Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-01 / 177. szám

2 DÉDMÁGYÁRÖBSZAG Szeged, 1916. augusztus 1 A mi ügyünk. Harmadik esztendejének elején ujabb bonyodalmakkal és talán minden eddiginél nagyoibb izgalmakkal kecsegtet a háború. A magyar szív sok okon dobog most mindeneknél hevesebben, ugy látszik, a sors ezekre a hetekre tartotta fenn számunkra a legfészültebb várakozás legidegesebb perceit. Az orosz hadsereg ismét határaink felé agyarkodik, amelyektől véres fejjel volt kénytelen tavaly menekülni. És a romániai válság, iha ugy oldódnék meg, amint az antant szeretné, kincses Erdélyre jelentene ion .zeneimet. Az elmúlt héten maga a miniszterelnök járta be a honvédek határmenti hősi harcainak színterét. A .megnyugvás és a bizalom, ami ott eltöltötte., ma minden magyar szívnek balzsama. Nem lépett durva orosz láb a haza drága földjére s honvédeink törhetetlen harci kedve csakoilyan erőtől duzzadó, mint akár a háború legelső periódusában. A nagy harc, melynek jó és rossz esélyei egymást 'kergetik, azt a tanulságot érlelte meg' számunkra, hogy minél nagyobb erők ütköznek össze, annál változatosabb kimenetelű részletharcokra kell elkészülve lennünk. Az orosz haderővel való minden eddigi küzdelmünk pedig ugy folyt le, hogy csapatainknak ki kellett fárasztaniok, meg kellett őrölniük a rájük zúdított embertömegeket, mert a túlerő mindig csak túlerő, három orosz mindig három puskából lő egy magyarra 'még akkor is, ha az az oroszlián hősiességével van megáldva. Matematikával kell itt is okoskodni, akárcsak a sakktáblán, ahol a tömeg előnyeit -csak ésszel és okos számítással lehet ellensúlyozni. Ily meggondolás alapján leihetetlen a legnagyobb csodálat nélkül szemlélni csapataink eddigi teljesítményeit. A miniszterelnök kiemelte a magyar katona töretlen harci kedvét és SZÍVÓS energiáját, ' mely a mi nagy morális fölényünket állítja az orosz csordák tömegeivel szembe. A millióknak e nagy harcában pedig nincs értékesebb, nagyobb, .csodálatraméltóbb jelenség, mint a két év óta harcban álló csapatok hóditó lelki ereje. A német tudás és harckészség mellett két rokonszenves, igazi emberi vonás bilincseli le a világ figyelmét: a magyaroknak és franciáknak az a páratlan hősiességük, amellyel hazájuk szentelt földjét védelmezik. Minket természetesen csak a Kárpátok ormain zajló küzdelem foglalkoztat: odaküldjük a lelkünket, odaszáll hálánk és imádságunk, ahol nemcsak ennek az egy harcnak dicsőségét tépik levelenkint hős honvédeink, hanem ahol véres és hosszú csaták sorozatában elintézik a búzatermő magyar Alföld Kánaánja felé éhesen sandító oroszok dolgát. Romániát elhatározásáról egyelőre ellentétes hire'k szólnak. Minden a harctéri eseményektől függ — mondják a világtörténelem tanulságainak közismert tankönyvei. A harctéri eseményeket pedig ujabb és ujabb biztató jelek szerint rövidesen ismét mi fogjuk irányítani. Mit tesz akkor Románia, ha elsiette dolgát? És lehetséges-e, hogy ez Romániával megtörténjen? Ha igaz, hogy a román háborus-párt a harctéri helyzettől teszi függővé Románia magatartását, akkor józan számítás szerint Romániának semlegesnek kell maradnia. Ha azonban ezzel nem törődnék a háboruspárt, ugy mi mindenre felkészülten állunk. Nem tudjuk miben bizakodik a román háborusi-párt. Abban, hogy félmillió román katona el dönthetné a világháborút? Elvégre az oroszok tömegéről sohsem tudtuk pontosan, hány millió vonulhatott fel és veszhetett oda, és épen e háború folyamán bizonyosodott be, hogy a számok nem döntenek, hanem a gépek, a felszerelés, a morál. Ismét meghiusult n nagy — Az angolok és franciák hat BERLIN, julius 31. A nagy főhadiszállás jeleníti: Az angol vállalkozások Pozieres' ítéli és Longuevalnál a tegnapi napba is belenyúltak. Egy uj, nagy angol-francia támadást készítettek elö. E támadás Longuevall és a Somme között reggel legalább hat hadosztály harcbavetése mellett egységesen következett be. Pozieres és Longueval között azonban zárótüzünk egész napon át feltartóztatta azt és itt csak este jutott szintén igen jelentékeny erőkikel intézett elszigetelt támadások formájában a megvalósulásihoz. Az ellenséget mindenütt igen súlyos, véres veszteségei mellett visszavertük. Egy talpalatnyi tért sem tudott nyerni. A közelharcok mindenütt, aihol etekre sor került, hála a bajor és szász tartalékcsapatok, valamint a vitéz schleswighclsfeiniak elszánt nekirontásának, a mi javunkra dőlték el. Tizenkettő tisztet és 769 főnyi legénységet elfogtunk; tizenhárom géppuskát zsákmányoltunk. A Sorometö! délre ágyuharc volt. Pruesy vidékén (Ghampagme) egy afon az ellenség A törökök útját állják az oroszok előnyomulásának — Török hivatalos jelentés. — A M. T. I. jelenti Konstantinápolyból: A főhadiszállás közli julius 30-ikán: Irak-front: Semmi jélentŐS esemény. Az Eufrát-szákaszon zsákmányul ejtettünk egy ellenséges motorcsónakot, melyet tüzérségünk megadásra kényszeritett. Perzsa-front: Kisebb összeütközések. .4 harc, amely osztagaink és amaz orosz haderők között, amelyek Revendusból való kiszorittatásuk után a határ félé szorultak, reánk ' kedvezően tovább folyik. A határterületén egy domináló magaslatot ellentámadással az ellenségtől ismét elragadtunk. Az orosz haderőket, amelyeket Sakid falutól északkeleti irányban való menekülésre kény szeritettünk, a mieink üldözik. Kaukázus-front: Bitlis-szakaszában a helyzet változatlan. A Musztól husz kilométerre délre levő Antiik-hegyet, amely az ellenség kezén volt és uralkodott a környező területen, csapataink az ellenségtől viszszafoglalták. Heves támadásokat Basköjöltől harminc kilométernyire lévő Ognott ellen csapataink ellentámadással szuronyharcban teljesen visszaverték. A meghiusult támadásnál az oroszok súlyos veszteségeket szenvedtek. A halottak száma meghaladja az ezret. Csapataink, amelyek Erzingiantól tiz kilométerre) nyugatra tartották magukat, ellenállásukkal az ellenség elönyomulási kísérleteit meghiúsították. Az ellenséges haderőket, amelyek Gümülsantól tizenhárom kilométerre nyugatra elsáncolták magukat, csapataink megtámadták, állásaikból kivetették és kelet felé szorították. Egyiptomi front: Előretolt Osztagaink ellenséges felderítő osztagoka tmindenütt, a hadosztályt vetettek harcba. — I gyengébb francia előretörés tüzünkben öszszeömloiíit. A Maastól keletre az ágyútűz több izben nagyobb hevességre fokozódott. Thiaumont erődtől délnyugatra kisebb kézigránáíharcok voltak. A Conflans ellen intézett ellenséges repülötániadást Pont a Ponsol ellen irányítóit tüzeléssel visszavertük. A badenl Mülheim ellen indított francia repülörajnak Focheréinlk Wesnburgnál, a Rajna meglett útját állták; azt megfutamították és üldözték. Az ellenséges vezér repülőgépeknek, Mülhausentöl északnyugatra lezuhanását Idéztük elö. Höhndorf hadnagy Bapaume' tői északra a 11-ik, Windgens hadnagy pedig Peronnestöl keletre a 12-ik ellenfelét tette harcképtelenné. Pont a Poussontól nyugatra és Thiaumonttól délre egy-egy francia kétfedelüt lőttünk le, az utóbbit védőtüzelésiimkikel. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) hol találkoznak velük, visszavernek és lépésről-lépésre tért nyerítek nyugat felé. Egyik legutolsó összeütközésnél az ellenségnek halottakban és sebésültekben veszteségei voltak és foglyokat is hagyott kezünkön. Angol jelentés az egyiptomi csatározásokról. London, julius 31. Egyiptomban e hónap 28-ikán különböző járőrharcok voltak. Ezek egyikénél az uj-zeelandi lovasitott lövészek az ellenségnek több mint ötven főnyi veszteséget okoztak. A mi összes veszteségünk a nap folyamán igen csekélyek voltak. (M. T. I.) Semleges lap lehetetlennek tartja az antant győzelmét. Zürich, julius 31. A Zürcher Post katonai forrásból a következőket irja: Uj háborús év kezdődött és a döntés még mindig, nem mutatkozik. Azi antant offenzívája az elvérzésig való támadásokra vezetett, azonban semmiféle határozott eredménnyel nem járt. A nyugaton julius 26-áig nagyon csekély volt a siker, s épen ezért nem is várható az áldozatokkal teljes támadások folytatása. A keleten szintén megálltak az oroszok, akik kezdetbén eredményeket értek el. Az olaszok részéről nagy a hiány ágyukban, amelyeket elvettek tőlük az osztrák-magyar csapatok. Mindezek után megállapítható, hogy az antant-diplomatáktól jósolt győzelem teljes lehetetlen. Az angolok tiszti vesztesége. London, julius 31. A 28. és 29-iki veszteséglajstromok ötszázötven, illetve kétszáfcharminckét tiszt nevét sorolják fel. (M. T. I.)