt a dolog, hogy a két színész a város összes trafikjait sorra járta és min deniitt átvette az obligát két-két szivart. Ez azonban még nagyon fiatalos dolog volt, alig 2—3 napra elegendő szivart hozott a konyhára: Épen ezért felöltözködtok munkásnak, öregnek,- fiatalnak, urnák szolgának és minden maszkban ismét sorra vették a tőzsdéket. IEZ kijátszása ugyan annak: az elvnek, hogy mindenki arányosan részesüljön a dohányfélékből, de olyan fáradságos munkájukba került, amely igazán jobb ügyhöz méltó. A két színész most állandóan azon tűnődik, milyen trükköt találjanak ki akkorra, amikor ,a keservesen szerzett szivarok elfogynak. i — A politikai helyzet. Budapestről telefonálja tudósítónk: A „8 Órai Újság" közlése szerint bizonyos hallgatólagos megállapodás történt, hogy a napirenden levő indítványokat a lehetőséghez képest három napos vita folyamán letárgyalják. Azután dönt a Ház az indítványok sorsa fölött. ,A Károlyi-párt állitólag viharos jeleneteket akar provokálni, hogy ezzel kikényszeritse a Háznak királyi kézirattal való elnapolását. Ez /azonban nem fog sikerülni, legfölebb önmagát napolja el a Ház. A külügyminiszter nyilatkozata. Báró Burián István külügyminiszter, akit egy idő óta az ellenzék részéről erősen támadnak, a B. H. szerdai számában nyilatkozik és szembeszáll azokkal a vádakkal, amelyek különösen Románia beavatkozása miatt érték. Nyilatkozatából közöljük az alábbi érdekes részeket: — A miniszterelnök ur a képviselőházban már megvilágította a román kérdést s én csak megerősíthetem mindazt, amit a miniszterelnök ur mondott. Mi mélyen fájlaljuk azt a súlyos csapást, amely a román orvtámadás folytán Erdély lakosságát érte: de hogy Románia egy adott pillanatban meg fog támadni bennünket, azt tudtuk és számításba is vettük. Meglepetésről tehát voltaképen nem is lehet beszélni. Mert Románia ellenséges föllépése nem volt meglepő ránk nézve. iErre el voltunk készülve. Bukaresti követünk látta Románia készülődésének minden fázisát s jeltiltotté a veszedelmet: hasonlóképen a német követ is tájékoztatta kormányát. Magam négy évet töltöttem e! Bukarestben és a Bulgáriában eltöltött lioszszu évek alatt is nem mulasztottam el figyelemmel kisérni Romániát is. Jól ismerem a román nép pszihéjét. Ismertük a román nép frankofil érzelmeit s láttuk Bratianu hajandóságát, amely kezdettől fogva az antant felé vonzotta. Az ő hamis játéka minket, egy pillanatra sem tévesztett meg; tudtuk, hogy mihelyt azt hiszi, hogy nagy rizikó nélkiil teheti, meg fog támadni bennünket... Tavaly az olasz hadüzenet !, pillanatában már fenyegetett a román veszedelem. De akkor el tudtuk hárítani azt, hogy legalább egyszerre ne érjen bennünket a két uj ellenség támadása. Elérhettük ezt azért, mert Románia akkor még igen nagyra taksálta a kockázatot magára nézve. Sőt most is, az antant juniusi általános, minden fronton való támadása és a lucki események után is Románia nji'a megkezdte ugyan háborús készülődéseit — amit követségeink naprólnapra és nyomról-nyomra figyelemmel kisértek és számon tartottak, — de írem indította volna meg ellenséges akcióját most sem: az ankmt sürgető nyomása és a végső pillanatban Oroszország fenyegető ultimátuma nélkül. — Én nem tehettem mást, — mondta Burián báró — mint hogy figyelemmel kisértem az eseményeket és illetékes tényezőket, a kormányokat és hadvezetőséget értesítettem a fejlődő veszedelem minden mozzanatáról, másrészt tisztáztam a kérdést szövetségeseinkkel. Csak a támadás pillanatát nem tudhattuk előre. — Háborúban vagyunk, jósolni nehéz. Azt azonban mondhatom, hogy Romániával szembein biztos és gyors sikert remélek. És hiszem, hogy Románia összetörése és a mostani együttes támadás csekély sikere ®ss®H®a®®®@®®@®ss®ss®®®®®®®®®®®®®®® 0 ® ® (•„j ... . , •*•' " luuun is meg , állani, tanítómesterétől, mint alkalmatlan idegentől, a leghálátlanabb módon iparkodott megszabadulni. Sőt elérkezettnek látFISCHER TESTVEREK ÉKSZERÉSZEK ÉS MÜÓRÁSOK 2 FŐÜZLETE 0 0 0 Kárász-utca 2. sz* Kárász-utca 10. sz. a „KÉK CSILLAGGAL" szemben, a „VÁRNAY" könyvkereskedéssel szemben. 0 0 a a a