Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-21 / 221. szám

SsutŐrtÖk, 1916. szeptember 21. DÉIAÍíA G YARQES&Átí 3 Két órás vita a íisztellátásről. hátszegtől délkeletre, — A Délmagyarország munkatársától. — 1916, szept. 14. este 10 óra. Egy kis domb mögött, ahová az oláhok tisztelgő golyói kergettek, hallgatjuk négyen azt a tüzérségi párbajt, amely most kezdődött. Előzőleg halotti csönd uralkodott. Már azt hittük, hogy a mi tüzérségünk mást gondolt, mint ahogy eredetileg tervezte, mert a megszabott időnél tovább hallgatott. De most őrülten bömbölnek a különböző kaliberű ágyuk és disszonáns hangjukat az előttem lévő erdélyi magaslatokon más-más szinii és magasságú ifüstöszlopok követik. A fejem felett, nyilhákolna-k az acélparipák. Követem őket tekintetemmel, de egyik se látható. Olykor sivitó sárkányokká változnak, majd meg azt hiszem, hogy kutyák vonyítanak a kitűnő prédára, mely meglapulva, földbe bújva kínálkozik lenn a mélységben.. — Ejnye, ejnye, — csóváljuk a fejünket — hát mi lesz. Miért nem lő vissza az oláh? Talán egy-két lövésünkre meghátrált volna? Lehetséges, mert amott már gyalogsági tüz is hallható. Onnan bizonyára visszavonulnak. Egy óra múlva azonban túlnan is megszólalnak az ágyuk, eleinte ritkán,, később élénkebb ütemben. Keresik a miénket. — Othó! Még a gyalogságot is kutatják. Hát olyan szemtelenek lettek egyszerre! Ziu, tírrm! — az orrom előtt vágódott le a sziklába. Várj esak oláh, nemsokára megindulnak a tigrisek — magyarok és németek vegyest — csupán előbb megfúrják az aoélkigyók a sírotoknak való gödröket. Magasan repülőgép zug. Sasszemeivel óvatosan vizsgalja, hogy mit csinálnak odaát. Mintha irigyelnék a kis én-ekiőmadarak a napot, körülöttem vigan, énekelve repdesnek. Csodálatos, hogy nem félnek ebben a pokoli zajban. Még a béka is kuruttyol. Talán tetszik neki a mulatság. Most folyik igazán a harc. A mi ágyúink bőszülten küldik gyomruk halálgyümölcsét. Ez már nem ütközet, 'hanem ivalóságos csata, melynek képét a tiszta nap ragyogó arca időről-időre más fénnyel mosolyogja be . . . Órákhosszat tartó tüzérségi párbaj után megszólalnak a gyalogság puskái. Pak-pak. Tatátákták — cifrázza a géppuska. Most iramodnak előre tigriseink. Az oláhok ágyúja már el is némult, csak a gyalogsági puskák küldenek ide bucsuzóul zizegő ólomesőt, hogy ennek oltalma mellett bátrabban iszkolhassanak el a bitangok. — Igy, i&y. Nagyszerű. Tüzérek shrapnellel üldözni. A gyalogságunk már a magaslatokon ropogtatja a puskát . . . Ismét itt a repülő. Mit akarhat? Nini, amott hogy kattognak a géppuskák . . . Rendetlen tömegben menekülnek ... Mi az? Világító pisztoly fénye . . . Igen, figyelmeztetik embereink saját tüzérségünket, hogy oda már ne küldjenek több szívélyes üdvözletet, mert ott már mi vagyunk. — Hát ez mi? Zárótűz!? Tehát foglyaink is lesznek. Hajrá, csak gyúrni hisz nagy számban vagyunk itt. — Pompás mulatság lesz mindjárt, most érkezett meg a páncélvonat. Már müküdnek is rajta az ágyuk és a géppuskák. Szórjátok csak a halált. Pokoli zaj este 9 órakor. Hurrá ás trombitaszó mindenütt. Tehát általános roham az egész vonalon. Most dől el, hogy igazán ki győz. Biztosra veszem sikerünket. Már oda se figyelek, hanem szunditok a domb mögött. — Pák, pák! — Micsoda lövöldözés körülöttem? — Ezek oláhok! — kiáltja a szomszédom- A k. — Lehetetlen! Uec4 nekik. Csak egy tolakodó járőr volt. Annyit használt, hogy ébren tartott, mert különben későn tudtam volna meg, hogy az egész vonal a kezünkbe került. Homo. „Romániát csak orosz segítség mentheti meg." Hága, szeptember 20. Az angol lapok a dobrudzsai döntő győzelemről szóló német jelentéssel foglalkoznak és polemizálnak vele Mindenesetre átszűrődik azonban vitájukból, hogy féltik Kom stanzát és Bukarestet. A Times azt irja: A dobrudzsai 'helyzet bizonyos nyugtalanságot kell, hogy keltsen. Konstanza veszedelmeztetése komoly, jól lehet, ez a kikötő nincs megerősítve. Minden a csernavodai erős Ihádfő tartásától vagy eleslétől függ. A Daily News igy ir: Már Tutrakán elesténél láttuk, hogy -Románia számláján valami nincs rendjén. iSzilisztria átadása és a mostani uj ütközet, a mely a román csapatok visszavonulását kényszeritette ki, igazolják ennek a hitnek a helyességét. Miben rejlik e balsikerek oka? Csalódtak talán a német-bolgár csapatok erejében, vagy valóban arra számítottak, hogy Bulgária az antanthoz csatlakozik? Mindenesetre komoly idők járnak Romániára. Csak orosz segitség mentheti meg. Reméljük, hogy ezi kellő mértékben mihamarább megteszi Oroszország. — A szeptemberi közgyűlés első napja. — (Saját tudósítónktól.) Közel kétórás vitát provokált a szerdai -közgyűlésen a közönség liszttel való ellátásának a kérdése. A vitára azok az interpellációk adtak okot. amelyeket Reiniger Jakab, dr. Becsey Károly és dr. Végman Ferenc bizottsági tagok nyújtottak be és amelyeket a Délmagyar- , ország szerdai számában ismertettünk. Az interpellálok eleinte keményen állták a vitát és csak akkor vették tudomásul a tanács válaszát, amikor Balogh Károly tanácsos, a referens kifejtette azokat az okokat, amelyek a lisztellátás rendszerességét eddig megakadályozták és biztosította a közgyűlést arról, hogy az elosztá's körül tapasztalható döcögések csak átmenetiek és csak napok kérdése, hogy minden a rendes mederbe terelődjék. A közgyűlésről részletes tudósításunk a következő: Dr. Cicatrícis Lajos főispán a következő szavakkal nyitotta meg a szeptemberi rendes közgyűlést: — A két év óta tartó borzalmas háború a maga terheivel még inkább fokozódott, ellenségeink sorába egy ujabb ellenség lépeít. Románia, amely évtizedeken keresztül éivezte a monarchia támogatását és gyarapodott ezáltal, elérkezettnek látta az időt arra, hogy hadüzenet nélkül, minden nemzetközi jogot lábbal tiporva Erdély védtelen földjét megtámadja. A váratlan támadás kényszeritette a lakosságot arra, hogy vagyonukat, házukat otthagyva meneküljenek. A magyar társadalom és Szeged város közönsége is magyaros vendégszeretettel igyekezett enyhíteni a menekülők fájdalmain. Bizzunk az isteni gondviselésben, katonáink önfeláldozó bátorságában és szövetségeseink törhetetlen hűségében, hogy ez az orvtámadás méltó módon meglesz torolva és honfitársaink mielőbb visszatérhetnek lakóhelyeikre. Ebben az igaz ügyben való -bizakodással üdvözlöm az igen tisztelt bizottsági tagokat és a közgyűlést megnyitom. (A lisztellátás körül.) Ruck Lipót tanácsjegyző a polgármesteri havi jelentést ismertette, majd Balogh Károly pénzügyi tanácsos válaszolt azokra az ismeretes interpellációkra, amelyeket Reiniger Jakab, dr. Becsey Károly és dr. Végman Ferenc bizottsági tagok adtak be. Balogh részletesen foglalkozott az interpellációkkal és kérte a válaszok tudomásul vételét. Kifejtette, hogy kizárólag az átmeneti intézkedések az okai annak, hogy a iisztellátás uj rendjének bevezetése körül nehézségek támadtak. Hogy ezek a nehézségek megszűnjenek, csak napok kérdése, amig mindenki megkapja a lisztfüzetét és a kereskedők is megkapják azokat a listákat, amelyekben a hozzáju-k beosztott közellátásra .szorulók vannak nyilvántartva. Reiniger Jakab csak az interpelláció 4-ik pontjára, — amelyben azt a kérdést teszi fel, milyen intézkedéseket kiván tenni a hatóság, hogy a lisztellátás akadálytalanul 9X0 A - grammonként ^ HSCHER -C. OW Aranyért Korzó-kávéházi XT