Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-06 / 208. szám

Szerda, 1916. szeplember & Aa ellenzék Tisza e kijelentését nagy zaj­jal fogadta. Nyomban felállott gróf Andrássy Gyula és visszautasította azt a kijelentést, hogy bármilyen kötelezettséget vállalt vol­na az ellenzék magatartására vonatkozólag, amelyet a miniszterelnök helytelenít. A maga részéről egyébként mindent elkövet, hogy az •interpellációkat töröljék. Tisza reflektál" és azt mondja újból félreértették, Andrássy vál­lalta a felelősséget, de akciója nem járt si­kerrel. Gróf Apponyi sajnálkozását fejezi ki a miniszterelnök megjegyzése fölött. Reméli, hogy az interpellációk csökkenni fognak, bár senkit sem lehet ana kényszeríteni, hogy tö­rölje interpellációját. Rakovszky bejelenti, hogy interpelláció­ját törli. Tisza, Andrássy és Apponyi felszó­lalása után a Ház elfogadta a napirendet, a mely szerint délután 5 órakor rátérnek az 'interpellációk tárgyalására. Az ülés 9 órakor véget ért. 25,150 korona a ])é/magyarország eddigi gyűjtése. (Saját tudósítónktól.) Gyűjtésünk ked­den elérte a 250.000 koronát. Az adakozók | névsorát nap-nap után közöltük. iMi ugy ta- | lábuk, hogy a szegedi közönség áldozatkész- I sége ez alkalommal megható egyértelműség­gel nyilvánult meg. Sokan vannak, akik más véleményt hirdetnek és bennünket azért ost­romolnak, hogy adjunk helyet ennek a véle­ményünknek. Leközöljük az egyik levelet, a mely ebben az ügyben hozzánk érkezett: — Velem együtt bizonyára sokan látták örömmel a Délmagyarország vasárnapi szá­mából, hogy Somogyi Szilveszter polgármes­ter ur is honorálja azt a fáradhatatlan és eredményes munkásságot, amelyet a t. Szer­kesztőség kifejt. ¡Méltóztassék azonban meg­engedni, hogy egyet kifogásoljak. Miért nem hozol a Délmagyarország naponta az adako­zók névsora mellett egy másik névsort is, azokét, akik a háborúban ezreket, tízezreket' sot százezreket kerestek, akik nagy vagyon vagy jövedelem boldog tulajdonosai és ez al­kalommal sem adtak egyetlen fillért sem. A levélíró ur ép oly jól tudja ezeknek ne­veit mint mi, vagy bárki más Szegeden. A Különbség mindössze abban rejlik, hogy mi ez alkalommal sem számítottunk ezeknek a nagyobbára valóban dúsgazdag — urak­nak közreműködésére, miig. mások, ugy lát­szik: sokan számítottak. Mi abban a pillanatban kötelességünk teljesítéséhez fogtunk, amikor az erdélyi menekültek Szegedre érkezéséről az első bírt megkaptuk. Tudtuk, hogy in 14 vár­megyét kiürítenek és tudtuk, hogy nekünk, okosainkon nyugodtan alhatunk, akik zavartalanul folytathatjuk kenyérkereső mes­terségünket, akiiik földjeinket betakaríthatjuk, akik pénzünkét kamatoztathatjuk, családim­at lakosunkat, vagyonunkat biztonságban tudihatj.uk, elháríthatatlan kötelességünk föl­dönfutókká vált véreinkről gondoskodni. Ne. ?k!k nemcsak azért vagyunk itt, hogy DeIdául sertésüzleteken milliók erejéig fölöz­fjk !e a háborús konjunktúrákat, nekünk, a ^ Jobb időkben sem mentünk el szegény embertársaink mellett megindulás és gyors nyomai ^^ nefeönfe' aktek működése vagy vnllr gyeUárÍSOn tul ás érzi valami. h tvánv ' ?ekÜnK akik sotes&m tudnáflk tvany tagadói lenni a szolidaritás ügyének «"^.^¡a hadsereg erejének, hogy ; m l emtŰI mindent megtagadhmk ia ránk. ^ tÖPVény parancsol Mozgalmunk megindításakor a szegedi lomnak erre a kétségtelenül nagyob­«K részére számítottunk. Ebben a hitében senkisem csalódhatott. A pénzadományok még mindig érkeznek és példátadó az a sze­retet, amellyel a szegedi nép lakásába fogad­ja a menekülteket, az a fáradhatatlan buzga­lom, amellyel természetbeni adományokhoz u Itatja. Kedd déliig 24.000 koronát adtunk át dr. Szaíay József főkapitánynak. Ma a követ­kező adományokat nyugtázzuk: Dr. B. 1 10-­B. L io-_ özv. Biedl Adolfné 50 — Dr. Bodnár Géza 30- ­Csillag József 50-— Eisenstádter S. és Tsai 400-— Faragó Albert ..,.,.. io-— Gaál Kálmán 50 — I lutter és Perencsevics .... 400'-­Kenderfonógyár raktári munkásai . 13 74 Korzó kávéház, dominó asztal­társasága 50-— Kenderfonógyár szővőmunkásai . 1P44 » „ kartoló munkásai . . 10'— Kiss István —-50 Lakos Sama ... . . 10-­N. N. . . . 10._ Nyáry Bálint 20 — özv. Pick Máikné 300-— Dr. Polgár Sándor 100-— Reich Manó 10-— Ifj. Rosenberg Miksa .... 50-— Sz. A 20 — Dr. Sz. A.-né 10-— Stem Ignácz 201— Tríinka Béla 50-— Torday Lajos Szentes .... 2'— özv. Dr. Váradi Sándorné . . 20-— Wolf Sándor . 2-— Welner Miksa ' 50'— Wintemltz . ... . 20'— Zlmmer Alajosné Zimmer Emmi „ Ilona. a*— 5-— Mai gyüjtésünk 1819 68 Eddigi gyüjtésünk 23330-55 Összesen 25150-23 (a folyó hó 2. kimutatásunk összegezése téves, az aznapi gyűjtés helyes összege 7643 65 és ennek alapján igazítottuk ki a mai végösszeget.) Mindenki adakozzék minél előbb a Dél­in agyar ország kiadóhivatalában. pápai Dezső chronometer és mtiórás SZEGED, Iskola-utca 19. szám. ElsOpendU iaoití­őpák állandóan raktáron tartanak. tfST Órajavitások 2 évi jótállással • • • > 1 • • • • Inteligens uri háznál keresek teljes el­látást zongora használattal kereske­delmibe járó leány részére. Cim a kiadóhivatalban. HÍREK QQQíí Valamikor régen, amikor még Thespi.s kordéján vándo­roltak Thália félként és kevésbé felkent pap­jai és papnői egyik állomáshelyükről a má­sikra, amikor hideg csiirben, vagy meleg istállóban idézte meg Hamlet jó apjának szolgálatkész szellemét, amikor az antrét né­hány tojással, vagy icce lencsével lőhetett megváltani, igazán senki sem csodálkozott azon, ha az ideiglenes színházban nem Trifile inearnat vagy Eau de Cologne 4721-szag áradt szét, hiszen altban az időben, nem lehet elégszer ismételni, — istállókból csinál­tak színházat. ¡Ez a régi jó időkben igy volt, a knlturaébes emberek átengedték az istállói­kat színháznak. Manapság ez nem igy van, de ez természetes is. Amíg hajdanában istál­lóból lett a szinház, addig ma színházból csi­nálnak istállót. Hát ugy történt a dolog, hogy amikor a szegedi, — eltetszettek találni: Szegedről van szó — szinház uj szezonja megkezdődóit, a színészek, amikor a próbákat megkezdték, különös dologra jöttek rá. Eleinte fintorgat­ták az orrukat, aztán Dániára gondoltak, a hol szintén valami. Később már nem gondol­tak semmire, csak az orrukat fintorgatták. Szóltak a színészek az igazgatónak, a titkár­nak, a főrendezőnek, az ügyelőnek, a kellékes­nek, a világosítónak, a sötétítőnek, a szabó­inak, a fodrásznak, a tűzoltónak, a jegyszedők­nek, a pábolynyitogatónőknek, a pénztáros­nőnek, — osak a gazdának nem szóltak. Hogy miért nem szóltak? 'Mert. nem volt ér­telme; ugyan minek szóltak volna a. gazdá­nak, hiszen az úgyis tudta, hogy miből lesz a cserei wigár, ¡Ez igy viccnek mind nagyon szép, de annál csúnyább volt, amikor Böskét, a szin­ház közkedvelt sugónőjét ájultan húzták ki a súgólyukból a Legénybucsu legutóbbi előadá­sán. A színészek ügyes emberek, hamarosan kinyomozták, hogy ki csinált a színházból istállót. Rájöttek, hogy a pincékben álllatse­reglet van, sertések és aprójószágokból mű­kollekciót állított össze a szinház érdemes gazdája. A penetráns szag a nyári szünet alatt, természetesen belevette magát a (faiak ­ba, a padozatba és igy azok a szinházlátoga­tók, akik azt hitték az első előadáson, iliogy enyv-szag van a színházba®, csalódtak; nem enyv-szag volt a szinházban, hanem istálló­szag, a magyar szinművészet nagyobb dicső­ségére. Vájjon ki engedte meg a szinház gazdá­jának, hogy állattenyésztéssel foglalkozzék a közönség és a színészek szaglószervei ellen indított irtó hadjárat alakjában?! — Magyar Gábor román tanítványa A Romániával való háborúnk kitörése óta Er­délyben járt ujságirók sok érdekes epizódot beszéltek el. A magyar katona legendás hő­siessége, a csendőr önfeláldozásig menő kitár tása és vakmerősége mellett szerényen hú­zódik meg ujabban valami, amire mi min­dig büszkék voltunk és ami Szegednek .min­den más város fölött magyar nemzeti szem­pontból fok;ozott jelentőséget adott. Ez az a nagyszerű hivatás, amelyet középiskoláink

Next

/
Oldalképek
Tartalom