Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)
1916-06-21 / 144. szám
Szeged, 1916. junius ál. DÉLMi AGYARORSZÁG 3 1SOS link. |zreittől leszTanúvallomások az Emke vezetőségének bünpörében. viein Ittan |y a I jár>111f\ (Saját tudósítónktól.) Az Emke budapesti választmányának széles mederben folytatóit pőrében kedden megkezdődött a tanuk kihallgatása. A tárgyalást Csáder biró délelőtt negyedkilenckor nyitotta meg. Kihallgatta. a biróság Antal Nándort és Gallovich Jenőnét. Még délelőtt megkezdődött a tanuk kihallgatása is, az első tanú Josipovich Imre volt. A mai tárgyaláson először Antal Nándort hallgatta ki a biróság. — Volt önnek tudomása arról, — kérdezte az elnök — hogy milyen szerződést kötött az Emke a Vöröskereszttel a levélállapodásról a cimer fölhasználására vonatkozólag? Antal: Ezt Gallovidh csinálta, bővebb részleteket nem tudok. Engem ötven korona havi fizetéssel vettek föl ideiglenes alkalmazottnak a számfejtői teendők végzésére. — A közgyűlés választotta, önt, vagy Andreics nevezte ki? Andreics fogadott föl, sőt a közgyűlés nem is véglegesített. Ami a Vöröskereszt és az Emke megállapodását illeti, azt tudom, hogy 50 százalék volt a Vöröskereszté, 50 százalék az Emkéé, de az Emke az ö részéből az adminisztráció költségeit is fedezte. — Milyen időközökben számoltak el? — iHetenkint. — .Mit tud a Vöröskereszttel való megállapodásról a cimer fölhasználása vonatkozólag? — A számolólapon volt egy fehér kereszt és Josipovich ajánlotta, hogy vörös keresztet tegyünk a helyébe. — Miért volt a. megbízóleveleken a királyi biztosi pecsét? Meg akarták ezzel téveszteni a közönséget? — Mi előterjesztést tettünk, hogy engedjék meg a Vöröskereszt papírján való levelezést. Fönn voltam Josipovich őkegyelmességénél és előadtam neki, hogy miután mi ebben a jótékonysági akcióban csak eszköze vagyunk a Vöröskeresztnek, engedje meg, bogy az ő papirosukat használjuk levelezésre. .(őkegyelmessége ezt megengedte. — És a királyi biztosi pecsét? Hiszen az néhány napra eltűnt Josipovich szekrényéből. — Nem. határozottan nem. Jól emlékszem, délelőtt tizenegy órakor voltam Josipovich őkegyelmességénél és megkaptam erre az engedelmet. -- Miért netm tudott az egész dologról Andreics? — Ö akkor bete£ volt, s miután Josipovich megengedte, én intézkedtem a megbízó levelek elhelyezéséről. — Ügynökökre kiáílitvia. kapták ezeiket a megbizó leveleket? — Az ajánlatban ugyan az Emiké saját alkalmazottjait terjesztettük föl, de ezek kevesen voltak s igy az Emke az utazók egyesületétől kórt tiz embert. — Ön személyesen intézkedett a bélyegekről és a számolólapokról. Mi van a2 N. N. alatt elkönyvelt összegekkel? — Én, — felelte Antal — szeretném azokat a könyveket látni. — Jegyzett-e be ön igy? — Nemi, mert ez csalás. — Hallott-e erről? — Nem. — ön sohasem volt jelen az N. N. tétetek bevezetésénél? ~~ Én nem voltam, mert más oldalon dolgoztam. Erről csalk Gallovich tudhatott; ~ Mit szól ehlhez Gallovich? Gallovich: Kérem, ón a szobában csak akkor voltam, ha ott dolgom volt, különben ptt nem működtem közre. — Tudott-e Andreics arról, hogy a Vöröskeresztnek címzett adományok és tagdijak 50 százalékát levonták az Emke javára? Antal: Igen. — Miikor tudott róla, hogv ilyen manipuláció folyik? — Eleinte nem tudtam, csak mikor az elnök kezdett velem agresszíve viselkedni, akkor följegyeztem!. — Tudta-e, hogy a. Vöröskeresztnek voltak címezve? — Csak a fuvarlevél átvevője tudta ezt. Andreics már előzően átiratban megkérdezte a Vöröskeresztet, mit csináljanak a hozzájuk beérkezett és a Vöröskeresztnek szánt adományokkal, amire a válasz az volt, hogy a .romlandó árut a papnövelde-utcai raktárba, a maradandó árut pedig a központi raktárba küldjük. Én ezek szerint cselekedtem. Elnök megkérdezi Andreicset, mit szól Antal vallomásához? Andreics.- Nincs megjegyzésem. A fuvarleveleket nem néztem meg, egyébként minden-küldemény kapcsolatban \olt a gyűjtési akciókkal. Elnök: Mi volt az oka, hogy a kapun ott volt a Vöröskereszt ciroe? Antal: A kapu alatt olyan felírású tábla volt, hogy a Vöröskereszt bélyegakció-osztólya. Egyáltalán nem tudok arról, hogy a Vöröskereszt cimmel meg akartunk volna valakit téveszteni. Elnök (Antalhoz): Miért kapott ön 30 százalékot? Antal: Nem az elszámolásokért, hanem az összes szervező munkákért. — Mi volt Gallovich ténykedése? — Az adminisztráció összes ügyei. Az elnök megállapítja, hogy Antal vak lomása szószerint födi a rendőrségen tett vallomását. (Gallovichné kihallgatása.) Ezután Gallovich Jenőné kihallgatása következett. Elnök: ön ellen csak egy vád van. Dacára annak, hogy ön tudta., hogy az 5200 és a 800 korona nem jár az urának, ön mégis közreműködött abban, hogy ezt az összeget megkapják. Tudja-e bizonyítani, hogy ön előlegezett az Emkének 5200 és 800 koronát? Gallovichné: Igen. A pénztáros kisaszszonynak. -- Volt akkor takarékbetétje? És ha colt, mennyi és mekkora volt a legmagasabb betét? — A Liszt Ferenc-téren egy bankban volt betétem. A legmagasabb betét 2000 koron a volt. — Ha ön a Demkének adta az összeget, miért kérte az Emkétől? — Kérem, én a kollégium létesítésére előlegeztem. — Beszélt-e ön erről az ügyről előzetesen Andreicscsel? -- Igen. Andreics ki akarta fizetni az uramnak, ő azonban csak ugy akarta elfogadni, ha a közgyűlés megszavazza. Erre Andreics nekem kínálta fel az összeget, de én sem fogadtam el. Novemberben aztán átiratban értesített Andreics arról, hogv az előlegezett összeget felvehetem, mire azt én tényleg fel is vettem. — Miért helyezték el hadikölcsönkötvényekben a pénzt és miért mondta ön a férjének, ha ez a követelés jogos volt, hogy vissza fogja fizetni, ha a központ nem hagya jóvá a történt intézkedéseket? — Kérem, én nő vagyok és ebez nem értek. — Andreics, mit szól ehhez? Andreics: A nagyságos asszony vallomása nem felel meg a valóságnak, mert én sohasem tárgyaltam vele, sőt amikor egy ügyben összekerültünk, levélben jelentettem ki, hogy asszonnyal nem tárgyalok. Ugyanakkor megkértem a tanukat, hogy számoljanak el az állítólagos költségekről, ök elszámoltak és én az előleget folyósítottam. (A tanuk.) Ezután Josipovich Imre nyugalmazott miniszter kihallgatására került a sor. — Kegyelmes uram, van-e tudomása a Vöröskereszt és az Emke között kötött szerződésről? — Igen. A háború miatt akciókat kezdőink. A mi szervezeteink a kórházakkal voltak elfoglalva és a jótékony akciókra magánosok részéről történtek ajánlkozások, mi •z ónban az ajánlatokat nem fogadtuk el. Egy napon Andreics ajánlólevelével megjeIcnt egy ur az Emkétől és igy azután megállapodtunk. — Történt-e a levelezésre megállapodás? — Igen. Feljött Antal és kérte, hogy engedjük meg, hogy a Vöröskereszt papirosán levelezzenek. Hozzájárultunk ehhez, miután az Emke a költségeket magára vállalta, de arról nem volt szó, hogy az Emke helyiségei mint Vöröskereszt helyiségek működjenek. Mikor a közönség felzudult a sok zaklatás ellen, akkor óvást emeltünk az Bűikénél, hogy akciónkat ne ily molesztáló formában vezesse. — A királyi biztosi pecsétről mit tud, kegyelmes uram? — Nem tudtam róla, nem is láttam a megbizó leveleket, csak később a rendőrségen. — Igy valószínűleg az aláírás után történt a királyi biztosi pecsét rányomása? — Igen. Josipovich kijelenti, hogy a Vöröskereszt részéről a feljelentés megtételére az Emke ellen semmiféle meghatalmazás nem történt. A Vöröskeresztnél, mint általában a jótékony akcióknál, nehéz a károsodást megállapítani. A srámolólapon való hirdetésekre vonatkozóan a Vöröskereszttel nem volt megállapodás. Sándor József udvari tanácsos, az Emke elnöke kihallgatása során azt vallotta, hogy Andreics amikor értesítette arról, hogy Gallovichnak kiutalta a 6000 koronát, ö azonnal válaszolt és jogtalannak mondotta a pénz kiutalását. Mikor Gallovidh erről értesült, a pénzt letétbe helyezte az Emke központjában. Gallovich (Sándor Józsefhez): Emlékszik-e arra Méltóságos Uram, hogy a pénz kiuta'ását Andreics kezdeményezte? — Igen. Levelet is irt erről nekem, amelyben kijelentette, hogy a pénz kiutalása az ő kezdeményezésére történt. A levél meg is van és erre esküt merek tenni. Andreics Gallovich számadásait mindig helyesnek ismert el; ő kivánta a pénz kifizetését és csak akkor kezdett el haragudni, mikor a Vörös: kereszt követelésekkel lépett fel. Andreics. 1