Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-01 / 204. szám

Péntek, 1916. szeptember í. vért tanúsított a román veszedelemmel szemben. Bécsben és Budapesten ma már rtyilván sajnálják az elvesztett időt. Qorlioe másnap jáni a monarchiának módjában lett volna végezni a bizalmatlan helyzettel. A központi hatalmak jóindulata azonban teljes volt a hajdani szövetségessel szemben, abban a tudatban, hogy elég erősek lesznek akkor is, ha Románia, mint uj ellenség erősiti az antant haderejét. A román kormány felelős a háborúért és annak minden következményéért. A román intervenció minden segítsége az antantnak. A központi hatalmakra nézve a román hadüzenet a keleti front kiszélesítésével és egy uj hadsereg föllépésével egyértelmű. Románia elhatározása végzetes lesz Romániára nézve. „Bulgária halálos ellensége Romániának/' Zürich, augusztus 31. Bulmresti híradás szerint Crainiceanu tábornok az Universulban cikket közöl, amelyben foglalkozik ia (közeli román-bolgár háborúval. Bulgária, mondja a tábornok, halálos ellensége Romániának. A bolgárok jobban gyűlölik a, románokat, mint a románok a magyarokat s ezért Bulgária a legnagyobb veszedelem Romániára. Crainiceanu tábornok Románia háborúját Bulgária ellen természetes dolognak tartja. Románia alattomos készülődései. Frankfurt, augusztus 31. A Frankfurter Zeitung értesülése szerint a párisi lapok leplezetlenül bevallják, hogy Hundcanu ezredes vezetésével egy román katonai küldöttség már egy év óta mindenféle bevásárlást tett Párisban. A párisi román követ kijelenti, hogy a hadüzenet 'pillanatában a románok már két határszorost átléptek és az oroszok már Romániában ,voltak. Kopenhága, augusztus 31. Orosz forrásból jelentik: Augusztus 19-én már 450.000 román volt fegyverben. Genf, augusztus 31. A Journal de Geneve párisi jelentése szerint la román követ kijelentette, hogy a magyar határvárosok megrohanása benne volt a bukaresti vezérkar tervében. A hadüzenet átnyujtását épen ezért titkolták egészen az utolsó pillanatig. Venizelosz ismét hatalomra jut? Genf, augusztus 31. Athénből jelenítik: Itteni politikai és kereskedelmi körökben erős a meggyőződés, hogy Venizelosz rövid időn belül újból hatalomra jut. Görög vezérkari tisztek távozása. Genf, augusztus 31. A „Temps" jelenti Athénből: Négy vezérkari ezredes állásától való felmentését kérte, egy pedig szabadságának meghosszabbítását. Arról még nem érkezett hir, hogy a kérelmet teljesitik-e. pápai Dezső chronometer és mtiórás SZEGED, Iskola-utca 19. szám. Ueolobb mlnfiségü úráH állandóan raktáron tartanok. i ii • i • • ÓrajavitásoK 2 évi jótállással. Öt hónap a háborúra készülő Romániában. A hihetetlenül ravasz, utolsó módon kétszínű Bratianu már akkor teljes határozottsággal tudta, hogy iRománia vagy mindvégig semleges marad, vagy pedig az antant oldala mellett fog akcióba lépni. Arról, hogy Románia fegyveresen mellénk álljon, soha, egy pillanatig sem lehetett szó. Ezt tudta á hadügyminisztertől kezdve a legutolsó grani'csárezred legutolsó katonájáig mindenki. Igen sok magasrangu katonatiszttel beszélgettem erről és' ezt kivétel nélkül mindegyik a legteljesebb határozottsággal megerősítette. i Laptev Mihály őrnagy, aki Károly ki•nály idejében a testőrgárda másodparancsnoka volt, a következőket mondta: — A mi tisztjeink a legintenzívebb francia nevelésben részesültek. Figyelje csak meg és tapasztalni fogja, hogy románul csak muszájból beszélnek. Társalgási nyelvük a francia, de IV. v Romániai tartózkodásomnak már első hetében megtanultam: senkinek sem hinni, senkiben sem) bizni. Előfordult, hogy egy és ugyanazon ügyben egyszerre öt-hat, egymással homlokegyenest ellenkező információt kaptam, noha az informátorok mindenike cigánymódra esküdözött, hogy az utolsó betűig igaz, amit mond. A képmutatók legelsője, az aljas, szemenszedett hazugságok nagymestere Bratianu miniszterelnök volt. Először február ötödikén jelentkeztem nála audiencián. Aránylag egész -simán jutottam hozzá; mindössze három helyen kellett a romániai baksisrendszert megúsznom. A román miniszterelnök feltűnő nyájassággal, mondhatnám a jó házigazda szívességével fogadott. A politikai helyzet akkoriban meglehetősen csendes volt és ugy látszott, hogy Románia végleg a legszigorúbb semlegesség álláspontjára helyezkedett. Mikor látogatásom célját előadtam, Bratianu ezt mondta: — Aligha mondhatnék önnek olyat, a mit ne tudna. A tiszta helyzet az, amit itt lát és tapasztal. A felelős román kormány hivatásának magaslatán áll, a helyzetnek abszolút ura és biztosithatom önt, nem kis súlyt helyezünk <a monarchiával való barátságos viszonyunk fentartására. — Engedjen excellenciád egy kérdést megkockáztatnom: A kormánynak meglehetős háboruspárti ellenzéke van. Az is tagadhatatlan, hogy a nép hatalmas ellenszenvvel viseltetik a monarchia iránt, nem-e következhet be tehát az az eset, amikor a kormány nem uralhatja korlátlanul a helyzetet? Bratianu egy pillanatig bizonvos megütközéssel nézett rám, egy ideges mozdulatot tett, de aztán nyugodtan, mosolyogva válaszolt: — 'Nono, ilyen mélyen ne bocsátkozzunk a dolgokba, annyit azonban kijelenthetek, hogy minden csak a felelős tényezők akarata szerint történik, még pedig Románia érdekeinek legszigorúbb szemelőtt tartásával. —• Ugyebár, Románia érdekei mindenkor a monarchiával való barátságos viszonyt kívánják? — kérdeztem tovább. — Ez a „mindenkor" nagyon relatív szó, uram, — felelte Bratianu — a kérdés pedig némikép túllépi egy interjú határait; épen annyi, mintha azt kívánná, hogy én most itt egy kötelező semlegességi nyilatkozatot tegyek önnek. Ereztem, hogy itt kettőnk közül valamelyik meg van fogva és nem szabad többé ezt a kérdést ilyen formában forszíroznom. Fordítottam tehát egyet a dolgon és néhány lényegtelen közgazdasági kérdés után elajánlottam! magam. Ugyanezen hónap tizedikén, — tehát -az én látogatásom' után három nappal — Bratianu a következő kijelentést tette a Novoje Vremja munkatársa előtt: — A mai helyzet semmiesetre sem olyan, hogy Románia szigorúan semleges állásfoglalását befolyásolhatná. A kellő pillanatban a felelős román kormány fogja tudni kötelességét és ugy ifog határozni, ahogy Románia legjobban felfogott érdekei megkívánják. — Szóval nincs kizárva, hogy adott helyzetben Románia beleavatkozik a háborúba? __ kérdezte az orosz újságíró. — Ezt nem mondtam, — (felelte Bratianu, az azonban bizonyos, hogy Románia minden körülmények közt önállóan fogja a saját sorsát intézni, tekintet nélkül a központi hatalmak vagy az antant érdekeire. nemcsak nyelvben, hanem érzésben is a franciák hivei. Ezen felül már kis diák korukban megrögződik bennük a legizzóbb magyar gyűlölet és ebben a szellemben nevelik az alájuk rendelt legénységet is. Az oroszt nem szeretik, az angol közömbös nekik, a németekről szóló véleményük megoszlik, de a franciaimádatban és a magyargyiilöletben szilárdan egyek és már csak ezért is, — én mondom önnek: — nincs az a hatalom, amely ezt a hadsereget az antant ellen 'és a monarchia mellé vigye. — Az megtörténhetik, — folytatta Laptev őrnagy, — hogy Románia lábhoz tett fegyverrel éri meg a világháború végét, de ha egyszer — ami majdnem több. mint bizonyos — akcióba lép, ez a monarchia ellen fog irányulni, erre hitet teszek. És valóban: a román hadsereg tisztjei lépten-nyomon követelték Románia akcióba lépését és ebben annyira mentek, hogy egy izben az egyik gyakorlatra vonuló calarasi (huszár) csapat, tisztjeivel az élén Bukarest főutcáján végig ordítozta: — Sze ne dutem in rezboi! Szetrejaszka Franca! Zsosz ku Ungária! Szetrejaszka Rumunie al rnare! Szetrejaszka Transilvania! (Menjünk a háborúba! Élien Franciaország! Le Magyarországgal! Éljen nagy Románia! Éljen Erdély!) A kormány, illetve a hadügyminiszter ekkor szigorú rendeletet bocsátott ki, melyben rámutatva Románia semlegességére, -szigorúan eltiltotta a katonaságot ugy a politizálástól, mint mindennemű demonstrációtól. Hogy a tisztek ezt a rendeletet mennyire respektálták, kitűnik abból, hogy ettől kezdve az utcán, kávéházban, nyilvános helyeken még vadabbul, teli szájjal, hangos szóval politizáltak. Egyesek egész előadá-sokat tartottak arról, hogyan fognak Erdélybe bevonulni. — Ha az oroszok elfoglalják Bukovinát, — mondták — mi majd elintézzük Erdélyt. Craiovan Vunatov (vadász) főhadnagy az Alhambra mulatóban egyszer részegen ordítozta az ott levő magyar artistanőknek; — iNem is fogjátok megálmodni, mikor ütünk rajtatok, mint a fergeteg, hogy még hirmondó se maradjon az utálatos fajzatotokból. Utl figura doeet... Nem is álmodtuk... Vészi Ferenc. ®®®®®®S®®®®0@®®®® i iMl opa mm juttassanak valami! a rokkan! hősöknek