Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-27 / 199. szám

8 DÉLMÁGYAR0J8JSZAG Szeged, 1916. augusztus 400. A város jövedelmei. A pénzügyi bizottság pénteki ülésén nagy vonásokban szó került arról, hogy gondoskodni kellene a város jövedelmeinek fokozásáról. Tervüket a hatóság képviselői anynyira általánosságban érintették, hogy egyelőre csak azzal lehet számolni, hogy ez a terv ifelmerült. Minden esetre üdvös, hogy a dolog már akkor nyilvánosságra keriilt, amikor még a tanács javaslatával nem készült el, inert igy «a uyilvánosságnaik alkalom nyilik arra, hogy a legkisebb részletkérdést is a legszélesebb megvitatás tárgyává tegye. Abban bizonyára mindnyájan egyetértünk, hogy a város jövedelmeit fokozni kell. Nem csak azért, mert a háborús idők részint elháríthatatlan, részint lelkesen vállalt terhei költségvetésünkön különben nagy rést ütnének, hanem azért is, mert az a hatalmas munka, amelyre alkotásra éhesen, [fejlődésre edzetten készülnék fel az egész országban, a szükséges anyagi erők hátvéde nélkül meg sem indítható. Nem mondjuk, hogy minden város ezzel a köteles gondossággal jár el, de ugy hisszük, hogy Szegednek igy kell cselekedni-, ha helyzetét megtartani és — amiért a legnagyobb munka sem sok ettől a nemzedéktől — javítani is akarja. Nem akarjuk ez alkalommal újból felsorolni azokat az alkotásokat, amelyeknek a közel jövőben való megvalósítása elháríthatatlan kötelességünk. Ezeknek a műveknek egyik része a városi élet elsőrendű alkotó eleme, amelyeknek már állani kellene és amelyeknek megépítését a háboru után nem halasztliatjuk tovább. A másik rész csupa olyan intézmény, amely bővítené a város kereteit, fokozná idegenforgalmát, emelné kulturáját és egyikmásik segítene életre kelteni azt a szellemet, amely nélkül a kereskedelem és az ipar fejlesztése érdekében a siker reményében valamit is alig lehetünk. Eddig a hatóság kevés kivétellel a városi jövedelmek fokozásának nagyon egyszerű, de ugyanolyan káros, módjához folyamodott. Ma már a városoknak a különböző pótadóknak meghonosításán, vagv emelésén kivül egyéb jövedelmi források is bőségesen rendelkezésre állanak. Ezeket a jövedelmi forrásokat kell első sorban [felkutatni. A pótadó-politika csak akkor nyerhet helyet a közgyűlésen, ha a szükséges pénz előteremtésére más mód már nem kínálkozik. Fölösleges, hogy az ilyen pénzügyi politikának áldásait ismertessük. Köztudomásu, hogy minden irányban fejlbsztőleg hat a város életére, megkíméli azon kivül a polgárságot attól, hogy a legkülönbözőbb pótadókka( fölöslegesen zaklassák. Ezek az általánosan érintett elvek természetesen nem: jelentik azt, hogy a polgárság minden terfhet elháríthat magáról. Ha igényeket támasztunk a hatósággal, a város jelenével és jövőjével szemben, olvan helyzetet kel! teremtenünk, hogy a hatóság munkája sikerrel járhasson és a város szebb és nagyobb jövőjéért munkában, pénzben meg kell hozni minden olyan áldozatot, amely teherbírásunk egyensúlyát nem érinti.- De nemcsak sérelmes lehet a polgárságra, hanem határozottan káros a város jövőjére, ha a hatóság a följfölmerülő szükségletektől hagyja irányítani pénzügyi politikáját, ahelyett, hogy megállapítaná a közel jövő terveit és terheit és ezek számára egységes terv szerint igyekeznék fedezetet találni. Nem lehet állandó gyakorlat, hogy uj pótadót hozzunk be, vagy a régit emeljük iföí, valahányszor ujabb kiadás számára kell fedezetet keresni. Tessék idejében gondoskod- ni arról, hogy például a legközelebbi öt évben fölmerülhető .minden nagyobb kiadás számára idejében meglegyen a fedezet. Normális időkben ez nem boszorkánymunka, hiszen keli lenni a hatóságnak valami munkatervének, amely irányt mutat a pénzügyi wüveletek ter^n ^ Természetes, hogy a város fejlesztése a legkülönbözőbb vonatkozásokban jelent hasznot az egyeseknek is. Helyes tehát az az igény, hogy ebből a haszonból bizonyos százalékot a köz javára engedjenek át. De végzetes politika lenne, anélkül fokozni lényegesen az amugv is súlyos terheket, hogy legalább az elöíölíéieleit teremtenők meg a polgárság helyzete javításának. BUDAPEST, augusztus 26. (Közli a miinisztierdaiölki sajtóosztály.) Vipachtól délre fekvő állásaink ellen irányuló olasz tüzérségi tüz időnkint újra nagyon élénk volt. A Plöicken-szakaszon az olaszok közeledési kísérleteit meghiúsítottuk. A Fleims-völgytöl délre fekvő harcvonalon több zászlóaljnak a Cauriol ellen irányított ismételt táA román Predeál, augusztus 