Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-22 / 194. szám

Szegeti, 3916. au'gnsztus 22. DFELMIAGYARORSÜM E HÍREK oooo Augusztusi örömek. [Lakásügyi iszonyaim nagyon súlyos­bodtak. A házmester már direkt a hasamba akart, nézni, hogy személyes meggyőződést, szerezzen arról, amiről a szomszédok regél­nek: a drágaság miatt Ihust csak a hústalan napokon eszek. A házmesterné azt találta sérelmesnek, hogy amikor találkoztunk, sir hasem mondtam neki: Kezeit /csókolom nagy­sám! Sőt mindig ráförmedtem: Maga vén hanya, nem tud köszönni!! Ilyen körülméL nyek között természetes csak, hogy más nem maradt hátra, minthogy augusztus 15-én óvatosan és vigyázva fel kellett mondanom a lakást. /Felhívattam a házmestert és szól­tam: — November elsején kiköltözöm ebből az utolsó, 'mocsok-fészekből. Addig is sem a la­kóknak, sem magának, még kevésbbé félke­gyelmű, uzsorás gazdájának a pofájára nem vagyok kíváncsi. /A házmester dohogva távozott és a kö vetkező niaipon már a kapun állt a cédula, hogy egy két szobás lakás, három előszobá­val, négy fürdőszobával, öt konyhával hat kiló zsírral, hét millióval és nyolé toronyórá­val együtt e házban kiadó, mellékhelyiségen stb. stb. Másnap délelőtt fél hatkor épen a legja­vát alszom, csöngetnek, kopognak, dörömböl­nek az ajtón. Felriadok. Kimegyek az elő­szobába és megkérdezem: — Ki az? — Én!, mondja egy enyelgő férfihang. — Ja maga az! Hát akkor mondja meg a nevét is, hadd tudjam kicsoda. — Lakást jöttem nézni! — Hajnal ban akar lakást nézni és még dörömböl az ajtómon. Nem vagyok itthon! - De kérem, nekem csak ilyenkor van időm. i re / J ,-,:J v ál — Nekem meg épen ilyenkor nincs. A korai látogató odébáll, én visszafek­szem és alig alszom egy órát, ismét fellár­máznak. — Ki az?! — kiáltok dühösen. — Én, — válaszolt egy idegen. — Na Ibát lukacs, — ordítok most már — mégis szemtelen pimaszság magától, hogy felver .a legjobb álmomból. Takarodjon in­nen, mert ha kinyitom az ajtót, húsvétot rendezek és öntözés lesz. — Én kérem, nem vagyok a Tukacs, — hangzik kivülről. — Az nem baj! — (felelek. Magának is szól ugyanaz. Néhány pillanatnyi csönd, a nyájas ide­gen aztán elososzog. Délben,, amikor behoz­zák az ebédet, ismét berreg a csengő. Kiszó­lok az ebédlőből: — Ki az? . — Én! — Az énre nem vagyok kivánesi, a nevét mondja. Az ajtó előtt nem fogok bemutatkozni. — Magam is az ajtó előtt mutatkoztam be. ­— Azt. nem láttam! — Hát nyissa ki a szemét, az orra előtt v,an a névjegyem. Halk, borizü hang nyögdécsel: — Ketrec Ödön, vasúti tiszti szolga vagyok. — Az állása szép, de 'hagyjon ebédelni, mert a lakás úgysem magának való. Drága! Méreg- és szalámi-drága. — De kérem, — hangzik a folyosóról, — önnek semmi köze az állásomihoz. — Hát akkor csak álljon tovább az ajtó előtt. Délután tiz órakor, — gondoltam, — el­érkezett a pihenés ideje, az első napot már szerencsésen megúsztam és feküdni akarok, egyszerre csak ismét csöngetnek. Alig lépek az előszobába, egy sürgető női hang szól be: — Bocsánat, hogy ilyenkor jövök, de siessen kérem, mert mindjárt bezárják a ka­put. A lakást akarom megnézni. Legnagyobb rémületemre a női hang mellett kórust zeng a három férfi hangja is, akit nappal elküldtem: — Siessen kérem, siessen kérem! — Most nem érek rá sietni, — válaszol­tam nyugodtan. A legjobb akarat mellett se érek rá, jöjjenek akkor, amikor több időm lesz. — Ez borzasztóé, ez rémess, ez iszonya­toss, — mondta méltatlankodva a három férfi. r— Rendőrt fogok hozni, — szólt a nő! — Nagyon helyes, kedves nacesád, — fe­leltem udvariasan. De majd szeptember ho 30-án, éjfélkor hozza a rendőrt, akkor ugyan­is a kormány rendeletére visszaigazitjuk ti­zenegyre az órákat, akkor lesz 60 percnyi időm, akkor én magam is kitapasztalom önökkel együtt a lakásomat. (h. i.) — A magyar és osztrák kormány tanács­kozásai Budapesten. A Budapesti Tudósító jelenti: A magyar és az osztrák kormány tagjai hétfőn Budapesten folytatták gazda­sági tanácskozásaikat. E célra lovag Leth osztrák pénzügyminiszter vasárnap este, gróf Stürgkh osztrák miniszterelnök, dr. Spitz­miiller osztrák kereskedelemügyi miniszter, báró Forster osztrák vasutügyi miniszter és báró Zenker osztrák földmivelésiigyi minisz­ter pedig hétfőn reggel Budapestre érkeztek és a Bristolban szállottak meg. Az osztrák minisztereket ezúttal csak titkáraik kisérték; szakelőadóik nem jöttek velük. Délelőtt tiz órakor az osztrák kormány tagjai felmentek a miniszterelnökségi /palotába, ahol közben gróf Tisza István miniszterelnökön kivül megjelent dr. Teleszky János pénzügymi­niszter, báró tlarkányi János kereskedelem­ügyi miniszter és báró ühillány Imre föld­mivelésiigyi miniszter. Délben a miniszterek villásreggelire gróf Tisza István miniszter­elnök vendégei voltak. Délután folytatták a tanácskozást. — Andrássy, Apponyi és Rakovszky a királynál. Bécsből jelenti a Wiener Allgemeine Zeitung: őfelsége hétfőn fogadta az ellen­zéki vezéreket. Uróf Andrássy Gyula íélegy­kor, gróf Apponyi Albert fél/kettőkor ós Ra­kovszky István félháromkor jelent meg audiencián a király előtt. A magyar párt­vezérek este visszautaztak Budapestre. — Bécsből jdentik: A bizalmi férfiak kihallga­tásuk után. visszatértek lakásukra. Sok hir­lapiró várta őket, de semmiféle érdemleges közlést nem tettek. Szűkebb környezetben el­mondották, hogy a király pompás szinben van és élénk érdeklődést tanusitott a szóban lévő kérdések iránt, — József főherceg reliefjének leleplezése. Debrecenből jelentik: A Katona-Otthonban vasárnap délelőtt Hazay honvédelmi minisz­ter jelenlétében leplezték le József királyi herceg- reliefjét. Az ünnepséget a városi da­losegyesöilet éneke nyitotta meg, majd Bal­tazár Dezső püspök ünnepi beszédet mondott, melyben József királyi herceg nagy egyéni­ségét méltatta. Ezután Baltazár püspök arra kérte báró Hazay Samu minisztert, hogy a debreceniek ragaszkodását és szeretetét tol­mácsolja József királyi hereeg előtt. Beszéde közben hullt le a lepel a királyi herceg dom­bor müvü szobráról, melyet a jelenvolt höl­gyek megkoszorúztak. Márk Endre polgár­mester rövid szavakkal a város gondozásába vette az emlékmüvet. A honvédelmi minisz­ter meghatottan jelentette ki, hogy Debrecen népének ragaszkodásáról és szeretetéről in­formálni fogja megbízóját a maga részéről pedig biztosította Debrecent legjobb indula­táról. Az ünnepség ezzel véget ért. Délben a Bika-szállóban a város bankettet adott a mi­niszter tiszteletére, aki a nagyerdei népün­nepen is megjelent, Hazay báró ezután visz­szautázott Budapestre. — Szent István napja. Első apostoli kirá­lyunknak, Szent Istvánnak napját a hagyo­mányos kegyelettel ünnepelte meg az ország. Szegeden a rókusi templomban hivatalos ün­nepi mise volt, amelyen a hatóság képvisele­tében/ di-. Somogyi Szilveszter polgármester és Bokor Pál polgármester-helyettes jelent meg. — Budapesten a katolikus agyház, a hi­vatalos világ ós a székesifőváros hazafias kö­zönsége az őszies, hűvös, esős idő ellenére már kora reggel nagy tömegekben zarándo­kolt az ünnep színhelyére, a budai várira. Pont nyolc órakor érkezett a királyi vár tem­plomba Albrecht Ferenc királyi herceg, a ki­rály képviselőije, báró Pránay Gyula ezredes, szolgálattevő kamarás kíséretében. A király képviselőjét a papság élén Csemoch János bibornok-lhercegpriinás fogadta. A nagy kör­menetet bevezető könyörgések után megin­dult az országos körmenet. A Szent Jobb előtt vitték a királyi udvari vár-plébánia zászlait. A körmenetet vezető hercegprímás után a király képviselője, Albrecht főherceg haladt. A menet ezután a koronázó főtem­plomhoz ment, ahol már ott voltak Augusz­la és Zsófia főhercegnők. Az ünnepélyes mise végeztével a menet visszaindult a budai vár­tem.pJomha, aíhol a Szent Jobbot a hivők tisz­teletére a főoltár elé tették ki. Az ünnepségek sora Te Denmmal záródolt be. — A magyar nemzet ünnepét Bécsben is ünnépiesen ülték meg. A kapucinusok templomában ünnepi mise volt, amelyet Bjetik Imre püspök, apos­toli tábori vikárius nagy papi segédlettel celebrált.. Dr. 11 asz teológiai tanár magyar hitszónok latot tartott. Az istentiszteleten a több állami méltóságok is megjelentek. — Belgrádban a római katolikus konak-tem­plombam Bzenl István naipja alkalmából ün­nepi szent mise volt magyar prédikációval. Az istentiszteleten részt vettek báró Hhemen gyalogsági táimrnok, katonai kormányzó, Thallóczy országos polgári biztos, továbbá a tisztek es a polgári személyek körül számo­san. — Kitüntetés. Ilin Mladen 5. honvédgyalog­ezred beJi őrmestert az eksőosztályu vitézségi éremmel tüntették ki. — A kistozsdék nem kapnak árut. A szegedi dohánytőzsde tulajdonosok vasárnap értekezletet tartottak, hogy megbeszéljék milyen módon juthatnának áruhoz. Harminc kistőzsde van íázegeden, akik részére heten­kint kétszer ad a nagytőzsde árut, miudeus alkalommal makszimum 150 korona értékül. A tríyt'ikosok megállapodtak abban, hogy a péuziigyigazgatósághoz fordulnak orvoslás­ért. Hétfőn meg is jelentek Tőrös Sándor pénzügyigazgatónál és kérték, hasson oda, hogy több árut kaphassanak. A pénzügy­igazgató kijelentette, hogy sajnálatára nem tudja a kérést teljesíteni. A tőzedések elhatá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom