Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-09 / 158. szám

* * J" DÉUMAGYAÍRORSZAG Szeged, 1916. julius 6. Apró történetek. — Régi idők emlékei. — Még Békefi Antal idejében történt, hogy a szegedi irók és újságírók egyesületet alakítottak, de alapszabály 'nélkül. Annak rendje és módja szerint választottak elnököt, alelnököt, titkárt, jegyzőt ós pénztárost. Az ülésekét rendszerint a Kis-Kassban tartották. Vidám ülések voltak ezek. Az elnök Tömörkény István volt, akit nemcsak szerették, de tiszteltek is az egyesület tagjai. Az egyletben legtöbb dolga az elnöknek akadt, mert neki kellett a megnyitó beszédeket tartani, amik tele voltak szel lémmel, humorral. A pénztárosnak semmi dolga nem került, mert nem volt sem bevétel, sem kiadás. És mégis anegvádolták hűtlen pénztárkezeléssel. Szakács Andor ós Sz. Szigethy Vilmos iaz elnökhöz sürgős beadványt intéztek, amelyben arra kérték, rendelné el a meglepő pénztárvizsgálatot. Az elnök el ás rendelte. A (pénztáros a színházban volt, előadás közben vezették ki Pálfy József és Temesváry Géza rendőrkapitányok. A jelenet nem kis ffeltii- í nést keltett a közönség közt. A színház előcsarnokában a pénztáros meg is kérdezte a rendőrkapitányokat, hogy m'it akarnak vele, a kérdezettek azonban rászóltak, bogy majd megtudja és miután hivatalos az eljárás, a bizalmas baráti, megszólitást hagyja el. A pénztárost, aki ellen az ügyészség által 'kiállított elfogatási parancs volt >a rendőrkapitányoknál, ,a Kis-Kassba vezették. Együtt volt a szegedi irók és újságírók egyesületének 'valamennyi tagja, számszerűit harminchaton. — A'heug, ki vele! — kiáltás fogadta a rendőrkapitányok kíséretében megjelent pénztárost, aki előtt az elnök felolvasta 'a hűtlen kezelést feltüntető vádlevelet. A pénztáros csak azt kérte a tagoktól, hogy bemutathassa a pénztárt, amiből xniajd ki ifog tűnni, hogy a kegyetlen vádnak senuni alapja áinics. Az engedélyt megkapta. Egy régi péztárkönyvet kért Kass Jánostól, akinek a lakásába felvonult, Ihogy elkészítse a pénztár-kimutatást. Egy detektív, akinek nem volt arról tudomása, ihogy az egész ügy csak hecc, mindenütt a pénztáros nyomában volt. Felkísérte a lakásba és onnan le a Kls-Kassba. Ismételt abcuig, pfuj és ki vele! kiáltások fogadták a pénztárost, aki ihogy bemutatta a mókás pénztár-kimutatást, az elnök föltette a kérdést, hogy megadják-e a felment vényt? — (Nem adjuk meg! — kiáltották az egyesület tagjai. — Miután az elnöknek eggyel több ,a szavazata, mint az összes tagoknak, a felmentvényt megadottnak jelentem ki, szólt az elnök. És a pénztáros helyet kapott az asztalnál és sorba koccintottak 'vele. Ezek után a terem sarkában egyedül üldögélő detektív fölemelkedett, a társaság asztalához lépett, egyenesen a pénztáros elé, akinek kezet nyújtott, majd a következőket mondotta: — Nagyon örülök, 'hogy jóra fordult a dolog. Nincs ' más kívánságom, minthogy maradjon meg továbbra is a becsületesség utján. '• lErre kitört a kacaj és az egyesület tagjai a pénztárossal együtt a reggeli órákig próbálták, hogy italos éflapotban egyenesen lehet-e járnli a becsületesség útját... * Szögedi Miska azok közé a színigazgatók közé tartozott, akik sem inni, sem olvasni nem tudtak. (A mostaniak Írni is, olvasni is tudnak, csak színházat nem tudnak igazgatni.) Szöged i Miska sem a szerzők nevét, sem a színdarabok cimét nem tudta, nem ismerte, de még a színészeinek a nevét sem. Egyszer egyik tagja, azzal a kéréssel állt elő, hogy a Don Cesar de Banán-1 választhassa jutalom játéka gyanánt. Az igazgató rá.szólt a színészre: — Mii, még hogy te 'akarod eljátszani a don csozét, mög a. .bazárt, te piszok! Hisz erre ineköm két szinészöm ris van! —i Kicsoda, igazgató ur? •— Bat a krisztuskópii emkör, mög a két pár éipőliü színész. Te nem is -kaphatsz .intaioirtjátékot, ment a te játékod csak neköd lőhetne jutalom, de másnak nem, te piszok! * Innen-onnan két évtizede lesz, hogy Smrret Emil, a kiváló hegedű miivész, Szegeden 'koncertezett, Hangverseny után egy kis társasággal a Kassban pityiizálgatott a művész. 'Éjifél után a társaság asztalához telepedett le Winkchler István, a volt 'királyi ügyész. A bemutatkozás megtörtént és Winkchler István kezelt a művésszel, aiknek ugy megszorította a kezét, Ihogy iSauret azt hitte, Ihogy jó ideig n'eni tud hegedülni. A művész hangosan följajdult, majd bosszankodva csak annyit .mondott: — Ebben a városban az emberek jóval erősebbek, mint a paprika ... lauaaBaaaaaaBBaaaaBBanvaaBaBaaaaaaaaBaaaaBaBaBaMaB. Beszélgessünk. * (A Széchenyi-téri fagvlibáhan áll a fahon véd. Teli van virággal. Jókedvű én kedvtelve nézegeti a mind ritkábban sétáig., tó párokat. Éjféli idő.) Én: Jól esik, ugy-e, a rekkenő hőség után a hűs éjféli levegő? A fahon véd: Nekem mindegy, akár meleg, akár hideg, az időjárást föl sem veszem. Én: No, csak jól esik egy kis napknrázás is... A fa-honvéd: Nem mondom, hogy a szabad levegő nem jólaesik, de én nem napkurázom. Hallom, Ihogy ez most a Strandfürdőn divatos, ott süttetik magukat a hölgyeik, a kik közül egyik-másik már olyan, mint egy rézbőrű indiánus. Én: (Mjost ez a passzió. A strand ugyancsak kapós lett és akiknek egy kis fantáziájuk van, azt hihetik, hogy tengerparton vannak. Még az apályt és dagályt is elképzelhetik. A fahon véd (hamiskásan mosolyogva): Az apály a tárcákban, a dagály a szivekben. Én: Vagy a. lábszárakban. Ezt mutogatják különösen az egyetmás között, van is nézője elég, meg fényképeznie. Működnek ,v* amatőrök. A fahonvéd: Hadd játszák meg mag tv kat, akiknek az ilyesmibe télik a passziójuk. Én: Annyi bizonyos, jobb szeretem az amatőr fényképezőket, mint az amatőr festőket, vagy versirókat. A fahonvéd: Amatőrje válogatja. És mindig azt kell szeretni, aki szeretni való. Éu például a. nyilvánosságot szeretem. Én: Itt nagoyn kevesen szeretik. A .Balkán-Akadémia dolgával is titkolództak. iHog> miért? Talán a titkolódzók sem tudnák megmondani. A fahonvéd: A szinügyL bizottság titkos Ülései éta divatba jött litt a titkolódzás. Én Aki pedig nem állja a nyilvánosságot, az közdolgokkal ne foglalkozzék. Temesvárott nem titkolóznak, minden nyilvánosan történik, persze a sajtó bele vonásával és meg is látszik minden dolgon a nyilvános cselekedetek eredménye. A fahonvéd: Csak az nem jár hajadéfővel, akiinek vaj van a fején. Én: Vagy akinek, kalapja nincsen. A fi.hon véd: Kalap még csak kerül, de vaj már nem igen. Én: A Pató-Páfök azonban fölös számban vannak. A fahon vén: A halasztgatok, ugy-e? Régi nóta: minden miértnek megvan az azértje. Én: A színházi ügy löíebhezését azért még sem kellene visszatartani. Komédia az már, ami e kn'ltur berek körül történik. A fahonvéd: A komédiához b; média illik. Hát az nem komédia, lliegy — amint beszélik — összeverődik a tár-ulmt egy kis muszáj ,'kulturára. Én: Kár az ilyent erőltetni. Föl lehetne menteni őket a játéktól is. A fahonvéd: A kuliura nem vallaná kárát, azt hiszem. Én: Hinni nem annyi, mint tudni. .'Én tu-domi, bogv magával, vitjé^ honvédünk, meglint; paránézni akarnak. Fémmel akarják bevonni a pa-nganétját és arra szeretnék •> rendezők rávésetni a városi tanács tagjainak a nevét. A fahonvéd: Én tőlem ezt is megtehetik, ha az ilyenben kedvük telik a. rendezeknek. Én: Akiknek mindig csak rendezésben telik a kedvük megtennék, de van ám olyan ember is, aki ellene van az ilyes törekvéseknek. A fahonvéd: Hat csak a mondó vagyok,, hogy erre a panganétra taár csak vitéz honvédnek irják föl a nevét, aki száz halállal' szem-be szállott. Én: Igy is lesz, akárhogy erőikönnekazok, akik jótékonyságosdit szeretnek játszani, de csak 'hírből ismerik a jótékonyságot. A fahonvéd: Sajnos, hogy nem mindem kinek az a szívén, ami a száján. Én: Bizony a Balkán-Akadémia létesítésére is nagyon sokan nem írtak alá azok közül, akiknek módjuk van rá, és akiknek kötelességük volna előljárni. A fahonvéd: A honvéd szokott és szerer élőijárni, uram. A hátuljárók nem védenék meg e hont, valaminífliogy nem mozdítják elő a messze jövőbe kiható tervek, gondola-, tok életrekelését. Én: Mégis csak névsort kellene már közreadni azokról, akik á közre mit sem áldoznak, adakoznak. A fahonvéd: Lám, a Korzó-mozi ad. Még művészetet is. (Hétfőire lehozza Rózsa Lajost, akinek a hangja, azt mondják, ugy eseng, mint az arany. Én: Drágább az minden ércnél és olyan szép, mint egy bársonyos rózsa. A fahonvéd: Meghallgatom magam is; mert a férfias hangnak, a szép^éneknek nagy kedvelője vagyok. iHát maga ott lesz-e uram? Én: Ott én, ha a májbajom megengedi... |ii Hitt Várnay l HSnyVMeiftíbett, Szegeden. ® Az irodalom legnagyobb kincsei rendkívül leszállított áron szerezhetők be. ^