Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-26 / 123. szám

Szeged, 1916. május 19, * "1 DÉLMAGYABÖltm^ 5 Talán Szeged is. Talán Szöged is tesz valamit. Talán Szegeden is jegyeztek hadikölcsönt. Talán Szeged is 'áldoz a jótékonyság oltárán. Talán Szeged is gondoskodik a rokkantjairól, árváiról, özvegyeiről. Ha jól emlékszünk, talán Szeged sem hagyta éhen halni az elmúlt rettenetes télen szegényeit. Ha jól emlékszünk, egy városnak sem volt olyan bőkezű Mecénása, akinek jóvoltából 120.000 korona állit volna rendelkezésre azzal a céllal, hogy a legkeservesebb téli hónapokban a legszegényebb emberek százait és ezreit lőhessen ellátni meleg levessel, párolgó főzelékkel, ízletes hússal és finom tésztával. Talán Szegednek volit. Mindezt pedig nem azért tesszük szóvá, mintha bárki is kétségbe vonta volna hatóságunk, vezető embereink és —• igen: ki merjük mondani — sajtónk agilitását, és értékéri alul kívánná méltányolni munkásságuk eredményét. De agy látjuk egyes jelenségekből, hogy a nagyobb vidéki városok versenyélben nagyobb roham készül, min: aminőben valaha futtattak. Az egyik erre a célra adott legtöbbet, a másik arra. a harmadikról kétségfelen, hogy az emberek szivtabban a városban leginkább bővérű, a 'negyedikről, hogy ott legbájosabb az asszonyok mosolya és az ötödikben használják vitathatatlanul a legtöbb bajuszpedrőt. Van város, amelyik minden tekintetben magának vindikálja az elsőséget. Mit csináljon Szeged ebben a hatalmas és bősz versenyben? Ajpal álljon elő, Ihogy a legnagyobb vidéki város, hogy legtöbb a lakosa, hogy legnagyobb a vagyona, hogy az intézmények egész sokaságát tartja fenn a saját erejéből, hogy csak a negyedik íhadikölesönre három milliót jegyzett, tehát többet, mint amennyit sok nagy város a négyre összesen, hogy félmillió körül van az öszszeg, amit a város maga adott a hadijótékonyság szent céljaira és hogy negyedmilliónk áll rendelkezésre a rokkantak támogatására? Hivalkodjunk-e azokkal a milliókál, amiket a polgárság jegyzett a négy hadikölcsönre és azokkal az ezresekkel, amiket az áldozatkészségben kifogyhatatlan szegedi nép adott a legkülönbözőbb és soksok jótékony cé-ra? Ne tegyük. Maradjunk ezen a versenyen kivül és _rtsuk meg továbbra is a kritikai hangot, önmagunkkal és egymással szemben. Nem igaz, hogy bármiben is mi vagyunk az elsők, nem igaz, hogy legtöbbet tettünk, nem igaz, hogy két kézzel adtunk. Keveset tettünk és csak a balkezünk volt adakozó, az is ugy, hogy a jobb mindig tudott róla. Mindig többet, mindig többet, amig józanul és gazdáságosan adni lelhet, amig. az erők okos fokozásával serényen és jól alkotni tudunk. Mindig többet, amig erőnk értékére és hatalmára az ország magától ébred, mindig többet, amig áldott akarásunk üres telkeinkre népes ipartelepeket, vágányainkra hatalmas teherforgalmat, üzleteinkbe sok-sok idegent, szegényeink lakásaiba is jólétet, ntcáinkra és tereinkre is egészséget varázsol. Mindig többet a tettekből, mindig többet, mindig többet. Előre a hazafiúi megértés és áldozatkészség szent .utján, az öntudatos és gazdag programmif városépítés rögös pályáján. És csak 'ha már sok más helyen nőtt magasra a szók áradata, hogyén vagyok az első, hogy én, hogy én, ihogy én tettem a legjobban, én adtam a legtöbbéi, akkor álljon elő Szeged' szerényen, a mindig munkás ember nyugalmával és a mindigadakozó egyszerűségével és jelentse be /röviden, szerényen: — Talán Szeged is. Növekvő olasz mozgalom a semlegességért és a békéért. Az olasz forradalmárok milanói kongresszusa a békepártiak ellen. Lugano, május 25. A „Fascik"-nak, azaz a forradalmár ííadi klubnak most nyílt meg a kongresszusa Milanóban. Ennek a tárgyalásaiból ijesztő módon derül ki, milyenné lett a hangulat Olaszországban. A k-ougreszszus „Le a barbárokkal! Le Németországgal! Éljen Olaszország! Éljen a civilizáció!" kiáltásokkal nyílt meg. Utána az elnök a legfontosabb kötelességnek azt jelezte, hogy az országban mindenfelé felibukkant rémhírekkel és pesszimizmussal szemben a legéről yesebb módon vegyék fel a harcot. A neutral izmus ima bátrabban veti fel a fejét, mint valaha, hogy a népet deprimálja és elbátortalanítsa. Hiszen a fascik is akarják a békét, de csakis olyant, aminőt Franciaország és Anglia akar, békét a német militarizmus szétrombolásával. Azután, a fasei-mozgalom referense fíianchi rámutat arra a romboló hatásra, a melyet a szocialisták és klerikálisok által szemérmetlenül űzött békepropaganda gyakorol. A nagyobb városokban könnyebb ezzel a propagandával szembeszállni, nem ugy azonban a vidéken. Ha nem volnának a forradalmár fascik, Róma, Milánó, Genua és más nagy városok proletariátusa mér rég erőszakos módon 'juttatta volna kifejezésre a háború iránti gyűlöletét. Így azonban a „piazza" féken tartja őket. Sürgősen szükséges, ihogy a piazza-pártok megakadályozzák a háborúellenes propagandát és gátat vessenek a nép fokozódó demoralizációjának. Turin város referense is airról) tett jelentést, Ihogy ott is erősen növekszik a neutrális mozgalom és Ihogy részben a sajtó is ennek érdekében működik. Ugyancsak kedvezőtlenek Ferrara, Bergamo és más városok referenseinek a jelentései is. Annáil kedvezőbb Genua jelentése. Ott a háborús mozgalom annyira gyökeret vert, ihogy a szocialista párt huszonöt tagra olvadt le. Ezzel szemben azonban a klerikálisok propagandája különösen veszélyes Genuában. Róma referense arról számol be, hogy ott a faseío sok tagot veszített el. Egyébként panaszkodik a kormány merevsége ellen, amelynek a római fascio a központi bizottság megbízásából hasztalan nyújtott be memorandumot. A referens aztán igy folytatja: „Ha a háború szerencsétlenül is végződnék, ami természetesen ki van zárva, mi közünk hozzá? A felelősek érte bizonyára nem mi vagyunk, hanem a kormány az ő nem tiszta kiil- és belpolitikájával és sok-sok hibájával. Persze eddig nem választhattuk el a magunk/ felelősségét a kormányétól, ha nem akartunk a nép előtt kellemetlen benyomást kelteni." 'Sondrio referense a vidék aggodalmat •keltő, háborúellenes hangulatát vázol: mert a hadba vonultak családjai Ínséget szenvednek és aggodalommal néznek a jövő elé. Zuccarini delegátus rámutat arra a su lyos veszélyre, amelyet ma a neutralizmus jelent a háború szempontjából. Bianchi szerint a kormány legelső feladata, az Olaszországban tevő német vagyon lefoglalása és minden belső ellenség elfogatása. Paoloni (Róma) azokat az okokat fejtegeti, miért ment a piazza eddig a kormánnyal: „A monarchia mellé állottunk, mert a monarchia és az uralkodóház a Iháboru mellett, a polgári pártok nagy többsége azonban a háború ellen és a régi hármasszövetség mellett volt. Miért buktatnók meg tehát a dinasztiát? Ez a iháboru végét jelentené. A kormány ugyaií merev és minden, csak ideális háborús kormány nem, mindazáltal Salandra mégis csak a legjobb álllamíférfi, akit a Iháiboru számára kívánhattunk. Különben mi közünk a kormány felelősségéihez, Iha a háború roszszul folyik? A mi célunk csak az legyen, Ihogy a háború jól végződjék, ha mi magunk közben a kerekei alá is kerülünk. (Viharos tetszés.) Mindenesetre óvakodnunk kell a pesszimizmustól és a bátortalanságtól, mert mit mondjunk akkor a tömegnek? Ellenkezőleg, optimizmust kell tanusitanunk. Ez a mostani pillanat parancsa. A kongresszus folyamán az anarchista Rygier Mária a kormánynak a bákebarátokkal szemben tanúsított túlságos enyhesége ellen panaszkodott. Drákói eljárást követel a békebarátok ellen. Botrány, Ihogy dacára a háborús állapotnak, aránylag, csak kevés neutrallista van bebörtönözve. Ez az enylheség a béke melletti elemeket csak ujabb szégyenletes tettekre és a néplélek további megmérgezésére bátorítja. A nőszónok élénk tetszés mellett ezzel fejezte be a beszédjét: pMa a -hábonu az Alpok közt tombol, -holnap már a városokban és falvakban fog dulini, ahol a békepártiak bosszuérzettöl eltelten fogják magukat a lhábouu barátaira vetni." Olaszország nem akar résztvenni a párisi gazdasági tanácskozáson. Berlin, -május 25. Luganoból jelentik: A connaughti herceg, aki jelenleg Rómáiban van, nagy erőfeszítést tesz, hogy az olaszoknak az olasz katonai vállalkozással való elégedetlenségét csillapítsa. A herceg hosszabb ideig tanácskozott a királynéval és Sonninoval és azt tervezi, hogy a pápát is fölkeresi, azután pedig a királyhoz megy a főhadiszállásra. Azonban már most is bizonyos, bogy kudarcot vallott az a fáradozása, hogy Olaszország résztvegyen a párisi gaz** dastigi tanácskozáson, mert Olaszország erről végleg lemondott. fSTittoni külügyminiszter-jelölt. ' Rotterdam, május 25. A Libertatea-nak jelentik -Luganoból: Tittorüt, -Olaszország párisi nagykövetét Viktor Emánuel király sürgősen a főhadiszállásra Ihivta. Azt beszélik, hiogy Tittonit állásából visszahívják, -mert valószínű, ihogy kormányváltozás esetén az uj kabinetben Sonnino helyett Tittcmi lesz a külügyminiszter.