Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-13 / 188. szám

Szeged, 1916. augusztus 13. DÉLMAGYARDR&ZÁG 7 karját, lábát, szemét vesztette is, a szive, az aranyszive megmarad. Én: És a szivét megosztja mindenkivel. A fahonvéd: Mint a ,Korzó-mozi igazgatósága a béna katonákkal. Én: Jó tudni, hogy ilyen emberek is 'léteznek. Egyszer, ha maijd az ideje elkövetkezik, nótába foglaljuk a nevüket. Nos igen, •a kezdés sikerűit, most következik a folytatása. Hétfőn a honvédek javára tartja a jötékony-estélyét. A fahonvéd: Vájjon akkor lesz-e közönség? Azért vagyok -'kíváncsi, merthogy akkoi nem lesz kabaré, csak muzsika lesz, meg ének. Nekem a szivem mindjárt megszakadna, ha a rokkant honvédek javát szolgáló estélyen nem lenne közönség. Én: Erre még gondolni se szabad. Mindenki ott lesz, akinek a szivéből nem veszett ki a köteles bála boldogító érzése. És mindenki jelen lesz szerdán is, amikor Jászai Mari, a Nagyasszony zengzetes hangján megszólal és ragyogtatni fogja a nagy magyar talentumát. A fahonvéd: Ami virágot az nap kaipok, mind a Nagyasszony lábához rakom. Én: Megérdemli, mert a nemes szivével, páratlan művészetével a megkönnyebbülés könnyét sajtolta ki a beteg katonák szeméből és a fájdalom könnyével öntözte a megsebesült, a beteg magyar katonák izmos, munkás és száz halált osztogatott kezét. A fahonvéd: Mi meg az ő jóttevő kezét csókoljuk, illő tisztelettel és hódolattal... IBOBBBBBBBSBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB HÍREK oooo A Haditermény szegedi kirendelt- sége és a gakonabeszerzés. (Saját tudósítónktól.) Dr. Somogyi Szilveszter polgármester budapesti útjáról a következőket közölte a Délmagyaro\rszág munkatársával: A Szeged-Sövényházai Armentesitő Társulat 1809-ig terjedő működése alatt majdnem félmillió korona olyan árvédelmi intézkedést foganatosított, amelynek költségét az akkor érvényben volt maximális megterhelését a földbirtokoknak felülmulta. Nem történt meg azonban az állammal való leszámolás és igy nem lelhetett érvényt szerezni annak a jogának, hogy e többkiadást az állam térítse meg. Időközben — 1913-ban — a maximális megterhelés mértékét az állani felemelte és igy a társaság abba a veszélybe jutott hogy az állam most már nem is téríti meg ezt az összeget, A kormány jóakaratának kieszközlése végett a tegnapi napon Reök Iván, dr. Rósa Izsó, Bokor Pál és Lichtenegger Gyula társaságában küldöttségileg jelentünk meg a pénzügyminiszter urnái, a ki bennünket az országházban fogadott, kérésünket meghallgatta, jegyzeteket készített és az ügy átvizsgálását és jóakaratú elintézését helyezte kilátásba. Még -csütörtökön este, dr. Rósa Izsó képviselő úrral együtt felkerestük a Haditermény vezérigazgatóját a Haditermény,-kirendeltség kérdésében, bogy a törvényhatóság feliratának érvényt szerezhessünk. Ugy ez alkalommal, mint dr. Kelemen -Béla országgyűlési képviselőnek a belügyminisztériumnál történt intervenciója alkalmával azt a felvilágosítást kaptuk, hogy Szeged város megsértett érzülete megfelelő módon elégtételt fog kapni. Liszttel való ellátás dolgában eljártam a belügyminisztérium közélelmezési osztályánál ahol meggyőződtem, .hogy az államnak csekély mértékben rendelkezésére álló tartalékkészleteiből a város aránylag megfelelő kiosztásban részesült, A jövő évi lisztellátás tekintetében szeptember 16-ig kell bejelenteni a városnak igazolandó igényeit és amennyiben megfelelő készletek fognak rendelkezésre állni, a város igénye teljes mértékben fog kielégítést nyerni. Addig is, augusztus 14-én fogja a közélelmezési ügyosztály a város szükségletére az eddig megállapitott lisztmennyiséget kiutalni; az előreláthatólag szükséges pótkiutalásokat azonban ismét külön kell kérnünk. Eljártam Fáy miniszteri osztálytanácsos urnái, annak a 19 városi tisztviselőnek érdekében, akiknek fizetését az utolsó miniszteri rendelet leszállította, informáltam az előadó urat, hogy ezeknek fizetési különbözetét közgyűlésünk rendkivüli segély alakjában szavazta meg külön közgyűlési határozat alakjában. Maga az akta mivel a felebbezési batáridő még nem telt le, csak augusztus 20-ika körül lesz a minisztériumban. Az előadó ur szives volt megígérni, hogy a rendkívüli időkre való tekintettel is a lehető legjobb indulattal és soronkiviil fogja elintézni az ügyet. Eljártam a kereskedelemügyi minisztériumban a város állattartó közönségének árpával és zabbal való ellátása érdekében. E tekintetben már nekünk is van árpa ós zab kiutalása iránti kérelmünk a miniszter előtt. Miután a fenálló rendelet értelmében e tekintetben a kereskedelmügyi miniszter a földmivelésügyi és belügy miniszter urak meghallgatása után jár el, a mi kérvényeinket is más hasonló kérelmekkel együtt a kereskedelemügyi miniszter ur a földmivelésügyi miniszterihez tette át. Ott viszont az a felvilágosítást kaptam, hogy egyöntetű eljárás céljából az ügy most áll megfontolás alatt, Ezzel egyidejűleg a helyettes polgármester ur ugyancsak a földmivelésügyi minisztériumban eljárt a szükséges vetőmag beszerzése érdekében, ahol kellő felvilágosításokat és útbaigazításokat megkapta. —- Leányinternátus a hadiárváknak. Jelentettük rnár, hogy a Felebaráti Szeretet Szövetség hadiárva leányok számára internátust akar felállítani. Az eddigi tervek szerint —. ha megfelelő számú jelentkező lesz — az internátus már a következő tanévben megkezdi működését havonta 60 korona ellátási dij mellett. A szövetség választmánya ez ügyben Reök Ivánné elnöklésável a kaszinó hölgytermében értekez'e.et tartott. Az értekezleten 'Uray Zoltánná, a leányiníernátusi csoport elnöke ismertette az eddigi megállapodásokat és javaslatot tett a közelebbi teeHdőkre nézve. A bejelentéshez elsőnek Deák Dezső titkár szólott hozzá, aki annak a véleményének adott kifejezést, hogy a leányinternátus felállításával a szövetség csak abban az esetben gyakorol igazi jótékonyságot, ha az ellátási dijat leszállítják és ezzel a szövetség módot ad arra, hogy az internátusba Tragédia a szerelemben. Nora és Ránk doktor, a köznapi életben "Waldenegg Lona és Hausse Cajus, akiknek neve, irataik szerint, Kleinjohann Berta és Pensberger Siegfried volt, a szinészkapun jöttek ki a színházból az utcára és a szemben levő szinészkocsmába mentek, ahol minden cslü bizalmas kettesben vacsoráztak, amióta egymásra találtak. — Végre! -- mondota annak idején megkönnyebbülten mindenki. Mert, bogy ennek igy kellett jönnie, abban nem kételkedett senki, aki kettőjüket kissé közelebbről ismerte. Waldenegg Lona és Hasse Cajus nagyon jól összeillettek. Az egész világon nem volt r,ajtókon kivül ember, aki az erkölcstelenséget plyan komolyan vette volna és olyan szent ünnepélyességgel gyakorolta volna. Most végre igy áll a dolog: miután hónapokig kölcsönösen vonzották és taszították Egymást, viszonyuk most már három hét óta állandó volt. _ — Cajus — szólt Lona hirtelen, miután egy kis ideig hallgatagon ettek — tulaj donképen tóiért megyünk mi innét mindig én hozzám ás sohasem megyünk a te lakásodra ? Cajus zavartan köhécselt és mutatóujjával benyúlt magas gallérjába, mintha ki akarta v?tóa tágítani. Azután fejcsóválva nézte az ujját és erősen beletörülte az asztalkendőbe. Nem mosta le ugyanis magáról eléggé a festéket és az még engedett. Azután gondolkozott s amennyire csak tudott, ártatlan képet vágott és könnyed beszélgetési modorban mondta: — Ezt nem tehetem azzal a lánnyal. — Miféle lánnyal? — kérdezte Lona; homályos, sürke szemei kitágultak és valami zöldes fényben villogtak. —- Szép vagy most — szólt Cajus belemélyeszive tekintetét a leány szemeibe, azután könnyedén folytatta. Oh, hát még nem beszéltem neked erről? Csodálatos. — Micsoda leányról beszélsz? — kérdezte Léna mohón és szokatlanul piros, kissé szóles szája ugy égett, mint egy piros pecsétviaszrud a mészfehér arcon. — Ah nem oly különös dolog az egész — felelt a férfi — csak a házvezetőnőmről van szó. egy kis leányról, aki azelőtt pincérnő volt. — A te házvezetőnőd? És . . . és . . . Boldogtalanul szerelmes beléd? Lonát nagyon érdekelte a dolog. — Ezt nem lehet mondani — szólt Cajus komolyan. Tudod, a szerelmi életben különböző időszakok vannak. Néha az ember az idillt szereti, néha a tragédiát. Te, Lona a szerelem tragikája vagy. Te vagy a kiegészítője a lényemnek, életem kezdetétől nekem szánt másik fél, egyszóval a nagy hetőra . . . És mi az a leány? — Hm . . . Igen hát akkor az idillekre volt kedvem . . . — Akkor? hiszen még most is nálad van. — Igen . . . igen . . . Lona, annak is megvan a maga oka. A dolognak következményei lesznek. — Apa leszel ? — kiálltotta Lona vigan. — Igen igy szokták nevezni ... és pedig a jövő hónapban, — bólintott Cajus komor arcea! — látod, ezt meg kell értened . . . Cenci mindig igen kedves és igen csinos teremtés volt, tiszta szubrett tipus, de ebben az állapotban . . . Különben már egy idő óta ilyen . . . Barátságtalan . . . Magam is mindig csodálkoztam rajta . . . — Kedves, kedves Cajus — könyörgött Lona — ugy szerettem volna ma, éppen ma hozzád menni. Csak egy pillanatra, csak a lakásodat akarom megnézni. Azt mondjak, hogy gyönyörű szép. — Szép is — mondta Cajus önérzetesen és ismét belemerült tekintete a leány csábítóan szomjas, kissé kifejezéstelen szemeibe. — Benned van valami pokoli, Lona — szólt aztán azzal a szóles pátosszal, amely mindig alaphangja volt beszédjének — bizony, tőletek asszonyoktól még a legfurfangosabb férfi is sokat tanulhat. Szinte ellentéte vagy Nórának, amit ma este játszottál. — Ugy-e ? — szólt a leány megelégedetten, bár "sejtelme se volt róla, hogy Cajus hogy érti ezt. — Nóra — folytatta a férfi magyarázólag — ül és várja a csodát, te azonban minden-