Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-30 / 176. szám

6 DELMAGYASOfiaZAG Szeged,1916. julius 30. A sürgöny a belügyminiszterhez. iCholnoky tanár urnák egy nyilatkozata jelent meg a Délmagyaronszág szombati számában, A tanár ur első ós legtöbb célja a nyilatkozat szerint az volt, hogy a felekezetieskedés vádját az „állami tisztviselőkről'" elhárítsa és ezért jelentkezzék annak a .sürgönynek szerzőjeként, amely a kenyérinség miatt ment a belügyminiszterihez és amelyét — a legjobb esetben — kétértelmű tartalma miatt kritikáiban részesítettünk. Az állami tisztviselők védelme érdekében igazán kár volt jelentkezni, mert 1. a tisztviselő érdekeknek — talánj tud/ja tanár ur is, — mi szoktunk védelmére kelni másak támadásaival, méltánytalanságaival szemben, .2. nem irtunk ezzel az esettel kapcsolatban/ /tisztviselőkről, hanem csak egy tisztviselőről. Igy a tanár ur kedvéért, hki megkért, hogy a nevét ne hozzam nyilvánosságra. Amilyen készséggel tettem ezt meg neki, olyan szívesen ismerem el, hogy ihélyesen cselekedett,, a mikor ígéretem alól feloldott és jelentkezett. Egyéb indokait nem ismerem, amiket mond, elhiszem, de a mii szerkesztési módszerünkre fogadja el jellemződként, hogy nevét kérésére azért nem hoztuk nyilvánosságra, mert mi elvi harcot folytatunk. Nekünk mellékes, hoigy ki irta a sürgönyt, az a fontos, amit irt. Egy állami tisztviselő stílusáért, meggyőződéséért és tetteiért pedig ép oly kevéssé lehet felelősségre vonni valfimenynyit, mint ahogy legalább is elsietett dolog minden kereskedőt csalónak bélyegezni, mert egy csal. Kissé rapszodikusan mondja el, tanár ur, azt, hogy miként jutottam én a sürgöny birtokába. Azt hiszem, prózai dolgokat mégis jobb prózában elmondani, azért engedje meg nekem, Ihogy azt a néhány percet én is emlékezetébe idézzem. Egészen ugy történt, amint mondani méltóztatik, hazug ember lennék, ha cáfolni akarnám, de talán kissé részleteséiben és tanár u/r ép ímémt említett rapszodikus stílusa miatt ezéken a részleteken átsiklik. Én a polgármesteri iktatóban álltam, a inaikor tanár ur ugy láttfam, kissé ideges volt — az előszobába bejött. Alig egy-két perc múlva odajön hozzám és azt mondja: — Szép kis dolgok ezek. Nem t.udok kenyeret kapni. Most voltam a főkapitány urnái, akinek megmondtam, hogy sürgönyzök a belügyminiszterhez, ha nem adnak kenyeret. A főkapitány azt mondta, ő nem adliat, forduljak a polgármester úrhoz. Somogyiinak most bejelentem, hogy ezt a sürgönyt elküldöm. — Szabad azt a sürgönyt, — mondtam én. /Erre tanár ur átadta a sürgönyt és elindult az ideges emberek közismert szobasétájára. De egy-két lépés után nálam termett és magyarázatokkal szolgált az egyik szóról, — méltóztatik tudni, melyikről — a melyet akkor még nem is olvastam. A mamagyarázat — iglaz — megnyugtató volt s én az adott kellemetlen helyzetben megértettem, hogy szolgált vele, mielőtt én a sürgönyt átolvashattam. — Ugy-e bár, egészen ugy mondtam e.1 a •sürgöny átvételének, vagy ha ugy jobban tetszik, megszerzésének történetét, mint ön. Tessék csak öszehasonlitást tenni. Az enyém mégis más. Csak azért, mert részletesebb. Az egyik költemény, a másik /próza. De mások — ha megengedi — a következtetéseim; Én nem Ind Ha ni, hogy a tanár ur mi járatiban van. Tanár ur jött hozzám ós mondta el baját. Tanár ur nagyon jól tudta, hogy én ki vagyok, mii a foglalkozásom. Valószínűleg nem apai minőségemben fordult hozzám, nem méltóztatik tehát logikusnak találni, hogy azzal, hogy az esetet elmondta, a sürgönyt már fel is .ajánl ta? Hiszen a tanár ur azt akarta, hogy a dolog — már a liszt része — nyilvánosságra kerüljön. Hogy az eset — ismét a liszt — kellő méltánylásban részesüljön. Ha hibáztam, csak azzal hibáztam, hogy elbeszélése után nem vártam két percig. Egészen bizonyos, hogy akkor ön ajánlta volna 'fel a sürgönyt. És akkor még formailag sem állhatna meg az az álitáisa, hogy én kértem. Azt igazán nem tudom, mit mótlóztaták az alatt érteni, hogy .bizalmasan" kértem. Édes istenem, az a sürgöny nem egy hadseregparancs volt, és én nem vagyok egy kíváncsi alantas. A nevét bizalmasan kezeltem. Tisztázzuk a polgármester ur szerepét its. Tanár ur azt kérte, hogy a sürgönyt le ne közöljem, ha fel nem adja, az pedig a polgármester urnái dől el, hogy feladja-e vagy sem. A polgármester úrtól kijövet azt méltóztatott mondani: lehet közölni. Valószinü, hogy az •az ur is, aki tisztmizériánk méreteit legjobban ismeri, helyeselte azt, ha ,a polgárság panaszaival közvetlenül a belügyminiszterhez is fordul, mert ettől esetleg a polgárság javára helyzete megkönnyebbülését várja. De — ón legalább ugy gondolom — ezt 'helyeselte és nem azt, amit szinitén helyeseltetni kíván vele. Azt talán észre sem vette, amit *tőle senki sem vehet rossz néven, nagyon elfoglalt ember. ÍLojális voltam, kommentár nélkül közöltem az ön sorait, nézze el nekem, ha 24 órával azután magam is szót kértem. Igyekezzünk mind a ketten kiengesztelni a nyil.vánosságot, mert mi — most már megvalhatjuk — sch varckünsztl ereskedtün k:. Ma már ugy tudom, egy véleményen vagyunk, a félreértést, — amint mondani méltóztatott, — az a Végzetes tévedés támasztotta, hogy egy két szó a tollában maradt. Tegnap azt is mondta nekem tanár ur: hiszen azt a tanítót el kell csapni, aki felekezetieskedik. Én is azt mondom. Fogjunk tdlját kezet. Menjünk egymást mellett karonfogva, szeretettel. Lásson a szegedi társadalom harc helyett, a •melyre kilátás nyilt, békét, megértést, testvériséget, türelmet és szabadelvüséget. Ezek a legszebb emberi, tehát a legszebb tanítói és újságírói erények közül valók is. Pásztor József. Beszélgessünk. * A fahonvéd: Miiért olyan lecsüggesztett fővel, jó uram? Ugy jár, mintha keresne valamit. Én: A magamfajta ember mindig keres, de nem igen talál. Hol az álmot, bol a régi, jó időket, amikor még boldogság lakott ezen a boldogtalan földön. ^ fahonvéd: Az álmok is eltűnnek, mint az ifjúság csudaszép évei éS, a boldogság nyomában rendszerint a boldogtalanság jár. iÉh: Az a vigasztaló, Ihogy talán lesz még szőlő, lágy kenyér. A fahonvéd: Lenni tán lesz, csak bajos •kivárni az időt. Én: nem kell busulni, ha szőlőt nem is, de kenyeret majd ád a zsidó. A 'fahonvéd: Ugy is mondhatnánk: majd ad a felebarátunk. Hagyjunk már fel a felekezeti megkülönböztetéssel. Ne rágjuk, ragjuk, sőt öljük egymást a fronton innen is, .amikor túlnan elegen pusztulnak el az öldöklés következtében. Éh: A! mai kornak a pusztítás a jelszava. Hogy is mondta a költő? „Pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve széthull nemzetünk." A fahonvéd: Csak a férgese hulljon és mindazok, akik nem szolgálják a mai nehéz időket. Én: A férges gyümölcs is lehull, de nem ,pusztul el a földön, a fák alatt, hanem asztalra kerül, de csak olyan asztalra, melynek a tulajdonosa még a férges gyümölcsöt is megfizetni tudja. A fahonvéd: Annyi bizonyos, megnehezedett az idők járása felettünk. Én: A kofáké most a világ. Hej, ha mese itt járna közöttünk a Krikkay bácsi, a „világszelem", bizonyosan azt irná, hogy kofának születni nagy és szép gondolat. A fahonvéd: Kofát feleségül venni, az se utolsó gondolat. Kofa feleség mellett az ember elélhet minden gond nélkül, holtig. A kofák jövedelme a legkiadósabb hozomány. •Én: Hogy a szó mellett maradjunk, bizony kofa kell ahhoz, az árakat igy felverni. A fahonvéd: Az árusítókat kellene már verni, de nyilvánosan, 'hogy ne merjenek már merni. Én: Nem az a 'baj, hogy ők mernek, de az, Ihogy az illetékes tényezők nem mernek ellenük semmit sem tenni. A fahonvéd: Arra gondoltam, hogy nem ártana, ha egy pár szöget, amit nekem szántak, azokba vernék, akik a mérhetetlen drágaságot előidézik. Én: Kár volna a szögért, mert annak az árát is fölvernék. A fahonvéd: Kár haszonnal jár. (Elhallgat, majd egy kis szünet után folytatva.) Hallom/ Ihogy maga is jár, még pedig a strandra. Milyen ott a világ? Én: Félig ruhátlan. Ami imutatíható, azt látni lelhet, de nagy szépségek nem igen tárulnak a szemlélő elé. (Süttetik a napon magukat az emberek. A fahonvéd: Az egyik lesül, a másik felsül. Ki micsodás, ugy-e? Én: Nem is a sülés a fontos, hanem a főzés. Tyúk mindig akad, nem ugy, mint Mátyás király idejében, amikor az volt a kívánság, hogy vasárnapra kerüli jön tyúk a fazekakba. A fahonvéd: Most több a tyúk, mint a fazék. És meglássa, mindig több lesz és főzni sem kell, megfőínek maguktól. Én: Erről lehet majd látványos moziképet csinálni. Ezerkétszáz méterest és humorost. A fahonvéd: Az ám, ni a moziképről jut az eszembe, hogy a Korzó-mozi jótékuycélu előadásokat rendez a szegedi rokkant katonák javára. Én: Emberséges cselekedet lesz ez. Akiben egy kis érzés van, magyar sziv dobog, az ott lesz ezeken; az előadásokon. A fahonvéd: Magam is ott leszek. Hanem az operett-király produkciójára - már nem voltam kíváncsi. Ugyan melyik volt: a Petár, vagy a Nikita? Én: Egyik sem, hanem egy másik Király, akinek sokkal több a koronája, mint a a hangja és akinek egy passziója van: mulat a hangjával. Ez is kultura, A fahonvéd: A kultura-rendeilő'ben, ballom, megint hecc van. Az illen heeceket. is zárt ajtók mögött kellene elintézni, mint a szinügyi heoceket. Én: Zárt ajtón keresztül is meglátni, a törekvéseket 'ós monokli sem kell hozzá. A fahonvéd: A képek, a szobrok szemléléséhez azonban nem rossz a gukk, a g-ukk, a gukker .. . Én: A kulltur-gukker, mint hajdanán jó Móricz Pa ja irta... iuslirlil (olajos, petréleymos) eladók Vám&q L Szeged, Kárász-uica 9.