Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-11 / 110. szám

Szegeti, 1916. május li. mlmágyarorsmü A szerencsedisznó. — Történet Makótól Szegedig. — (Saját tudósítónktól) A gyorsmotor Makó és Szeged közt zsúfolásig tele van utasokkal. Tisztek és közkatonák, egy-két civil ur és — bár drága a vonat — főleg parasztasszonyok. A tisztek .hallgatnak, látszik rajtuk, hogy fá­radtak. vagy hogy gondolataik ott időznek még, ahonnan testi valóságukkal nem rég sza­kadtak el. Szabadságról jönraek és mennek vissza a frontra. Ki Szerbiába, ki Albániáiba, vagy az <•' asz frontra. A közkatonák szunyó­kálnak, álomba ringatja őket a kopott*tengelyit motoros rá.'.ésa és zakatolása. A parasztasszo­nyok pedig ügyes-bajos dolgaikról tárgyalnak. Megbeszélik a hadi kölcsönt, valósággal pénz­ügyi szakértelemmel, a rakvirálást, az időjá­rást, a terméskilátásokat — ami a béke boldog idején a férfiak dolga volt. Magáról a háború­ról csak gazdasági vonatkozásaiban esik szó köztük. Egy íogallan, ráncosképii makai asz­szony, aki regruta-urához megy be Szegedre, (hisz még csak ötvenkét esztendős az embere), az ő disznóval való gazdálkodásáról beszél a mellette ülő asszonnyal, aki Kiszom,borban szállott fel a motorosra. — Vett az uram — meséli — még az ősz­szel egy kocát, Nem nagyon szeret bíbelődni az ilyen disznófélével, mert neki a föld a min­dene, de Iha vesz, mindig „felső" áron vásárol, mert ugyancsak megnézi az állatot, akiért pénzt ad. Hát adott azért az iegy kocáért két­százötven forintot. Nagy pénz volt az még az ősszel egy darab sovány disznóért, de aztán annyit is nyertünk rajta, hogy ki sem tudom számítani., ihogy mennyit. Valóságos szeren­esedisznó volt. — Olyan disznó szerencséjük volt vele? ­kérdi a kiszombori asszony. — Olyan, — hagyja helyiben a makai asz­szony, — merthogy annak a kocának kilenc malaca lett. Aibiból eladtunk liatot bét hetes korában hatvan pengőért darabját. A megma­rafft hármat, amelyik hitványabb volt a töb­binél, ötvenöt forintért odaadtam szeretetből a testvéremnek. Mert mi nyolcan vagyunk élő testvérek és igen-nagyon szeretjük egymást. Gondoltam úgyis eleget nyertünk, legyen an­nak is egy kis nyeresége ebből a mi szerencse­disznónkból és odaadtam neki mind a hármat ötvenöt forintért. De eladtam magát a kocát­i.s báromszáznyolcvanöt forintért. Én ugyan négyszázra tartottam, de annál a. háromszáz­nyolcvanöt pengőnél sehogysem tudtam többre fölvinni az árát. — Igy is nagyon szép vásárt csinált — szóltam most már én is közbe, ugyancsak meg lehet vele elégedve. — Hát nem mondom, hogy nem, — vélte a makai asszony, de azzal is ugy van az ember, tetszik tudni, mint a .példabeszéd mondja: a mit megnyer az ember a. réven, azt elveszti a "vámon. — Na már engedje meg lelkem, — vetet tem ellen, ezen már csak nem veszíthetett. — A disznón nem, — mondja az asszony, óe ott van az árendás földünk. Viz alatt áll az egész, elég nyomtatók az arra a haszonra, ami kikerült a disznóból, merthogy ezt az árendát, azt meg kell fizetnünk s valahonnan csak elő kell teremteni. Aztán mennyit kellett kedvezni a kocának meg a malacainak. Mert a jószág is olyan, mint az ember, ha valamit akarunk tőle, hát kedvezni kell neki. Ha kedvez az cm- I ber a jószágnak, az emberfélénél i,s jobb. Mert j a testvérem, akinek szeretetből adtam olyan olcsón a három malacot, ugyan szépen rá­szedett. Vett három mázsa kukoricát husz pen­gőért mázsáját s ugy volt, hogy abba az árba ideadja nekem a felit. De hogy ráígértek néki öt pengő hasznot mázsája után, eladta az egészet másnak. Pedig ezt a hasznot én se saj­náltam volna tőle. — Persze maguk most haragban vannak egymással — vontara le ebből a logikai kii vet­kezte test. — Már hogy tetszik ilyet, gondolni, — mél­tatlankodott az asszony. — Nem mondom, hogy nem esett rosszul a dolog, de azért csak meg­vagyunk mi most is egymással szeretetben. Még ilyen időben se szeressük egymást? Neki elesett az ura, nekem meg egy fiam, mi lenne belőlünk, iha egy pár pengő miatt nem élnénk egymással szeretetben. Talán el se is tudnók viselni ezt a nagy szomorúságot. * Igy érez és gondolkodik egy egyszerű, de aranyszívű parasztasszony s az ilyen egy­szerű és aranyszívű parasztasszonyok szülték azokat a bős vitézeket, akik dalolva mennek a hazáért a halálba. Az angol munkásság a háború ellen. Hága, május 10. A legutóbbi napokban az angol független munkáspárt az eddiginél sokkal merevebb magatartást tanúsít a há­borúval szemben. Több gyűlésen indítványo­kat fogadtak el, amelyekkel felszólítják a kormányt, hogy állapítson ímeg határozottab­ban körülirt hadicélt és ne álljon, elő mindig a porosz militarizmus megsemmisítéséről szóló üres szólammal, mert az, mint a szó­nok mondta, bebizonyította, hogy nem lehet megsemmisíteni. Minden nap, amennyivel a háború tovább folyik, csak rontja a munka­sok helyzetét, akik a háborúból, bárhogyan végződjék is, soha előnyt neim szereztek. Csak az a meggyőződés, hogy később az ál­talános leszerelés elkövetkezhetik, indíthatná arra' a munkásokat, hogy hasznot lássanak benne, de ez a remény Anglia számára is tel­jesen ki van zárva azok után, hogy áttért a katonai szolgálati kötelezettségre. BOGOSCH NUBÁR BASÁT KIVÉGZIK. Konstantinápoly, május 10. Hivataosan jelentik, hogy a szultán helybenhagyta Bo­goséit Nubár basa ellen hozott halálos itéTe­letet. A polgári büntetőtörvény rendelkezé­sei szerint a basa polgári jogait, kitünteté­seit, rangját elvesztette ,vagyonát elkoboz­zák. A német kormány kártérítést fizet a Sussexért. BERLIN, május 10. A Wolff-ügynökség jelenti: Illetékes helyen arról értesülünk, hogy a S'ussex-gőzös elsüllyesztése ügyében a még ki nem derített rézsleteket megállapí­tották és ezzel a vizsgálatot lezárták. A vizs­gálat eredménye alapján az a nézet nem volt föntartható, mintha néimet támadáson kívül más oka lett volna a Snssex megrongálódá­sának. Nem lelhet többé kételkedni abban, hogy a március 24-én hadihajónak vélt ten­geri jármű azonos a Sussexxel. A német bi­rodalmi kormány és az e hó 4-iki jegyzéke szerint ebből levonja a konzekvenciát. KÖNYVET A HARCTÉRRE! Az Országos Hadsegélyző Bizottság és a Magyar Szent Korona Országainak Vörös­kereszt Egylete könyveket, füzeteket, képes újságokat kér a harctéren levő katonák ré­szére. A küldemények a Vöröskereszt Szere­tetadomány-osztályhoz (Budapest V., l.ipót­körut 1.) cimzendők. A kir. posta bérmentesen szállítja a cso­magot, ha ráírjuk: „Szeretetadomány a harctéren levő katonák számára." Üzlet I , i Szives tudomására hozom a n. é. közön­ül nelV6Z6$! sé8nek' vegyiruha tisztító és J kelmefestő fióküzletemet Mikszáth Kálmán-utca 9. sz. alól május 1-től Attila-u. 10. sz, alá (Valéria-tér sarok) helyezem át. A n. é. közönség sz. pártfogását a jövőben is kérve, vagyok kiváló tisztelettel LUCZA JÓZSEF vegyiruha tiszlitó és kelmefestő ipartelep-tulajdonos. 15. & 0 © fal g Helyi telefon 146. ® © Somló r éi Szilasi Interurbán 146. tűzifa, szén- és bognárfakereskedők SZEGED, Párisi-körut 35. szám. 0 a tó © 0 0 © s Ajánlanak: Cséplésrc I. rendű darabos porosz szenet ugy kicsinyben, mint waggononkint, bármely vasúti állomásra. Retorfa faszenet zsákokban és csoma­golva. A kocsiggártó iparhoz tartozó összes faanyagokat, úgymint kőris, akác és szilfa rönköt, szerszámfa céljaira alkalmas akáchasábfát, keréktalpat, küllőt, bükkhasitvángt, kocsirudakat, ökörjármokat. Bognár faanyagok saját erdőterületünkből szakszerűen elkészítve. Szállítmányok ugy helyben kicsinyben, mintwaggonrakományokban bármely vasúti állomásra. Gyors, pontos s előzékeny kiszolgálás! Ajánlatokkal szivesen szolgálunk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom