Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-18 / 191. szám

DÉLMAGYARORSZÁTÍ Szeged, 1916. augusztus 18. A megszállott magyar-román határon. — Aage Madelung tudósítása. — Aage Madelung, .a liirnéves harctéri tudósító, aki mint a magyar kormány vendége Brassóban és iFogarasban járt, benyomásairól a következőképen számol be .a Berliner Tar/eblattban: Felsőbb engedelemmel Brassóból kiindulva, barátságos előzékenységgel módot nyújtottak nekem arra, 'hogy a román határra utazzam. A kisérőül kirendelt százados, aki határkérdésekben speciálista, ós én autón utaztunk a szászok által 700 esztendő óta megtermékenyített vidéken. A német nyelv és a magyar hazafiság itt szoros szövetségre léptek. A tölosvári szoros felé vettük utunkat. Megtekintettük a német lovagrend által 1200-ban épített Tölosvárt, egyikét ama hét erődítménynek, amely a kereszténységet a keleti invázió ellen védte. Az ut mindkét szélét 200 méteres hegyek -szegélyezik, az erdélyi Alpesek, a Királyhegy jobbról, a Buesecse balról. A hegyeket súlyos ködfátyol boritotta. És mi osak az utat határié havasi legelőket látjuk, apró román pásztorkunyhóikkal. A gyermekek, akik a legelőkön a marhára vigyáznak, már messziről hallják, amint az autónk püffögve feldolgozza magát a szűk uton. Elénk futnak, hogy kö'szöntsenek bennünket. Balkezükben tartják zsiros kalapjukat, de egyúttal megmutatják kinyújtott jobbkezük üres tenyerét. Igy állnak itt barátságosan nevető gyermekarcukkal, ahogy ősidőktől kezdve köszöntik az idegent. A hajadonfő az udvariasságot, a kinyújtott üres jobbkéz, a barátságos érzelmet fejezi ki. „Köszöntelek, de nincs a kezemben ellened fegyver." Szép köszöntés, amelyet sohsemi ifogok elfelejteni még akkor sem, ha már nem lesz igaz. -Vagy épen akkor nem felejtem el. Fent vagyunk. A szoros úttól balra egy egyemeletes ház áll. Ez a határőrségé. Közvetlen előttünk az utat egy sorompó zárja el. Túlnan áll egy őriház, amelyből kilép a román őr, amikor közel érünk a sorompóhoz és a román területhez. A kapitányom egy ösvényre tér le, amely közvetlenül a határt jelző sövény mellett visz fel a hegy magasságáig. Követem őt. A siirü ködön nem tudunk áttekinteni. Gsak már miután elég magasra szálltunk fel, veszem észre, hogy előttünk egy felhőbe burkolt erdő van, a melynek fái áttörnek a ködön. Ebben az erdőben a határ derékszögben balra eltér és épen a hajlásban 3 lépéssel előttünk egy román gyalogos katona áll őrt. Élettelenül, mozdulatlanul áll az elvarázsolt erdőben, a szemeit mereven ránk függeszti. A százados tudomást sem vesz róla, hanem kényelmesen elhelyezkedik a sövényen, velem beszélget, oly nesztelenül és gondolatlanul, mintha nem is állna mellettünk egy állig felfegyverzett román gyalogos. A román katonát ez láthatólag izgalomba hozza. A fegyvert az egyik válláról a másik vállára teszi át, ideoda járkál, végre előttünk defeliroz el és ugyanazon az uton visszatér. A fegyvere a legújabb konstrukciójú, patronjai és oldal, fegyvere a vállára kerített sötét köpönyeg alatt vannak elrejtve, a fején sötét szövetsapka, amely egy kissé hasonlit a szerbek sapkájához. Ezen kivül nincs rajta semmi egyenruha. A lábán a középkorú bocskor, vagy opánika, abaposztóból készült nadrág és az ing is valószínűleg szintén a saját tulajdona, mert nagyon piszkos. Az arca sovány és sárgás, látszik rajta az is, hogy a főélelmezése a kukoricakenyér és hogy igen kemény a szolgálat. Akár hogy van is, ez a román gyalogos egy cseppet sem mutat barátságos arcot és nem mutat kedvet, hogy (felénk közelítsen., sőt ellenkezőleg, egész igyekezete abban merül ki, hogy bennünket minél távolabb tartson, mert nagyon ferdén és nem sok jóakaratot elárulóan. néz reánk. Különben egy szót sem. szóltunk egymáshoz. Az ö posztjaik odaát állanak egy cikkcakk vonalban 100—100 méteres távolságban, az egész határmentén, kivéve az orosz és a bukovinai határt, amely úgyszólván nyitva áll. Szeged husz milliós kölcsöne — Beérkeztek a bankok válasza?. — (Saját tudósítónktól.) Mint azt annak idején jelentettük, Balogh Károly pénzügyi tanácsos előterjesztésére a törvényhatósági bizottság rnegbizta a tanácsot, hogy egy husz milliós beruházási kölcsön fölvétele ügyében budapesti bankokkal tárgyalásokat folytasson, és az eredményről a közgyűlésnek jelentést tegyen. A közgyűlés határozata értelmében a tanács fölszólítást küldött a nagyobb fővárosi bankoknak és ajánlatokat kért. A válaszok most érkeztek meg. Konkrét ajánlatot ezek közül egyik ban,k sem tett, sőt a Magyar Bank azt az értesítést küldte, hogy jetbnleg községi kölcsönök folyósításával nem foglalkozik. A Jelzálog- és Hitelbank arról kér felvilágosítást, hogy egy összegben, vagy részletekben óhajtja-e a város a kölcsönt felvenni. Kéri továbbá, hogy közölje a város a iegutolsó évi vagyonleltárt és költségvetést. A Pesti Hazai Takarékpénztár jelzálogkölcsön felvételét ajánlja. A Leszámitolóés Pénzváltóbank és a Kereskedelmi Bank szintén arról kér felvilágosítást, milyen módon kivánja a város a kölcsönt. Egy ajánlat azonban érkezett a városhoz, a Bodenkredit Anstalt-tól Bécsből. Ettől az intézettől ugyan nem kért ajánlatot a tanács, de a takarékpénztár öt 'százalékos záloglevélkölcsönt akar folyósítani ötvenéves törlesztésre, 5.44%-os annuitással. A városi tanács csütörtöki ütésén foglalkozott a válaszokkal és a bécsi intézet ajánlatával. A referens, Balogh Károly tanáósos, javasolta, hogy a város vegye fel az érdemleges tárgyalásokat a bankokkal 'és lehetőleg teljesítse azokat a feltételeket, amelyeket a bankok kívánnak. Javasolta még, hogy a tárgyalások) folytatásaival bizza meg a tanács a polgármestert. Bokor Pál polgármester-helyettes célszerűbbnek találná, ha iBalpgh tanácsos folytatnál a tárgyafásokat. A tanács az előadót bizta meg a kölosön-iigylet továbbvitelével. A Délmagyaiország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81. Góth Imrének adták a képzőművészeti ösztöndíjat. (Saját tudósítónktól.) A sok port felvert képzőművészeti ösztöndíj odaítélése a csütör töki tanácsülésen történt meg. A 'szabadságon levő kulturtaná'csos helyett Taschler Endre referálta az ügyet és a következőket jelentette: — iHáront pályázó van, László Gyula, Szivessy Tfborné Ós Góth Imre, aki a budapesti képzőművészeti akadémia növendéke. Góth az egyedüli, aki képességeit — a pályázati feltételeknek megfelelően — okmányokkal is igazolta. Góth Budapesten, Bécsben és Münchenben kivánja tanulmányait folytatni. Javasolom, — mondta Taschler — hogy Gótlli pályázatát vegye figyelembe a tanács, dacára annak, hogy elkésve érkezett. Számolni (kell a jelenlegi nehéz körülményekkel és azzal, hogy Góth a lövészárokból küldte be pályázatát, nem tudta tehát kiszámítani, hogy pontosan érkezzék a- pályázat Szegedre. A tanács elfogadta Góth pályázatát. Taschler Endre ezután előterjesztette javaslatát, amely szerint az ösztöndijat egy évre Góth Imrének kivánja juttatni. Megjegyzi, hogy a pályázati (feltételeknek egyedül Góth felel meg. A polgármester szavazás afá bocsátotta a javaslatot. A szavazás eredménye a következő volt: Gótihra szavazott dr. Somogyi Szilveszter, Bokor Pál, Balogh Károly és Taschler Endre; Lászlóra Tóth (Mihály és Koczor János. Dr. Thuróczy Mihály főügyész nem szavazott. Az ezer koronás ösztöndíjat tehát a tanács egy évre Góth Imrének ítélte oda. • — - 1 - * i..' !-.. I i A pályázati feltételeknek azt a részét, amelynek alapján a tanács az ösztöndijat odaítélte, itt közöljük: Az ösztöndíj évi 1000 koronás kamatai minden évben olyan szegedi születésű ifjúnak adható ki, aki a képzőművészet valamely szakában magát akár bel-, akár külföldön magasabban kiképezni óhajtja és hivatóttságát az odaítélésre jogosított ihatóság előtt elfogadható módon igazolja. Ezért a pályázati kérelemhez csatolni kell a születést és a végzett tanulmányokat igazoló okmányokon kivül a festői szakot, illetőleg a vázlatikönyvet és ezenkivüi egy, a képességet és hivatottság bizonyos fokát tanúsító, előrehaladottabb eredeti tanulmány müvet, a 'szobrászati szakot illetőleg pedig egy általa készitett eredeti mintát. Ha csak a festői szakra pályáznának, egyenlő képesség mellett az olaj festészettel foglalkozók. részesitendők előnyben. Harc a tengeren. Hága, augusztus 17, A „Shipping üazette" szerint augusztus első felében több, mint nyolcvannégyezer tonna tartalmú hajókat siilyesztettek el. A lap szerint német tengeralattjárók működésük tetőpontját fogják ebben a hónapban elérni, mert ha igy folytatják, augusztus havában körülbelül kétszázezerre emelkedik az elsüllyesztett hajók tonnatartalma. Török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, augusztus 17. A kii" lönböző hadszínterekről nincs jelenteni való. (M. T. I.) . „,