Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-20 / 220. szám

Szerda, 1916. szeptember 26. ÖÉLMAÓYARÖRSZAG s baréelőadásokra a bizottság 20%-ot- javasolt. /A tanács a tervezetnek, amelyet részletesen ismertettünk, — elfogadását javasolja. (A tanitók beszerzési előlege.) A város jövő évi .költségvetését a tanács beterjeszti a közgyűlésnek és elfogadásra ajánlja. A költségvetsósben mutatkozó hiány az 50%-os pótadóiból befolyó 1,037.768 koronával fedezve van. A nem szorosan vett közigazgatási alkalmazottal^ ésj napi dijasók háborús-segélyére vonatkozó számitások elkészültek. Háborús segélyre, — az állami rendszer szerint — havon kint 15.000 koronára volna szükség. Ebből az összegből az állam 10.000 koronát megtérít. Az ötezer korona különbözet fedezetére fiiggőkölcsön felvételét javasolja a tanáos. Annak idején megírtuk, hogy az államsegélyes községi elemi iskolai tanitók beszerzési előleget kértek a várostól. Ezek a beszerzés előlegek körülbelül 30.000 koronát tennének ki. A tanács a kórelmet azzal a javaslattal terjeszti a közgyűlés elé, bogy a város folyósítsa a beszerzési előleget, de csak abban az esetben, ha a vallás- és közoktatásügyi miniszter megengedi, bogy az adóhivatal a tanitók államsegélyéből az előleget levonja. Á képviselőház ülése. (Budapesti tudósítónktól.) A képviselőház keddi ülését délelőtt háromnegyed tizenegykor nyitotta meg Beöthy Pál elnök. A napirenden gróf Andrássy Gyula és gróf Apponyi Albert ismeretes indítványának a -folytatólagos fár-gyalása szerepel. 'Az ülés •megnyitása után bejelentette az elnök, hogy Gedeon Aladár az erdélyi menekültek marbájnak értékesítése tárgyában sürgős interpellációra kért és kapott engedelmet. Az interpellációra este 6 órakor, a napirend letárgyalása után kerül a sor. , A napirendhez Mezőssy Béla szólalt fel elsőnek. Hosszabb fejtegetés keretében érvelt Andrássy indítványa mellett. Magyarországnak nem szabad tétlenül néznie azt, — mondotta r— bogy ,egy szűk, zártkörű társaság korlátlanul rendelkezzék a nemzet egész erejével. A delegáció a közösség erős bástyája, amelynek a múltban soha nem volt | államfölforgató szerepe. Semmi akadálya nincs a delegáció egybehivásának. Az osztrák delegációra való hivatkozás érve hamis. Az osztrák delegáció kilencven százalékban lojális elemekből áll. A csehektől való félelem nem lehet akadálya a delegáció összehívásának. Felemliti, hogy közvetlen a 'háború kitörése előtt az egész ellenzék nevében követelte Potiorek, eltávolítását BoszniaHercegovina éléről. A miniszterelnök akkor jobb ügyhöz méltó buzgalommal védelmezte Potioreket. Mint a lefolyt jgen sajnálatos események bizonyítják, ez a védelem egyáltalán nem volt indokolt. Akkor fejtegette fölszólalásában, ihogy Magyarországon a magyaroké, Ausztriában a németeké legyen a vezérlő szerep. A miniszterelnök akkor nem értette, , mire akar célozni < ezekkel a „rapszodikus gondolatokkal." Most már bizonyára megérti. , Épen nem tartja veszélyesnek a delegációk összehívását. Sőt bizonyos ünnepélyes formában megnyilatkozna az az elhatározásunk, hogy végig akarjuk és fogjuk küzdeni a háborút. A delegáció csak a balsikerek elkövetőire, a iBurián—Stürgkh—Tisza-féle triumvirátusra lehetne veszélyes. A magyar delegáció nem buktatna föltétlenül, az osztrák delegáció azonban okvetlenül megbuktatná Stiirgkh miniszterelnököt. Tisza feje pedig ne fájjon, az osztrák miniszterelnökért. Áttért ezután diplomáciánkra, melynek működésében hibákat tapasztal. A német diplomáciát sem tartja kiválónak. Mig a német hadsereg tiz fronton küzd bámulatos hősiességgel, a német diplomácia, amint ezt német lapok közléséből szabad megállapítani, szintén nem áll föladata magaslatán. Elismeri, hogy a mi diplomatáink rendkivül jól öltözködő uri emberek, jól tenniszeznek és udvarolnak, de a háborúban ilyen szalondiplomatákra nem lehet rábízni országok sorsát és százezrek életét. Hivatkozik Ra. devre, a bukaresti bolgár követre, aki újságíró volt és akit lenézhetnek előkelőbb kollégái, de aki már két héttel a hadüzenet előtt közölte miniszterelnökével, hogy Romániával nem lesz háború — Románia már hábo ruban van. Polónyi Géza hosszasan .foglalkozott az 1867. XII. t.-cikkel, amely Magyarországon ravatalon fekszik. Követeli a delegációk egybehivását. Kíváncsi, hogy mennyi a háborús költség és mennyivel járul ahhoz Ausztria és mennyivel Magyarország. A háborúskodásnak a parlamentben nincsen helye, de (ha figyelembe vesszük azokat a szörnyű dolgokat. amelyek a zárt üléseken elmondattak, lehetetlen, hogy felelősségre ne vonjuk a közös minisztereket, akik százezrek életét teszik függővé egyes tábornokok könnyelműségétől és Andrássy indítványát elfogadja, őrgróf Pullavicini György élesen, kikelt a hadvezetőség ellen, mert Erdélyt védtelenül hagyta. Mivel az idő már két óra felé járt, röviden befejezte beszédét azzal, hogy elfogadja Andrássy indítványát. Az elnök ezután délután 4 óráig felfüggesztette az ülést. Délután folytatták a vitát. Ugrón Gábor szólalt fel. Rámutat arra, hogy a külügyminiszter az egyik hibát a másik után követi [ el. Békéről addig nem lehet beszélni, amig Magyarország integritása biztosítva nincs. Bizonyítékai vannak arra nézve, hogy diplomatáink pontos jelentéseket küldtek Románia készülődéseiről. Szmrecsányi György követeli az élelmezési minisztérium felállítását, mint ahogy ez külföldön is van. Ugy látszik, hogy a zárt ülésen elmondott ihajmeresztő dolgokkal a kormány nem törődik; majd szóvá teszi nyilt ülésen is. Miért nem hívják össze a delegációkat? A csehek ennek , nem okai. Stürgkh miniszterelnök nagyon is jóban van a csehekkel. Mikor a hadbíróság Kramarz cseh képviselőt halálra itélte, az osztrák miniszterelnök védelmezte legjobban, sőt a fogságában is meglátogatta. Felolvas egy levelet, amelyből kitűnik, hogy Stürgkh milyen viszonyban volt a cseh képviselővel. Az osztrák miniszterelnök azért nem akarja egybehivatni a delegációkat, mert kényelmesebb abszolutizmussal kormányozni. Foglalkozik ezután az oláh betöréssel és élesen támadja Höfer altábornagyot, aki a magyar helységneveket német néven jelöli meg, mig Ludendorff magyarul írja. Erdélyt nem hagyjuk elveszni, mert már közeledik dél felől a zseniális hadvezér ... Felkiáltások: Éljen Mackensen! Szmrecsányi: ... aki jóvá teszi a hibát. Szóba hozza gróf Czernin, kitüntetését. Barabás Béla (közbekiált): Kötelet neki! Az elnök rendre utasítja ezért Barabást. Szmrecsányi a kitüntetést durva inzultusnak nevezi. Felhívja a kormány, hogy változtasson a dolgokon addig, amig nem késő. Az országban nagy elkeseredés van és nem hiányzik ennek megnyilvánulása a lövészárkokban sem. Az elnök ezután megszakítja a napirend tárgyalását. Gedeon Aladár terjeszti elő sürgős interpellációját az erdélyi állatállomány összevásárlása ügyében. Egy bizottság vásárolja össze a jószágokat, amely bizottság iránt nincsenek a menekülők bizalommal. Báró Ghillány Imre földmivclésügyi miniszter megnyugtató válasza után az ülés este 8 órakor véget ért. HÍREK oooo Német tiszt Szeged háborus életéről. (Saját tudósítónktól.) Egy ntagasramgu német tiszttel alkalmunk volt beszélgetni Szeged háborus életéről Kulturális intézményeink — mondotta a német tiszt, — fejlettek és becsületére válnának Németország bármely városának. A háború folyamán töbl»zör mlegifordult Szegeden és minden alkalommal csodálta a magyarok szeretetreméltó modorát. Még most is lelkében őrzi azoknak az ünnepélyes és magasztos óráknak emlékét, amikor a háború első hónapjaiban a szegedi hölgyek virágokkal 'kedveskedtek a német tiszteknek és a kávéházak előtt tüntető sorfalat állott a nép. Azóta gyakran visszatért Németországba is, ahol honfitársainak sokat beszélt a magyarok jó tulajdonságairól, Szegedről, a város háborus életéről. A kedvező benyomások mellett azonban — mondotta a német tiszt — valami előttünk különös, meglepő és szokatlan jelenséget vettünk észre, amit, ha őszinték akarunk lenni, nem hallgathatunk el. Azt tapasztaljuk, hogy Magyarországon, nincs meg az emberekben a háború súlyának erkölcsi érzete, ami egészen speciális magyar szokás. Mi németek, a háború folyamán redukáltuk igényeinket. Az élelem, ruházkodás, és az élvezetek terén alkalmazkodtunk az idők követelményeihez. Szegeden a nők oly fényűzést űznek, miintha a háború nem is óletrehalálra menne, hanem csupán a jövedelmet és jólétet gyarapitaná. A nagy idők patinája nem vonta he az emberek lelkét és az nekünk, németeknek, akik szivünk mélyén érezzük az elénk állított feladat nagyságát, különösnek tűnik fel. Nem tudjuk megérteni, hogy a háború harmadik esztendejében hogyan akad Szegeden nap-nap után éjfél után cigányzene mellett hangosan mulató ós dőzsölő társaság. És nyíltan megmondom, hogy ezen mi megütődtünk .meglepődtünk ós ismétlem, egészen speciális magyar jelenségnek tartjuk, amit sehol másutt nem tapasztaltunk. A nempet egyetemének lelki nagysága, az áldozatkészségnek ás heroizmusnak megnyil-