Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-25 / 147. szám

2 DÉLMÍÁGYABÖBÖZAG Szeged, 1916. junius 25. Szegedről - Szegednek. — Az uj adótörvények. — Szeged város közönségét legközvetle­nebbül érintik az uj adóijavaslatok, amelye­ket az elmúlt ihéten a pénzügyminiszter ur az országgyűlésnek bemutatott. Azt hiszem, hogy nem végzek hiábavaló munkát, ha ezekről az adójavaslatokról kivonatos is­mertetést közlök, mert az országos adó­törvényjavaslatok mindnyájunk életébe " be­levágnak. A jövedelemadónak részleges életbe­léptetéséről szóló javaslat indokolásában az foglaltatik, ihogy Magyarországon a négy hadikölcsönből kifolyólag több mint 6 mil­liárd névértékű jegyzés kölcsönkötvényei­nek évi kamatai a 360 millió koronát meg­haladják. Ennek az összegnek fedezetéről költségvetésileg gondoskodni kell, ezért kerültek az adójavaslatok az országgyűlés elé. A világháború alatt, az állami bevételek fokozása érdekéből eddig két intézkedés történt. Az egyik intézkedés volt a jövede­lemadónak, a 20.000 koronát meghaladó jövedelmekre vonatkozóan, hadsegélyezésf célokból való ideiglenes életbeléptetése. En­nek következménye lett, hogy mintegy 200 szegedi polgár e címen mintegy 250.000 ko­rona évi adóval terheltetett meg. A másik intézkedés az volt, hogy az államkincstárnak a szesz eladási árában való részesedése és a dohány-gyártmányok! ára (felemeltetett. Ennek a két intézkedésnek eredménye mint­egy 80 millió korona évi bevételi többlete: jelent az állami háztartásban. A bejelentett adójavaslatokat azonban csak kezdetnek tekinthetjük az állami szük­ségletek kielégítése szempontjából, mert nemcsak a hadikölcsön kamatainak iedczé­sére van szükség, hanem mindazoknak a kötelezettségeknek kielégítésére, amelyek a világháborúval kapcsolatban az állam ház­tartására nehezednek. A legkiválóbb pénz­ügyi embereink Magyararozság kamatterhé­nek emelkedését a világháború következté­ben 1000 millió koronára becsülik, tehát a mostani gondoskodás tárgyát képező 360 millió korona kamat fedezete céljából kell majdan ujabb bevételekről gondoskodni. Az országgyűlés elé terjesztett adója­vaslatok a következők: 1. A jövedelemadó végleges életbelépte­tése. A törvényjavaslat értelmében a jöve­delemadóról szóló 1909 évi X. t.-c. idevonat­kozó szakaszai, a 10.000 koronát meghala­dó összjövedelmekre nézve, 1917 január l-ével hatályba lépnek. Vallomást csak azok kötelesek adni, akiknek összjövedelme az adókivetést megelőző évben a 10.000 koro­nát meghaladta. 2. A hadi nyereségadó. A törvényjavas­lat értelmében a nyilvános számadásra kö­telezett vállalatok és egyletek által az 1914. 1915. és 1916. években elért nyereség-több­letek és a természetes személyek, továbbá a fennálló törvények értelmében jövedelem­adó fizetésére köteles jogi személyek által elért jövedelem-többletek hadi nyereségadó alá esnek. A hadi nyereségadó a belföldi vállalatoknál, a- nyereségtöbblet ama része után, amely a saját töke 5%-át nem haladj.i meg, a nyereség-többlet 10%-a. ama rész; után, arnely a saját tőke 5%-ánál nagyobb, de 10%-át meg nem haladja, a nyereség­többlet 15%-a. A kulcs ily számítás mellett 5%-al emelkedik mindaddig, mig a 35%-ot el nem éri. A külföldi vállalatoknál az ado 200.000 koronát meg nem haladó nyereség­többlet után, a többletnek 20%-a és az egy milliót meghaladó nyereség után a fokozat 40%-ra emelkedik. A természeti és jogi sze­mélyekre nézve az adó a jövedelemtöbblet első 10.000 koronája után 5%, ami folytató­lagosan 5%-okkal emelkedik 30%-ig minden 20.000 koronás ujabb jövedelemtöbbletnél, 20.000 korona után 35%, ujabb 200.000 ko­rona után 40% és a további többletjövedel­mek után, tehát 500.000 koronán felül 45%. 3. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló 1909 évi VIII. t.-c. életbeléptetése. A törvényjavaslat értelmében az 1909 évi VIII. t.-c.. valamin: az ezt kiegészítő 1912 évi L1II. t.-c. vonat­kozó szakaszai bizonyos módosításokkal 1917. január l-ével hatályba lépnek. Meg kell említenem, hogy a kereskedő világ, kü­lönösen a pénzemberek rendkívül sérelmes­nek, terhesnek tartják ennek a törvénynek életbelépését és emellett hangsúlyozzák, hogy nem áll arányban a 60 milliónyi évi földadóval, hogy a terheket az agráriusok jobban birják, mint a kereskedők. 4. A vagyonadó. A javaslat szerint va­gyonadó fizetésére köteleztetik az egész vagyona után minden magyar állampolgár, minden külföldi állampolgár, a közbirtokos­ságok, volt úrbéri községek, a vagyonközsé­gek, házközösségek és végül olyan külön kezelt vagyontömegek, amelyek a fennálló törvények értelmében jövedelemadót fizetni kötelesek. Mentesek a vagyonadó alul azok­a személyek, akiknek adóköteles tiszta va­gyona az 50.000 koronát meg nem! haladja. A legkisebb vagyoni adó 60 korona, ami fokozatosan emelkedik 2,400.000 koronás vagyonú évi 12.000 koronára, ezentúl min­den 100.000 korona után 5%-ot kell fizetni. Bármennyire fázik is minden magyar ember az ujabb adóktól, be kell látnunk, hogy az államra nehezedő terheket az ál­lampolgároknak kell elviselni, a terheket azonban ugy kell megosztani, hogy azok súlya alatt a gyöngébb alanyok el ne pusz­tuljanak. Egyidejűleg az államhatalomnak a uiaga nagy erejével oda kell hatni, hogy a munkaszeretö polgárság megtalálja bol­dogulását e sok megpróbáltatáson keresztül­ment országban. Ncmo. Repülőink sikeres támadásai az olasz keleti tengerparton. — BanfieSd sorhajóhadnagy két BUDAPEST, junius 24. (Közli a tni­niszteretoicfki |Sajltóosz(táj!jy.) Junius 23-\ín reggel néhány törpe dójármüvüPk az olasz keleti tengerparton Giuliawuovónál tüz alá vett egy gyártelepet és egy haladó teher­vonatot. A vonat mozdonya, a tüzelés foly­tán felrobbant; négy kocsi kigyulladt; több kocsi megsérült. A jármüvek háborítatlanul visszatértek. 23-ikán este Banfield sorhajóhadnagy felszállott, hogy egy Trieszt ellen repülő ellenséges hydroplánt megtámadjon; nyolc perccel utóbb a hydroplánt még a tenger felett légi harcban lelőtte; a megfigyelő (olasz) meghalt; a pilótát (francia) elfog­tuk. Az F. B. a 12 jelű fepülgépet Triesztbe számítottak. Junius 24-ikén reggel egy repülörajunk ellenséges repülőgépet lelőtt. — | igen jó sikerrel bombázta a ponté di piavei j vasúti hidat és pályaudvart, valamint a gradói kikötőt és a hídon négy teli találatot ért el. Bár repülőgépeinket hevesen lőtték, valamennyi sértetlenül visszatért. Egy órával később Banfield sorhajó­hadnagy a trieszti öbölben egy F. B. A. tipusu francia tengeri repülőgépet légi harc­ban lelőtt. A repülőgép négy kilométernyi­re Grado előtt a tengerbe zuhant. Az ellen­ség ütegeinek védelme alatt egy felfegy­verzett ellenséges páncélos motorcsónaknak sikerült meguieateni a repülőgépet, amely* nek mindkét utasa alkalmasint súlyosait megsebesült. A HAJÖRAJ PARANCSNOKSÁGA. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A leigázott Görögország* A hallatlan erőszakoskodások végtelen sorozata, amellyel az antant-hatalmak Gö­rögországot sanyargatták, ugylátszik végül is megtörték a görög király és felelős állam­férfiak hősi ellenállását. Amikor azok a ha­talmak, amelyek a háború megindításakor amellett bizonykodtak, 'hogy ők a kis álla­mok védelmére ragadtak fegyvert, elhatá­rozták a görög kikötők blokirozását, még kételkedni lehetett abban meglesz-e bennük az erkölcsi bátorság arra, hogy ezt az el­határozásukat meg is valósítsák. És ime megtették. Hogy a görög hadsereget vazal­lus-csapatukká tehették, fontosabb volt ne­kik, mint az erkölcs. És az a kiáltás, mely a párisi és londoni sajtóban egyazon idő­ben kezdett felhangzani és igy szólt: „Eí Konstantin királlyal!", mutatta, milyen messzire állottak egymástól fennen hangoz­tatott ideális céljaik és aljas erkölcseik. Amikor a blokád megkezdődött, majd mind szigorúbbá lett, amikor az ország az éhínség szélére jutott, mind világosabbá lett, ihogy a szerencsétlen Görögországnak be kell ad­nia a derekát. Már nem is tárgyaltak vele, hanem semlegességét semmibe se véve, agy bántak el vele, mint valami ellenséges országgal. A rábeszélést és meggyőzést a kényszer váltotta fel. A király és a kormány­férfiak, amikor kiragadták kezükből a kor­mány gyeplőit és lehetetlenné tették a szá­mukra, hogy görög földön görög politikát űzzenek, minden diséretre méltóan és a legelszántabb bátorsággal elmentek az el­lenállás legvégső határáig. Most tehát nem szabad csodálkoznunk, hogy az országot fenyegető anyagi tönkkel és az Akropoliszt veszélyező ellenséges ágyukkal szemben vé­gül is megtört az ellenálló erejük. De még igy is kérdéses, célhoz fog-e vezetni az antantnak az a programja, mely­nek ördögi inspirátora: Venizelosz. A cél tudvalevően: Vcnizeloszt ismét kormányra juttatni, Ihogy az antanttal uj szövetségi szerződésre lépve a görög hadsereget és flottát az antant rendelkezésére bocsássa. Ezzel egyidejűleg, habár kevésbbé erő­szakos módon, folyik az agitáció Bukarest­ben is abban a reményben, hogy a két or­szág beavatkozásával megjavítják az antant számára az oly siralmas balkáni helyzetet. De eltekintve attól, hogy a román állam­férfiak az orosz győzelmi kiáltások és a ro­mán antant-barátok agitációja dacára a helyzetet még mindig hűvösen ítélik meg és a várakozás álláspontjára helyezkednek, a görög kormány visszavonulása még mindig nem jelenti azt, hogy Görögország jövendő

Next

/
Oldalképek
Tartalom