Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-17 / 218. szám

Vasárnap, 1916. szeptember 17. DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, mint az ország textiliparának gócpontja. ezt ., auf n hat' vizb®," f kir<f ví ott a1 g po"1; S ¡#' 3i:z4 i.he I i A világháború, mely annyi bajnak és nél- | kölözésnek vált kutforrásává, megtanított ben- | nün.ket állami szervezetünk ¡hiányainak fel­ír aieréaíre. Vonatkozik ,ez legelső sorban ipari | életünk gyengeségeire. Hiába vagyunk a köz­ponti hatalmak éléskamrája, ha iparunk any­ujára zsenge, hogy ¡az az érték, ¡mely mező­gazdasági árukért- és »yemterményeimkért az ország vagyonát gyarapítaná, a másik oldalon kamatok kamatjával megy ki ipari cikkekért. Csakis egy iparilag független állam lehet" gazdag és önálló és ha hazánk ipara mező­gazdasági fejlettségünkkel ¡egy ¡fokon állama, állami létünk biztosabb alapon nyugodna s ugyanaz az önbizalom tölthetne el bennünket tto amely minden német embernek egyéni tu­lajdonsága. Ha [figyelembe vesszük, mi volt Németország 1871 előtt ¡és mily magas ¡fokon áll ma minden tekintetben, még a laikus előtt is plauzibilissé válik, hogy nagyságát egyedül ipari fejlettségének köszönheti; annak a meg­feszített ¡munkának, mellyel a háború után igyekezett magát (minden külső „befolyástól mentesíteni, hogy mindemben éa miniden olda­'OU csakis saját erejére támaszkodva, adott esetben ne a külföldi piacok tenmékeire le­gyen szorulva melyek behozatala, bármely ol ana ban ketsegessé válhat. Hiszen nem kell hangsúlyoznom, vagy külön kiemelnem azt a -egdoirt, letetleu tényt, hogy mindenképen Pi edesztinalva, vagyunk az ipari fejlettségre 11161 a1'* ^ ^y lpa,ri termék, amelynek n^sanyagja „e volna nálunk nagyobb ará­nyokban található. iiivaSn to1?'- U1°'f' mily6n « volna. st sir^r ra- ,h°8'y auiiak illó ZiJí mmden rendelkezésünkre allo erkölcsi as anyagi erőnkkel küzdjünk* SmuStT1'6 tóSél'JÜ,k " 'St'atÍ'SZtÍ'kaÍ i ^ . ™ a tapasztalatra. T XT ' 'a termékek •uo. melyek a kiadási tételben, egyik legna­gyobo összeggel szerepelnek. Pedig ndiuk nvt , nem is kell messzire mennünk itt va„ 116 volna meg abbtö i, ' v1' T^W^W» % külföldrőf val a/;,ara7^A bogy ,abban nagyblrto °Mtall'a ^^^lík. Ut érmeit nve^alí'^ -mUlÍ'k' * ^Bpju, selyem vHaíbhf^ ^r & kendw' oly niennyiségeVhl n és a sás' '-gy még aS ^ , á,la7f rendelkezésre, gyáraik. fejlődésre méltó és fejlődésre ¡hivatott ipar­ban, hazánkban vezető szerepet vigyen. Hazánk számottevő textilipari nyersanyag­jának két ¡artériája innen indul ki. A mars-téri Szegedi Kenderfonógyár, hazánk legnagyobb kenderfon agyára, az iujszegedi Magyar Ken­der- és Lenipar, viszont ¡kendérki'készitő gyá­rától eltekintve, a legnagyobb lenfonó és len­szövő gyár hazánkban. Ez a két vállalat oly számbajövő tényező, melynek szava feltétle­nül hangadó (az ország egész textiliparában. Megilleti őket a pozíció ¡a vállalatok elsőran­gusága révén, azon kivül azért, mert mindkét gyár vezetőszemélyének egyénisége és kiváló­sága, kellő biztosítékot . nyújt a vállalatok folytonos terjeszkedésére és elsőrangú .kvalifi­kációjának ' fejlesztésére. Hogy a város eddig is megértéssel kezelte ezt az iparágat, bizo­nyítja az a gondokat, hogy a kendertermelés és annak kidolgozása fejlődésének ¡érdekében szükségesnek látta egy imagasabbrendü szak­intézet megalapiiását, melynek működését >a háború miatt nem kezdhette nxeg eddig. Bízom benne, hogy a rendezett viszonyok beálltával 'ez a szakintézet megkezdheti áldásos működé­sét és azt szakavatott vezetéssel, a németor­szági Poppelau és ¡a ¡csehországi Trautenau­'ban lévő magas nivón álló hasonló intézetek sem fogják elhomályosíthatni. Céltudatosnak tartanám azonban, ha a szó­ban lévő intézet nemcsak a kendertermelés és feldolgozás szaktanitását venné -fel program­jába, mert a len ugyanazon elbírálás alá ¡esik az iparfejlesztés szempontjából, mint a ken­der, sőt mi több, az egyik rostanyag termesz­tése és kidolgozása majdnem annyira egy és ugyanazon metódus szerint történik, mint a másiké, hogy bün volna a szakintézetnek nem egyúttal^ a lenkultura felkarolását is- magáévá tenni. Külön szakférfiakra sem volna szükség és a berendezést illetőleg oly csekély kiadási többletet jelentene ez, hogy az valószínűleg nem képezne ¡akadályt a városi Vezetősége ré­szére. Sőt tovább megyek, teljesen ideálissá akkor válna ez az intézmény, ha a szóban lévő két rostanyagoo kivül a csalán és a sásiipari feldolgozásával is ¡folytatna kísérlete klet. Azt hiszem, ha városunk polgármestere •magáévá tenné a szakintézet tananyagának ilyetén kibővítését, a textilipar fejlődésének erdekében olyan kezdeményező lépést tenne, melyért az egész ország ipari világának hálá­jával találkoznék. Nemcsak a szeged-környékbeli, hanem az egész megyei, valamint a szomszéd megyei nagy birtokosok figyelmét is föl kellene hivni, hogy Szeged központtal, szövetkezeti alapon tömörüljenek egy itt létesítendő gyapjubevál­tó, gyapjuosztályozó és gyapjumosó intézet erdekében, aAivel elérnék azt, hogy egyik nagybirtokos ép ngy, mintha másik, nyersáru­jánák valódi értékel kapna meg mindenkor s nem jutna abba a helyzetbe, hogy a közvetítő en kereskedelem által felajánlott árban légy kénytelen áruját értékesíteni. így ¡meg van. a teljes b.za,lom, ¡hogy semmikép sem károsodott az üzlet megkötésénél s már maga ez a tudat serkentem fogná ¡nagybirtokosainkat juhállo­mányuk gyarapítására s ezzel azután el lenne erve az a eél is, hogy a gyapjuipar fellendü­lése oly örvendetes arányokat öltene, melynek nemcsak a juh tenyésztő földbirtokosok, hanem »Be| városi Kávéház" Pontos kiszolgálás. Naponta Lehofai Testvérek klasszikus zenekara játszik. Kivéve minden szerdán Vajda Jancsi zenekara játszik. elsősorban államiságunk ipari előrehaladása látná hatványozott ¡hasznát Már most ha egy ilyen szövetkezet »meg­alakult s az megfelelő hasznot mutat fel, mint ahogy ez természetszerűleg meg is fog tör­ténni, a vállalatnak eminens iéirdek'4 lesz a gyapjú kidolgozásával nemcsak mint nyers­anyaggal foglalkozni, hanem azzal is, hogy a gyapjutermelés rentabilitását 3—4-, szeresére növelje. Önmagától vetődik fel tehát az eszme, hogy egy gyapjuifonó és szövőgyárat létesít­senek, miáltal saját hatáskörükben és érde­keltségükben dolgoznák fel a gyapjút attól a pillanattól 'kezdve, ahogy az a juhról lekerül egész addig, amig a kereskedő polcaira kerül legkülönfélébb férfi és női gyapjúszövetek alakjában. Ez az ut vezet odáig, hogy a Erűim­ben készült drága, de nem épen jónak mond­ható angol gyapjúszöveteket idehaza készítsük el és hogy az a sok százezer korona, amely évente ruhaszövetekért kimegy az országból, idehaza ¡maradjon és ne más országok, hanem a saját államunk vagyonosodását mozdítsa elő. A gyapjú iparnak Szegeden való megte­remtésére vonatkozó ilyetén szervezés szintén a város elsőrangú érdeke volna, mert ¡a város ipara egy ily nagyszabású gyári vállalat meg­alapításával lényegesen emelkedik, ami egy­értelmű az adóalany növekedésével és igy a város gazdagodásával. E melllett azonban Dél­magyarország földbirtokos osztálya anyagilag annyira érdekelve volna a. .városban, hogy emelkednék az idegenforgalom, a vidék intel­ligenciájának tömörülése ennek .a városnak falain belül, történne és igy nemcsak anyagi, de megbecsülhetetlen erkölcsi haszon is ha­ramia ua Szeged re. Hazánk 'nyersanyagjai köziil hátra volna •még a selyem, mely textilipari nyersanyag fejlesztése tudvalevőleg az állam kezében van és egy selyemgyár alapításánál az állam ré­széről erkölcsi és anyagi támogatásban is vol­na része az érd|ekeltséguek. A pamut és jutaipar megteremtése már egy későbbi időpontra esne, amikor az illető pénzügyi tényezőknek alkalma volna arról meggyőződni, mennyire érdemes ipari válla­latokiba. helyezni tőkéjüket és a földbirtoko­sok is rájönnének arra, hogy érdekükben áll az ipar zászlaját, előre vinni. Eddig — sajnos -- mindig az volt a legnagyobb ütközőpont, hogy a magyar földbirtokos-osztálynak Nem­csak semmi érzéke nem volt az ipari élet iránt, hanem inkább bizonyos ¡animozitással voltak az ipar iránt minden ok és minden­alap nélkül, csupán azért, mert egy ur csak nem foglalkozhatik iparral és kereskedelem­mel! Ha nézzük a külföld nagyobb városait, talán egyetlen-egyet sem fogunk találni, ahol ne volna legalább 10—15 - textilipari gyár, de Németországiban nem tartoznak a ritkaságok közé ¡a száznál több szövőgyárral biró váro­sok; (hogy csak egyet ,is említsek, ott van Aachen, mely városban szinte megolvashataí­lan a gyárkémények száma. Hazánkban mint textilipari város legelső­sorban Késmárk jöhet tekintetbe, hol magá­ban 7 gyár van, köztük 1 lenfonó, 1 lenszövő, 1 gyapjuipiari, 1 bársonysaövő, 1 mechanikái mübimzőgyár és egy pamut- és lenfehénütő gyár. Ezeken kivül van több háziliparos. Kézetem szerint, ha Szegednél jóval kisebb városnak módjában áll több textilipari válla­lat megalapitásánál részt Menni, mennyivel könnyebben volna ez Szegeden keresztülvihető, a kereskedelem központja, huvos es kellemes teraszszal. Számos látogatást kér Strasser Manó Belvárosi-kávéház vezetője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom