Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-24 / 224. szám

6 DELMAGYARORSZÁG VASÁRNAP, 1916. szeptember 24. — Hová valók az urak? — Mi, válaszol az egyik — brósziak (s aztán gúnyos hangsúlyozással): magyarul mondva szászvárosiak vagyunk. Tanitók Brószból. Erre felvilágosítom őket: — Nem, az urak tévednek, maguk németül is mondva szászvárosiak. Önöknek, mint tanítóknak, ezt jól kellene tudniok. Egyébként végtelenül csodálkozom, hogy maguknak még most is, amikor földönfutókká lettek, van kedvük és bátorságuk/ebben a szinmagyar városban arra, hogy — különben nem szállok magukkal vitába, volt szerencsém! A Szegedre menekült szászok egynémelyikére szintén fölötte jellemző a következő eset: A sors véletlene több izben összehozott hol az egyik, hol a másik boltban egy brassói szász kereskedővel. Ez az ur mindenütt németül köszöntött be és németül kért árut. Ha magyarul nem tud az illető, isten bocsáss, hogy rossz néven vegyem tőle. Egyszer azonban a trafikban találkoztam vele és szerfölött érdekelt, nem tud-e magyarul is. Megkérdeztem hát tőle, mire egészen helyes magyarsággal föl világosit: — Hogyne tudnék magyarul, egészen jól tudok. Erre én: — Akkor milyen réven engedi meg magának azt, hogy itt Szegeden, az ország legnagyobb magyar városában következetesen és mindenütt mellőzi a magyar nyelvet? Vájjon Bukarestben, vagy Belgrádban merészelte volna annak idején az oláh, illetve szerb nyelvet ilyen kihivóan negligálni? Azért, hogy olyan jólelkű és türelmes a magyar, nem illik ám evvel a jólelkű türelemmel igy visszaélni. Volt szerencsém! Még csak egy esetet iktatok ide: Egy fiatal ur panasszal fordul a rendörséghez, hogy az egyik szállodában többe: számítottak fel neki a szobáért, mint amenynyi a tarifán van engedélyezve. Persze németül adja elő a panaszát. Megkérdezem: — Von wo sind Sí-e? — Aus Repsz. — Akkor magából olajat lehet sajtolni, — mondom én. — Hogy-hogy? — kérdi az én szászom. — Zácsnál. — Nem helyes. Ott komoly tudást nem sajátíthat el. Csak titánkod nak ott. — Záes — mondta kipirult arccal a fiu — Magyarország legnagyobb miivésze. A tanár isimét elnézően Mosolygott, de Krausz dühbe jött. — Ilyenekkel lopod te az idődet, ahelyett, hogy tanulnál. Szegény fiu vagy, dolgoznod kell. Tedd le előbb a vizsgáidat, mint a tanár ur. Akkor foglalkozhatsz a művészettel. Tudod, mi addig nekem a művészeted: ostobaság, •szem!el enség, isza márság. Krausz nagynehezen csillapodott le. Később megnézték a képet, Készen volt. Bizonyos hasonlatosságot meg /lehetett állapi tani, de az egész arc egy merev plehdarab volt, a bús: bádog, az asszony húsos, teli szépsége szintélén, -merev ós "liideg féstéklialinxaz. Nézték. A fiu összehúzta a szemeit és az ajka vonaglott. Krausz szorosra vont szájjal állott és műértő .szemmel vizsgálta a festményt. A tanár a művészi iörctelményéBerőli beszéli. Később átmentek a harmadik szobába ebédelni. Mikor a beszélgetésnek nem volt témája, Krausz ismét a fiút szidta. — Haszontalan lump vagy — mondta neki. — Szegény fiu, bz tanuljon. Különösen szegénységének brutális ismétlése bántotta a fiut. Az erek kidagadtak a homlokán és a szive a megszakadásig vert. Végre nem ibirta tovább. Kifakadtak a könnyei, felugrott és kiszaladt a szobából. Az asszony utána akart menni. De Krausz -visszatartotta. — Ez basznál neki. — Hát azért, mert Repsz magyarul azt jelenti, hogy repce, s az olajtartalmú növény. — Dehogy kérem, — világosit fel a fiatal ur, — Repsz Kőhalomnak a német neve. — Hát miért nem használja ennek a városnak a magyar nevét, Ihisz erről törvény rendelkezik? És erre a Szegedre menekült szász kezd ötölni-hatolni valamit a szász privilégiumokról, stb. Beszélgetésünk további folyamán aztán megállapítottam, hogy a fiatal ur magyarul egyáltalán nem tud, ellenben van Magyarországon szerzett gimnáziumi érettségije, (a brassói szász főgimnáziumban szerezte), Berlinben bölcsészethallgató és hogy valamelyik'erdélyi szász iskolánál majd tanár akar lenni. Végül megvigasztalt azzal, hogy, ha magyarul nem is tud, de a magyar grammatikát jól tudja. A magyar nyelv elsajátítására — úgymond — Brassóban nem volt alkalma. (Mellesleg a'egyzelm meg, hogy Brassó lakosságának egyharmada magyar!) Szegény, üldözött magyar nemzetiségek, akiket Szerbiának és -Romániának kell felszabadítania! Vájjon imit szólna az olá'u „szabadsághoz" az én „repszi" filozopíerem? -gl. Végigrabolták a Délvidéket. (Saját tudósítónktól.) Tavaly nyáron a Délvidék különböző községeiben betörések, tolvajlások, lóelkötések fordultak elő, melyeket mind egy garázdálkodó cigánykaraván vitt véghez: a Csobűn-Gomán cigánynemzetség. Kocsikon jártak falurói-falura, erdőkben, völgyekben táboroztak és onnan jártak be éjszakánkint, de sokszor nappal is az egyes községekbe lopni. A mult esztendő julius végén azonban a lippai és temesvári csendőrségek együttes működésének sikerült az egész bandát ártalmatlanná tenni és zár alá helyezni. A cigánykaraván a temesvári királyi ügyészség fogházába került és hónapokig tartott, amig a vizsgálóbíró ügyükben befejezhette a nyomozást. A fiu berohant, a szalonba -és zavartan állt meg. Előtte volt a kép. Ott volt még a. paletta is, a festékes tubusok, az ecsetek. A fin torkából még egy ideges zokogás tört fel, azután megfogta a palettát, egy kétségbeesett mozdulattal nyúlt az ecset után és odaült a kép elé. Az ebédnek egy fél óra múlva vége volt, a társaság benyitott a szalonba. A fin -még lázasan dolgozott. Az ajtónyílásra felugrott és a szoba (másik végébe hátrált. Onnan megnézte a képet, amelyen emésztő lázzal dolgozott egy fél óráig. Megnézte, meg volt- elégedve. Fáradtan eresztette le a kezét az ecsettel, de a fejét szikrázó szemmel, diadalmasan kapta -fel. A belépők megálltak az -ajtóban. Ők is jól látták a vásznat. Mi történt a képpel? A bádog arc eleven és üde -hus lett, a pl éhnyak lágyan és puhán csillogott, a mély szemben élet volt és az egész festményben ott élt, ott duzzadt, ott dagadt, az asszony lágy, puha kövér szépsége. Az ajtóból, álmélkodva néztek a képre. Ebben a lakáéban, ahol solia -sem tudták, mj a művészet, a massziv, polgári bútorok között egyszerre -megbillent a halhatatlan szépség levegője. Az alkotó erő rezzentette meg szárnycsapásával a tunya levegőt és a tunya lelkeket és az asszony és a férfi érezni kezdték, hogy vannak csodák, -amelyeket ők nem értenek. A szőke fin sugárzó arccal állott előttük. Tisztelettel és álmélkodva pillantottak rá. A tanár haragudni próbált, de nem sikerült. Nem lehetett. A rongyos kis fiu teljesen legázol.a. Csendesen kiment az előszobába, vette a kabatját és eltávozott. A bünlajstrom, ímely a hires cigánykaravánt terheli, a következő: Zádorjakon özvegy Kiriló Annától elloptak egy négyszáz koronás lovat és két pejcsikót nyolcszáz korona értékben. A ló később megkerült, de a két csikó nem. Öregfalun Vojkán János udvarából elkötöttek két darab harmadféléves lovat nyolcszáz korona értékben. A lovak máig se kerültek meg. Szekulics András öregfalusi gazdálkodót az országúton tartóztatták fel, amint a tanyájáról a -faluba igyekezett. El akarták venni három lovát s mikor Szekulics ellenszegült, botokkal megverték és fejszével támadtak neki. Szekulics segélykiáltásaira több mezei munkás sietett oda, mire a cigányok elfutottak, de utána kiabáltak a gazdának, hogy ezt ínég megkeserüli. Szentpálpusztán behatoltak Baranyai József és Rayer Sárnuelné házaiba s mindkét helyről ruhát, fejkendőket és ágyneműt lopkodtak el. Szépfalun éjszaka agyaggal bekent kendővel benyomták Hofímann Erzsébet házának ablakát, bemásztak és kétszázharmincegy korona értékben vittek el párnákat, ágytakarót és ruhákat. Ugyanilyen módon hatoltak be Főnlakon Szelzsán Mihályné házába, ahonnan 733 korona értékben loptak el ingókat és különböző berendezési tárgyakat, rneg konyhaeszközöket. Angyalkuton betörtek Kapp László gőzmalmába, kihozták onnan a vaspénzszekrényt, azt az országút árkában felfeszítették és kivettek belőle 3055 koronát. A Wertheim-szekrényt, melyen 800 korona kárt okoztak, a csendőrök ott találták az árakban. . . Ugyancsak betörtek a nagyjécsai gőzmalomba is, a pénztárszekrényt felfeszítették és kivették a benne levő 576 koronát. Zádorlakon egy hajnalon betörték Héber Mátyás üzletének ajtaját és a boltból háromszáz korona készpénzt és különféle divatcikkeket, nagyszámú férfiúharisnyát és női kelmét vittek el. Máslakon betörtek Schnelder Józsefné boltjába, ahonnan pénzt és 480 korona értékű árut vittek el. Ugyanabban a községben próbálták Rupdr János üzletét felfeszíteni, de ugy látszik, hogy munkájukban megzavarták őket, mert odébb állottak. Balogh István máslaki gazdálkodó házából különféle apróbb holmit loptak el. Hidegkút községben behatoltak Weltsch János lakásába és annak szekrényéből 490 koronát vittek el, melyet a gazda nemrégen eladott terményekért kapott. Azonkívül két jegygyűrűt és két köves gyürüt is magukkal vittek. Opálos községben betörtek Annbruszter Ignácné kereskedésébe és 105 korona készpénzzel és különféle áruval távoztak. Aznap éjszaka még egy másik ópálosi boltost is meglátogattak. Schlesinger Móric boltjának a kirakatát feszitették ki s azon keresztül hatoltak be az üzletbe, ahonnan nagyobb mennyiségű ruházati cikket vittek el. Azonkívül betöréseket követtek el még Lippán, Szentandráson, Szaműsfalun és Lukáeskőu. Az ügyészség vádja alapján a temesvári királyi törvényszék a cigánykaraván bűnügyeinek tárgyalását szeptember végére tűzte ki. A szombati tárgyaláson kezdte meg a bíróság a vádlottak kihallgatását, akik íermészeíesen mind tagadni igyekeztek és minden kibúvót kerestek. A biróság azonban a tanúvallomások és a rendelkezésre álló