Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-18 / 191. szám

DÉLMAGYARORSZÁTÍ Szeged, 1916. augusztus 18. A megszállott magyar-román határon. — Aage Madelung tudósítása. — Aage Madelung, .a liirnéves harc­téri tudósító, aki mint a magyar kor­mány vendége Brassóban és iFogaras­ban járt, benyomásairól a következő­képen számol be .a Berliner Tar/eblatt­ban: Felsőbb engedelemmel Brassóból ki­indulva, barátságos előzékenységgel módot nyújtottak nekem arra, 'hogy a román ha­tárra utazzam. A kisérőül kirendelt százados, aki határkérdésekben speciálista, ós én autón utaztunk a szászok által 700 esztendő óta megtermékenyített vidéken. A német nyelv és a magyar hazafiság itt szoros szövetség­re léptek. A tölosvári szoros felé vettük utunkat. Megtekintettük a német lovagrend által 1200-ban épített Tölosvárt, egyikét ama hét erődítménynek, amely a kereszténységet a keleti invázió ellen védte. Az ut mindkét szélét 200 méteres hegyek -szegélyezik, az erdélyi Alpesek, a Királyhegy jobbról, a Buesecse balról. A hegyeket súlyos köd­fátyol boritotta. És mi osak az utat határié havasi legelőket látjuk, apró román pásztor­kunyhóikkal. A gyermekek, akik a legelőkön a marhára vigyáznak, már messziről hall­ják, amint az autónk püffögve feldolgozza magát a szűk uton. Elénk futnak, hogy kö­'szöntsenek bennünket. Balkezükben tartják zsiros kalapjukat, de egyúttal megmutatják kinyújtott jobbkezük üres tenyerét. Igy áll­nak itt barátságosan nevető gyermekarcuk­kal, ahogy ősidőktől kezdve köszöntik az idegent. A hajadonfő az udvariasságot, a ki­nyújtott üres jobbkéz, a barátságos érzelmet fejezi ki. „Köszöntelek, de nincs a kezemben ellened fegyver." Szép köszöntés, amelyet sohsemi ifogok elfelejteni még akkor sem, ha már nem lesz igaz. -Vagy épen akkor nem felejtem el. Fent vagyunk. A szoros úttól balra egy egyemeletes ház áll. Ez a határőrségé. Köz­vetlen előttünk az utat egy sorompó zárja el. Túlnan áll egy őriház, amelyből kilép a román őr, amikor közel érünk a sorompóhoz és a román területhez. A kapitányom egy ösvényre tér le, amely közvetlenül a határt jelző sövény mellett visz fel a hegy magas­ságáig. Követem őt. A siirü ködön nem tu­dunk áttekinteni. Gsak már miután elég magasra szálltunk fel, veszem észre, hogy előttünk egy felhőbe burkolt erdő van, a melynek fái áttörnek a ködön. Ebben az erdőben a határ derékszögben balra eltér és épen a hajlásban 3 lépéssel előttünk egy román gyalogos katona áll őrt. Élettelenül, mozdulatlanul áll az elvarázsolt erdőben, a szemeit mereven ránk függeszti. A százados tudomást sem vesz róla, hanem kényelme­sen elhelyezkedik a sövényen, velem beszél­get, oly nesztelenül és gondolatlanul, mintha nem is állna mellettünk egy állig felfegy­verzett román gyalogos. A román katonát ez láthatólag izgalomba hozza. A fegyvert az egyik válláról a másik vállára teszi át, ide­oda járkál, végre előttünk defeliroz el és ugyanazon az uton visszatér. A fegyvere a legújabb konstrukciójú, patronjai és oldal, fegyvere a vállára kerített sötét köpönyeg alatt vannak elrejtve, a fején sötét szövet­sapka, amely egy kissé hasonlit a szerbek sapkájához. Ezen kivül nincs rajta semmi egyenruha. A lábán a középkorú bocskor, vagy opánika, abaposztóból készült nadrág és az ing is valószínűleg szintén a saját tu­lajdona, mert nagyon piszkos. Az arca so­vány és sárgás, látszik rajta az is, hogy a főélelmezése a kukoricakenyér és hogy igen kemény a szolgálat. Akár hogy van is, ez a román gyalogos egy cseppet sem mutat barátságos arcot és nem mutat kedvet, hogy (felénk közelítsen., sőt ellenkezőleg, egész igyekezete abban merül ki, hogy bennünket minél távolabb tartson, mert nagyon ferdén és nem sok jóakaratot elárulóan. néz reánk. Különben egy szót sem. szóltunk egymáshoz. Az ö posztjaik odaát állanak egy cikk­cakk vonalban 100—100 méteres távolság­ban, az egész határmentén, kivéve az orosz és a bukovinai határt, amely úgyszólván nyitva áll. Szeged husz milliós kölcsöne — Beérkeztek a bankok válasza?. — (Saját tudósítónktól.) Mint azt annak idején jelentettük, Balogh Károly pénzügyi tanácsos előterjesztésére a törvényhatósági bizottság rnegbizta a tanácsot, hogy egy husz milliós beruházási kölcsön fölvétele ügyében budapesti bankokkal tárgyalásokat folytasson, és az eredményről a közgyűlés­nek jelentést tegyen. A közgyűlés határozata értelmében a tanács fölszólítást küldött a nagyobb fővá­rosi bankoknak és ajánlatokat kért. A vála­szok most érkeztek meg. Konkrét ajánlatot ezek közül egyik ban,k sem tett, sőt a Magyar Bank azt az értesítést küldte, hogy jetbnleg községi kölcsönök folyósításával nem fog­lalkozik. A Jelzálog- és Hitelbank arról kér felvilágosítást, hogy egy összegben, vagy részletekben óhajtja-e a város a kölcsönt felvenni. Kéri továbbá, hogy közölje a város a iegutolsó évi vagyonleltárt és költségve­tést. A Pesti Hazai Takarékpénztár jelzálog­kölcsön felvételét ajánlja. A Leszámitoló­és Pénzváltóbank és a Kereskedelmi Bank szintén arról kér felvilágosítást, milyen mó­don kivánja a város a kölcsönt. Egy ajánlat azonban érkezett a város­hoz, a Bodenkredit Anstalt-tól Bécsből. Ettől az intézettől ugyan nem kért ajánlatot a ta­nács, de a takarékpénztár öt 'százalékos záloglevélkölcsönt akar folyósítani ötven­éves törlesztésre, 5.44%-os annuitással. A városi tanács csütörtöki ütésén foglalkozott a válaszokkal és a bécsi intézet ajánlatával. A referens, Balogh Károly tanáósos, java­solta, hogy a város vegye fel az érdemleges tárgyalásokat a bankokkal 'és lehetőleg tel­jesítse azokat a feltételeket, amelyeket a bankok kívánnak. Javasolta még, hogy a tárgyalások) folytatásaival bizza meg a ta­nács a polgármestert. Bokor Pál polgármes­ter-helyettes célszerűbbnek találná, ha iBa­lpgh tanácsos folytatnál a tárgyafásokat. A tanács az előadót bizta meg a kölosön-iigylet továbbvitelével. A Délmagyaiország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81. Góth Imrének adták a képző­művészeti ösztöndíjat. (Saját tudósítónktól.) A sok port felvert képzőművészeti ösztöndíj odaítélése a csütör töki tanácsülésen történt meg. A 'szabadsá­gon levő kulturtaná'csos helyett Taschler Endre referálta az ügyet és a következőket jelentette: — iHáront pályázó van, László Gyula, Szivessy Tfborné Ós Góth Imre, aki a buda­pesti képzőművészeti akadémia növendéke. Góth az egyedüli, aki képességeit — a pályá­zati feltételeknek megfelelően — okmányok­kal is igazolta. Góth Budapesten, Bécsben és Münchenben kivánja tanulmányait foly­tatni. Javasolom, — mondta Taschler — hogy Gótlli pályázatát vegye figyelembe a tanács, dacára annak, hogy elkésve érkezett. Számolni (kell a jelenlegi nehéz körülmé­nyekkel és azzal, hogy Góth a lövészárok­ból küldte be pályázatát, nem tudta tehát kiszámítani, hogy pontosan érkezzék a- pá­lyázat Szegedre. A tanács elfogadta Góth pályázatát. Taschler Endre ezután előterjesztette javas­latát, amely szerint az ösztöndijat egy évre Góth Imrének kivánja juttatni. Megjegyzi, hogy a pályázati (feltételeknek egyedül Góth felel meg. A polgármester szavazás afá bo­csátotta a javaslatot. A szavazás eredménye a következő volt: Gótihra szavazott dr. So­mogyi Szilveszter, Bokor Pál, Balogh Ká­roly és Taschler Endre; Lászlóra Tóth (Mi­hály és Koczor János. Dr. Thuróczy Mihály főügyész nem szavazott. Az ezer koronás ösztöndíjat tehát a tanács egy évre Góth Imrének ítélte oda. • — - 1 - * i..' !-.. I i A pályázati feltételeknek azt a részét, amelynek alapján a tanács az ösztöndijat odaítélte, itt közöljük: Az ösztöndíj évi 1000 koronás kamatai minden évben olyan szegedi születésű ifjúnak adható ki, aki a képző­művészet valamely szakában magát akár bel-, akár külföldön magasabban kiképezni óhajtja és hivatóttságát az odaítélésre jogo­sított ihatóság előtt elfogadható módon iga­zolja. Ezért a pályázati kérelemhez csatolni kell a születést és a végzett tanulmányokat igazoló okmányokon kivül a festői szakot, illetőleg a vázlatikönyvet és ezenkivüi egy, a képességet és hivatottság bizonyos fokát tanúsító, előrehaladottabb eredeti tanulmány müvet, a 'szobrászati szakot illetőleg pedig egy általa készitett eredeti mintát. Ha csak a festői szakra pályáznának, egyenlő képes­ség mellett az olaj festészettel foglalkozók. részesitendők előnyben. Harc a tengeren. Hága, augusztus 17, A „Shipping üa­zette" szerint augusztus első felében több, mint nyolcvannégyezer tonna tartalmú hajó­kat siilyesztettek el. A lap szerint német ten­geralattjárók működésük tetőpontját fogják ebben a hónapban elérni, mert ha igy foly­tatják, augusztus havában körülbelül két­százezerre emelkedik az elsüllyesztett hajók tonnatartalma. Török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, augusztus 17. A kii" lönböző hadszínterekről nincs jelenteni való. (M. T. I.) . „,

Next

/
Oldalképek
Tartalom