Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-23 / 223. szám

I DÉLMAGY ARORSZÁG Péntek, 1916. szeptember 22. A nagy vita tanulságai. Amikor az ország oly tekintélyes és értékes részét, mint Erdély, katasztrófa fenyegeti, csak természetes, hogy minden magyar ember izgalomba jő és hogy ökölbe szorul a keze. És természetes az is, ha ezt az ökölbe szorult kezet nem dugjuk zsebre, hanem ütésre készen fölemeljük. Dőre politika volna azonban ilyen világförgeteg közepette a fölemelt kézzel nem az ellenségre •lesújtani, hanem a levegőben vele hadonászni. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy nem volt helyes dolog — amit az ellenzék megindított — a had- és külügyi kérdések megvitatása. Ezért hálával tartozik az ellenzéknek elsősorban a nemzet, másodsorban a magyar kormányelnök: Tisza István gróf, akiről Apponyi Albert is ugy nyilatkozott záróbeszédéiben, hogy ha ő volna Tisza helyén, „akkor Tisza Istvánt nem tartaná nélkülözhetőnek az ország nagy érdekeinek elintézésére." 'Ha visszagondolunk arra a kérlelhetetlen politikai ellentétre, mely e két nagy államférfiunk között fennállott a háború előtt és evvel szembeállítjuk Apponyi gróf tegnapi nyilatkozatát, akkor nyugodtak lehetünk afelől, hogy ezekben a válságosán nagy időkben jobb kezekre nem lehetne bizva az ország ügyeinek az intézése, mint a Tisza Istvánéira. De elvégre itt nem Tisza Istvánról van szó, mert a háború nagy ügye mellett mindenki eltörpül, ha még oly nagy és kiváló egyéniség is valaki. Arról van inkább szó, hogy hálával tartozik az ellenzéknek az ország azért, hogy alkalmat adott a most lezajlott vita megindításával az ország felháborodott közvéleményének a megnyugtatására. E vita tanulságaként lesziirődött mindenekelőtt az az igazság, hogy az oláh meglepetés azért talált bennünket fölkészületlenül, mert az oláhok maguk is készületlenül ugrottak (bele abba a véres kalandba, amely igaz, hogy nekünk rémes kellemetlen ségeket szerzett, nekik maguknak azonban megássa a sirjukat. Hogy ez nemcsak frázis, ( arról tanúskodnak egyrészt az oláhok dobrudzsai vereségei, másrészt petrozsényi megfutása. Tanulsága továbbá a képviselőházi vitának, hogy diplomáciánk igenis pontosan volt értesülve a Romániában ellenünk készülő eseményekről, arra azonban, hogy az oláhok antantbuzgalmiukban és falánkságukban (hamarabb fognak támadni, semmint fölkészültek, nem számithatott józan ésszel sem az osztrák-magyar, sem a német diplomácia, legkevésbbé pedig a hadvezetőség. Az ellenzék ezzel kielézetíen szembeállítja a bolgár diplomáciát -és a bolgár hadvezetőséget. Látszatra igaza van az ellenzéknek e tekintetben. De csak látszatra. Mert valójában ugy áll a dolog, — s ezzel nem akarjuk sem a bolgár diplomácia, sem a bolgár hadsereg érdemeit kisebbíteni — hogy mig a bolgár hadsereg Szerbia betörése óta úgyszólván csak lábhoz tett fegyverrel és pihenj-állásban állott a görög-macedon határon s legújabban is német csapatokkal vegyes hadseregének csak egy részét volt kénytelen a Sarrail-íéle hadsereg-egyveleg ellen fölvonultatni, addig a mi csapataink emberfölötti küzdelemben állottak az irtóztató orosz embertömeggel szemben, nem is szóivá az olasz harctér szintén véres eseményeiről. Ez és csakis ez a magyarázata annak, hogy az oláhok elsietett támadásukkal meglephettek bennünket, de a bolgárokat nem, akikkel szemben különben is csak védelemre szorítkoztak az oláhok. Már pedig világos, hogy amíg a defenzív haditerv szinte kizárja a meglepetést, addig az offenzív haditervnek ép a lényege a meglepő támadás. Végül még egy nagy tanulság a külügyminiszter személye ellen megindított akcióból. Oróf Andrássy Gyula kiváló képességeit és a külügyi kérdésekben való nagyszerű jártasságát senki kétségbe nem vonja s havalaki, ugy elsősorban a miniszterelnök ismeri és elismeri Andrássvnak arra való hivatoítságát, hogy a monarchia külügyeinek a vezetését rá lehessen bizni. Ámde, hogy ki legyen a monarchia külügyminisztere, az nem függ kizárólag sem a magyar ellenzéktől, sem a magyar országgyűlés egyetemétől, sem a magyar kormánytól, abba ugy szokásjogilag, mint alkotmányjogilag más és rajtunk kiviil álló tényezőknek is van beleszólásuk. Ha a magyar kormány és a magyar országgyűlés elejti Buriání, ki tud arra garanciát nyújtani, hogy a külügyminiszteri székbe gróf Andrássy Gyula kerül? Vagy hogy egyáltalán magyar ember lesz Burián báró utódja?! Ami végül a hadvezetést illeti, bizonyára nem a maga érdemének és fellépése eredményének tekinti az ellenzék, hogy e téren igen alapos és bizalmat gerjesztő purifikáló munka ment végbe nemrégiben. Most már csak azokhoz akarunk néhány szót intézni, akik egyes ellenzéki szónokok tulhevessége miatt izgatódtak. Ezek a tu!temperamentumos szónokok bizonyára nem tettek szolgálatot a magyarság ügyének. De mi nem azt ró.i.iuk fel hibájukul, hogy ezzel ártottak nekünk1 ellenségeink előtt, minket inkább csak az a kérdés aggaszt: Mit szólnak ehhez barátaink? Ez utóbbi okból tette jól Andrássy és. Apponyi, amikor a velük való közösséget megtagadták. Mert ami megbecsültetést vérük hullásával és életük feláldozásával szereztek számukra barátaink előtt a mi csodás hőseink, azt bűn a parlamenti küzdőtéren meggondolatlan politikusok kiszólásai révén elvesztegetni. Bolgár hivatalos {elöntés Szófia, szeptember 22. A bolgár vezérkar jelenti szeptember 21-én: Macedóniai front: Florina körül és KaiinöEcalaii-magaslatok. nál a bolgár csapatoknál a helyzet nem változott. A nap viszonylagos nyugalommal telt el. Az oroszok támadása Arnenik-helységtől északra az 1279. számú magaslat ellen meghiúsult. Az ellenséges zászlóaljak rendetlenül vonultak vissza. Romániai front: Csapataink a Dobrudzsa Jxtn elért állásokat megerősítették, A teg: napi napon mindkét részről apróbb vállalkozások voltak. Német repülőik sikeres támadást intéztek a csernavodai vasútvonal ellen, Nagy károka't okoztak. Körülbelül busz csataegységből álló orosz hajóraj eredménytelenül lőtte a Per Vei iától kelétre és északra fekvő magaslatokat. Tengeri jármüveink meghiúsították ellenséges tengeri repülők támadását Várna, ellen. A románok Erdélyből erős csapatokat vontak el. Bécs, szeptember 212. Semleges oldalról érkező szavahihető jelentések szerint a románok megszívlelték az antant-hatalmak ama szüntelen szemrehányását, amely szerint az Erdélyijén való előrenyomulás az általános ügynek csak kárára va.n és átcsoportosi tották a román hadsereget. Ez elhatározásukhoz valószínűen hozzájárult az a veszedelmes helyzet is, amelyben a dobrudzsai hadsereg vau Mackenscn szövetséges csapatainak gyors és győzedelmes előrenyomulása következtében. Mindenesetre áll az, hogy Erdélyből erősebb csapatokat elvontak és alighanem ezek a csapatok alkotják azt az erősítést, melynek beavatkozása elősegítette h csernavodai—konstainzai vonal előtt fekvő uj védelmi állásban az orosz-román hadsereg szívós ellenállását. Párisban a hadihelyzetet az oroszok elégtelen támogatása miatt nagyon veszedelmesnek találják a románokra nézve, már ped'ig Oroszország az egyetlen hatalom, amely segíthetne. Take Joneacu átkozódik. iStockholm, szeptemljer 22. A bukaresti Roumaine egyik legutóbbi számában .Take Jonescu vezető helyen foglalkozik Tutrakan elestével és a többi közt szó szerint ezeket irja: — A világtörténelem eddig nem is'mer efféle becstelenséget, ilyen cinizmust. Ti. Tutrakan megvivói, legyetek kárhozottak, legyetek örökre . elátkozottak! A tutrakani ctata rátok átok és az is mlarad. Uj orosz sorozások — Dokrndzsa részére. Kopenhága, szeptember 22. A pétervári lapok jelentése szerint a legutóbbi orosz haditanácsban megvitatták jelentékeny orosz erősítéseknek Dorudzsába való küldését. Első kontingensként százötvenezer embert szándékoznak odnküldeni. E célra, uj sorozásokat kell elrendelni, inert a tartalékok kimerültek. A rengeteg emberáldozattal megfizetett orosz offenzíva. Bécs, szeptember 22. A taktikai eredmény, amellyel az oroszok a Kárpátokban dicsekedhetnek a rengeteg emberáldozattal megfizetett, szívós makacssággal folytatott, egyre megújított támadások ellenére is elenyészően csekély. Volhiniában a támadás folytatása a Bruszilov-féle módon a legutóbbi napok eseményei után már aligha lehetséges. A tegnapelőtti német hivatalos jelentés azt adta hírül, hogy a Marwitz tábornok frontjával szemben állott orosz csapatokat még saját tüzérségüknek ellenük irányitott tüze sem volt képes árkaikból előre kergetni. Az ellenségnél már csődöt mondanak az erőszakos eszközök, mig ezzel szemben a szövetségesek támadó ereje érintetlenül megmaradt. A nagyszabású orosz támadásnak sztratégiai eredménye eddig nincs. Az oroszoknak nagy hevességgel folytatott rohamai a Kárpátokban tegnap is csaknem mindenütt kudarcot vallottak. A népfölkelők és a védők más csoportjai egymással versenyeztek a legszívósabb kitartás kifejtésében. Csak északon a két szárnyon, a Pantirszorostól keletre, ahol Rafailovából á hegyen át ut visz fekete Bisztrica forrásvidékére, Turbacilba és délen Breazetiál, az AranyBisztric mellett, Jákobenitől északra két kilométernyire, kellett a védőknek e tömegtámadásokkal szemben kissé engedniük. Miként a Kárpátokban, ugy a Dnyesztertő! északra, a Narajovka mellett is az oroszok minden rohama legvéresebb veszteségük ellenére is teljesen eredménytelen volt és nem volt több szerencséjük a Pusztomiti és Zaturci közt Marwitz hadseregcsoportja ellen nagynehezen mégis előrekergetett tömegeknek sem. Aki nem tört össze a mi tiiziinkben, az elesett az orosz tüzérség tüzében. Amely támadóoszlop közepette rohamra indult az orosz gárda is. Az ellenség vesztesége mindenütt rengeteg. Megbukott a francia vezérkar főnöke. Genf, szeptember 22. (Havas.) Duport hackjsztálytáboruokot Graziam tábornok helyébe a a hadsereg vezérkari főnökévé nevezték ki. Graziani tábornokét saját kérésére egészségi okokból mentették föl állásától és ez alkalomból a becsületrend parancsnokává nevezték ki. Graziani két éven át volt a hadsereg vezérkari főnöke.