Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-13 / 188. szám

4 DÉLMAGTARORSZÁG Szeged, 1916. augusztus ÜL Huszár Károly: Végre a túloldalról is megszólal a lelkiismeret. Polónyi Géza: Tehát mondom, hogy a mikor a hadvezetés tekintetében döntő vál­tozás történik, hogy van az, Ihogv az or­szággyűlésnek semmi szava nincsen ahhoz, semmi Tészletértesüíése, hogy hogyan kerül •az egész magyar némzet idegen vezetés alá? iA helyzet most az, hogy ugy állunk a világ­történelemi előtt, hogy külföldi állampolgár vezetésére bizzák egész haderőnket. Kér­nem kell a kormányt, hogy erre nézve fel­világosítást adjon. (Helyeslés a baloldalon.) Hogy a honvédségünk, népfelkelésünk és minden fegyverfogható magyar ember 'fel­használható a közös hadsereg kötelékében is, ez 'annyi könynek lett a forrása, ihogy arról nem is óhajtok most beszélni. A lé­nyeg az, hogy a nemzet hadi imperiális jo­gát idegenekre ruházták, még pedig a tör­vényhozás megkérdezése nélkül. Székely iFerenc: Győznünk kell! Polónyi Géza: A román iigy mutatja, hogy a népekkel nem közölt szerződések miiyen bonyodalmakat okoztak. Tapasztal­tuk ezt a 'hármasszövetség körül az olasz kérdésben. Félő, hogy ugyanilyen a helyzet Romániával szemben is. A miniszterelnök beszédéből az derül ki, mintha mi szövet­ségben volnánk Romániával, de erről Ma­gyarországon senki sem tud. Kérve-kéri a kormányt és az ellenzéket, lássák be végre, hogy elérkezett az a ipillanat, amelyben a mmzét tájékoztatás nélkül neim maMfdhdt és épen ezért világosítsák ifel a helyzetről. Ezután áttért az adójavaslatokra. Ért­hetetlen, magyartalan a javaslat megszer­kesztése és ezt a szöveget akarják a vidéki jegyzők számára kibocsátani. A tisztviselők adójára vonatkozólag az iránt nincsen vé­leménykülönbség, hogy olyan tisztviselői karra van szükség, amely ne küzdjön nél­külözéssel. , i I U • i w. --'A k, Návay Lajos rámutat arra, hogy a ja­vaslatok csak levezetői egy nagy adóre­formnak, amit a háboru tett elkerülhetet­lenné. Fejtegeti a javaslat egyes szépség­hibáit, amelyek az adómorál szempontjából esnek súlyos kifogás alá. Reméli, hogy eze­ket ki fogják küszöbölni. A háborús nyere­ség megadóztatása nem büntetés, hanem kötelesség. A mi adózásunk ugyan sokkal súlyosabb, mint a németeké, de ezzel is pél­dát mutatunk, hogy minden áldozatot szí­vesen meghozunk a siker érdekében. A ja­vaslatot elfogadja. A déli szünet után őrgróf Pallavicinl György szólal fel. Az ellenzék most sem tartja időszerűnek az adójavaslatokat; csat­lakozik Földes határozati javaslatához. Az adójavaslatokat nem tartja igazságosnak és szociális szempontból sem kielégítők. Hosz­szasan polemizál báró Radvánszky Antallal. Bródy Ernő, majd Mayer Károly szólal fel, aki elfogadja a javaslatot, úgyszintén Föl­des határozati javaslatát is. Az elnök ezután javaslatot tett, hogy a Ház augusztus 21-ikéig napolja el üléseit. Gróf Batthyányi Tivadar azt indítványozta, hogy ne 21-ikén, hanem 22-ikén legyen a legközelebbi ülés. Az elnök, hozzájárulásával a Ház igy határozott. Apró történetek. - Régi idők emlékei. ­Lipcsey Ádám idejében, a szerkesztése alatt álló lapnál, a szerkesztőség tagjai, tél­víz idején, kéthetenkint vacsorát rendeztek. Hideg, amolyan szegényes, bohém vacsorák voltak ezek, amelyeken egy kis érett sajt, kvárgli, a pénzügyi válságokkal nem terhes időkben pedig még disznósajt is keriült az asztalra. A vacsorákon a szerkesztőség tagjai és bizalmas, meghitt emberei vettek részt, ! akik rendszerint nem ,a vagyonos osztályból kerültek ki. A szerkesztőség tagjai közül min­denki kötelességének tartotta a vacsoraadást, esak Csoór Gáspár nem akart kötélnek áll­ni. Erre Lipcsey elhatározta, hogy Csőért megtréfálja. Hatszáz darab aranyszegélyű meghívót nyomatott, amelynek szövegében annak rendje és módja szerint az foglalta­tott, ihogy Csoór Gáspár a szerkesztőség be* lyiségében estélyt ad, amelyre szívesen látja és biztosan elvárja a meghívottakat. A város vezető emberei, irók, újságírók, különböző állású és foglalkozású egyének és Csoór Ösz szes hitelezői meg-hivást kaptak az estélyre, amelynek megtartása vasárnapra esett. Este felé már együtt voltak a szerkesztőség tag­jai, köztük Csoór is, aki mit sem tudott az estélyről, sem a meghívók kiboosájtásáról es akit Lipcsey fontos szerkesztőségi megbeszé­lés miatt rendelt a miihelybe. 'Mint vendég, elsőnek Békefi Antal érkezett, akit egyre­másra követtek a többi meghívottak. A helyzet kezdett kellemetlen lenni, mert mindsürübben érkeztek a vendégek és sem enni, sem inni való nem volt. És pénz sem volt. A vendégek egyre jöttek és az „eme­letes tót." (igy hívták dr. Tergima Gyuüa kir. tanfelügyelőt.) patáliát is csapott, hogy ha meghívták, adjanak neki vacsorát, Csoór Gáspár, amint megneszelte a dolgot, Ihogy valaki a nevében heccet csinált, elillant. És a vendégek még egyre érkeztek, többek kö­zött dr. Singer Mátyás, volt kórházi igazgató főorvos, dr. Kompolti Ábris, majd a híres négyes fogat: dr. Berger Mór, dr. Pilisi Béla, Reich Benő és Scheer Simon, nemkü­lönben az iparoskeblü honfitársak, Csoór érdemdús hitelezői. A szerkesztőségi szobák már túlzsúfoltak voltak és a helyzet mind kritikusabbá vált. A meghívottak zúgolód­tak, hogy igy meg ugy, velük nem lehet ku­koricázni, sem tréfát űzni. Egy része el is távozott, üres gyomorral és teli keserűség­gel. Lipcsey a megjelenteket csitította és tü­relmet kért, 'hogy a házigazda még nincs je­len. Kilenc óra már elmúlt, amikor újra ko­pogtattak a szerkesztőség ajtaján. — Ujabb vendég érkezik — kiáltottak a várakozó vendégek. És már nem is bosszan­kodtak, hanem nevettek. Megnyílt az ajtó és bábom — fehérbe öltözött — szakács lépett be az ajtón. Nagy ezüst tálakban hideg felvágottakat hoztak, siilt libákat, csirkéket, hideg karajokat, bo­rokat, pezsgőket., ásványvizeket kosárszámra, külön egy 2ő literes üvegben pecsenye bort és mindenféle jókat. Hirtelen kipakoltak, az asztalokat megterítették és ekkor, mintegy végszóra, megérkezett Csoór Gáspár is. Kö­szöntötte a vendégeket, majd igy szólt: Hallom, -hogy az urak már türelmet­lenkedtek, sőt zúgolódtak is. Vegyék kérem tudomásul, hogy ha Csoór Gáspár estélyt ad, mint képünkön .látható, minden akad, a mit szem, száj megkíván. Most pedig tessék hozzálátni a fogyasztáshoz. Lipcsey csodálkozott, hogy honnan ke­rültek elő a drága falatok és nedűk az asz­talra? A rejtély csakhamar megfejtődéit. Jött Kass János, most már a „legöregebb" szegedi bohém, aki persze szintén a meghí­vottak között szerepelt és aki tudván-tudta, bogy ha Csoór estélyt ad, akkor minden hoz­závalót neki kell adnia. Persze ő küldte, még pedig barátságból a finom falatokat és a te­mérdek italt. Éjfél felé megérkezett Kukac is a bandájával és a reggeli ideje is elmúlt, amikor a társasag még mindig nem moz­dult, A tatárjárás óta olyan pusztítást ínég nem vittek végbe, mint ezen az estélyen, a minek íhire ment és ami Csoórnak sok kelle­metlenséget szerzett, inert a hitelezői arra az álláspontra helyezkedtek, hogy aki ilyen es­télyt tud adni, az fizethet is és a különféle tartozásokért sorra perelték a vidám bohé­met... * A Somogyi-éra karmestere, Znojemszky Nándor, jó pénzért, a próba időn tul is taní­totta a társult énekesnőit. Többek között Kál­lai Lujzát is, a szépbangu alt-énekesnőt, aki amikor beszüntette a privát tanulást, -elvesz­tette a karmester hajlandóságát. — Mit szólalsz hozzá — mondta a 'kar­mester az egyik színházi kritikusnak — a Lujza, ez a sidó Ián, nem tudja már énekelni semmi és ha kigurulja a színpadra, .akkor csinálja nekem itt a foxni, meg arc-faggatá­sokat. Ezt nem türöksz és ha .megharag­szoksz, ugy össze-vissza csinálok neki a parti, hogy arrul sántái... „Belvárosi Kávéház" Elsőrangú kávéházi italok. Hideg bütfet. Pontos kiszolgálás. Naponta Lehotai Testvérek klasszikus zenekara játszik. Kivéve minden szerdán Vajda Jancsi zenekara játszik. a kereskedelem központja, hűvös és kellemes teraszszal. Számos látogatást kér Sfrasser Manó Belvárosi-kávéház vezetője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom