Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)
1916-06-16 / 140. szám
5 DÉIMAGYARORSZAG Szeged, 1916. junius 16. A tanyai vasút. 55 Csütörtökön egyszerre a legnagyobb városi tervek élére került a tanyai vasiit ügye. Idestova tizenöt éve, hogy a vasút épitésének kérdése a helyi közélet .hullámain hánykódik, jövőre lesz tiz éve, hogy a közgyűlés nagy többséggel az élpités megkezdését elhatározta. A főispán erős keze most olyan lendületet adott ennek az egyszerű ügynek, amelyet itt problémává bonyolítottak, hogy a legkomolyabban bizni lehet abban, 'hogy a iháboru befejezése után rövidesen hozzá lelhet fogni a munkálatokhoz. A húszmilliós beruházási kölcsön fölvételének kapcsán szóvátettük ezen a helyen. hogy ezzel a pénzügyi tranzakcióval egyidejűleg a város szakreferensén kiviil •másnak is hallatni kellene szavát. Szeged nem. vehet föl kölcsönt azért, hogy több kamatot fizessen utána, mint amennyiért el tudja helyezni. Határozott rendeltetés nélkül a város akkor sem vethet igénybe kölcsönt, ha többet tud az igy szerzett pénzzel keresni, mint amennyibe van neki. Ilyen szerepre a hatóság még átmenetileg is csak ugy vállalkozihatik, ha arról van szó, hogy az a munka, amelyhez hozzáfogunk, eltart két és fél évig és a tanács a város vagyonának gondos sájfárjfakant ez alatt az idő alatt is minél busásabban akarja gyümölcsöztetni azt a pénzt, .amelyet a munkálatok még föl nem emésztettek. Igaz, hogy a pénzügyi tanácsnok ur felsorolta azokat az elsőrendű munkákat, amelyek végrehajtását továbbh'alasztani nem lehet. Tudtunkkal a város régen tul van az ilven felsoroláson, hiszen például a csatornázásnak éveken át kirendeltsége volt, amely magától a hatóságtól nyert információink szerint sok és alapos munkát végzettHa a kölcsön fölvételének egy véletlenül érkezett kedvező ajánlat adott újból aktualitást, régi terveinknek a megvalósításig való előkészítését az idő parancsolja ránk. A vízvezeték, a csatornázás, a kövezés létesítése elsőrendű városi kötelesség. A kórház épitésénél joggal igényelhetünk állami támogatást, vizről és csatornáról a magunk erejéből kell gondoskodni. Nem fog azon kivüí ártani, ha a békekötés után közvetlenül elkövetkező események felkészülten találják a várost és szerintünk élhez a felkészültséghez nem kis mértékben tartozik hozzá az, Ihogy munkára találjon itthon az a sok-sok — 'sajnos nem tiz és tizezer — szegedi munkás, aki a lövészárokból visszatér rendes polgári foglalkozásához. íRitkán adatik hatóságnak alkalom arra, hogy elsőrendű szükségletét kielégítő, értékes intézmények megteremtésével egyidejűleg ilyen nagy célt is szolgálni tudjon. Az alkalmat annyival kevésbé szabad elszalasztani, mert a hatóságnak kötelessége is a kérdéssel foglalkozni, a 'háború utáni időkre ép ugy fel kell készülnie, mint a hadseregnek a háborúba. Nem lelhet arra a kényelmes álláspontra helyezkedni, hogy ez állami kötelesség. A dologban egyébként tévedés is van, azon kiviil az állam nem indiiiiatja meg a miunkáícnaik azt a tömegét, a melyre szükség van és miért kezdien a város egy munkához 1918-ban. ha 1917-ben is hozzákezdhet, amivel még nagy lokális célt is szolgál. Ha most itt őszintén meg akarjuk írni a véleményünket a főispánnak a tanyai vasút ügyéiben való kezdciménvezéséről, dicshimnuszt kellene róla mondanunk. Ettől tartózkodni kivárnunk. Lehetetlen, hogy meg ne tudja a város minden polgára tudása gazdagságát, tapasztalatai bőséges forrását, realitását a tervezésre erejét és törhetetlenségét a kivitelre. Hitünk és meggyőződésünk, hogy a tanyai vasút most már megépül- Az ellentétes vélemények idejében tisztázódni fognak. A tanulmányokat és elhatározásokat friss energiák váltják értékes tettekre és ia békekötés után megtesszük az első kapavágást arra, hogy a tanyai vasút noaí.»aB«BBatEB«OBB3íeBBsB«»osBB»OB»saaeBBE9i!B3BOBBBai gőzmo'zdonya dibdalnias egységben forraszt hassa össze a nagyság és vagyonosodás útját byra megtaláló várost és tanyát. A keleti fronton javult a helyzet. Bécs, junius 15. Feltűnő jelenség, hogy az oroszok tegnap tétlenek voltaik Volhiiiiában, az fkm metmt én Kéto-Gkilici4bm. A látszat az, mintha rövicl pihenőre lenne szüksége az ellenségnek, hzbriba>n ennek a föltevésnek ellentmond az a tény, hogy az offenzíva tegnap is tovább tombolt a Bóján és Csernovic között lévő Pruth-szakaszon, már pedig ez az orosz hadseregrész is éppen oljlan súlyos harcoikban állott csapatainkkal, mint a többi. A Pripettöl délre é,s a Botihmer-hadseregge! szemben álló orosz csapatok aránylagos passzivitását az a szükség sem okozhatta, hogy a hátramaradt trént magukhoz vonják, mert hiszen a tétlenség kiterjedt a felső Ikva és az alsó Strypa melleikére is, amely helyeken iaz oroszok tudvalevően nem birkák b&róyeMm Mílftwi^eÜ és ilfltn tudják élőbbre jutni. Azt sem állithatni, hogy az orosz iPutilcvka-csoportnál szükségessé vált harci szünet stratégiai tekintetékből terjedt át a szomszédos szakaszokra. Annak a körülménynek, hogy a vol'hiniai déli csoport elég messze előre nyomult nyugat felé, az lett volna a logikus következménye, hogy az ellenségnek teljes hevességgel folytatnia kellett volna támadását a Styr-szakaszon is Sokaitól Sapanovig, ihogy e helyen visszavonulásra birhassa csapatainkat, mert csak igy érhette volna el, Ihogy a •Sokultói Cartorijskon és Rafalovkán át, vaAz oroszok nem tudták áttörni frontunkat. Bécs, junius 15. Ámbár az újjászervezett orosz hadsereg, amelyet a külföldről rengeteg mennyiségű legmodernebb hadian3'aggal láttak el, a legutóbbi napokban is uj embertömegek előrevonásával uj táplálókot adhatott keleti 'frontunk ellen való támadása erejének, az északkeleti egé-sz helyzet azt mutatja, hogy az orosz támadás frontunkat több helyen vissza tudta ugyan nyomni, de sehol áttörni nem tudta. Ami a harcba vetett erőt illeti, ez a támadás jelentékenyen felülmúlja a mult évi kárpáti támadást. A támadás területe is sokkal keskenyebb, 'mint akkor volt. Ezzel szemben csekélynek mondható az a terület, amelyet az oroszok ebben az óriás csatában nyertek, annál is inkább, mert ez a nyereség három egymástól elkülönített szakaszra oszlik szét- A Luek mindkét oldalán és az attól nyugatra elterülő szakaszon elért területnyereség az oroszoknak súlyos veszteségébe került; az alsó Strypáuá'l a területnyereség nem terjed sokkal tovább Rucsacon tul és délkeleti Galiciá'ba, a Pruth és a Dn3'eszter közt való 'kitérésünk a Dnyesztertől északra küzdő seregek zárt frontjának teljes megtartásával történt. Ebből az következik, hogy a több mint tiznapi harc •gyümölcsét rendkívüli áldozattal fizették meg és ha a túlerőben lévő ellenség el is ért helyi sikert, ennek mélyreható jelentősége lamint a Kreminiecnél elhajló orosz támadófrontot egy murgd^ságlia hozZfi a lucki érosz hadcsoport vmfMvyd. Ilyenformán az orosz támadásokban föllépő tegnapi szünet stratégiai magyarázata az a föltevés, hogy az oroszokat valamennyi szakaszon oly rettenetes vesztésé gek érték, hogy mim bírják nyombdn folyMtiij támadásaikét és hogy Bukovina észak keleti részében csak azért nem állott be szünet, mert itt kisebb veszteség érte az ellenséget ama körülmény folytán, hogy ezt a szakaszt önként .ürítettük kiMialatt töhát az ellenség kimerültnek látszik a Strypánál, Ikvánál és Styrnél, e helyektől klétszáz kilométer távolságra hirtelen erős támadásba fogott a.Jegszélsö offenzív szárnyán Baranovicénél. Az ilyen stratégiai szisztémának, enyhén szólva, mindig vannak sebezhető oldalai. Ha az öszszes jelek nem csalnak, akkor egy ilyen harci vállalkozásnak, amely csak akkor lehet hatásos, ha offenziv lökései közt .folyton megvan az összefüggés, kevés' kilátása van a tartós sikerre. A baranovicii támadás azt bizonyltja, hogy az orosz hadvezetésnek eddigi harcaiban nagyobb volt a szerencséje, mint a tudománya és hogy a csapatok jobbak, mint a vezérek. Bár mlég minden lehetőséggel számolni kell, mégis bizonyossággal álli'tható, hogy harctéri helyzetünk tegnap óta, legalább e pillanátj ban, lényegesen jobb. nincs. Bizonyos, hogy az oroszok csapataink visszavonulásakor sök sebesült és sebesületlen katonánkat foglyul ejtették, annál is inkább, mert katonáink mindenütt szí* lárdan kitartottak állásainkban. De bizonyos az is, hogy veszteségünk 'távolról sen; akkora, mint amekkorának az oroszok tüntetik föl. Az ágyuk közül a régi szerkezetüeket, amelyek be 'voltak építve, ott kellett hagynunk. A cár távirata Bruszilovhoz Pétervár, junius 15. (Miklós cár a főhadiszállásról táviratot intézett BruszőHv tábornokihoz, amelyben gratulál az elért ujabbi sikerekhez és a többi között a következőket mondja: •Közölje az. Önre bízott fronton a parancsnoksága alatt álló mélyen szeretett csapataimmal, Ihogy büszkeséggel és megelégedéssel tekintek reájuk kivívott sikereik alkalmából. A jó Isten legyen segítségünkre, hogy sikerüljön az ellenséget kiűzni egész területünkről. Meg vagyok győződve róla, hogy csapataink szilárdan ki fognak tartani és továbbra is hatcolni fognak, az orosz fegyvereknek dicsőséget hozva végig. (M. T. I.) Az oroszok nagy veszteségei Bd^cl, junius 15. A 'Baseler Nachriahten nek jelentik Pótervárról; Bruszoliv tábornok főhadiszállása, ahol jelenleg Ruskij és Iwrnov tábornokok is tartózkodnak, még