26. A politikai hely- | zet megvitatásában a félhivatalos Echo de Bulgarié azon megállapításra jut, hogy dacára az utóbbi idő'ben szárnyrakelt hireknek, még ma is egészen bizonytalan, mi a szándéka a román sphinxnek. Romániában — irja a bolgár lap — mindenesetre a belátás és az ész az irányadó Ezideig, — állapítja meg az „Eolio de Bulgarié" — Románia magatartásában sem miféle radikális fordulat nem állott be és a látszat szerint ez az ország el van határozva arra, hogy eddigi magatartását még sokáig fenntartsa,. Bern, augusztus 26. A Hirsevija Vjedomosti jelenti, liogy még folyton küldik Romániából a> központi hatalmaknak a gabonát és a Dunán zavartalanul folyik a német katonaszállitás. — Világos — irja az orosz lap — hogy Románia mindkét luiborus féllel fenn akarja tartani a jó viszonyt. Bratianu mindig uj ürügyeket talál, hogy elkerülje a színvallást. Egyik nap arról kivan Ígéretet, hogy a Duna felöl nem támadják meg, a másik nap konstatálja, hogy Románia még nem kész és a Bánát kérdéséről akar tárgyalni. Annyi bizonyos, hogy Bratianunak ez a kötéltánc kedvenc mulatsága, de mi már alaposan meguntuk. Romániával szemben világosan és energikusan kell fellépni, mert különben eloperál a háboru végéig anélkül, hogy döntene. Stockholm, augusztus 26. A Novoje Vremja-nak jelentik diplomáciai forrásból, hogy a pétervári és a bukaresti kormányok között élénk tárgyalás folyik, azonban Brw tiarni igyekszik a tárgyalásokat kinyújtani, nehogy lekötelezze magát. A bukaresti orosz követ igen részletes táviratot küldött Pétervárra, amelyben kifejezi' azt a véleményét, hogy nem lehet bizni Románia közbelépésében. Berlin, augusztus 26. Hamburga jelentik Londonból: Oroszország az antant nevében Bukarestben rövid lejárata nyilatkozatot követelt arra nézve, vájjon Románia megengedi-e az orosz csapatoknak Bulgária felé való átvonulását. Londonban az ilyen eljárást egyetlen módnak tekintik arra, bogy a Szalonikiban levő szövetséges haderők biztosságáról gondoskodjanak. A jövő 'héten Azok a javaslatok tehát, amelyeket a városi jövedelmek fokozásáról a hatóság legközelebb előterjeszt, irányt mutatnak arról is, hogy a tanács milyen várospolitikát akar a jövőben, követni. Ép azért fokozott érdeklődéssel várjuk. Remélhetőleg uj csapásokat vág a javaslat, át van hatva okos és reális üzleti politikától és minden izében — lia adókra kerülne a sor — progresszív. madásait, valamint gyengébb ellenséges osztagoknak a Cinia di Cece területen a hegygerincen lévő állásaink ellen indított gyengébb elötöréseit visszavertük. Lisernné! báró Siedler hadnagy egy Capronit lelőtt. HÖFER altábornagy, * a vezérkari főnök helyettese. helyzet. Bukarestben a király elnöklésével fontos tanácskozás lesz. Bern, augusztus 26. A svájci vörös-keresztnek a svájci hadsereghez beosztott főorvosa közli, hogy Románia fiatal orvosokat keres, különösen olyanokat, akik a sebészetben vannak kiképezve. Bukarest, augusztus 26. A Steagul Híreket közöl a kabinetben küszöbön álló változásokról. Ezek szerint Eerekide, a kamara elnöke vállalná a külügyminiszterséget, Bratianu Vintilla, a miniszterelnök testvére kapná a belügyi tárcát, Saveanu pedig közmuiikaügyi miniszterséget vállalna. Augusztus 19-ikén nem pusztult el német tengeralattjáró, — (\z angol jelenfés nem felelt meg a valóságnak. — BERLIN, augusztus 26. A Woiff-ügynöksiég jellemű: Az augusztus 21-iki hivatalos jelentésihez pótlásul jelentjük, hogy most már az augusztus 19-iki vállalkozásban résztvett összes tengeralattjárók visszatértek. Az angol tengerészeti vezérkarnak egy német tengeralattjáró szétrombolásáról szóló jelentése tehát nem felel meg a valóságnak. A TENGERÉSZETI VEZÉRKAR FÖNÖKE. Angol jelentés a Zeppelinek sikeres támadásáról. London, augusztus 26. (Hivatalos.) Egy ellenséges légahjónak sikerült London külvárosait elérni. A léghajóról robbanó- és gyújtóbombákat dobtak le. Három férfi, három asszony és két gyermek meghalt, három férfi és négy asszony komolyabban, négy fénfi, hét asszony és három' gyermek megsebesült; ezek a könnyebb sérülések üvegszilánkoktól erednek, amelyek a felrobbanó bombák miatt összetört ablakokból repültek ki. Ezeken kivül egy katona súlyosan, tizennégy pedig könnyebben megsérült. Az eddig beérkezett jelentések szerint az ellenséges légihajóról negyven bomba esett le; a legtöbb kicsiny házakra, vagy épenséggel nyilt mezőre hullott. Az egyik bombának azonban Az olaszok áttörései meghiúsultak.