Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)
1916-06-25 / 147. szám
2 DÉLMÍÁGYABÖBÖZAG Szeged, 1916. junius 25. Szegedről - Szegednek. — Az uj adótörvények. — Szeged város közönségét legközvetlenebbül érintik az uj adóijavaslatok, amelyeket az elmúlt ihéten a pénzügyminiszter ur az országgyűlésnek bemutatott. Azt hiszem, hogy nem végzek hiábavaló munkát, ha ezekről az adójavaslatokról kivonatos ismertetést közlök, mert az országos adótörvényjavaslatok mindnyájunk életébe " belevágnak. A jövedelemadónak részleges életbeléptetéséről szóló javaslat indokolásában az foglaltatik, ihogy Magyarországon a négy hadikölcsönből kifolyólag több mint 6 milliárd névértékű jegyzés kölcsönkötvényeinek évi kamatai a 360 millió koronát meghaladják. Ennek az összegnek fedezetéről költségvetésileg gondoskodni kell, ezért kerültek az adójavaslatok az országgyűlés elé. A világháború alatt, az állami bevételek fokozása érdekéből eddig két intézkedés történt. Az egyik intézkedés volt a jövedelemadónak, a 20.000 koronát meghaladó jövedelmekre vonatkozóan, hadsegélyezésf célokból való ideiglenes életbeléptetése. Ennek következménye lett, hogy mintegy 200 szegedi polgár e címen mintegy 250.000 korona évi adóval terheltetett meg. A másik intézkedés az volt, hogy az államkincstárnak a szesz eladási árában való részesedése és a dohány-gyártmányok! ára (felemeltetett. Ennek a két intézkedésnek eredménye mintegy 80 millió korona évi bevételi többlete: jelent az állami háztartásban. A bejelentett adójavaslatokat azonban csak kezdetnek tekinthetjük az állami szükségletek kielégítése szempontjából, mert nemcsak a hadikölcsön kamatainak iedczésére van szükség, hanem mindazoknak a kötelezettségeknek kielégítésére, amelyek a világháborúval kapcsolatban az állam háztartására nehezednek. A legkiválóbb pénzügyi embereink Magyararozság kamatterhének emelkedését a világháború következtében 1000 millió koronára becsülik, tehát a mostani gondoskodás tárgyát képező 360 millió korona kamat fedezete céljából kell majdan ujabb bevételekről gondoskodni. Az országgyűlés elé terjesztett adójavaslatok a következők: 1. A jövedelemadó végleges életbeléptetése. A törvényjavaslat értelmében a jövedelemadóról szóló 1909 évi X. t.-c. idevonatkozó szakaszai, a 10.000 koronát meghaladó összjövedelmekre nézve, 1917 január l-ével hatályba lépnek. Vallomást csak azok kötelesek adni, akiknek összjövedelme az adókivetést megelőző évben a 10.000 koronát meghaladta. 2. A hadi nyereségadó. A törvényjavaslat értelmében a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek által az 1914. 1915. és 1916. években elért nyereség-többletek és a természetes személyek, továbbá a fennálló törvények értelmében jövedelemadó fizetésére köteles jogi személyek által elért jövedelem-többletek hadi nyereségadó alá esnek. A hadi nyereségadó a belföldi vállalatoknál, a- nyereségtöbblet ama része után, amely a saját töke 5%-át nem haladj.i meg, a nyereség-többlet 10%-a. ama rész; után, arnely a saját tőke 5%-ánál nagyobb, de 10%-át meg nem haladja, a nyereségtöbblet 15%-a. A kulcs ily számítás mellett 5%-al emelkedik mindaddig, mig a 35%-ot el nem éri. A külföldi vállalatoknál az ado 200.000 koronát meg nem haladó nyereségtöbblet után, a többletnek 20%-a és az egy milliót meghaladó nyereség után a fokozat 40%-ra emelkedik. A természeti és jogi személyekre nézve az adó a jövedelemtöbblet első 10.000 koronája után 5%, ami folytatólagosan 5%-okkal emelkedik 30%-ig minden 20.000 koronás ujabb jövedelemtöbbletnél, 20.000 korona után 35%, ujabb 200.000 korona után 40% és a további többletjövedelmek után, tehát 500.000 koronán felül 45%. 3. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló 1909 évi VIII. t.-c. életbeléptetése. A törvényjavaslat értelmében az 1909 évi VIII. t.-c.. valamin: az ezt kiegészítő 1912 évi L1II. t.-c. vonatkozó szakaszai bizonyos módosításokkal 1917. január l-ével hatályba lépnek. Meg kell említenem, hogy a kereskedő világ, különösen a pénzemberek rendkívül sérelmesnek, terhesnek tartják ennek a törvénynek életbelépését és emellett hangsúlyozzák, hogy nem áll arányban a 60 milliónyi évi földadóval, hogy a terheket az agráriusok jobban birják, mint a kereskedők. 4. A vagyonadó. A javaslat szerint vagyonadó fizetésére köteleztetik az egész vagyona után minden magyar állampolgár, minden külföldi állampolgár, a közbirtokosságok, volt úrbéri községek, a vagyonközségek, házközösségek és végül olyan külön kezelt vagyontömegek, amelyek a fennálló törvények értelmében jövedelemadót fizetni kötelesek. Mentesek a vagyonadó alul azoka személyek, akiknek adóköteles tiszta vagyona az 50.000 koronát meg nem! haladja. A legkisebb vagyoni adó 60 korona, ami fokozatosan emelkedik 2,400.000 koronás vagyonú évi 12.000 koronára, ezentúl minden 100.000 korona után 5%-ot kell fizetni. Bármennyire fázik is minden magyar ember az ujabb adóktól, be kell látnunk, hogy az államra nehezedő terheket az állampolgároknak kell elviselni, a terheket azonban ugy kell megosztani, hogy azok súlya alatt a gyöngébb alanyok el ne pusztuljanak. Egyidejűleg az államhatalomnak a uiaga nagy erejével oda kell hatni, hogy a munkaszeretö polgárság megtalálja boldogulását e sok megpróbáltatáson keresztülment országban. Ncmo. Repülőink sikeres támadásai az olasz keleti tengerparton. — BanfieSd sorhajóhadnagy két BUDAPEST, junius 24. (Közli a tniniszteretoicfki |Sajltóosz(táj!jy.) Junius 23-\ín reggel néhány törpe dójármüvüPk az olasz keleti tengerparton Giuliawuovónál tüz alá vett egy gyártelepet és egy haladó tehervonatot. A vonat mozdonya, a tüzelés folytán felrobbant; négy kocsi kigyulladt; több kocsi megsérült. A jármüvek háborítatlanul visszatértek. 23-ikán este Banfield sorhajóhadnagy felszállott, hogy egy Trieszt ellen repülő ellenséges hydroplánt megtámadjon; nyolc perccel utóbb a hydroplánt még a tenger felett légi harcban lelőtte; a megfigyelő (olasz) meghalt; a pilótát (francia) elfogtuk. Az F. B. a 12 jelű fepülgépet Triesztbe számítottak. Junius 24-ikén reggel egy repülörajunk ellenséges repülőgépet lelőtt. — | igen jó sikerrel bombázta a ponté di piavei j vasúti hidat és pályaudvart, valamint a gradói kikötőt és a hídon négy teli találatot ért el. Bár repülőgépeinket hevesen lőtték, valamennyi sértetlenül visszatért. Egy órával később Banfield sorhajóhadnagy a trieszti öbölben egy F. B. A. tipusu francia tengeri repülőgépet légi harcban lelőtt. A repülőgép négy kilométernyire Grado előtt a tengerbe zuhant. Az ellenség ütegeinek védelme alatt egy felfegyverzett ellenséges páncélos motorcsónaknak sikerült meguieateni a repülőgépet, amely* nek mindkét utasa alkalmasint súlyosait megsebesült. A HAJÖRAJ PARANCSNOKSÁGA. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A leigázott Görögország* A hallatlan erőszakoskodások végtelen sorozata, amellyel az antant-hatalmak Görögországot sanyargatták, ugylátszik végül is megtörték a görög király és felelős államférfiak hősi ellenállását. Amikor azok a hatalmak, amelyek a háború megindításakor amellett bizonykodtak, 'hogy ők a kis államok védelmére ragadtak fegyvert, elhatározták a görög kikötők blokirozását, még kételkedni lehetett abban meglesz-e bennük az erkölcsi bátorság arra, hogy ezt az elhatározásukat meg is valósítsák. És ime megtették. Hogy a görög hadsereget vazallus-csapatukká tehették, fontosabb volt nekik, mint az erkölcs. És az a kiáltás, mely a párisi és londoni sajtóban egyazon időben kezdett felhangzani és igy szólt: „Eí Konstantin királlyal!", mutatta, milyen messzire állottak egymástól fennen hangoztatott ideális céljaik és aljas erkölcseik. Amikor a blokád megkezdődött, majd mind szigorúbbá lett, amikor az ország az éhínség szélére jutott, mind világosabbá lett, ihogy a szerencsétlen Görögországnak be kell adnia a derekát. Már nem is tárgyaltak vele, hanem semlegességét semmibe se véve, agy bántak el vele, mint valami ellenséges országgal. A rábeszélést és meggyőzést a kényszer váltotta fel. A király és a kormányférfiak, amikor kiragadták kezükből a kormány gyeplőit és lehetetlenné tették a számukra, hogy görög földön görög politikát űzzenek, minden diséretre méltóan és a legelszántabb bátorsággal elmentek az ellenállás legvégső határáig. Most tehát nem szabad csodálkoznunk, hogy az országot fenyegető anyagi tönkkel és az Akropoliszt veszélyező ellenséges ágyukkal szemben végül is megtört az ellenálló erejük. De még igy is kérdéses, célhoz fog-e vezetni az antantnak az a programja, melynek ördögi inspirátora: Venizelosz. A cél tudvalevően: Vcnizeloszt ismét kormányra juttatni, Ihogy az antanttal uj szövetségi szerződésre lépve a görög hadsereget és flottát az antant rendelkezésére bocsássa. Ezzel egyidejűleg, habár kevésbbé erőszakos módon, folyik az agitáció Bukarestben is abban a reményben, hogy a két ország beavatkozásával megjavítják az antant számára az oly siralmas balkáni helyzetet. De eltekintve attól, hogy a román államférfiak az orosz győzelmi kiáltások és a román antant-barátok agitációja dacára a helyzetet még mindig hűvösen ítélik meg és a várakozás álláspontjára helyezkednek, a görög kormány visszavonulása még mindig nem jelenti azt, hogy Görögország jövendő