Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-04 / 153. szám

SZEGED, 1916. JULIUS 4. MííIAÖYAÉÓMM S k csakis a be nem folyt és talán behajtihatlanná vált haszonbérek idéztek elő csökkenést. Hogy ezt a csökkenést épen a városi lakos­ság fedezze, az teljesen igazságtalan állás­pont. Nincsen szükség erre a különadóra az­ért sem, írért az állami adók küszöbön léva nagymérvű emelkedése folytán a városi pót­adóbál előálló jövedelem automatice emel­kedni fog és pótolni fogja a jelenlegi lak­részadó megszűnése folytán netán bekövet­kező jövedelemcsökkenést. Ha azonban a nagyméltóságú Belügy­miniszter Ur a szabályrendelet megalkotá­sát és a lakásadó! behozatalát mindezek da­cára mellőzhetlennek találná, ez esetben is a szabályrendeletben megszabott tételek le­szállitandók lennének. Az eddigi lakrészen­kinti 1, 2.50 és 4 koronás adóihoz képest a most behozott százalékos adó behozatala négy-ötszörös, a kereskedőkre pedig nyolc­tizszeres emelést jelent. Például ha valaki­nek 7 helyisége van a belső körúton belül és fizet. 2400 korona évi bért, az eddig fizetett 28 koronát, ezután fizetni fog 120 koronát, 'ami több mint négyszeres emelkedésnek felel meg. Az a kereskedő pedig, akinek a helyiségében 5 ajtó vagy ablak van és 5000 koront évi bért fizet, eddig fizetett 5, 6—30 koronát, ez»tán fizetni- fog 250 koronái ami 8—9-szeres emelésnek felel meg. Ez nem városi politika, így a forgalmat nem emeljük, elriasztjuk még a gondolatá­tól is azt, aki ide telepedni kívánna. Sérelmes a szabályrendelet azon 'intéz­kedése is, amely szerint a lakásadó éven­kint egy összegben fizettetik. A fentiek sze­rint itt olyan tekintélyes összegekről van szó, amelyeket egyszerre fizetni igen nehe­zére esnék annak a tisztviselőnek, akinek a lakbérfizetése többnyire nem elegendő az általa tényleg fizetett lakbér fedezésére sem. De a kezelés egyszerűségére való tekintettel is helyesebb lenne a többi adóval együtt ne­gyedévenkinti előírás és befizetés. Mindezeknél fogva kérem a Nagyméltó­ságú Belügyminiszter Urat, miszerint a fenti szabályrendelet jóváhagyását megtagadni, vagy legalább az abban kiszabott adótétele­két" leszállítani és a fizetés időpontját rész­letekben megállapítani kegyeskedjék. Az angol-francia együttes offenzíva. Bécs, julius 3. A német vezérkar vasár­napi jelentése közli, hogy a napok, sőt hetek óta hirdetett angol-francia együttes offen­zíva valósággá vált. Nem ugyan egyedül az angolok erejéből, hanem a franciákkal közös erővel, nem ugyan, a tisztára angol fronton, hanem csak résziben ott és főként annak tőszomszédjában, a francia 'front északi szárnyán. A német jelentés szerint az angol­francia támadás frontsz'élessége mindössze negyven kilométer, ami azért is érdekes, mert ezzel szemben a harci tevékenység és különösen a tüzérségi előkészítés, valamint a gázárasztások az Yperntől délre fekvő Kemmeltöl egész a Somme folyóig terjedő, tűhát mintegy 100 kiloméíteres frontrészre terjedtek ki. A íőtámadás francia területen: az Albert várostól északra mintegy 16 kilo­méterre fekvő Gommécourt és a Somme folyó déli oldala között (talán Nesleig) haj­tatott végre. Ez a negyven kilométeresnek jelzett szakasz magában foglalja a jelentés­ben emiitett Ancre patak felső folyásának mindkét oldalát, amely patak Alberttől dél­keletre körülbelül Amiensnél ömlik az Ami­enstői Péronneig kelet-nyugati irányban folydogáló Somme folyóba, mint annak jobb ?„ mellékfolyója. Gommécourt és az Alberttől északkeletre az Amiens—Albert— Bapaume—Cairibrai vasútvonalon fekyő Ja Botsselle között (mintegy 15 kilométer) az angol-francia támadás megbukott, ellenben némi eredménnyel járt Íja Boisselletől egész a Som inéig terjedő német frontszaka­szon. Az utóbbi körülbelül 10 kilométer szé­les. Hogy az angol-tfrancia együttes offen­zíva főlökése hol fog végrehajtódni, azt ta­lán már egy-két nap múlva meg lőhet álla­pítani. A törökök közelednek a Fekete-tengerhez. — Török hivatalos jelentés. — A M. T. I. jelenti Konstantinápolyból: A főhadiszállás közli julius 2-ikán: Irak-front.- Nem volt változás. Perzsia déli részéből nem érkeztek ujabb hirek. Kaukázus-front: A jobbszárnyon nyu­galom. A centrumban a helyi kölcsönös ágyazás megszakításokkal tartott. A bal­szárnyon offenzívunk a Csoreh pataktól északra lépésről-lépésre eredményesen ha­lad a part ellen. Tegnap Üldöző csapataink ujabb állásokat foglaltak el és ezzel kiszéle­sítették az elfoglalt teriilelet. Busz foglyot ejtettünk. A Dardanellák bejárata felett megjelent két ellenséges repülő, azonban elhárító ágyú­ink tüzelése elöl Imbros felé volt kénytelen menekülni. Más jelentős esemény nem történt. Roosevelt végleg visszavonul a politikától. Hága, julius 3. A londoni Morning Pást­nak jelentik Washingtonból: Roosevelt az­zal, hogy visszautasította a progresszív pár­tok jelöltségét, számos korábbi kivét elvesz­ítette, mert csalódtak benne. A New-York Tri­büné, amely a mult betekben legjobban ütőt te a dobot Roosevelt mellett, sajnálattal kon­statálja, hogy Roosevelt a politikai tevékeny­ség teréről visszavonult, nemcsak a mostani el nők választó háború idejére, hanem egyszer és mindenkorra. A Tribüné azt irjia, hogy ha Houghest megválasztják elnöknek, sohasem fog tanácsért Roosevelthez fordulni, ha pedig Wilsou lesz az uj elnök, sem a republikánu­sok, sem a progresszistáik nem fordulnak többé Roosevelthez a volt elnökhöz azok után a tapasztalatok után, amelyeket már 1912-lien ás különösen most szereztek. A végső nagy csata. Bern, julius 3. A Ternps irja: Higyjün^ a győzelemben, de ne bízzunk a gyors győ­zelemben. Csapataink túlnyomó fölényét csak akkor értékesíthetjük, ha fölszerelésük is olyan erős lesz, mint a németeké. A győ­zelem nagy problémája a municióelőállitás kérdése. Még sohasem voltak a katonai ese­mények a különböző frontokon olyan intem zivek, mint most. De újra ismételnünk kell, hogy mindez csak készülődés. Ha munició­gyártásunk annyira megnövekedik, amint ezt emberanyagunk kívánja, következlhetik a végső nagy csata Dunkerktől Bagdadig. A román hadsereg szabad­ságolása* Lugano, julius 3. A Giornale d'ltalia bukaresti tudósítást közöl, amely szerint a harci hangulat nagyon lelohadt Romániában és ezért a négyesszövetség már nem is szá­mithat arra, hogy Románia melléje álljon. A román kormány elhatározta, az ara­tásra való tekintettel, hogy a hadsereg egy részét három hónapra szabadságolja. A Stampa a román hadsereg részleges leszerelését annak tulajdonítja, hogy a ro­mán kormány kibúvót keres arra az esetre, ha az antant fölszólítaná, hogy lépjen akció­ba a négyesszövetség oldalán. HIREK oooo Dr. Bárány és Knsmanek levele Szegedre. A háború óta sokszor emlegett két ki­válóságnak levele érkezett a napokban Sze­gedre. Mind a két kitűnőség, az egyik: dr.. Bárány Róbert, a magyar származású bécsi orvos magán-tanár, a Nobel-dij mult évi nyertese, a másik: Knsmanek gyalogsági tá­bornok, Brzeníysl hős védelmezője — a hozzá intézett levélre adott választ az alább közölt írásokban. Dr. Bárány -Róbert dr. Erdélyi Jenő ez­redorvosnak válaszolt a -napokban, aki dr. Machunszky László ismert szegedi orvos sor­sa miatt kereste meg levélben a Nobel-di] világhíres nyertesét. Dr. Machánszky László orvosról ugyanis (aki Przemysl eleste alkal­mával került orosz fogságba), -pár hónappal ezelőtt az a hir került forgalomba, hogy ki­cserélés folytán rövidesen hazaérkezik. A várva-várt esemény azonban még mindig aem következett be és ez késztette dr. .Erdé­lyi Jenő orvost arra, hogy levéllel keresse fel dr. .Bárány Róbertet (aki tudvalevőleg szin tón Przemysl elfoglalásakor kerüli orosz fog­ságba és a svéd király interveniálása folytán bocsajtatolt haza), hogy adna bárt barátja és orvostársa sorsáról és a kicserélési müve­leiről. Dr. Bárány Róbert Wienből kelt né­met levele magyar fordításban a kivetkező: — Kedves dr. Erdélyi, köszönöm a jókí­vánságait. Az orvosok kicserélése érdekében itt, remélem eredményre vezető lépéseket tet­tem. Erről sietve értesítem és őszintén üd­vözlöm. — Dr. Bárány. Érdekes, hogy dr. Bárány magyar cím­zésű borítékban küldte a levelet. Kusmauek tábornok Ííisn L.i-iNovgorod búi irt dr. Brana Ivánné, Kass Ilonkának, aki a tábornokot a húsvéti ünnepek alkalmából üd­vözölte. Dr. Brana Iván ezredorvos még 1914. novemberben került orosz fogságba és Nis­nij - Novgorodbau majdnem háromnegyed évig lakott együtt a hős tábornokkal, akinek háziorvosa is volt. Kusmanek tábornok a kö­vetkező sorokban köszönte meg a húsvéti jó­kívánságokat: — Nagyságos asszonyom, a legszíveseb­ben mondok önnek köszönetet lakótársaim nevében is, a nemrég érkezett húsvéti üdvöz­lésért. -Mindannyiunk legjobb kívánságait tolmácsolom nagyságos asszonyomnak és üd­vözölve önt, hive marad: Knsmanek gyalog­sági tábornok. A hős tábornoktól -az esti órákban kaipott sürgönyt dr. Brana Ivánné, akit Przemysl védője arról értesített, hogy ismételt közben­járására sikerült elérnie azt, hogy dr. Brana Ivánt hozzá Nisnij-Novgorodba visszahelyez* zók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom