Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-17 / 141. szám

DÉLMAGYARORSZÁŰ Szeged, 1916. junius 17. Az utolsó erőfeszítés. A nyilatkozatok divatának legutolsó periódusában azt mbndotta SzMSzfimY, bogy addig nem kötnek békét, mig le nem verik az ellenséget és el nem űzik Orosz­ország szint földjéről. Egy nemzet részéről ez az egyetlen elfogadható ok. amiért tovább folytatja a véres küzdelmet, ez az egyet­len érthető és elismerésre méltó indok, a miért tovább is küldözheti ezerszámra a halálba fiait. Az orosz külügyminiszter nyi­latkozata ezúttal kifelé nem is Ihatott har­ciasan, befelé azonban a duma-tagok közi elkeseredett rezignációt keltett. Bizonyára arra gondoltak, hogy nagyon sokáig kell a háborúnak tartani még, 'vagy Ihogy egy általán véget érhet-e valamikor, ha az el­lenség kiűzése hozza csak meg az óhajtott békét. Alig negyed éve hangzott el Szaszanov fenti nyilatkozata és azóta már másodszor indulnak meg az atyuska katonái, hogy felszabadítsák a szent birodalom nyugati részét. A beláthatatlan orosz síkság széles vágányu, döcögő vasutai hiven szállították a doni kozákokat, a kirgizeket, a Volga menti szeüd és a szibériai félvad; törzseket. Mig az élő emibertestek végtelen sora kí­gyózott el a cikk-cakkos lövészárkok körül a vezérek is összeültek: Evert, Kuropatkin és Bruszilov és elhatározták, hogy győzni kell. Oroszország elérkezettnek látta az időt arra, hogy eliizze az ellenséget és vé­'get vessen a saját földjén duló háborúnak. A hajszolt tömegek megindultak és ha felszabadult volna saját országuk, Galíciái és Bukovinát iparkodtak volna ismét elhó­dítani. Az orosz offenzíva azonban közel két heti rettenetes erőfeszítés után .jó rész­ben már fennakadt. A nagy emberáldozatokkal és hatal­mas előkészítéssel megindult offenzívát, grandiózus haditerv alapozta meg. Az. an­tant) apok ép ugy, mint az összes semleges lapok egyhangúan megállapítják, hogly' Oroszországnak ilyen jól kieszelt haditerve Ós a kivitelre ilyen alkalmas ideje soha •nem volt. A támadás főleg Vollhiniának és délen pedig Bukovinának volt irányítva­Volhinián keresztül Luck visszaszerzése után a sikon előnyomuló orosz lovasság elérhette volna Galícia északi részét és át­karolva a Feisőstrypánál lévő íipntunkat, Lembergbe vonulhatott volna. Déliről. Cser­novic és Bukovina felső részének elfogla­lása után, Kolomeán keresztül ismét ut hyilt volna a Kárpátokba és azokon keresz­tül Magyarországba. Oroszországban oly reményeket fűztek ehhez a hadművelethez, hogy a döntést hivatott kiíorszirozni. Dön­tést politikailag és stratégiailag. Politikai következményül 'Románia (beavatkozását várták az antant mellett. Ez volt az egyik oka annak, hogy Bukovina ellen vonultat­ták fel a legnagyobb erőket és tizenkét napi sikertelen, véres veszteségekkel járó rohamozások után még mindig a Prut . és a Dnyeszter partjait ostromolják. Az orosz hatalom alatt lévő Bukovina északról is •nyomná Romániát és könnyen kikénysze­ritíhetné a beavatkozását. A ifősuly azonban mégis a stratégiai következményekre volt fektetve. Lemberg elfoglalása és Bukovina meghódítása után áz osztrák-magyar seregek megint a Kár­pátokba vonultak volna. És nyáron, a ked­vező időben és járható utak során megkez­dődött volna a második kárpáti hadjárat. A második és orosz számítás szerint az utolsó. Bruszilov már biztos maga elé kép­zelte az alföldi rónaságot, a szép sárga ka­lászokat és az áldott magyar föld minden .kincsét- Ehhez már sok nem kell. még egy kis —• fantázia és tényleg vége is a hábo runak. A nagy siker azonban még mindig vá­rat magára. Kővel felé, ahol tavaly szep­temberben a magyar huszárok nyitottak kaput gyönyörű offenzivánknak, még' zárva az ut az oroszok részére ép ugy, mint a Strypa alsó folyásánál. Wiszniovciknál a szakadatlan rohamok dacára semmi ered­ményt sem tud elérni az ellenség. Cserno­vic előtt hasztalanul áldozza fel tizszerts tagr.zofitságu ember-oszlopait. Es Qalicia északi részébe is hiába töreszik. a Styr — Stcchod szakaszt sem tudja leküzdeT Azut életre serkentett orosz serég döntő győzel­met nem vívhat ki -sehol. Mindenütt g rég?, kipróbált hősök állják útját a szerencsétlen muzsikok halál-légiójának. •BBcaHsaMa'BH'HaMaaaHBEiHBitBBuaeBaGsaas Ismét visszavertük az orosz támadásokat. Smtóhftdiszállás, junius 16. Frontunk északi és déli részén minden orosz táma­dást visszavertünk- Csernovictól északira és Bojántól délre, valamint a Prűtlhnál Csernov'ic fölött, ahol meghiusult az ellen­ség átkelő kísérlete, mindenütt kudarcot vallottak az oroszok. Az ellenségnek a Dnyeszter és a pirutih között való támadá­sai nem eredményeztek mást, mint azt, hogy lovaspatrullok merészkedtek fioro­denkából és Sniatinból nyugati irányban. Visniovcik fölött súlyos vereséget -szeri veclett az ellenség. Az Ikva-vidéken, Kre­micniec és IRidoml kiörül hiábavaló erőfe­szítéseket tettek az oroszok állásaink el­len. fiúson ló balsikerrel operáltak Luck körül is. Az események közül kimagaslik az a kudarc, amely az orosz támadó hadsereg északi csoportját érte a rovno—kőveli vas­úti vonal és Kolki között, bár ezt 'a csopor­tot utánpótlásokkal megerősítették. Itt a támadások célpontja a Styr és a vele pár­huzamosan futó Stochod volt, azonban az orosz csapatokat visszavonulásra kénysze­'ritettük. A iLuga-ifolyó északi partján lévő To­ka ci községnél lovasságunk összeüt,között az orosz lovassággal. A Pripet mocsaraknál is támadnak az oroszok $$ BePjh junius 16. Az Echo jelenti Péter­várról: Már az orosz támadás előtt né­hány nappal folyton dolgozott az orosz tü­zérség. A támadási parancs kiadása előtt harminchat órával az ágyútűz különösen a Pripet környékén példátlan mértékűvé vált. A frontnak ezen a részén Linsingen tábor­nok'volt a magyar-osztrák csapatok pa­rancsnoka. Ezt a pontot éppen szerencsés A verduni helyzet Vaux eleste után. Bem, julius 16- Hogy milyen nagy h** fással van a francia .közvéleményre Vaux eleste, annak bizonysága az is/hogy a fran­cia lapok még mindig a verduni védelem e főoszlopának kidőltét kommentálják fáj­dalmas szavakkal. A Gaulois katonai kri­tikusa azt irja, hogy az erősség elfoglalása módot ad az ellenségnek ahhoz, hogy meg­vethesse lábát azon a fensikon, mely a Sou­ville és Tavannes erősséget uralja, Vauxtól körülbelül ket kilométernyire és hogy meg­javítsák pozícióját a voevrei síkságtól ke­letre. Ismét ujabb hosszú csata kezdődik tehát Verduntől északra és északkeletre, A hol az ellenség kétségtelenül azon lesz, hogy a megerősített második sorban, levő hadállásoktól is. amelyek a Maas jobbpar-t­talajviszonyai folytán választották ki az első támadás céljául. Pinksztöl délre az osztrák-magyar csapatok állásai olyan mocsaras helyen vannak, hogy lövészárkok helyett föld felett lévő 'védőmiiveket kellett ellenségeinknek épiteniök és itt már régóta tartottak az orosz támadások. A megefosi/ tések az osztrák-magyar csapatokihoz na­ponta érkeznek. Egy és háromnegyedmillió orosz katona harcol Volhyniában Hamburg, junius .16. 'Londoni katonai körökben határozottan állítják, hogy a vol­hyni-ai orosz fronton 1,750.000 orosz katona harcol. .Moszkvában kilenc további hadosz­tály érkezett Szibériából- Ezeket a vasutak túlterheltsége miatt még nem lehetett a frontra küldeni. A cár Lemherget akarja vissza­foglaltatni Berlin, junius 16. A HnfidvÍeAzúf.tmg­nak jelentik az orosz határról: A cár a leg­nagyobb csöndben nemrég szemlét tartott a most harcoló csapatokon, még pedig Kjev ben, OdásSzá-ban, Kisenev-ben és Mirgo­rml*ban. Kievben beszédet is intézett a csa­patokhoz és napiparancsában azt hangoz­tatta, hogy Lemberg városát Végeszakadat­lan ostrommal újra el kéli foglalni. Az oroszok Románián át akarnak előretörni Amsterdam, junius 16. Londonban ko­molyan számolnak azzal, hogy az oroszok •Besszarálbia egy részét arra akarják 'fel­használni, hogy Románián át a Duna má­sik partjára törjenek előre és igy a Török­országba irányuló forgalmat elvágják. ján fekiisznek, megfossza a francia védő­csapatokat. A T&mps katonai kritikusa irja: A Ihá­boru kezdete nemi volt szerencsés. De a francia nép lelke megerősödött és a vauxi kudarc csak növelheti katonáink energiá­ját. Még ha Verdun egyedül marad is, ak­kor sem vagyunk legyőzöttek. Mindeneset­,re remélnünk kell, hogy a.francia hadsereg nem marad egyedid és szövetségeseink mellé sietnek, hogy segítsék elhárítani a hémet hadsereg súlyos csapósait. •M arc el Huthu irja az Echo-ban: Meg' •néhány Ihétbei beletelik, mig a németek ak­navetőknél és géppuskáknál egyebet is szál­líthatnak Vauxihoz, ugy, ihogy ütegeink még jó darabig megakaszthatják az ellenségnek •délfelé való előrenyomúlását. Igy teháS egyelőre Verduni helyzetünk nem ad külö­nösebb aggodalomra okot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom