Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-21 / 144. szám

Szeged, 1916. junius 21. lyet a legjelesebb kántorok és zeneszerzők saját fantáziájukkal bővítettek ki. Egyike a legszebb franskripcióknak a Bruch Miksa­iele Kol Nidrei, melyet a szerző ésellórá írt zenekar kiséret tel. Ezt az átdolgozást különö­sen csillogóvá teszi a gyönyörű hárfaszó­!am, amelyet egy aradi hárfamüvész ad elő. A vezérszólamban Fiédler Waltlier taná'r ezcellál. A bönvédzehékaf áltat űrnapján retidezendo Hangversenynek másik kima­gasló száma Mendelssohn: Athalia nyitá­nya, eme kitűnő romantikusnak brilliánsan 'hangszerelt szerzeménye. Jegyek a városi sziniház nappali pénztárénál kaphatók. bbbgbbbbbflhbbbbbssbsbbbbbbnbbbgbhbttbebbbsib Egy szerb szociálísta hadinaplójából. Tucovits Dimürij, szerb szocialista mint tartalékos főlndnagy küzdött ellenünk és a háborúban halálát lelőc. Élményeiről naplót vezetett, melyből alább néhány szemelvényt adunk: Lajkovác, Í91Í. nov. 15 (vasárnap.). Teg­nap este hét órakor visszavonultunk és ma ide érkeztünk. A Valjevótól iLazareváe felé vezető uton a sárban és bozótban rettenetes nehézségeket kellett leküzdenünk. (Ehhez já­rult még a kétségbeesett és a hatóságoktól elhagyott, szegény menők illők félelmes képe. (Ezeknek a szerencsétleneknek a sze­méből egészen tisztán kiolvasható: „Ti. elvo­nultok, de mi lesz velünk?" Az országúton szörnyű összevisszaság és leírhatatlan kha­osz uralkodik. Kétségbeesett kiáltások, vad szitkok, amikoi^ egyik-másik éhen döglődő igavonó állat nem képes már a szekeret to­vább vinni. De ezt a vad lármát is túlharsog­ják azok a szörnyű orditó hangok, amikor el­törik valamelyik szekérnek a kereke és ag­gastyánok, betegek és gyermekek belezuhan­nak az ut sarába. A Kalubara jobb partján állásba helyezkedünk. Fél négy órakor a hid a levegőbe röpül. Az énszázadom előőrs a jobb hídfőnél. 1914. november 16. Szerbia fáradtan és kimerülten ment bele az Ausztria-Magyaror­szág elleni háborúba. Ez a vereség főoka. ,Ez a háború bizonyos fokig népszerű lett volna, de a mi katonáink túlontúl megelégelték az előző két év embermészárlását. Ráadásul szeptember óta nincs tüzérségi lőszerünk, miinek következtében a hatalom birtokosai a nép tömegeit arra kárhoztatták, bogy a hadi készlet "hiányát vérükkel fizessék meg. A nép vére nekik a legolcsóbb hadi anyag. iFejünk fölött állandóan egy hadi repülő­gép kóvályog. -Egy Vrauja vidékéről való ka­tona azt kérdi tőlem: — Főhadnagy ur kérem, magyarázza meg nekem: Ma, a huszadik szazadban a leg­okosabb emberek élnek. Feltalálták a szár­nyakat, amelyekkel a felhőkbe repülnek. — Hogy nem találták ki az ilyen okos emberek azt is, hogy a vitás kérdéseket békés ás bi­rói uton és nem egymásnak vadállat mód­jára való legyilkolásával elintézzék? * Vrapesije Brdo, 1914. november 17. Ugyanaz az állás. Az ellenség kezdett a Ko­lubarához közeledni, ami a mi részünkről heves tüzelésre vezetett. A legnagyobb élve­zettel olvastam Nexe könyvét, amelynek a eime: „Pallc, mint hóditól" A mindennapi élet szürkeségéből a jjövendő ábrándképei alakulnak ki benne, miként a ma valóságá­ból a szocializmus fejlődik. Igazi szociálisz­tikus regény. Jó volna a könyvet a mi ol­vasóink számára is lefordítani. Mai rossz álmom aligha összefüggésben nem áll Uzice elestével és azokkal a kelle­metlenségekkel, amelyeket a családomnak most át kell ott. élnie. Állásaink egész nap heves ágyntüz alatt állanak. A nehéz ágyuk a Vrapcsije-liegyet egyenlővé tették a völgygyei. A házak kár­tyavárak módjára omlanak össze. A mi tü­zérségünk alig szól bele, sőt. egyáltalában hallgat. Még ma éjjelre várjuk a visszavo­nulási parancsot. Valószínűleg az éj sötétje­ik a leple alatt fogunk visszavonulni, mert nincs tüzérségi fedezetünk. * Mint fognak az események végződni — mondja Kautszky - azt nem tudhatni, de hogy váratlan következményekkel járnak, az bizonyos. Ilyen váratlan következmény az internacionálé magatartása is, amely az utolsó nemzetközi kongresszus határozataival a legélesebb ellentétben áll. Ha most eszünk­be jutnak a háború elleni közös akció vitái, amelyekből Vaillant és Keir Hardie rezolu­ciói születtek meg, akkor önkéntelenül is arra a nézetre jutunk, liogy akkor sem ma­gunkat, sem erőnket nem ismertük eléggé. Sokkal jobb lett volna, időnket azzal a kér­déssel tölteni, mii módon kell a háború ese­tére egységes magatartást tanúsítanunk, mint azzal a fantasztikus kérdéssel foglal­kozni, hogyan és mi módon akadályozzuk meg a háborút... • Vraposije Brdo, 1914. november 19. Teg­nap este fölváltottak bennünket az előőrs­szolgálat alól. A katonák csontig áztak. Most .tartalékban vagyunk!, de olyan helyen, mely százszor rosszabb az előbbinél. Éjfélkor érkeztünk ide. Azok a nyomorúságos bolyok, ahol hálnunk kellett volna, és amelyeket a sötétben alig hogy meg tudtunk találni, viz alatt állanak. Nyugtalanul és kétségbeeset­ten tipegnek a katonák a sötétben ide-oda, bogy legalább! egy száraz darabka földet találjanak — de hasztalan. Szorosan egymás­hoz szorulva, félig állva, félig ülve töltötték el az éjszakát és a hidegtől fogvacogtatva si­ránkoztak sorsukon. Magam egy kis tüzet gyújtok, egy kis szalmát szórok melléje és arra ráfekszem, alattam patakként folyik a viz — ez az én. ágyam. A katonák mind a tüz köré gyiilekszenok és mikor reggel két óra­kor felébredek, kenyér, egész halom kenyér fekszik örülőttem. Ez volt az egyetlen szá­raz hely, azért korült ide a kenyerünk. Neki láttunk az evésnek: két katonára jutott egy kenyér. Hajnali szürkületkor pokoli tüzérségi tüz indult meg, amely csak ugy zúgott körülöt tünk. .Egy gránátszilánk egyik katonámnak átütötte mind a két lábát. — Főbadagy ur, iPecsies Milán arra ké­ri, legyen szives hozzá jönni. — Mi a bajod? Megsebesültél? — Amint látod, apám. Tégy meg min­dent, amit tehetsz! — Sebesült vivők! — kiáltottam — aztán kezdtem a sebesültet vigasztalni és bátorb tani. Igy megy ez most nálunk. A támadsá, amely még szürkületkor tü­zérségi fedezet mellett kezdődött, még min­dig ugyanazzal a hevességgel folyik. Már elmúlt tizenkét óra és a támadás­nak még mindig nincs vége. Ha. áttörik az első vonalunkat, nekünk, a tartaléknak kell előre mennünk. Nagyon súlyos a helyzetünk. De nagyon fontos feladatot kell megoldanunk A Kolubara jobb partján meg kell védenünk a délkeleti vonalat. * lEddig Tucovits naplója. Amit november lű-én irt, utolsó szavai voltak. Még aznap átfúrta egy golyó a naplóját és a szivét. A mikor első vonaluk esetleges áttöréséről irt, az már át is volt törve és neki tartalékból századával rolnimra kellett indulnia, mivel nagyon fontos feladatot kellett megoldania. A ÍKolubará jobb partját kellett megvédel­meznie ... Felelős szerkesztő: Pásztor József. Kiadótulajdonos: Váraay L. Pogány József: A földre szállt pokol (Az Isonzo epasza.) Ara 3 K 50 fill. Komáromi János: Csanak András Bécsben Ara 3 K 50 fill. Szederkényi Anna: álig tgi dfiit eddig Regény Ara 1 K 90 fii!. Herczeg Géza könyve az olasz harctérről Ara 3 korona. Barabás Béla: liloAh élete orosz. és olasz in Ara 3 korona. Salgó Ernő: a Ara 3 K 50 fill. Bailagi Aladár: Az igazi Rákóczi Ara 5 korona. ifj. Pintér Imre: Csafafüzben Ara 2 korona. Bobza Gyula : W9M 1 Ara 1 korona. Babits Mihály: ftecifativ (versek) Ára 4 korona. Berta Lajos: Szerelem (szinmii) Ara 1 K 40 fill Szép Ernő: ÉEct, halál Ára 4 korona. Szekfü Gyula: Mit vétettem én? Ara 2 K 50 fill. Kosztolányi Dezső: S-d To át 3 o s o Usz Novellák Ara 3 K 50 fill. Zola: Az összeomlás Ára 5 korona. Molnár Jenő: Wucsa a fronton Ara 2 K 50 fillér. Várnay L Kaphatók: könyvkereskedésében SZEDED, Kárász-utca 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom