Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-20 / 193. szám

iSzeged, 1916. augusztus 20. Í1ÉLMA GY ARORSZÁG €gy hónapig a háborús Jfémefországban. ii. Az élelmiszer jegyek tekintetében nem túlságos a szigorúság. Tutzingban például napokig ebédeltem' és vacsoráztam, anélkül, hogy a pincérnő husjegyet kért volna tőlem, pedig nem laktam abban a szállodában, ahol étkeztem'. Drezdában sem kérték tőlem egyetlenegyszer sem husjegyet. Ilyen jegy hiányában egyszer azonban majdnem) húsétel nélkül maradtam ebédre. Nürnbergben, mivel nem szállottam meg, nem volt husjegyem. Délben betértem egy jobb étterembe. A pincérnőnek megmondtam, hogy magyar vagyok és nincs Ihusjegyem. íHa anélkül ad 1 húst ebédre, hálásan veszem, ha nem, ugy beérem valami más étellel is. A pincérnő erre kijelentette, hogy husjegy nélkül lehetetlen hust adnia. Közbeavatkozott azonban egy ur: ) — Hacsak husjegy kell önnek, szívesen szolgálok vele. Parancsoljon! S avval a tárcájából elém rak egy csomó husjegyet. Szabadkoztam, hogy nem akarom őt megrövidíteni és csak akkor fogadtam el a felkínált jegyeket, amikor azzal biztatott, hogy ne féltsem őt, mert van neki jegye bőven. összesen hatszázötven gramm húsról szólottak ezek a jegyek, amelyéknek annyival inkább örültem, mert ezek ilandesmarkák, vagyis olyan husjegyek voltak, amelyek Bajorországban, Württembergben és Szászországban mindenütt érvényesek. Keftyérjegygyel is mindig oly bőven, voltam ellátva, anélkül, Ihogy jogtalan uton iparkodtam volna ilyen jegyekhez jutni, hogy naponta 8—10 zsemlyét fogyasztottam. Egy-egy zsemlye súlya 35 gramm. Sok helyütt markenfreie zsemlyét árulnak. Ezekhez nem kell kenyérjegy, valamivel fehérebb listzből sülnek és — jóval drágábbak. A berlini Wertliéim-áruházban lisztet is árul. nak, amely szintén markenfrei evvel a felírással: „Auslündiséhes Mdhl" (Külföldi liszt), ennek azonban fontja két márka, vagyis métermázsája közel hatszáz korona. Meglehetősen szűkében vannak a nénietek a szappannak, tojásnak, lisztdarának és cukornak. A kenyérrel való ellátás dolgában Magyarország és Németország közt az a különbség, hogy akinek Németországban kenyérjegye van; — már pedig az van mindenkinek, — az arra holtbizo nyosati megkapja a maga lisztjét, vagy kenyerét, ami nálun'k, sajnos, nem mindig bizonyos. Mikor én ezt többeknek megmondottam, hihetetlennek tartották és Németországra nézve egyenesen elképzelhetetlennek. Mindenütt, amerre jártam, biztosítottak róla, hogy Németországban sehol és soha a háboru folyamán egy pillanatig sem volt e tekintetben fennakadás. A szappan, tojás, lisztdara és cukor, valamint vaj dolgában azonban a fen* a'kadás nem ritka. Tutzingban például az egyik iizlet ajtaján a következő felírást ol vasiam: — „Es wird ersuíűht midh mit Butter und Eier in Rulh zu iassen." (Vajjal és tojás gal hagyjanak kérem békén.) A tojás hatósági ára egyébként darabonkint huszonöt pfennig. Én 'magam különben egy hónap alatt minden külön utánjárás nélkül husz tojást fogyasztottam. Az Elba melletti Schandauban, ahol néhány órát töltöttem, tojásjegy nélkül kaptam a rántottát. A cukorból egy adag kávéhoz csak egy kockát adnak, még pedig a kávéházakban és vendéglőkben mindenütt cukorjegy nélkül, sok helyütt azonban egyáltalán nem adnak cukrot, vagy pedig saecharint.*) Sajt és mindennemű hal (füstölt, olajos és friss) mindenütt bőven kapható. Tejjegy is van Németországban. A férfiaknak egynegyed, a nőknek és gyermekeknek ipedig (fél liter tejet utalnak ki fejenkint és naponkint. De ez csak a magánháztartásokra szól, mert mindennemű nyilvános étkező helyiségben jegy nélkül adják a tejet. Magam mindennap legalább kétszer kávéztam, de sehol és egyetlenegy esetben sem kértek tőlem vagy másoktól tejjegyet. Megfordultam német városokban és falvakban, előkelő vendéglőkben és kávé,házakban, parasztkorcsmákban és parasztházaknál, de sehol egy panaszos szót nem hallottam az élelmezés kimértsége miatt és a legsajátabb, tapasztalataim alapján és a legtárgyilagosabb becsületességgel állithatorn, hogy Németország oly messzire áll az éhínségtől, mint a franciák vagy oroszok — Berlintől, ami különben eléggé kiviláglik a fönti áradatokból és az élelmiszerjegyekkel való bőkezűségből is. Ha Németországot éhínség fenyegetné, akkor liesonlitliatlanul magasabb volnának az árak és sokkal sziikmarkuabak lennének az élelmiszer jegyek osztogatásában. Az lény, hogy a drágaság ellen sok panaszt hallottam. De mikor a mii árainkról és élelmezési viszonyainkról világosítottam fel őket, szinte megkönnyebbülten lélekzettek föl, meri ők azt hitték, hogy mi Ma gyarországon tujben-vajban, fürdiink, még pedig — olcsón. Az eddig elmondottak kizárólag a vendéglői, illetve kávéházi élelmezésre vonatkoz nak. A magánháztartások ezzel szemben sokkal erősebben érzik meg az élelmiszerek kimértségét, Hust általában hetenkint esak kétszer mérnek ki, még pedig szerdán és szombaton. Akkor azonban beszerezhetik a fogyasztók a hét többi napjára való hussziikségleteiket is, ha van, — hnsjegyük. A jobbmóduaknak elég gyakran kínálkozik alkalom arra, hogy a kiszabott mennyiségen fölüli húshoz jussanak, még pedig olyiformán, hogy a szegényebbek nincsenek mindig abban az anyagi helyzetben, hogy a nekik kijáró husmennyiséget beszerezhessék. Ezek aztán ihusjegyeiket átadják azoknak, akiknek van elég pénzük ahhoz, hogy ezeket a husjegyeket beválthassák. Az élelmiszerjegyek átruházása ugyan nagyon szigorúan tilos, de azért az ilyen átruházások elég gyakoriak. Szóval a németek hires és sokat bámult fegyelmezettsége gyomorba vágó kérdésekben nem anynyira mintaszerű, mint más téren. A tejjegyeket a magánháztartásokban sem veszik szigorúan. A starnbergi tó környékén a tej ára 18—20 pfennig közt váltakozik, Frankfurt környékén 28 pfennig literje, Berlinben néhány pfenniggel drágább. A legszigorúbban van keresztiilvive a jegyrendszer a cukor és szappan tekinteté>en. Arra, hogy valaki a maga havonkinti tét font cukorjánál, vagy a maga havonkinti láromszáz gramm, mosó- és száz gramm mosdószappanjánál többhöz jusson, nem igen kínálkozik eshetőség. A német tudomány azonban itt is segítségére siet a megszorult németségnek és különböző kitűnő minőségű mosóporokkal és más vegyi termékekkel enyhít a szükségen és mossa fehérre a németeket. Élelmiszer-felhalmozások is gyakran fordulnak elő a gazdagabb háztartásokban, amelyek hosszú időre és bőségesen látták el magukat a legkülönbözőbb élelinicikkckkel. E tekintetben informátorom egy — kéményseprő volt, aki foglalkozásánál fogva az épületek legelrejtettebb zugaiban is megfordul. Tehát elsőrendű informátor. Ha azonban valamelyik üzletember nem akar valami árut kiszolgáltatni és a vevő abban a hiszemben van, hogy az illető az áruját visszatartja vagy elrejti, a vevőnek jogában áll a legelső rendőrrel házkutatást tartatni. Az üzletemberek tehát nem mondhatják olyan könnyű szívvel és nyelvvel, hogy nincs! Mert ha bebizonyul az ellenkezője, krudélis büntetés jár érte. Ruhajegyek augusztus elseje óta vannak. Az öt márkánál drágább kész fehérnemüek, valamint a tiz márkánál drágább szövetek és selymek ruhajegy nélkül és korlátlan mennyiségben vásárolhatók. Az olcsóbb kész fehérnemiiek és ruhaszövetek azonban csak jegy ellenében kaphatók. Ezzel megvédik a szegényebb néposztályt, melynek nem áll módjában egyszerre sokat vásárolni. Ha ugyanis jegy nélkül volnának az olcsóbb holmik is vásárolhatók, ese.tleg elvásárolnák azokat a szegényebbek elöl. Igy védi meg a német szervezettség a maga szegényebb népét. Striegl F. József. * Számtalan esetben .figyeltem meg, a mint ilyenkor a német hölgyek ridiküljéből kerül elő a kávéba való kocka cukor. VASS MOZGÓ-SZÍNHÁZ :-: TELEFON 807. :-: Vasárnap, augusztus 20-án. Izgalmas dráma az aranyásók életéből. A bosszúálló arany. Dráma 3 felvonásban. Játszák a legkiválóbb dán művészek. Előadások délután 3 órától kezdve. — Gyermekjegyek csak az első előadásra érvényesek.