Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-24 / 224. szám

f XiÉLMAGY AROHSZAG VASÁRNAP, 1916. szeptember 24. Szeged háborús intézményei. Szeged a magyarságnak minden időben hatalmas cmpóriuma volt. A háborúban azonban oly erőforrásnak mutatkozott, a melynek táplálását és kellő értékelését or­szágos érdekek kívánják. Az áldozatkész­ségnek az a magas foka, amelynek Szeged a háború során oly nagyszerű példáit szol­gáltatta, predesztinálja ezt a várost arra, hogy a nemzeti életben magasabbrendii hi­vatást töltsön be. Fontos állami érdek tehát, hogy ennek a városnak megadassanak a fej­lődésnek feltételei. Az a város, amely — nem tekintve Budapestet — a legtöbbet jegyzett a magyar hadikölcsönre, amely a vidéki vá­rosok között elsőnek inditott akciót az er­délyi menekültek érdekében és erre a célra a legtöbbet adta, amelynek katonái példa­képei a hősiességnek: méltánylásra és támo­gatásra számithat az állam részéről, amely­nek nehéz időkben egyik legbiztosabb fönn­tartó ipillére Szeged. A város fejlődésének feltételei között ez idő szerint a háborús intézmények nyernek aktualitást. Ismeretes, ihogy az ország na­gyobb városaiban rokkant-iskolák és tanonc­otthonok létesítését tervezi a kormány. Ezeknek az intézményeknek felállítására el­sősorban Szeged tarthat számot. Gróf Xle­belsberg Kunó államtitkár tudvalevőleg már tárgyalt a város vezetőségével és a tanács­kozások folyamán minden bizonnyal a város jogos igényei nem kerülték el az államtitkár figyelmét. De, mint tudjuk, gróf Klebels.bcrg megbeszéléseket folytatott más városokban, igy Temesváron és Aradon is. Miután min­den nagyobb városban ezek a háborús in­tézmények nem állíthatók fel, az államtitkár személyes tapasztalatok alapján kivánt ál­lást foglalni ezekben a fontos kérdésekben. Bár hisszük, hogy az államtitkár urat sze­gedi látogatása alkalmával az illetékes té­nyezőknek sikerült meggyőzniük arról, hogy a rokkant-iskolának és íparostanonc-otlhon­nak felállításánál Szegedet mellőzni nem szabad, mégis szükségesnek tartjuk, hogy a városi tanács mindent elkövessen annak az érdekében, hogy a városoknak ebből a ver­senyéből Szeged sikerrel kerüljön ki. Most — mint a Délmagyarország más helyén jelentjük — a város lépéseket tett arra nézve, hogy Szegeden a tüdőbeteg ka­tonák részére szanatórium állittassék fel. A város tetemes anyagi hozzájárulást igér, a fontos ügy aktái a belügyminiszterhez ter­jesztettek fel és nem kételkedünk abban, hogy a kormány döntése Szegedre kedvező lesz. Gróf Klebelsberg Kunó államtitkár me­leg érdeklődéssel kiséri az ügyet és értesí­tette a város tanácsát, hogy a háborús intéz­mények fölállítása érdekéhen folytatandó tárgyalások befejezése végett szeptember utolsó napjaiban ismét Szegedre étkezik. A városi tanács bizonyára meggyőző érvekkel felkészülten várja az államtitkárt és reméljük, hogy Szegedről azzal az el­határozással fog eltávozni, hogy a rokkant­iskolának, tüdőbeteg-szanatóriumnak és ipa rostanonc-otthonnak felállítását hozza ja­vaslatba a kormánynak, amely Szeged hiva­tottságáról az államtitkár jelentése alapján ujabb bizonyságot fog szerezni. Az állam­titkár előtt nyomatékosan kell (hangsúlyozni Szeged nemzeti értékének jelentőségét, a mely országos érdekekből is szüfrégessé teszi, hogy ezek az intézmények Szegeden állíttassanak föl. Lelkes agitáló munkát keli folytatni a hatalmas, erős, gazdag, tettre­kész Szegedért abban a meggyőződésben, hogy ez nemcsak lokális, hanem állami ér­dek. Ennek a meggyőződésnek minden alka­lommal határozott kifejezést kell adnunk, hogy azok, akik e város fejlődésének lendü­letet és tartalmat adhatnak, legyenek át­hatva annak a tudatától, hogy a nagy, vi­rágzó 'Szegeddel a magyarságnak egyik legellentállóbb várát erősitjük. Az államtitkár Szegedre érkezése erre jó alkalom lesz. Azoknak, akik a tanács­kozásokban résztvesznek, ügyelniük kel! ar­ra, hogy az államtitkárt Szeged nemes tö­rekvései számára megnyerjék.. Rá kell mu­tatni arra, hogy Szegednek nemcsak erkölcsi jogosultsága van meg ezekhez az intézmé­nyekihez hanem, amit szintén nem lelhet figyelmen kivül hagyni, Szegeden az anyagi garanciák sem hiányoznak akikor, amidőn vállalt kötelezettségeknek beváltására kerül Az illetékes tényezők nem térhetnek kí ama érdekek elől, amelyek a háborús intéz­ményeknek Szegeden való felállítását kíván­ják. Azt hisszük, hogy az államtitkár ujabb látogatásával tisztázódnak mindazok a rész­letkérdések, amelyek az intézmények létesí­tésénél számbajöhetnek és hogy a tanács­kozások kedvező' befejezésével a háborús intézmények ügye Szeged érdekeinek rneg­felelőleg nyer megoldást. a sor. SSXASAGS'QSX A csata újra meqiudult a Sommenál. — Tizenegy ellenséges repülőgép pusztulása. — BERLIN, szeptember 23. A miagy fő­hadiszállás jeilenti: Rupprecht bajor trón­örökös hadcsoportja: A Sommetól északra a csata újra megindult. A franciák az ágyú­tűz tartós fokozása után megtámadták a ccmbles-raucourtl vonalat; nem értek el eredményt, ép oly kevéssé, mint az ango­lok, akik Courcelettenél kísérelték meg az előretörést. Utólag jelentik, hogy szeptember 22­ikére virradó éjjel a Nougetti majornál és Courcelettenél az angolok részlettámadásait visszavertük. A Sommetól északra levő harcban ti­zenegy ellenséges repülőgépet lelőttünk. LUDENDORFF, első föszállásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A görög válság. Rotterdam, szeptember 23. A Daily News jelenti Athénből: A minisztertanács arról tárgyialt, liogy a kabinet lemondjon-e. Az at­héni sajtólból az a benyomás meríthető, liogy az antantban egyenetlenségek vaunak és a: nagylelkű Anglia most Görögországot fel akarja szabadítani Franciaország és Olasz­ország csapataitól. Angol lapok jelentései szerint Görögországban oly szakadás állott be, amely aligha lesz áthidalható. Konstantin királynak és Venizelosznak oly ki bók illésére, amely megnyugvást szülhetne, kevósbbé van kilátás, miínt valaha. Az a mozgalom, mely Görögországnak a régi Görögországtól való szétválasztását célozza, egyre terjed. Amsterdam, szeptember 23. A Niuve Rot­terdamsehe Conmnt szerint Athénből azt jelentik, liogy az egész országban szakadás állott be, amelynek áthidalása szinte lehetet­len. Ó- és U j-Görögország közö t t különválási mozgalom van folyamatban. A mozgalom hír szerint a legközelebbi időben határozott ala­kot fog öltni. Francia és angol jelentés a balkáni harcokról. Genf, szeptember 23. A francia Vezérkar jelenti: Keleti hadsereg: A Strumia-fronton, a Doiran-'tó vidékéin szokásos tüzérségi harc. A Vairdar és Cser,na között Zkorszko ellen in­tézett bolgár támadást visszavertük. A szer­bek folytatták előnyomnlásukat a (Bród folyó mentén és elélték Vreherci vidékét. Száz fog­lyot ejtettek. (Florinától éstaakra ellenséges támadás gyalogsági tüziiaiikben összeomlott. Csapataink az Armosktó] északnyugatra levő egész területet megtisztották az ellenségtől és rövid harc után előretörtek a Florináből Pcp­liba vivő utat domináló magaslatok felé. A köd megakadályozta a további hadművelete­ket. Nyugati hadszíntér: A iSommetó] észak­ra a németek megtámadták uj állásainkat. A támadás zárót űzünk ben összeomlott. Rotterdam, szeptember 23. A Reuter-ügy­nökség jelenti Szalonikiből: Neobori közelé­ben hadihajóik eredményesen bombázták az ellenség állásait. A Doiran-fronton fokozott tüzérségi tevékenység volt. Dobrudzsái sikerünk következ­ményei. Bécs, szeptember 23. A német-bolgár offenziva, noha a sebtiben uj erőkkel írneg­erősitett ellenség erős védőállásán pillanat­nyilag meg is állott, mégis nagy eredménye­ket ért el. Azonfelül, hogy a kezdést mi ra­gadtuk magunkhoz, az offenzívának az volt a legnagyobb sikere, hagy Oroszország előtt elzárult a Konstantinápolyba vivő ut és meg­védelimeztük Bulgáriát az ellen, hogy saját országában két-harcvonalas-háborut viseljen. Ilyenformán valamennyi harcvonalon ebben a pillanatban egy és ugyanaz a helyzet: álló harc és ez a mi defenziv természetű sikerünk. Az ellenség minden erőfeszítése ellenére sem tudott óhajtott céljához, az át­törés kierőszakolásához közelebb jutni. Az antant-hataknak közben arról tár­gyalnak, milyen méretben lehetne Romániá­nak ujabb segítő-erőket rendelkezésére bo­csátani s ezt a segítséget Oroszországtól várják. Az orosz ihaditanácskozáson állító­lag elhatározták, hogy Dobrudzsába jelentős megerősítést küldenek, melynek első részlete 150.000 ember lesz, noha a tanácskozáson 'azt a nézetet képviselték, ihogy ez a segitség a bukovinai hadműveletek rovására megy. Dél-Oroszországban pedig elrendelték a táv­iratozás tilalmát, ami különleges katonai in­tézkedések jele. A délnyugati román frontot áttörtük. Bécs, szeptember 23. A szurduki és vul­káni szoros, valamint az e szorosok kétolda­lán levő határgerincek elfoglalásával az el­lenség frontjának délnyugati részét áttörtük. Az Orsovától egészen a vulkáni szorostól nyugatra terjedő bal román szárnynak, a mely erősen elsáncolta magát, nincs már összeköttetése a keleti résszel. Ez a Zsil völgyében való sikeres előretörésünk nagy jelentősége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom