Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-16 / 140. szám

j&zeged, 1916. junius 16. öéimagyabübszág Szegedi levél Olaszországból. Csongrádmegyei legények bravúrja. — Cadorna egyik rendkívüli parancsa. — jYTiért minimálisak a mi veszteségeink. — Olasz hadifoglyok magasztalják giolittit. — Olaszország, 1916. junius 1. Ezeket a két ütközet közötti rövid pihe­nőbon papírra vetett sorokat már a keltezés­sel bízvást 1)0 is fejezhettem volna, hiszen minden eddigi harctéri levél színes és szen­zációs mondanivalóját felülmúlja az a régen sóvárgott grandiózus valóság: benn vagyunk Itáliában. Az óramű pontosságával halad lé­pésről-lépésre ez a csodás precizitással kidol­gozott haditerv, amelynek bravúros sikerét Gorlice mellett fogja méltatni a világtörté­nelem. ! Figyelemreméltó jelenség ós egyben ha­talmas bizonyíték katonáink öntudatos fe­gyelmezettsége mellett, hogy már két hó­nappal ezelőtt, midőn régi, megszokott — mondhatnám megkedvelt — ellenfelünktől, az orosztól fájó bucsut vettünk; az utolsó közlegény is tudta, vagy legalább is sejtette a készülő tiroli offenzívát, csak a különben jól megszervezett olasz hir- és kémszolgálat vallott ezúttal kudarcot. Igaz ugyan, hogy hadvezetésünk bámulatos ralfifinériával tudta leplezni az óriás csapat összevon ásókat. Ma, midőn már átgázolva az olaszoknak vagy féltucatnyi beton falas, vastraverzás, évek óta rozsdásodó, drótákadályokkal körül­szegett védővonalán, mélyen a taljánok föld­jén küzdünk, csodálkozva kérdezzük egymás­tól: hogyan volt ez lehetséges? Lépten-nyo­mon utelzóró erődítményeken, sziklavára­kon, aláaknázott szakadékokon vezetett az ut, a másfélezer méteres hegyek páncélerő­deihez és igazán a magyar temperamentum rettentő lendülete kellett ahoz, hogy a sik­ságot elválasztó utolsó hegyláncolaton meg­vethessük a lábunkat. A támadás második hetében, midőn már az olaszok tekintélyes erősítéseket kaptak, a Isonzó-serégükből ki­szakított (1) és teherautomobilokon ideszálli­tott grenadieri ezredeket, akkor jöttek a bakák és seperték el maguk elől a legnehe­zebb akadályokat. Uj tüzet hoztak a már­már pozícióharccá váló küzdelembe, a ret­tentő terepen pár nap alatt letörték a kétség­beesetten dolgozó ellentállást és a legköze­lebbi hivatalos jelentések bizonyára leszöge­zik majd azt a hihetetlen tényt, hogy az Arsiero és Asiiago közötti, felfelé görbülő, mintegy tiz kilométer sugaru félkört -11 ii magyar fiuk törték egyenesre, ezreit ejtve foglyul a legelitebb olasz ezredek legénysé­gének. Csak egy pillantás a térképre, hogy teljesítményünknek minden jelentőségével tisztában legyünk. Még nagyban folynak a harcok az egész vonalon, de a sorsdöntő siker már csak igen rövid idő kérdése. Bakáink bátorsága és el­szánt kitartása minden képzeletet felülmúl, ezzel ellentétben az ellenség sorai között páni félelem kapott lábra. Egész századok adják meg magnkkt egy-egy szuronyrohamnál és harmadik százada az olasz harctéren való bemutatkozásiképen az első órában négyszáz foglyot ejtett és négy gépfegyvert zsákmá­nyolt, A rettegett és bejelentett kiváló hirii grenadieri ezredből a hivatalos megállapítás szerint tegnap huszonkét tisztet és ezernégy­száz embert fogtak el a derék békési meg csongrádmegyei legények. A fogoly tisztek­nél végtelenül fontos iratok találhatók. A velünk szemben álló divízió fogságba jutott egyik vezérkari kapitányánál Cadorna rend­kívüli parancsát lelték meg, amelyben külö­nösen lelkére köti az itt küzdő olasz csapa­toknak a pozíció óriási fontosságát és Olasz­ország létérdekében megparancsolja, hogy az állást, az utolsó emberig tartami kell. Az álláson már két kilométerrel tul já­runk. Néhány szó az olaszoknak kutyafuttában kiismert harcmodoráról. A kitűnő ember­anyagból álló, de szemmelláthatólag rend­szertelenül kiképzett gyalogságnál a támadó szellemnek nyoma sem látható. Túlságosan rábízzák magukat a bizalomra, egyáltalán nem méltó, közepesen jóval aluli tehetségű tüzérségre és egyetlen feladata magaslatán álló fegyvernemükre: a gépfegyveroszta­gokra. Satnya képességeiket előszeretettel pótolják a hü szövetségeseiktől tanult fogá­sokkal. Kendőié ügetéssel megadást jelezni, azután sortüzet adni a közeledő ellenfélre, napirenden van náluk. Persze, a hadviselés egyéb becstelen módjai is megértő tanítvá­nyokra leltek az olaszokban. Egy gépfegyver egész elfogott legénysége vöröskeresztes kar­szallagot viselt. Ugyancsak géppuskát állí­tottak fel a concai templom ablakaiban is. Végeredményben azonban minden erőlködé­sük hiábavaló. Ha lett is volna bennük köte­lességtudás vagy harci ambíció, a folytonos visszavonulás már minden energiájukat fel­őrölte. Ha ütközetre kerül a sor, gyorsan fe­jüket vesztik, akcióik erőtlenekí igy azután az állandó nehéz harcok dacára veszteségeink igazán minimálisak. Ezredünk teljes létszá­mú századai eddig átlag három-négy halot­tat és tizenöt-húsz sebesültet vesztettek. Tü­zérségünk munkája .egyenesen páratlanul áll a háború eddigi történetében. Már csak erő­iheli tulsnlyuk is imponáló, hiszen a mi pár kilométeres frontunkon & (wzáztizenkét kü­lönböző kaliberű ágyú és öt harminc és feles mozsár áll mögöttünk; de óriási fölényük mégis boszorkányos technikai tudásukban jnt kifejezésre. Kellemetlenné válható ellen­séges támaszpontokat első figyelmeztetésre percek alatt belőnék, úgyszintén magát az olasz rajvonalat ós, atyailag gondoskodva persze, hogy tartalékaiknak ig jusson a jó­itól és ne túlságosan: iparkodhassanak baj­társaik segítségére. Gyalogsági támadásain­kat megelőző tüzérségi előkészítésük hatásá­ban rettenetesen tökéletes s még magunknak is idegtépő, borzalmas látványt nyújtó. Teg­nap egy rohamunkat tüzérségünk negyven perces Trommel-feuerje /előzte (meg és /ide kell irnom, hogy a végén magunk könyörög­tünk a telefonba, szüntessék be néhány perc­re ezt a pokolian nagyszerű munkát, hogy az ide-oda őrjöngve rohanó szerencsétlenek, akik ingeiket tépve le fehér zászlókul, sikol­tozva hadonásztak felóník, hogy megadhas­sák magukat. Két percnyi csönd következett. (Mint a la­vina, omlottak le a domboldalról az isten­adta férgek. Egymást taszítva, lökdösve, ért­hetetlen hangokat üvöltve rogytak lábaink elé, véres, füstös verejtékes alakok és a föl­det csókolták öntudatlan, lázas örömükben. Háromszázhúszan voltak. Közöttük nyolc őröült. Igy fognak ágyúval taljánt. iMikor leszáll az alkonyat, a völgyben összeterelik az aznapi foglyokat. Ugyanitt gyűjtik az egyéb zsákmányt is, ágyukat, lo­vakat, géppuskákat, kézifegyvereket. A fog­lyokait négyszázas turnusokban hat huszár fogja közre és elindulnak a kitűzött cél: — Trentino felé! Talán az összes fogolytípusoki között legkarakterisztikusabb, legérdekesebb az olasz. Boldogan, az örömtől kipirulva uj­jonganak már a fogságbajutás első pillana­tában, ugrálnak, hancúroznak, sőt mire a tartalékainkhoz érnék, már összeverődnek ketten-hárouian (staggiionéba és röjvid jelíti adást rögtönöznek egy-két cigaretta remé­nyében. Meghunyászkodó©k a végtelenségig, arcpirító szemtelenséggel szidnak mindent os mindenkit ami olasz és egekig magasztal­ják az ellenfelet. A tisztek szörnyen barát­koznának, csak akkor oldalognak el mellő­lünk, amidőn ridegen felvilágosítjuk őket a nekik kijáró „megkülönböztetett"-bánásmód­ról. Egyben azonban valamennyien egyfor­mák. Kezdve az elfogott két ezredestől íe az utolsó közlegényig mimdan.nyia(a tisztában vannak Olaszország szégyenteljes szereplé­sével a világháborúban. Lényegében minden elfogultság nélkül Ítélik meg a történteket tó — ezen a ponton distingváljunk —• nem hizelgésképen, hanem al maguk szomorú sor­sán jajongva átkozzák vezetőiket és magasz­talják — Giolittit . Néhány előkelő társadalmi állású és európai műveltségű fogoly tél igeu érdekes dolgokat hallottam — ezekről legközelebb — most sietnem kell, estére támadunk. Ottha­gyom a zsibongó komédiásnépet, — hóbortos fan tornák ezernyi sajnálatraméltó áldozatát, szaladok vissza a csapatomhoz, közben ke­resztülesem egy halott bersaglievin. Pillana­tig rámbámul üveges szemeivel, belevigyo­rog az arcomba, a mellén széles zöld-tfehér­piros kokárda hivatalból büszkén hirdeti: lEviiva la gueria! A van ti Savayju!... M. K. Az antant haditanácsko­zása a cár elnöklésével. — El akarják dönteni a háború sorsát — Stockholm, junius 16. A legutóbbi londo­ni haditanácskozásoknak folytatása lesz ju­nius 29-én az orosz főhadiszálláson, ahol a cár elnöklésével'dönteni fognak afelett, hogy az orosz offenzívával kapcsolóiban miképp indítsák meg az általános aniant-offenzivát. Orosz lapjelentések szerint Livid néhány hót alatt az egész világháború tornán. Jc el kell dőlni, mert Oroszország nemcsak azt tette, amire vállalkozott, hanem azon tulmeut, kö­telessége tehát az antant többi oi'szágalnak és különösen Angliának, hogy kivegye ré­szét és segítsen a nagy munkában. A junius 29-iki tanácskozás különben már előreveti árnyékát, mert Görögországot a jövő héten az antant olyan kényszerhely­zetek közé akarja sodorni, amelyekből nincs menekülés, sőt teljhatalmú Sarrail már arra is Ikapott Ifelhatalmzást, ihogy Ven izei asz támogtásával Görögországban államcsínyt kövessen el, amit ugy kell értelmezni, hogy a demobilizált országot színvallásra kénysze­ríti és ha a kormány és a király ellenkeznek, a sereg nélküli országot a körülrajzó antant flottával ostromállapotba helyezi. A másik fontos mozzanat Mihály nagy­herceg bukaresti útja; amelyet a közeli na­pokban várnak. Ez az utazás, helyesebben lá­togatás dönti el Románia sorsát is antarib­szempontból. A balkáni offenziva megkez­dése is szorosan összefügg a hó végére ter­vezett pótervári haditanáocsal. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom