Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-07 / 209. szám

Csütörtök, 1916. szeptember 7. MLMAÖYÁROÍÍS&ÍÖ társaink jólétét és a magunk, szegedi polgá­rok ezernyi akadályokkal és ügyetlenkedéssel küzdő megélhetési zavarait. Szegeden a közpolgári lakosság egyik napon épugy mint a másikon kegyetlen harcokat kényte­len vívni az élelmiszerek beszerzésének egetverő nyomoruságaivat, a mely küzdelmé­ben teljesen magára kénytelen maradni a csupán az akarásig jutó, do kivitelre gyenge, hogy ne mondjam képtelen városi hatóság mellett. A gondjaitól szabadult mis­kolezi polgár hitetlenkedve csapná össze a kezeit, ha elmondanám neki, hogy nemes Sze­ged városában a tej. zsir, hus, kenyér be­szerzése akárhányszor a lehetetlenségek közé tartozik s még jó, ha a bevásárlások alkalmával teljes idegzetében összeroncsolt lakosság ép bőrrel tud kimenekülni a mélyen tisztelt élelmiszeruzsorások karmai közül ? 1 Ha városunkban ujabb időkben történ­tek és történnek is egyes sikeresebb kísér­letek az élelmiszerek beszerzése körül, ugy az sem a városi hatóság, hanem különböző szervezetek, egyesületek érdeméül tudható be, legújabban, mint tudjuk, a sok fontos közélei kívánalomra figyelő s tevékeny „Felebaráti Szeretet-Szövetség"-nek es tt meg a nemesen érző szive a lakosság tarthatat­lan helyzetén s vette kezébe egyes legszük­ségesebb élelmi cikk jutányos beszerzésének sok körültekintést igénylő feladatát. A vá­rosi hatóság azonban, kihívó ellentétben miskolczi kollégáival, akik pompás vállala­tukkal csak a legutóbbi hónapban is nem kevesebb, mint bárom millió korona forgal­mat tudtak csinálni, — mindezen a téren a legszánahnasabban a'ul marad. A miskolczi városi kenyérgyárban ötven métermázsa kenyeret sütnek naponta. Ke­nyér is van, liszt is van bőven. S ugyan­akkor arra a mindennap megismétlődő jele­netre tekintek, mikor az én cselédein, vagy a te cseléded, óh sokattürő polgártárs, — a nagyhatalmú pék urak üzletei előtti több órás élet-halál harc után kificamodott oldal bordákkal s félig megkékülve hozza haza az egy-két kiló kenyeret. Vajat maholnap csak kirakatban látunk Szegeden, mialatt Miskolczra a városi hatóság jóvoltából, min­den hónapban egy vaggon friss vaj érkezik Dániából . . . Szomorúan érdekes dolgok ... Jó példaadás okából fölötte helyes gondolat volt az, hogy e lap szerkesztősége azt a miskolczi közélelmezési vállalatot ismertető cikkét, melyet méltó megszívlelésre ajánlok mindeneknek, a kiket illet, — közre­bocsátotta. Csak a lelki nyugalmakon ütött egy kis csorbát ez a cikk. A szegedi álla­potokra gondolva, eddigi boldog tudatlansá­gunkban már azt kezdtük hinni, hogy ennek igy kell lenni. De inost már csak azt látjuk, hogy állapotainknak milyeneknek nem vol­na szabad lenniük . . . Zsoldos Benő. Vajda Manó és neje Weil Zsigmondné . 400-­30'­Mai gyűjtésünk 1108-10 Eddigi gyűjtésünk 23330-55 Összesen 24498 65 Adakozzunk az erdélyi merjekültek javára. — 26.318-33 korona a Délmagyarország eddigi gyűjtése. — (Saját tudósítónktól.) Amikor az oláhok j kodnunk. Nekünk kell, a mi kötelességünk fe­a szennyes oroszt bankók szagától megitta­sodva átlopták magukat .a havasokon, ami­kor emberi formájukból kivetkőzve ártatla­nokat gyilkoltak halomra, amikor Erdély piros székelyvérrel áztatta földjére léptek, megundorodva dobbant meg a föld. a hazá­ért balt bős bonvédek, a legendás vörössip­kások régen porladó csontjai zörrenték össze, hogy a románok árulásához, a besurranó tol­vajok gyalázatosságához méltó kísérteties zenét szolgáltassanak. A románok gazságát, Janku ivadékainak ezt az árulását sohasem fogjuk elfelejteni, pedig mi tudunk felejteni, mi eltudtuk felej­teni Janku Ábrahámot, évtizedekig nem idéz­tük Hórát meg Kloskát, mi tudunk felejteni, ha akarunk. De most már nem akarunk, töb­bé nem akarunk felejteni. Jöttek volna az olá­hok rtyiltan, becsületesen, méltányoljuk a nyilt ellenséget, besüljük, aki nyiltan, bátran iön ellenünk, de utáljuk, megvetjük és elta­possuk azt az ellenséget, amely a barát ál­arcát ölti magára, hogy bizalmukba férkőz­ve, meglopjon bennünket. _ Ezernyi ezer honfitársunkat tette az oláhok árulása földönfutókká, arra az időre, amig katonáink meg nemi boszulják a rumunyok hitványságát, amíg az utolsó románnak meg nem kegyelmezünk, de csak azért, hogy hirt vihessen a felbujtónak, — a minden oroszok cárjának — a románok pusztulásáról. Erdélyből menekült testvéreink minden nélkül maradtak, róluk nekünk kell gondos edtetni veliik a szenvedést, megóvni őket a nélkülözéstől, hogy pillanatra se feledjék, íogy bár szülőföldjükről ideiglenesen távoz* ni ok kellett is, mégis Magyarországon, ma­gyarok közt vannak. Mindenki adja a méné­ül teknek nélkülözhető filléreit, minden fii­ér egy könnycseppet tüntet el a menekültek szenvedésektől sápadt barázdás arcáról. A Délmagyarország szerdai gyűjtése 1168-10 korona, amely összeg a szerdai szá­nuinkjban kimutatott 25A<5&23 koronáival, 26.318-33 koronát tesz ki. Ma a következők adakoztak: j Ábrahám János lö— Dr. Bernáih József 20 — Bródi Mihály 2-­Barkóczi Gusztáv 4-— özv. Bálint Sándorné 50"— Emödi Pál 10— Emődi György 10'— Emödi Miklós 10 — Franki Antal 50— Dr. Faragó Sándor 10-— Gönczi Terka ós Annuska . . . 5-— Hegedűs Béla 50 — Hesser és Buchwakt , . . , .20 — Kenderfonógyár kiilsőgyárí munkásai 110 Kecskeméti Antal 100'— Kup Gyula 50 — Kőrös Pál 10— Kiss Ilonka 10-— Dr. K. E 20­Dr. Korpássy Gyula 101— özv. Kormányos Antalné . . . 50-— N. N 2-— N. N 1­Sugár Pisti és Miklós .... 10-— Sánta István 8— Szegedi Takarék és Hitel Részvény­társaság 100— Tóth Etel Felsőtanya .... 5— Vajda Imre 100— Vigyázó Rezső 10— Fokozott gonddal folyik Szegeden az er­délyi menekültek elheyezése és ellátása. Az akciót dr. Cicatrícis Lajos főispán intézi, aki fáradhatatlanul személyesen ellenőrzi, hogy rendben folyik-e minden. Azokat a lakáso­kat, ahová menekültek szállnatc, előbb meg­vizsgálják, hogy megfelel-e az egészség­ügyi kívánalmaknak. Az átutazókat most már sokkal táplálóbb eledellel látják el. A •endőrségen a 3-as szánni szobában dr. Thu­-óczy (Mihály városi főügyész vezetése alatt működik az összeíró bizottság. Dr. Cicátricis Lajos főispán kezdemé­nyezésére a napokban akció indul meg dr. Orkonyi Ede kúriai bíró vezetése alatt a me­nekültek ágyneművel való ellátása érdeké­ben. iA belügyimiinjszltérium szerdán délután sürgönyileg kérte a hatóságot, hogy a Sze­geden elhelyezett erdélyi menekültek létszá­mát közölje. Miután az összeírás még nem készült el, a főispáni hivatal csak csütörtökön teheti meg az erre vonatkozó jelentését. A lovardát, ahol eddig menekülteket he­lyeztek el, fokozatosan kiürítették és a me­nekülteket — a főispán intézkedésére — ma­gánházaknál helyezték el. Mindenki adakozzék minél előbb a Dél­magyarország kiadóhivatalában! HÍREK oooo A háború huszonöt hónapja alatt a szélhámosok külön­böző fajtáját vetette felszínre a háború okozta zűrzavaros élet. Hallottunk állukról, álse­besültről, álálpolónőkről, álgyiijtőkröl és egyéb csalókról. A román betörés vihara egy ujabb szélhámos típust, az álmenek ültet so­dorta felénk. Most, hogy bajba jutott székely testvéreink láttán megnyilatkozik a szivünk és mindenünket megosztjuk a földönfutókkal, könnyen élni vágyó emberek kihasználják ezt ós — különösen a pályaudvarokon — úr­hölgyeket és urakat szólítanak meg, .segítsé­get kérve. Mondani sem kell, hegy az, aki tényleg a románok elől menekült és szüksége van ai támogatásra, úgyis megkapja, amire szüksége van, felesleges tehát, hogy ember­társaihoz közvetlenül forduljon. A menekültek nem is teszik ezt, hiszen az első pillanattól kezdve, ahogy Szegedre érkeznek, kizárólag a hatósággal érintkeznek és a hatóság utján részesülnek támogatásban. Nem is a menekültek csinálják ezt, hanem a zavarosban halászni vágyó, még az emberek szerencsétlenségét is kihasználni akaró in­Védjegy. Harctéren levő szereteteinknek küldjünk mODIANO-CLUBSPECIALITÉ ^H0!0®' készitett ci9are,,ákat' hogy lássák, hogy nekik mindenből a legdrágábbat Itgy doboz 70 fillér) tehát a legjobbat is, választjuk! Főraktár: fipUnttiald Kepmann, BÖStga-ü. 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom