Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-25 / 197. szám

9 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1916. augusztus 2-5. Az orosz harctéren nem volt jelentős esemény. Vissza a szabad kritikához. Teljes kudarc érte a bizalmi tanács intéz­ményét, amin egy pillanatig semi lehet cso­dálkozni. Maga az intézmény saját méhében hordta végzetét; elgondolása túlságosan me­rész és irracionális volt; nemi is érhette más sors, mint a keserű bukás. Ezért az ellenzéki vezérek legfeljebb önmaguknak tehetnének szemrehányást. Parlamenti élet keretén be­lül lehetetlen az ellenzék politikai szerepét másban, mint a kritika szabad kifejtésében elképzelni. A bizalmi tanács tagjai sokkal többet akartak ennél, ők nem bírálni, hanem diktálni akartak, értvén ezt olvformán, hogy a külügyminisztert utasításokkal láthassák el a jövőre nézve. Burián nem kért ebből a kül­politikai iskolából s mivel a magyar ellenzék fáradozása ezen a téren kárba veszett, most ad audiendum verbum' kivánja delegációk elé idézni a renitens külügyminisztert. „Lábhoz tett fegyverrel némán hallgat­juk a vádakat," — mondta a képviselőházban gróf Tisza István miniszterelnök, amikor a lemondott ellenzéki bizalmi férfiak szemre­Ihányás-zuhataga elhömpölygött a lábai előtt. A kormányeinöknek talán csak néhány tényt kellett volna a képviselőház elé tárni és ak­kor lefegyverezi Andrássyt, Apponyit és Ra­kovszkyt; azonban hallgatott és lábhoz tett manlieiherrel tűrte a bírálatok haragos szó­áradatát. A szavaiból, a beszéde alaphangjá­ból azonban kiérezhető az a mélységes és őszinte fájdalom., amely a magyar haza bol­dogságáért aggódó lelkét áthatja, látva az el­lenzék legkiválóbb férfiainak a sajnálatos el­tévelyedését. Az elhangzott nyilatkozatok szerint az ellenzék bizalmi férfiai azért vonultak vissza titkos ellenőrzői hivatásuk gyakorlásától, mert a külügyminiszter részéről bizalmatlan­ságot tapasztaltak és mert nem kapták meg a lehetőségét anak, hogy a monarchia kiilpoli Ilkájának irányításában részt vehessenek. .Ha emlékezetünk nem csal, a bizalmi férfiak né­hány héttel ezelőtt a parlament előtt kijelen­tették, hogy a tisztük nem egyéb, minthogy a királyt a nemzet és az ellenzék hangulatá­ról olykor közvetlenül informálják és az or­szág intézőitől a helyzetről intim felvilágosí­tásokat fogadjanak el. Arról nem1 volt szó, hogy a bizalmi férfiak a delegáció felelősség­revonó felad'atát is vállalják és külpolitikán­kat nyilvános ellenőrzés nélkül tényleg irá­nyítsák is. A miniszterelnök szerint a bizalmi tanács „bizonyos téves felfogások" útvesztő­jébe került. ; , , Nem árulták el, hogy a külügyminiszter milyen kérdésekre tagadta meg a választ és miben látták megnyilvánulni a magyar szár­mazású Burián bizalmatlanságát. Nem ismer­jük a legsúlyosabb helyzetben kormányra került Burián érzékenységének hőfokát, azonban emberileg még azt .is meg tudnánk érteni, ha tényleg nem fogadta volna öröm­mel az alkotmányon kívüli bizalmi tanácsot. Lehetetlenség tehát tiszta képet alkotni a magyar história eme nevezetes fordulatáról. A hirtelen jött ellenzéki irányváltozás után csak azt feliét megállapítani, hogy az ellenzék végre eljutott az egyedül lehetséges megoldáshoz. Hogy fog-e a legkényesebb kérdések nagy publicitása a nemzet harctéri és politikai küzdelmének használni. — ez vi­szont olyan kérdés, melyet az ellenzék való­színűleg ismét csak akkor fog meggondolni, amikor befejezett tények elé állította önma­gát, amikor tehát a nemzet legfeljebb azt mondhatja Sonninóval: Már késő! BUDAPEST, augusztus 24. (Közli a mi­nisztereinölki .sajtóosztály.) Az orosz harcté­ren néhány kis sikeres előtéri vállalkozáson kiviil sem Károly főherceg lovassági tábor­nok haderőinél, sem Hindenburg vezértábor­nagy arcvonalán, nem történt jelentős ese­mény. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, augusztus 24. Á nagy főbadi­száillás jellenti: A Sonnnetől északra tegnap este és éjjel az ellenségnek ujabb erőlködé­seit meghiúsítottuk. Az angolok támadásai­kat ismét a Thiepval és Pozieres között elő­rehajló iv ellen, valamint GuHIemont körüli állásaink ellen irányították. Maurepas mel­lett és különösen e helységtől délre nagy francia erőket részben komoly harc után visszavertünk. A Maastól jobbra a Thiaumónt Fíetiry A román Lansanne, augusztus 24. A francia (Svájc­ban 'az a hír terjedt el, hogy Románia au­gusztus utolsó napjaiban föltétlenül beavat­kozik a háborúba, a négy esszö vétség oldalán. Missir Vazul, a román szenátus elnöke, aki a liaussaneí Beau Rivage Poforce-szállöbaiű tartózkodik, erre vonatkozólag a következő nyilatkozatot, tette: — Exponált állásomnál fogva csak ter­mészetes, bogy Románia politikai terveiről nem tehetek kijelentést. Egyébként azonban még otthon sem tudják, milyen álláspontra fog Románia helyezkedni s talán még kirá­lyunk sem adhatna ilyen kérdésre határozott feletetet. Annyii azonban valószínű, hogy a közel jövőben nem lépünk a háborús orszá­gok közé és olyan hamarosan semmiesetre sem, amint azt itt a kósza hirek beszélik. Románia sem Németország, sem Francia­ország, sem Anglia kedvéért nem fog hábo­rúba keveredni, polgáraink ezreit nem áldoz­zuk fel idegen érdekékért. Ha biztos kilátá­sok nélkül hábornbia keverednénk, ugy jár­nánk, mint. Belgium és Szerbia, melyek ren­geteg szenvedések árán nyerhetik esetleg vissza függetlenségüket. A román szenátus elnöke kijelentette, hogy Laussanéból néhány hétre Biarrizba utazik, de el van készülve arra is, hogy egy. távirat bármikor hazaszólítja. Bukarest, augusztus 24. A bukaresti la­pok jelentik: Iliescu L. tábornok, a hadügy­minisztérium államtitkára hosszabb ideig1 dolgozott Hmnmerstein báró ezredessel, a német követség katonai attaséjával. Bukarest, augusztus 24. A bolgárok és a németek előnyomulása itt leplezihetlen ha­tást tett. A félhivatalos Indépendance Rou­mai ne ma vezércikkében foglalkozik az ese­ményekkel A komoly román lapok nem tit­kolják, liogy a győzelmes bolgár offenziva az egész román népre igen nagy hatást gya­BERLIN, augusztus 24. A nagy főhadi­szállás jelienti: Eltekintve orosz elöcsapatok ellen irányuló sikeres kisebb váltakozásaink­tól, amelyeknél foglyokat és zsákmányt szállítottunk be, lényeges jelenteni való nincs. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) szakaszon, a Chapitreben és az erdős hegy­ségben az ágyuharc hevessége délután lé­nyegesen fokozódott. Többszörös francia támadások Thiaumónt erődtől délre össze­omlottak. Az utóbbi napokban Bazenlin és Peron­nestól nyugatra légUiarcban Rlschebourg és Labassc vidékén elhárító tüzünkkel le­szedtünk egy-egy ellenséges repülőgépet. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszerelnöki sajtóosztálly.) helyzet. korol. Az antant-barát lapok ezt i,s érvnek használják fel arra, bogy Görögország példá­jával bizonyítgassák a semlegesség lehetet­lenségét, elfelejtve, hogy ha Venizelosz nem liiyta volna az antantot Görögországba, a bolgárok sem menteik volna oda. A józan köz­vélemény most látja, hogy mily helyes vo'.t Bratianu politikája, hogy nem siettette az eseményeket. Az olaszók blokálni akarják Eszakepiruszt. Lvgano. (augusztus 24. Athéni jelentés szerint a, Patrisz azt irja, hogy az olaszok a macedóniai hadműveletekben oly megálla­podás alapján vesznek részt, amely Romá­niának a világháborúban való beavatkozását biztosítja. Az Embrosz szerint az olaszok Epirnsz északi részébe vannak rendelve, (ahol a valómat olasz csapatok előőrseivel fognak találkozni s igy blokálni fogják egész Észak­epiruszt. Nem tagadható, teszi hozzá a Cor­Here della Sem tudósitója, hogy a váratlan olasz intervenció, amely a görög aspiráíciók­kaf ellenkezik, a közvélemény egy részében niagy haragot keltett, különösen mert. a gö­rög sajftó egy része hozzászoktatta a közvé­leményt ahhoz, hogy az olasz hadsereget megvcttendőuek bélyegezze. A helyzet Athénben. Lugano, augusztus 24. Corriöre delta Se­re levelezője szerint Athénben nagyon nyugtalanító a helyzet. A miniszteri tanács csaknem állandóan együtt van. Zaimisz mi­niszterelnök hosszasan tanácskozott Duzma­nisszal, a vezérkar főnökével és ennek he­lyettesével, !Metaxával. E tanácskozás alatt Ellíot angol követ az előszobában várakozott, hogy Zaimisszal beszélhessen. A német kö­vetség között te, liogy Görögországnak Kelet­Macedónián való felségjogai az invázió el­leném is érintetlenek maradnak. Ez a köz­lés, mint az olasz lap jelenti, a legnagyobb feltűnést kelti. Az angolok és franciák ujabb erőfeszítései meghiusulfak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom