Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-06 / 132. szám

8 DÉTMAGYARORSZÁG Szsgsd, 1916. junius 6. A kenyér. v>" Két forintért olyan kevés 'húst kapni, hogy a vasárnapi ebédem egy szerény lét­Számú családi minden tagijának csak mutató­ba jut belőle. Egyszerű hétköznapi ebédeken a ihusról csak /meséket (hallhatunk, amelye­ket apáink és nagyapáink mondanak el a leves után addig, ami2 kis főzelék ós kenyér kerül az asztalra. A főzelék ife drága, félkiló zöldborsó mai áráért három év előtt meg­ebédeltünk. Eddig legalább kenyér futott mindem asztalra, de a legutóbbi /napok óta fekete teritőt lelhet teríteni az összielhasonlit­hatatlanul nagy többségben levő szerény pol­gári háztartások asztalaira. Nincs kenyér. Szegedem nincs kenyér! iAz alföldi metropo­lisban zaklatni, szidni kell a pékeket, keres­kedőket, mert kényérdülhünk közvetlen cél­táblául ők kénytelenek a türelmüket. idejükét ideadni! Szegeden nincs kenyér, azon a Sze­gedem, amelynek tatárában! csak a városnak magának 50U() ihold földje terem. A 'háborús közélelmezés sok nvornoru­sálgát kjbl'lett elszemvednnk, ugy látjuk, ez valamennyi között a tegkinosabb. Az árak rohamos emelkedése sokszor volt indokolat­lan, ha a hatóság a legkiáltóbb esetekben sem tudta a polgárság számára a kellő vé­delmet nyújtani, magunk igyekeztünk szá­mára enyhitő körülményeket keresni. Az ár­emelkedés, a spekuláció országos jelenségek voltak és mélyen fekvő okai sokkal általá­nosabbak, semhogy egy 'városi hatóság meg­birkózhatott volna velük. A piaci rendtartás számos gondja mellett a maximális árak természetszerűen érdekelték leginkább a kö­zönséget, mégis igyekeztünk megérteni, ha osztályérdekek ép az ármegállapításoknál tudtak jogosulatlan kedivezésekhéz jutni. Már ma is ki merjük mondani, hogy az ese­mények igazolták rezerVáltságunikat. A ha­tóságokat a zajló eseményekbe ellenállha­tatlan/ kényszerről' sodorta az idő. kisebb té­vedéseket ép o'lv kevéssé kerülhetett el, mint mulasztásokat. Jól <van. Tizennyolc /fillér egy darab to­jás és nem tizennégy, die van-e kenyér? Nem eszünk sült csirkét, mért tizennégy ko­rona párja, de lesz-e kenyerünk. Ebédünk leves és főzelék, mindhez jut liszt és .fejedel­mien köríti ezeket a kenyér. .De most nincs kenyerünk. A megdöbbenés • első hatása alatt neim is kérdezzük, miért? Kenyéren., levesen, főzeléken élő kisegzisztenciámk ez­rei lisztet és kenyeret kérnék. Követelnek és i;t izük van, .mért ha a kenyéri,nség országos betegség lenne, bizonyára szent alázattal és zúgolódás nélkül hajtaná meg e íragy csapás alatt is kemény derekát a nemzet. De az or­rzágban 'van kenyér, az országban kenyér az LU/jig bőven van, .miért csak Szegedet lá­togatta meg ez a csapás? A polgármester ur a lakosságot hibáz­tatja, de hallaná csak ugy, imint mi, hogy mit mond a hatóságról ,a kenyér nélkül ma­radt polgárság. Kritikájában bizonyára nagy szerepe van a mélységes elkeseredésnek, mégis bizonyos, 'hogy a liszthiányért nem azokat kell okolni, akik számára,hanem azo­kat, akik a lisztet beszerzik. A lakosság na­gyobbik -rétege anyagi viszonyainál fogva nfem lehetett abban a helyzetben, ihogy liszt­szükségletéről julius végéig gondoskodni tudjon és ezt nem lett volna szabad szem elől téveszteni. Előre kellett volna/ látni, hogy ez a helyzet előáll és ímeg kellett volna előzni, hogy a bajok ránkszakadjanak. Nem akarjuk firtatni, hogy ki mindezek­ért a felelős. Végül is az emberieknek nem bűnbak, hanem kenyér kell. Az előállott ret­tenetes helyzeten remélhetőleg sürgősen enyhítenek. A kenyérínség egy esetben éri meg a vele járó nagy áldozatokat, iha a ha­tóság végre rendszerré teszi, amint hónapok óta sürgetnek nála: kereskedelmi élénkség­gel és élelmességgel intézi a közélelmezés nek gondjaira bizott nagy és sokszor érzé­keny Az angol sajtó a tengeri ütközetről. Rotterdam, junius 5. A Cmrant jelenti Londonból: Ugy a Times, mint a Daily Cro­nicle feiühiviju a figyelmet arra .a felderítő szoflgáto/tra, .almelíyet a Zeppelinek ez alka­k>inból végeztek. A Daily Mail irja: Meg­át'apitlhatónak látszik, hogy laz elkinség egész erejével' flottánk egy .részével bocsátkozott ütközetbe és arra súlyos csapást mért, mi­előtt csatahajóink 'az iitközteltbein (részt ve­hettek volna. Nincs tudomásunk róla, mily mértékben vezethető ez vissza a léghajók hiányára, de a világ nagyon jól tudja, nieny­nyiriaí akadályozza tengern agyainkat munká­,i ukban laz, hogy nem ismerik az ellenség mőzdulatait ás rendelkezéseit. A tengerén ív.aló biztonságunk ,valamikor,tatám a léghajó­kérdés megoldásától fog függni. Még pesszirrtisztikusiaibban in a Daily News: Neim szokása a tengerészetinek, de az angol nép jellemének sem felel iraieg, tneg­dönitlhétetilen tényeket eltervelni. Bármilyen keserves is ,a .főtétel bdvallás., 'd:e el kell ismernünk, hogy a Jiittland melletti ütközet­ben vereséget szenvedtünk, Ezt a tényt any­nyfval inkább ismerhetjük be, miivel tudjuk, hogy az lángol flotta ezen váratlan balsors dacára is megtartotta általános uralmát és arra való képességét, /hogy la sztratégiáiban döntő szerepet játszók. Az a sejtés, hogy a német siker .a nehéz tüzérségnek köszönhető, keifeimeáeni módon igazolná be iazt a híresz­telést, hogy a „Hindenburg" nevű uj német csatahajó negyvenkettő és feles ágyukkal ivan fölszerelve. A Morning Rost iiría: Flottáink elővédje megtámadta az ellenség főereje t fé's ez az elővéd1 komoly veszteséget szenvedett. Ámde egy-egy csatának az eredménye néni a veszteségek aránya szerint mérlegelendő, Ihanem annak végeredménye az irányadó. A 'végeíredimlény pedig: a büszke, németek meg­futamodása a nyiit tengerről a kikötőbe. A brit flottal veszteségei dacára is győztesként (!) került ki. A Daily Telcgraph ezt mondja: Veszte­ségeink dacára Ihiadi ftottónk még érintetten (!) és mi ég megvan egész pompás ereje. Az az urallom, melyet a tengeri összeköttetések fölött két évszázad óta gyakorlunk, semmi­képpen sincs befolyásolva''. A Daily News irja: A csata kimerteteSe nem ad okoit sem pesszimizmusra, sem lehangoltságra. A mi flottánk túlsúlya még mindig 2:1. A Daily Express véleménye: Semmi ok, hogy ezt a csatát másnak .tekintsük, .minit a tengeren való állandó tevékenység formális eredményének. A brit ihöjólhad az ellenséges paritokon cirkált, találkozott ,a német hajó­ihaddal és az ütközet kÜmenetieile, liogy ,az el­lenség arra kényszerült, hogy kikötőibe •visszatérjen. Biztosak lehetünk róla, hogy az ellenség veszteségei aránylag sokkal komo­lyabbak, .milnt !a 'mieink. Ennbk az esetnek neíra lehet /befolyása a hábonu végső kimene­telére. A Times irja: A tengeren való helyzetet ez dz ütközet nem lényegtelenül fogja befo­lyásolni. A .németek ugyancsak siettek, hogy az ütközetről megtévesztő verziókat ter.jesz­szenek a'bbáni a reményben, Ihogy a könnyen­hivő semlegeseket befolyásolják és szövet­ségeseink belátásában es elszántságában 'és a semlegeseik józan emberei eszében. Hisszük hogy megfogják várni, mint fogja feli veszte­ségeinket Nagyibritannia népe, mielőtt el­Ihalmarikiodott ítéletet alkotináníak maguknak. Legkisebb kétségünk sincs az iránt, hogy ez az ütközet Nagybritannia népeit ujabb erő­feszítésekre fogja sarkalni és hogy sok ha­szontalan Optimizmus fog szél foszlani. A semleges sajtó a német tengeri ggőzelemről. Kopenhúga, junius 5. A Bertingske Tidcnde ezt irja vezércikkéiben: A szövetségesek tu­datában az angol flottá elveszíti győztes, sőt legyőzhetetlen hírét. H',» kitűnik, hogy a né­met jelentést a tények teljesen /fedik, akkor nem álap nélküli, ha Anglia ellenségei ujjon­ganak és azt állítják, hogy ennek az ütkö­zetnek a következményei beláthatatlanok. Az éazaktmgeri csata nemcsak a történelem

Next

/
Oldalképek
Tartalom